Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-01 / 59. szám
e Dunántúlt napló 1979. március 1., csütörtök Hot szórakoznak a nagykozáriak? Pécs vonzásában Mottó: „A rejtett felelőtlenség korunk betegsége” (Almósi Miklós) Két művelődési háza is lehetne Nagykozárnak. Az iskola — a bogádi körzet tagiskolája — két évvel ezelőtt megszűnt. Alig járt már ide néhány gyerek. Pécs kilenc kilométer, reggel jár a busz — mondogatják a szülők, és mindenki igyekezett a városi iskolába beíratni gyermekét. Többszöf-íjazért, mert a szomszédé is odajár, néhányszor, mert ott jobbak a lehetőségek. A 850 lélekszámú községben minden negyedik-ötödik családnál gépkocsi parkol az udvarban. A lakosság nagyobb része Pécsre jár dolgozni. Kocsival 15 perc alatt beérnek. Aki teheti, autóval közlekedik, mert a busz erre-arra kanyarog, bemegy Bogádra, Romonyára is, két óra alatt teszi meg a néhány kilométert. Ritkán is indulnak, nehéz a délutáni járatokhoz igazodni. A város közelsége a község művelődési szokásaira is hatást gyakorol. A fiatalok, a középiskolások munka, tanítás után bent maradnak, ott járnak moziba, ott alakítanak ki társaságot. A falu, az otthon már nem jelent különösebb vonzerőt. Régebben legalább a bálok alkalmával összejöttek a fiatalok, idősebbek, de a legutóbbi rendezvényen már alig lézengtek. Tudomásul kell venni, hogy életformánk átalakulóban van. Nem is holmi nosztalgia nevében morfondírozunk, hanem, mert úgy érezzük, hogy a helyi művelődési „központ" mégsem pótolható. Természetesen csak akkor, ha programjával igényeket támaszt, másrészt kielégíti a mór meglévőket. És ha az nincs meg, abban az esetben bizonyára sokaknak feltűnik a hiánya. Vagy mégsem? .. . — Körzeti művelődési házunk 8—9 évvel ezelőtt épült. A nagyteremben hetente egyszer filmvetítést és alkalomadtán tanácsüléseket tartunk. A kisebbikben megbeszéléseket, tájékoztatókat. A harmadik szoba az ifjúsági klubé. Azt most fogjuk felújítani — tájékoztat Crnkovics Antal, a község tanácselnöke. — Hétköznap mikor tart nyitva a művelődési ház? — tudakolom az elnöktől és a vb- titkártól, Horváth Zsóliától. — Csak rendezvények alkalmával. De ha előre elkérik, máskor is odaadjuk a kulcsokat. — Az ifjúsági klubosok is csak igy juthatnak be? — Ök ideiglenesen elköltöztek a rendőrség épületébe, amíg felújítjuk a régi helyüket. — És mit csinál a művelődési ház igazgató, ha a kulcsokat is önök őrzik? — Január óta nincsen igazgatónk. Két év alatt négyen is megfordultak nálunk. Nagy probléma ez nekünk. — Hogyan tervezik a továbbiakban? A művelődési házakról szóló új rendelet is megköveteli bizonyos feladatok elvégzését. — Van egy jelöltünk, de még nem biztos, úgyhogy névről ne beszéljünk. Érettségizett fiatal- asszonyról van szó, aki a továbbtanulást is vállalná. Nemsokára viheti gyerekét az óvodába és akkor jönne ő is. Nagykozáron minden egy utcában van. A művelődési ház, a bolt, a takarékpénztár, az óvoda, a volt iskola. Az iskola három terméből az egyikben rendezték be a könyvtárat. Két- ezerhatszóz könyv, ebből 260 a nemzetiségi állomány, a szerb- horvát és a német nyelvű irodalom. Nem túl sok, de állítólag a 280 olvasónak, melynek fele tanuló, elegendő. A könyvtárban egy kis állpndó Maguk készítették játékaikat Óvodások a néprajzi múzeumban-N e csak a négyszáz forintos Legót keressék a gyerekek az óvodában, hanem a maguk készítette egyszerű játékoknak is örüljenek - mondta az egyik ó\(ónő, a másik pedig azt tartotta említésre méltónak, hogy a gyerekek magyarság-tudata, hazaszeretete is csírázni kezd, ha népi gyermekjátékokat készítenek. A levegőben röpködő