Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-09 / 67. szám
2 Dunántúli napló 1979. március 9., péntek Évente egyszer? Belső monológ nőnap után A naptár március 8-at mutat. Kolléganőm panaszkodik: végigtelefonált egy sor szervet, intézményt stb., senkit nem talál a helyén, egyébként is mindenki csodálkozik, miért pont most olyan sürgős?... Egy másik munkatársammal a Vállalat alig akart szóba állni. „Pont ma!?...” Nekem is korán kezdődött a nap, és nem múlt el hasonló tapasztalatok nélkül. És sok év hasonló tapasztalata után már egészen nyilvánvaló jámbor naivitásom: azt hinni, hogy ez a dátum ugyanolyan munkanapot jelez, mint a többi?... És voltaképp miért is csodálkozom ezen? A kötetlen ünneplést országszerte mindenki beszámítja ezen a napon. Laza egymásutánban emelik poharukat sok-sok munkahelyi kollektívában, ahogyan a munka engedi, az pedig türelmes, engedékeny, min; köztudott. Persze nem szalagnál és másutt, ahol zsebre megy az idő. Végtére is beosztás kérdése. Lám, a Hivatalban is már fél 8-kor elkezdődött. Először lent, a nagy, a közös. Aztán fenn, nyolckor, valahol csoportvezetői szinteken. Fél kilenc. Tárgyalópartnerem már tűkön fészkelödik. Ebben a kis kollektívában most akarják köszönteni (harmadszor?) a nő dolgozókat Szegények rengeteg szendvicset készítettek, bejöttek ezért már jó korán, fél 7-re, mind a nyolcán. És ha hozzászámítom, hogy előtte vagy már előtte napon órákig ültek a fodrásznál, hogy a családot is el kellett valamikor látni, és előre is dolgozni, hiszen az ünneplés több helyütt délután — pardon: munkaidő után — és este is folytatódik, most már fehérasztal mellett —, akkor végső fokon egy nemzetközi nőnap nem is lehet olyan kis plusz megterhelés egy-egy családanya-nő dolgozó számára. Hogy fordítva szebb lenne? Hogy egyszer mi szolgálnánk ki és kínálnánk meg őket? Ja, de hát ők jobban értenek a szendvicsekhez és különben is. Egyszer egy évben itt ez a nap, a szép és megható ünneplésekkel ... B elátom azt is, hogy amikor a feleségem kiborult azon, hogy a megrendelt konyhára valókat nem szállították haza, nem volt igaza. Reklamációja után ugyanis az élelmiszerbolt vezetője — idősebb úr — elképedve mindössze ennyit mondott a telefonba: „Most?! Mit képzel!?... Nőnap van!...” Lám egyszerű. Egyszer egy évben. Kibírjuk, a nők még többet kibírnak. Ök talán még a kiesett munkaórákat is bepótolják, talán helyettünk is. Jövőre ezt a napot — nem ugróm be többet! — én is beszámítom ama társadalmi ünnepeink közé, amelyek előtt — mint ez már össz-né- pi szinten hallgatólagosan köztudott — nem mindenki és nem egész napon át dolgozik. Ahogyan voltaképp hosszú ideje „a két ünnep között", decemberben és az év első napjaiban is. Hogy kisebb felhajtással, kevesebb formális „ünnepléssel” őszintébb lenne a csokornyi hóvirág is? Ez merőben téves! Nemes tradíció nálunk ilyenkor a lazítás, szeretünk és tudunk is ünnepelni — e szép hagyományokat miért bontanánk meg? Amit elvesztünk a réven, az „népgazdasági szinten úgy is kiegyenlítődik ...” „Vagy, ha nem, hát kisnyúl ...” (w. e.) Koszorúzási ünnepség Rajk László születésének 70. évfordulóján Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pantheonjában Rajk László sírjánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára és Borbándi János, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Belügyminisztérium képviseletében Benkei András miniszter és Kovács György, a pártbizottság első titkára, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága részéről Fejti György titkár és Wrschovszky Nóra, a KISZ KB tagja, a Magyar Partizán Szövetség nevében Fehér Lajos elnök, valamint Andrásfi Gyula és Mátyás László, a szövetség országos választmányának tagjai helyezték el a tisztelet és a megemlékezés koszorúit. Lerótták kegyeletüket Rajk László hozzátartozói, s a róla elnevezett kollégium