Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-09 / 67. szám
1979. március 9., péntek Dunántúli napló 3 Hosszú távú előretekintés Mire képes a magyar népgazdaság? Ezzel a kérdő címmel jelentette meg a múlt év végén a Kossuth Könyvkiadó dr. Kozma Ferencnek, a közgazdaságtudományok doktorának legújabb könyvét. A cimadó kérdésből következő problémakörök, elemzések és a mű gondolatmenete egyenes folytatása a szerző 1976-ban megjelent: „Gazdasági integráció és gazdasági stratégia" című könyvének. Modernizálási stratégia Dr. Kozma Ferenc a szocialista integráció alapvető követelményeiből kiindulva jut el a hosszútávú szelektív fejlesztéspolitika szükségességéhez, ezen belül a kedvező természeti és intellektuális feltételekre való alapozás nélkülözhetetlen voltához. Mivel legintenzívebb érdeklődési köre a nemzetközi gazdaság, érthető, hogy a stratégiáról alkotott nézetei erősen átitatódnak a külgazdasági kapcsolatok gondolatvilágával. Gondolatmenetét a megváltozott világgazdasági helyzet fő vonásainak felvázolásával kezdi. Majd a magyar gazdaság „természetrajzának” átgondolása következik abból a szempontból, hogy a megváltozott környezeti feltételek között hogyan lesz képes helytállni. Ezt az összefüggést a hagyományos módszerektől eltérő módon vizsgálja: „Az általunk megszokott elemzés ugyanis erősen tapad az ágazati és termékszemlélethez, ami ugyan kiváló rendezőelve volt az iparosítási stratégiának, a mai feladat azonban már egy modernizálási stratégia kialakítása. Ennek során összehasonlíthatatlanul fontosabb a gazdaság termelőerőinek valamilyen rendszeralapú rendező elv szerint kialakult csomópontjait, fejlettségi rétegeit, a modernizálódásra, a gazdasági egyensúly tartására és a külgazdasági kapcsolatokra való hajlamait, valamint érjék- és döntési rendjének sajátosságait tisztán látni, mint pontos számvetést készíteni a különböző ágazatok, clágazatok fejlődési üteméről és így tovább ..." A harmadik kör egy alapvető szemléleti problémát érint: a gazdaság működtetésének és fejlesztésének felfogását. Kifejti, hogy a modernizálási stratégia belső logikája miért nem fér bele az ágazatok, illetve a minisztériumi felügyeleti hatóságok kereteibe, hanem csak egy rendszerelméletbe. És végül felvázolja a szelektív és — maga is hangsúlyozza — a külgazdasági megfontolások által erősen motivált fejlesztési stratégia néhány, általa különösen fontosnak ítélt kulcsterületén az ezredfordulóig megteendő fejlesztési út fő vonásait. Távlatokban gondolkodni Kozma Ferenc a stratégiai szemlélettel átitatott gazdaság- politikát és az ezen alapuló cselekvést nem divatnak, hanem a magyar népgazdaság továbbfejlődése szempontjából alapvető és állandóan ható követelménynek tekinti. „Minél sűrűbben népesítjük be a földet, ... minél szorosabb kölcsönhatásokat létesítünk a termelés, a kereskedelem, az ellátás és az emberi kapcsolatok területén belföldön és külföldön egyaránt, s végül minél hatalmasabb anyagi erőket mozgatunk meg avégett, hogy életünket gazdagabbá és tartalmasabbá tegyük, annál sokoldalúbb, annál tudatosabb, annál messzebbre előrelátó koordinációra, „kölcsönös" - alkalmazkodásra — van szükségünk ahhoz, hogy életünket fenntartsuk és céljainkat elérhessük." „A ma közgazdásza csakúgy, mint gazdaságpolitikusa nem ragadhat ki és nem abszolutizálhat egyes összefüggéseket, vagy egyes rövid szakaszokat a fejlődés nagy folyamatából anélkül, hogy súlyos gazdasági