sok szakmai fogalom: didaktikai cél, nevelési cél, személyiségfejlődés, motiváció már csak „kísérőzenéje” volt egy nagyon jólsikerült óvodai órának a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának egyik termében. Ebben' a helyiségben már sok tartalmas rendezvénynek biztosított helyet dr. Andrásfalvy néprajzi kiállítást is összehoztak. Babák nemzetiségi ruhában, egy-két bútordarab. Itt tartják az esküvőket is, ez a község legszebb terme. Az iskola egyik osztálya „IcPkatlan", semmire sem használják. A másikban az óvodások tornásznak. Művészeti csoportok nincsenek a községben, nincsen aki foglalkozna velük. A régi táncegyüttes is ezért oszlott föl. Csupán egy himzőszakkör működik. Az iskolában átellenben az óvoda. Harminchárom gyerek jár ide. A szerb-horvát nyelvű foglalkozáson a magyar és a német anyanyelvű óvodások is részt vesznek. Vadász Zoltánná vezető óvónő 17 éve kozári lakos. Vajon hányszor volt a művelődési házban? — Hót angyalom, egy kicsit kiöregedtem belőle. Mikor talán érdekelt volna, a gyerekeimre vigyáztam. Olvasni szoktam otthon. A műsorok? Nem tudom. A fiaim néha elmennének, de ritkán van igényes előadás. A tv utón mór nem lehet akármit adni a falunak. — Tudja, hogy két hónapja semmilyen rendezvény sem volt, sőt igazgató sincsen? — Tőlem ezt hiába kérdezi, az elnökék biztos tudják, más nemigen. Lassan jönnek a gyerekekért. A fiatal anyukák Vadásznéhoz hasonlóan vélekednek. Gyerek, háztartás, háztáji, televízió. „A Hofin és a Kaboson” voltak, de ilyet ritkán rendeznek. — Nem lehet felrázni őket. Csak Pécsre mennek. Most lesz egy svábbál, megnézheti, hogy hányán lesznek ... — panaszolja a vb-titkárnő. Délután is az italbolt a község legforgalmasabb pontja. — Nem érdekel minket az ilyesmi, könyvtár, művelődési ház. Nem is hívtak bennünket, meg flanc az, ki ér rá — bizonygatja néhány vendég. Nagykozárnak két művelődési intézménye is van. A másutt hiányolt tárgyi feltételek itt adottak, a munka mégsem olyan, mint ami elvárható lenne. És ez nem egy-két emberen múlik . . . Barlahidai Andrea Kapcsolat a szűkebb hazával Megyei klubok a pécsi felsőoktatásban Még a nagykorú diákok is megérzik, ha hosszabb időre elkerülnek otthonról. Az egyetemi, főiskolai tanulmányok megkezdésével óhatatlanul megszakad, vagy sokkal lanyhábbá válik kapcsolatuk azzal a vidékkel, amelyhez gyermekkoruk kötődik. A felsőoktatási intézményekben működő megyei klubok nem azért alakultak meg, hogy a diákok nosztalgia-hullámait lecsendesitsék. Alapvető törekvésük az, hogy kapcsolatot tartsanak a beiskolázó megyék tanácsi és kulturális szerveivel, támogassák a hallgatók tanulmányait, s ha végeztek, segítsék elhelyezkedésüket. Ahol feladatukat komolyan veszik, fontos szerephez jutnak a középiskolások pályairányításában is: tájékoztatókat tartanak a pécsi továbbtanulási lehetőségekről. Időnként kirándulásokat rendeznek, ..hogy alaposabban megismerjék megyéjüket. Pécsett a Tanárképző Főiskolán, a Tudományegyetemen és a Műszaki Főiskolán működnek szervezett formában megyei klubok. Az Orvostudományi Egyetem hallgatói a lakóhelyükhöz közel eső kórházakban végzik a szakmai gyakorlatot, így a klubok megalakítására náluk kisebb az igény. A többi intézményben általában dunántúli hallgatók szervezik őket, de van Bács-Kiskun és Csongród megyei klub is. A rendezvények célja az, hogy már az egyetemen közösséggé kovácsolják a megyébe visszatérő fiatal értelmiségieket, akik majd a végzés után is tartják a kapcsolatot egymással. A megyei tanácsok igencsak bőkezű mecénások; néha már az okoz problémát, hogyan költsék el értelmesen a