képviselői is. A koszorúzási ünnepség az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. Rajk Lászlóra, a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyiségére emlékeztek csütörtökön Budapesten, születésének 70. évfordulója alkalmából. A Vígszínház falán levő emléktábláját a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti és XIII. kerületi bizottsága nevében Király And- rásné, a budapesti pártbizottság titkára és Fehér Istvánná, a kerületi pártbizottság titkára; a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti és kerületi bizottsága részéről Hámori Csaba, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára és Tóth József, a kerületi KISZ bizottság titkára koszorúzta meg. Elhelyezték az emlékezés virágait hozzátartozói, a kerületi üzemek, hivatalok és iskolák képviselői is. H gazdaságpolitika és a gyakorlat egysége a szabályzók tükrében Nagy érdeklődés mellett került sor tegnap délután Pécsett, a Technika Házában a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Szervezetének rendezésében A gazdaságpolitika és a gyakorlat egysége a szabályzók tükrében című előadásra, melyet Bognár László, a Társadalmi Szemle rovatvezetője tartott. Az előadó kifejtette, hogy a magyar népgazdaság külső és belső manőverezési lehetősége csökken. A tőkés országokban végbemenő politikai, gazdasági és ideológiai változásoknak ■■ Ünnepségek a nemzetközi nőnap alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) mekotthon vezető gondozónője; Ulbert Ádámné, a szederkényi szociális otthon vezetője; Trapp Károlyné, a siklósi kórház osztályvezető főnővére; dr. Fűzi Istvánná, a gyógyszertári központ asszisztense; Be- sze Lászlóné csecsemőotthonvezető; dr. Csallóközi Mária, az Egyesített Egészségügyi Intézet ügyvezető főorvosa, dr. Romhányi Mária, a megyei kórház főorvosa és dr. Sass Marianna, a mohácsi kórház főorvosa kapta meg. Miniszteri dicséretben nyolcán, megyei főorvosi dicséretben szintén nyolcán részesültek. * A Baranya megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságon tegnap délután 15 órai kezdettel megrendezett nőnapi ünnepségen négy polgári alkalmazott részesült kitüntetésben. * Az igazságügy-miniszter a nemzetközi nőnap alkalmából Szakmáry Attiláné dr. Soós Margit komlói járásbírósági elnököt a „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesítette. A kitüntetést tegnap adták át Budapesten, az Igazságügyminisztériumban. * A Baranya megyei Rendőrfőkapitányság a helyőrségi művelődési otthonban tartotta nőnapi ünnepségét. Eredményes munkájuk elismeréseként többen részesültek miniszteri kitüntetésben, dicséretben és pénzjutalomban. Közbiztonsági Erem ezüst fokozata kitüntetést kapott Szűcs Jánosné r. tőrm., Nagy Tiborné és Cadó Andrásáé polgári alkalmazottak. Közbiztonsági Érem bronz fokozata kitüntetést kapott Kakas Józsefné, Comolla Péter- né és Illés Sándorné polgári alkalmazott. A kitüntetéseket Orbán István rendőr vezérőrnagy, a főkapitányság vezetője adta át. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzetközi nőnap alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta Nagymiklósi Ferenc- nének, a Szederkényi községi Tanács elnökének. A kitüntetett tegnap Budapesten a Parlamentben vette át kitüntetését. Este: bemutató a kamaraszínházban Weöres Sándor A holdbéli csónakos születéséről Ma este mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínháza Weöres Sándor „kalandos játékát”, A holdbéli csóna- kos-t. A bemutató alkalmából tegnap a városba érkezett a költő, ekkor kértük meg, szóljon a darab születéséről: — Egy alakuló bábjátszó csoport számára kezdtem el írni, 1940 táján, vagy nem sokkal később. A bábjátékos csoport azonban a bemutató előtt szétoszlott. Ezután Németh Antal, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója akarta megcsinálni, de ott sem valósult meg, ennek a