és társadalmi konfliktusok keletkezésének veszélyét ne idézné elő. Ez az oka annak, hogy a gazdaságfejlesztés stratégiája, vagyis a fejlődés minden fontos tényezőjét felölelő, komplex, hosszútávú program alapvető szerepet kapott életünkben és annak is, hogy a fejlesztési politika több évtizedes rendező elvének kidolgozása, folyamatos korszerűsítése és állandó figyelembevétele a konkrét gazdasági döntések során nem válhat kérészéletű divatáramlattó, hanem munkamódszerünk alapvonásává, gazdaságvezetésünk magatartásának természetes alapformájává kell fejlődnie.” „A hosszútávú előretekintés szerepe a gazdaságpolitikában mindig akkor nő meg, amikor a társadalom fejlődési fordulóponthoz érkezik: amikor a gazdasági működés kisebb-na- gyobb, de következetes makacssággal visszatérő zökkenői világossá teszik azt, hogy ami van, az sem változatlan formában, sem kisebb toldozga- tással-foldozgatással nem tartható tovább, hogy a belső és környező világ olyan változásokon ment keresztül, amely valami mást követel, mint a kéznél lévő eszközökkel való együttes manőverezést.” r Általános korszakváltás „A hetvenes évek elejére mind a belső fejlődés, mind a szocialista és tőkés külső környezeti tényezők változásai testközelbe hozták egy, az iparosításhoz hasonló horderejű minőségi szakaszváltás — ha úgy tetszik korszakváltás — szükségességét. E korszakváltási igényre feltételként az első gazdaságpolitikai lépés az 1968-ban bevezetett gazdaság- irányítási reform volt, amelynek alapgondolata az ötvenes évek stratégiai céljainak képére és hasonlatosságára formált tervezési, ösztönzési és döntési rend átformálása, a gazdaság nagyobb rugalmassága a szükségletekhez való alkalmazkodó képességének növelése érdekében." A mit és hogyan kérdésre mindenkor egyidejűleg kell válaszolni. A kérdések azonban nem minden időben fogalmazódnak meg egyforma súllyal. Gondoljuk csak végig: „az 1960-as évek közepén, végén még nem érződött világosan az, hogy általános korszak- váltásnak nézünk elébe. A fő követelmény azért nem az volt, hogy rövid idő alatt más irányba fordítsuk a népgazdaság szekérrúdját, hanem az, hogy amit csinálunk, azt jobban, rugalmasabban csináljuk és ily- módon evolúciós úton jussunk el a minőségi változásokhoz.” A termelőerők minőségi váltása irányába mutató fejlesztési feladat egyértelműen a XI. kongresszuson körvonalazódott. A gondolatmenetből következik, hogy a szerző a XI. kongresszus határozatából az alábbiakat emelte ki: „Az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, hogy hazánkban is gyorsabb ütemben bontakozzák ki a tudományos- technikai forradalom és párosuljon a szocialista társadalom előnyeivel. A társadalmi termelés hatékonyságának erőteljesebb növelése megköveteli, hogy a termelésszerkezetet tovább korszerűsítsük a tudományos-technikai forradalom vívmányainak átgondolt, következetesebb alkalmazásával, az anyagi-technikai bázis fejlődését meggyorsítsuk, új technológiát vezessünk be, a belső és külső erőforrásokat jobban felhasználjuk, javítsuk a jövedelmezőséget. Ezek a követelmények ma különös jelentőséget kapnak, mert a világgaz- dasógbön jelenleg végbemenő folyamatok sok szempontból új helyzetet teremtenek ... A számunkra kedvezőtlen változások nem átmenetiek. Mértékük változhat, de hosszú távon számolni kell velük.” Nem megszokott dimenziók A XI. kongresszus határozatában egyértelmű szemléleti változás tükröződik, amely azután termékenyítőleg