klubnak átutalt összeget. Kérdés, megéri-e a megyéknek ez az anyagi áldozat? Az általános tapasztalatok szerint igen. A fiatalok nagy része visszamegy a szülőföldjére dolgozni. Vannak olyan vélemények is, hogy a tanácsok az utóbbi időben — főként a pályázati rendszer miatt — el- kényelmesedtek. Nem küldenek tájékoztatókat az álláslehetőségekről, nem érdeklődnek any- nyit diákjaik sorsáról. A másik gond az, hogy a klubok működése, tevékenysége sokszor formális: kimerül néhány összejövetelben, évente egy-egy kirándulásban. Egyelőre még ritka az olyan gyümölcsöző kapcsolat, mint amelyet a Műszaki Főiskola Csongrád megyei klubja épített ki a DÉLÉP Vállalattal. A hallgatók szakdolgozat-témákat, szakmai segítséget, pénzt, sőt még rajzeszközöket is kapnak a vállalattól. Minden klubnak ehhez hasonló szakmai kapcsolat ápolására kellene törekednie. H. J. Bertalan, a néprajzi osztály vezetője: egyebek között rajzszakköröknek, kiállításoknak, népi díszitőművészeti tanfolyam foglalkozásainak. Megérdemelné hát ez a terem, a múzeum fenntartó szerveitől, hogy ne szükségbútorokkal kelljen berendezni, különösen most, hogy a felnőtt -múzeumbarátokat is ide szeretnék csalogatni. Két évvel ezelőtt, egy nagyszabású úttörőverseny során derült ki, mennyire érdeklődnek a városi gyerekek a népi kultúra tárgyi emlékei iránt. Nagy Jó- zsefné megyei általános iskolai szakfelügyelő, népi iparművész irányította akkor a gyermekjátékok gyűjtését és készítését. A verseny végeztével csaknem kétszáz, hiteles gyermekjáték gazdagította a néprajzi múzeum gyűjteményét Az Anikó utcai óvoda vezetője, Kőhalmi Károlyné a közelmúltban ugyancsak Nagy Jó- zsefnéhez fordult segítségért: mi volna a legegyszerűbb eszköz arra, hogy az óvodásokban fölébredjen a népművészet iránti érdeklődés. A gyerekek hamarosan fölkeresték a néprajzi múzeumot, végignézték a gyűjteményt. Ezután o szülőkre várt a feladat: föl kellett keresniük a vidéki rokonokat és begyűjteni a játékkészítéshez szükséges alapanyagokat: ku- koricaszórat, -szemet, .csutát, csuhét, kenderkócot, tojást, ragasztót. Ez egy hétvégén ösz- sze is gyűlt, s akkor már csak egy talpraesett óvónő kellett, aki az egész foglalkozást szakszerűen, játékosan levezeti. Vörös Margitnak mindez kitűnően sikerült; tanúsíthatják a városi óvodákból összegyűlt kollégái és a szakfelügyelők. Az óra végén rengeteg csutka- baba, tojásmiska, paripa, szekér, járom került az asztalra. És még arra is jutott idő, hogy a gyerekek körtánccal vezessék le a munka fáradalmait. Jó lenne, ha Nagy Józsefné terve sikerülne, és a népi gyermek- játék-készitést minden óvodában megtanulnák a gyerekek. H. J. Országos nép- művészeti pályázat Szabolcs-Szatmár megye művelődésügyi szervei a Népművelési Intézettel karöltve országos népművészeti pályázatot hirdetnek gyermekjáték, hímzett és szőtt textíliák, használati és szobor igényű faragások, kerámia és egyéb műfajokban — például hí- mes tojás, kovácsoltvas, bőrművesség, kékfestő stb. A pályázaton bárki részt vehet életkorra való tekintet nélkül, aki pályamunkáit amatőrként készítette. Olyan pályamunkákkal nem lehet nevezni, melyek már országos pályázaton dijat nyertek, vagy kereskedelmi forgalomból ismertek. A pályamunkákon a készítő nevét, pontos címét — ha nem azonos a kivitelező és a tervező személye, akkor mindkét pályázó nevét — fel kell tüntetni. A munkákat 1979. május 5-ig lehet postán elküldeni a következő címre: Városi Művelődési Központ, Nyíregyháza, Pf. 53. Szabadság tér 9. 