háború, majd a teljes átalakulás volt az akadálya. — A Thália szinházbeli ősbemutatóra miképp változott meg az eredeti elképzelés? — Csekély változtatások történtek rajta, bábszerepeket színészek vettek át... Ám most, szinte egyidőben két bemutatója is van, s csak részben azonos e kettő. Ránki György írt belőle operát, ezt Győrött játsszák, már láttam, jól megcsinálták. A pécsi előadás inkább az eredeti elképzelést követi, de erről még nem szólhatok ... — Pécsett jelent meg első kötete. Milyen érzéseket vált ki, hogy most itt, ahol sokáig is élt, először szól a színpadon keresztül? — A pécsi kulturális életben évtizedek óta részt veszek — e bemutató is egy szem a láncban, hiszen annyiféle irodalmi kapcsolatom van a várossal. — A játékban azt mondja Jégapó, a magyar fejedelem, hogy aki szépen énekel az boldogtalan — az istenek így tartanak egyensúlyt. Úgy érzi, az íróra is érvényes a tétel? — A színdarabnak csak motívuma ez, tágabb vonatkozásai nincsenek ... A Holdbéli csónakos pécsi előadásának díszlet- és jelmeztervezője Martyn Ferenc, rendezője Sik Ferenc, főszereplői pedig: Sir Kati, Tomanek Gábor, Szegváry Menyhért, Katona János és Vallai Péter. b. I. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki NajpikKsi Ferencire „Hiszek az emberi jóságban, tisztességben” A tanácselnöknő szobájában az a szokatlan kép fogad, hogy az íróasztalán a napi posta halmaza mellett egy régi írógép. Ez utóbbi rendszerint a titkárnő asztalán látható, általában elektromos kivitelben. — Jobban szeretem magam leírni sGját gondolataimat — mondja kissé mentegetőző hangsúllyal. — Nemigen^tudok diktálva fogalmazni. Meg aztán — teszi hozzá Nagymiklósi Ferencné, a Szederkényi Közös Községi Tanács vb elnöke -, ha én írom, akkor az esetleges hiba is az enyém. Nehezen tudnám rászánni magam, hogy visszaadjam a papírt a gépírónak, hogy csinálja újra. Már beszélgetésünk ' kezdetén éreztem, nem a rettegett főnök irodájába léptem. Azt viszont csak később tudtam meg, hogy negyedszázados pedagógusi gyakorlat áll mögötte. A szeretettel, türelemmel oktatni gyakorlata ötvöződik nála a József Attila óta klasz- szikussá vált „taní-tani" elvével. — Milyen volt az egykori tanítónő útja a tanácselnöki funkcióig? — Amilyen általában az én korosztályomnál. Nagy csalódások és boldogságot hozó sikerek, sok apró öröm és ugyanannyi bosszúság. De én két okból is nagyon szerencsés vagyok. A rosszat hamar elfelejtem, annyira szívesen emlékezem a szépre. Másrészt mindig, a munkám során olyan emberek vettek körül, akik segítettek. Vagy tapasztalatukkal, vagy a jószándékukkal. — Nézzük ezt egy gyors visszatekintés tükrében. — Szarvason végeztem a tanítóképzőt, 1948-ban. A Békés megyei Kisdombegyházán kezdtem tanítani, 1957-ben jöttem Baranyába a szintén tanító férjemmel és két kisgyermekünkkel. Hat évig éltünk, tanítottunk Apátvarasdon. Utána kerültünk Máriakéméndre. Felnőtt cigányokat is tanítottam. Egy vályogból vert kunyhó volt az iskola a cigánytelepen. Itt a tanító is tanult. Beszélni az emberek nyelvén, megtalálni a kulcsot a lelkükhöz. — Talán itt csírázott ki a tanítóban a későbbi tanácselnök? — Talán. De kutathatnánk a régebbi múltban is. Az édesapám Mezőhegyesen volt cseléd. Sokszor elvitték, megverték a csendőrök kommunista érzelmei miatt. Engem is a szegények segítésére, az emberek szeretetére nevelt. 1949-ben léptem a pártba, azóta egyfolytában dolgozom a közösségért. Legszívesebben az 1963-as évre gondolok vissza, akkor kaptam a „Kiváló tanító" miniszteri kitüntetést, akkor jártam életemben először a Parlamentben, a VI. békekongresszus küldötteként. 1964 őszén neveztek ki a móriaké- méndi körzeti általános iskola igazgatójává. Tíz évig dolgoztam ebben a beosztásban. 