hatott mind a világgazdasági helyzetünk mélyebb elemzésére, mind pedig a tennivalók kidolgozására. Erről írja a következőket: „A XI. kongresszust követően élénk felmérő- és elemzőmunka indult meg á magyar népgazdaság továbbfejlődése feltételeinek kidolgozására. Ez a szakemberek százait megmozgató tevékenység, amelyet a párt kezdeményezett és szervezett, végül is egy igen részletes, megalapozott javaslatot eredményezett. A javaslat - először a magyar gazdaságpolitika történetében — egységes egésszé ötvözte a világgazdasági környezet feltételeit és követelményeit a magyar népgazdaság lehetőségeivel, sajátosságaival, s ennek alapján körvonalazta a gazdasági szerkezet továbbfejlesztésének kívánatos főbb irányait, másfél évtizedes távlatban. A javaslat fő mondanivalóját és alapvető irányait az MSZMP KB 1977. október 20-i ülésén határozattá emelte.”. Kozma Ferenc megfogalmazta a gazdaságfejlődésünk szempontjából egyik legfontosabb válaszra váró kérdésünket és könyvében nemcsak a kérdés megfogalmazásáig jut el. Mint mondja, a témaválasztás elsődleges szempontja az volt, hogy „felhívja" a figyelmet „a számunkra egyelőre még nem megszokott dimenziókra a stratégiai fejlesztési és külgazdasági feladatok felvetésében, és kiemeljek néhányat, amelyeket különösen fontosnak tartok". A szerző szemléleti és módszertani gondolatai a magyar gazdasági életben gyökereznek. Az elmélet és a gyakorlat összhangja szempontjából külön figyelmet érdemel, hogy neves közgazdászunk könyvét Huszár István lektorálta. Kozma Ferenc gondolatait — feltételezem — nem mindenki fogadja el kétely nélkül. Felmerülhetnek az olvasóban aggályok, ellenérvek és más gondolatok. Ezzel a szerző is tisztában van, s nem véletlen ajánlja könyvét az alábbiak szerint: „Azoknak ajánlom, akik még nem találkoztak ilyen fajta megközelítéssel. Szeretném, ha hasznosan tudnák beilleszteni gondolatvilágukba mondanivalómat, vitába szállnának vele, vagy tovább fejlesztenék a közös ügyünk, a népgazdaság fejlesztése érdekében.” Dr. Dányi Pál Percnyi pontossággal Kaposváron sosincs anyaghiány A hűtőgépház R eggel hatkor már úgy kezdenek az osztrák munkások a kaposvári dobozoltsonka-üzem építkezésén, hogy előtte negyed- vagy félórával megbeszélik csoportvezetőikkel az aznapi teendőket. Ezután 12 órán át szinte egy percre sem áll meg a több mint 200 építő-szakmunkás, akik az építészeti munkákat végzik két mérnök és öt művezető irányításával. Ez a tempó tíz napon át tart, szombat és vasárnap is; aztán négy nap otthoni pihenő következik. Johann Dobrovics burgenlandi munkavezető: — Közben fél óra a reggeli, majd egy óra az ebédidő. Aki akar, az cigarettázhat ott, ahol nincs robbanásveszély, de szeszes italt behozni szigorúan tilos. A legfontosabb, hogy a napi elvárásokat tisztázzam a hatórai munkakezdés előtt: tömören, világosan, hisz ezen múlik az egész munkanap sikere. A feladatok teljesítésétől és a minőségtől függ a prémium. Alapórabérben dolgozunk. Jómagam a teljesítményt állapítom meg már menet közben és ennek alapján a mérnök szabja ki a megfelelő többletjuttatást. Fejünk felett a 300 négyzetméteres vasbeton födémet egy hét alatt készítettük el. Eusebius Scherr osztrák csatornaszerelő alig áll le, óráját lesi, felelet közben is igazgat a szerelvényen: — Állandó az ellenőrzés, ami eleve alapos pontosságra kényszerít. Ha mégis hibázok, akkor azonnal kisegítenek a velem együtt dolgozók azért, hogy miattam ne