4401. A pályamunkák díjazására Nyíregyháza város Tanácsa valamennyi kategóriában ,,Gránátalma" nívódijat alapított. Ezen kívül három fokozatban díjazzák a pályamunkákat, melyekből 1979 júliusában kiállítást rendeznek Nyíregyházán. Az alkotások visszaküldéséről ez év szeptember 15-ig gondoskodnak a rendezőszervek. Világnézeti hatások Hatások, élmények, tapasztalatok formálnak mindany- nyiunkat — senki sem azonos teljesen tegnapi önmagával. A kisgyereknek hiába magyarázzuk a forrót, a tüzet, meg kell égesse magát néhányszor, hogy távol tartsa magát tőle. Majd mindannyiunkon van valami jel, heg, emlékeztetőül valami megtanulásának — ez itt a térdemen, hogy tudok két keréken egyensúlyozni, ez az ajkamon, hogy a hintának nem jó szembeállni, az uj- jamon, hogy a kés éles szerszám. S hogy milyen láthatatlan hegek, jelek maradnak tudatunkon — emlékezni rá, azonosítani az élménnyel már nem ilyen egyszerű. Már tudom, nem Zeusz nyilai a villámok, de felrémlik nagyanyám magyarázata, az angyalok kugliznak. azért dörög az ég. Tudom, a halállal megszűnünk létezni, de nehéz hozzáidomulni a tudathoz, hogy nincs túlvilági élet, mégoly sok vallás tanítsa is. Kamaszkori tízfilléres ponyvák hege — persze begyógyult rég —, hogy az indiánok irtandó akadályai a hős fehéreknek. Ám hányán adnák lányukat férjül cigányhoz; hányán zsidóznak, totóznak turulmadártépte sebük emlékeként. Minden nemzedék olyan lesz, amilyennek neveltetik, amilyennek engedik, hogy nevelkedjék. Ha ez a nemzedék jobb lesz, emberibb lesz, tisztább lesz — a nevelőké a dicséret, nem a jobbaké, tisztábbaké. Megtaníthatjuk ezt a nemzedéket az ősök eddigi erényeire, emberért való tudására, tiszta szemléletre, helyes világlátásra, megtaníthatjuk őket a hibák kijavításának képességére, a tévedés elismerésének nehézségére. Olvashatnak -majd ők is ponyvát, találkozhatnak a téveszmék régi és „modern" formáival, tán még új isteneket is vágynának kitalálni, hogy dzsungeloltóron áldoz- tassanak fel, de biztos, hogy kevesebb kanyafral, buktatóval, tévelygéssel járják majd útjukat, ha (tarisznyájukban jó pogácsa) fejükbe tiszta 'vágyakat, célokat ültet a nevelők nemzedéke, szilárd világnézetet. A világ látásának módja meghatározódik a világban élés által, s viszont: gondolkodásunk, vélekedésünk a természet és a társadalom dolgairól irányítja cselekedeteinket. Lemondás — küzdelem; hit — tudás; alárendeltség — szabadság; egyén — közösség; isten — ember: hány és hány fogalom határolja létünket és tudatunkat jobbról és balról, fentről és lentről, ‘ a múltból és a jövőből I Eligazodni a világ dolgaiban, tévedhetetlenül, ősrégi vágyunk, otthon lenni az emberek világában különösen. Lerázni tévedéseinket, tiszta lapot nyitni nem lehet, de megváltoztatni a világot igen. Ideális embert nevelni lehetetlen, körülményeit megváltoztatni igen: változik vele az ember maga. Minden eddigi hatalom állandósítani kívánta rendjét, az osztályok, a gondolatok a hatalom, a kiváltságok, előjogok szövevényét — önmaga fennmaradására. Ám a változó világ nem tűri a változtathatatlant. Új, forradalmi osztály nevében írta Marx közel másfél évszázada: „A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell hozni, nem eszmény, amelyhez a valóságnak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely 0 mai állapotot megszünteti. E mozgalom feltételei a ma fennálló feltételekből adódnak.” Új fejezetet kezdhettünk a régi papíron: a mindig megváltoztatni a mai állapot fejezetét. Megváltoztatni létünket, megváltoztatni gondolatainkat, hogy változtathatatlan legyen az ember emberségében, gondolatai, céljai tisztaságában, szabadságában és közösségében — ez a jelen feladata is, ez a kommunisták mozgalma. B. L.