1966-tól a Mohácsi járási Párt- bizottság, 1970-től pedig a végrehajtó bizottság tagja vagyok. — öt évvel ezelőtt választották meg Szederkény községi közös tanács elnökének. Milyen érzésekkel fogadta a döntést? — Az új, ismeretlen feladat, azt hiszem, minden embernél kivált egy kis szorongást. De hittem abban, hogy itt még többet tehetek az emberekért. És hittem, hiszek is változatlanul az emberi jóságban, tisztességben. Tudtam azt is, hogy egy nőnek sokkal többet kell tenni elfogadtatásáért, meg- becsültetéséért, mint egy férfinak, vezető poszton.- Minek tud örülni? — Az egészen apró dolgoknak is. Ha tavasszal kinyílik a kertemben a tulipán, a tizenhathónapos kisunokómnak, annak, hogy szépen fejlődik, gyarapodik a község. Vannak még nagy álmaim is, hogy az új tornaterem után elkészüljön a szolgáltatóház, hogy megvalósuljon a 60 lakásos lakótelep a község új telepén. Akaraerejét, szervezőkészségét ismerve, reálisnak nevezhetők ezek az „álmok”. És minden bizonnyal garancia erre eddigi munkája, melyet a nemzetközi nőnapon a Munka Érdemrend ezüst fokozatával ismertek el. Kurucz Gyula jelentős éle van szocialista országok, így hazánk felé is. Azzal, hogy a világpiac kedvezőre fordul az elkövetkezendő időszakban nem lehet számolni. 1978-ig gazdasági gondjaink elsődleges okát a külső tényezőkben jelöltük meg. Ugyanakkor a gazdaságpolitikában olyan folyamatok is lezajlottak, melyek céljainkkal ellentétesek. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a magyar népgazdaság szabályozórendszere a termelés növekedésében tette érdekeltté a gazdasági egységeket. A vállalatok, szövetkezetek a legjobb termelésnövelési lehetőséget abban látták, hogy a beruházásokat növelik. Fokozatosan felgyorsult az igény a beruházási javak iránt. Ezért a beruházási javaknál krónikus hiány lépett fel. Azt kívánjuk elérni, hogy a jól, hatékonyan gazdálkodó vállalatok, ahol a vállalkozó szellem érvényesül, kapjanak nagyobb teret az új szabályozó rendszerrel. Nem mellékes körülmény az árak szerepének újragondolása, ami már folyamatban van. Igen fontos az eszközáiamlós lehetőségének a megteremtése. A cél, hogy hatékonyan termelő egységekbe csoportosuljon ót a munka. Az elkövetkezendő években az érdekegyeztetésnek és ütközésnek egy új problémájával kell szembenéznünk, mely a termelés, szabályozás, vállalati rendszer közötti összefüggésben jelentkezik. Az előadáson jelen volt Czé- gény József, a megyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság titkára és dr. Dányi Pál, Baranya megye Tanácsának elnökhelyettese. Pályázati felhívás SZOT irodalmi ösztöndíjra A Szakszervezetek Országos Tanácsa — a Magyar (rák Szövetségével kötött együttműködési megállapodás alapján — pályázatot hirdet a SZOT irodalmi ösztöndíjainak elnyerésére. Az ösztöndíj célja, hogy elkötelezett írótehetségek alkotói körülményeinek javításával ösztönzést adjon és kedvező feltételeket teremtsen a munkás életérzést tükröző, a dolgozók mai életét és erkölcsi arculatát szocialista szellemben ábrázoló művek alkotására. Az ösztöndíj havi összege 3000 Ft. időtartama 1 évtől 2 évig terjedhet. Azok az irók pályázhatnak, akik már eddig megjelent műveikkel kifejezték tehetségüket, és akik az ösztöndíj időtartamán belül a célnak megfelelő irodalmi mű alkotására kötelezettséget vállalnak. A pályázat életkorhoz nem kötött. Az ösztöndíj odaítélésénél előnyben részesülnek azok a pályázók, akik tartósan bekapcsolódnak egy üzem vagy egy szakszervezeti művelődési intézmény munkájába és az ott folyó művelődési tevékenységet közvetlenül segítik. A pályázati kérelmeket 1979. május 1-ig a SZOT kulturális, agitációs és propaganda osztályára (1415 Budapest VI., Dózsa György út 84/b.) lehet benyújtani, Á pályázati kérelemhez csatolni kell a pályázó önéletrajzát, eddigi irói munkásságának részletes ismertetését és az ösztöndij időtartamán belül megalkotandó műre vonatkozó tervét. Az ösztöndíj odaítéléséről a pályázók 1979. június 30-ig értesítést kapnak.