álljon meg a munka. Mindig összesegítünk, senki ne erőlködjön magában. ♦ Konrad Deckmann, az NSZK- ból jött gépszerelő szerint a nagyobb munkahely fokozottabb fegyelmet követel. Nem lehet kibújni a kötelezettségek alól. Teljesen egymásra vagyunk utalva: csak együtt tudjuk a napi feladatokat teljesíteni. A munkát elosztjuk úgy, hogy ki mire képes, és ezt az egyéni normát mindenki maradéktalanul teljesíteni köteles. Werner Pohlmann ugyancsak az NSZK-ból érkezett. A csőszerelők építésvezetője: — Az már luxus, vagyis a hanyagság bizonyítéka, ha az építőket mi kérjük meg arra,: javítsanak. Velük együtt dolgozunk. Bevakoltak egy darabka falat, már szerelünk. Jelenleg az egész gyárat nézve a csőszerelvények 20 százaléka üzemkész, de sokhelyütt 80—90 százalékos a készültségünk. Az építők lépnek a legkorábban munkába. A technikai és a technológiai szerelők csak reggel hétkor következnek. Aztán mindvégig együtt, majdnem egymás sarkában maradnak. Az egyik nagy csarnok szegletében még csak alapoznak, a közelében már a falat húzzák, míg a másik végében vakolnak, csempéznek, festenek, de már helyükön a gépek — ragyogó tisztán, sőt próbálják azokat. Nem várják be, míg az építők elvonulnak. Első látásra sem tűnik kaotikusnak semmi és egy percre sem láttam könyöklő, vagyis tétlen munkást. Minden későbbi munkafolyamatot az építőmunkások határoznak meg. Centiméter pontosan rakják a téglát, illesztik a panelt. A szintezésre adnak a legtöbbet. Állítólag ennyi függőlegest és vízszintest mérő műszert még sosem láttak együtt Somogybán. Ha jól állnak a falak, a födémek, akkor kitűnően illeszthetők a gépek, berendezések, csövek, vezetékek. A gépi és technológiai szerelők mijr milliméter pontosságig mennek el. Konzerv hőkezelő berendezések Karl Strecker technikai főépítésvezető a tervező és egyben a kivitelező céget is képviseli az NSZK-ból. ♦ — Négy hektáron kell elférnünk, 76 cég hordja ide folyamatosan gépeit, technológiai berendezéseit úgy, hogy a zömét azonnal felszerelik. Az anyag- és alkatrészellátás zavartalan. Elértük, hogy eddig még egy percre sem álltunk meg. Egy telefon, egy telex, és repülőgép hozza a hiányzó alkatrészt. Aki nem tartja az ígért szállítási határidőt, annak a szavahihetősége elveszett Európában. Újabb megrendelőre aligha talál. A pontatlanságnak tűzvészként terjed a híre. Hetente 2-3 órára összejönnek az építés- és szerelésvezetők, míg menetközben a problémák hozzám futnak be. Magam döntök a felelősök értesítései alapján. Az egyes kivitelezők sosem kezdenek bonyolult egyezkedésbe vagy épp vitába. ♦ Az egyszemélyi felelősség tartja kézben a 15 kivitelező céget, akik egyébként Európa legjobbjai közé tartoznak és régi partnereink. Ha nem tartjuk a szeptember 1-i átadási határidőt, akkor súlyos kötbérrel sújtanak minket. Július végére készen leszünk, hogy mechanikai próbákat tartsunk. vagyis megnyugodjunk: valóban maradéktalanul teljesítettük a feladatokat. Ezt követően a nyugatnémet húsipari szakemberek „belövik" az új létesítményt a háromhónapos próbaüzem alatt. A fő- vállalkozó által megszervezett norvég, angol, dán, svájci berendezésgyártók, a francia, nyugatnémet, jugoszláv szerelők ekkor vizsgáznak egyebek között arról, hogy létesítményeik megfelelnek-e a közös piaci, az amerikai és a hazai élelmiszeripari higiéniai előírásoknak. Olyan új gyárat hoztak-e létre tavaly március 1-től, ahol évente több mint 400 000 sertést vághatnak le. Csuti J.
