Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-26 / 84. szám

tudósítóink Jelentik ~ Tudósítóink J elentik ~ tudósítóink jelentik - tut illilliii Baranya: Siklós: Fiatal Rönkverseny és léggömbvezetés Tréfás testedző játékokban versenyzett tegnap több száz dunaszekcsői, bólyi és szeder­kényi fiatal. Kipróbálták, hogy melyikük tudja tovább nézni fordítva, azaz fejenállva a vi­lágot, kik tudnak hosszabb ideig úgy gurulni, mint a fa­rönkök, de a léggömbvezetés is próbára tette az ügyességü­ket. Mindemellett váltófutás­ban, labdqjátékokban is verse­nyeztek a fiatalok. A villányi sportpályán is több száz fiatal töltötte a vasárna­pot. Ök a Vörös Őrség Kupá­ért futottak, lőttek, fociztak, tol- lasoztak, kézilabdáztak, Aván- dorkupót ez évben indította út­jára a KISZ Siklós városi, já­rási Bizottsága. Komlón és Szigetváron az ifjú gárdisták lövészversenyére került sor. A komlóiak a Kos- suth-'bányai, a szigetváriak az MHSZ-lőtéren versenyeztek. A tegnapi honvédelmi és sportvetélkedőket a forradalmi ifjúsági napok keretében szer­vezték a KISZ városi és járási bizottságai. Pécs-Bicsérd: II vasút­korszerűsítés nyílt napja Az érdeklődőknek nyílt-napot tart a MÁV Pécsi Igazgatósága a Pécs és Bicsérd között fo­lyó vasútrekonstrukció megte­kintésére. Várhatóan kedden, szerdán érkeznek az ágyazat­rostáló-, -tömörítő és -rendező­gépek, valamint a vágánysza­bályozó berendezések Pécs ha­tárába munka közben. A Páf­rány utca vonalában a magas­latot rendezik be az érdeklő­dőknek, ahonnan jól láhtatók a munkafolyamatok. Ugyaner­re a helyre még ezen a héten, várhatóan pénteken „befut­nak" a bontó- és fektető egy­ségek, első csoportjuk délelőtt 8—11-ig, míg a második cso­port fél egytől négyig lesz munkában. Legalább negyven különféle erőgép látható majd 2—3 kilométeres láncbajp : eny- nyi és ekkora teljesítményű együtt most dolgozik először az országban. Óriási hajrá kö­vetkezik ezekben a napokban, hiszen a gyakori esőzés okozta hátrányokat maradéktalanul be akarják hozni. hegedűsök versenye Szereplésre várva ... — Nehéz hangszer a hege­dű? — Nem nagyon . . . Csak is­merni kell a technikáját. Az elején nehéz . . . — Miért éppen ezt választot­tad? — A pécsi zeneiskolában a falon van egy írás: „A hegedű a hangszerek királya." Nekem ez nagyon tetszett, és meg akartam tanulni a hangszerek királyán játszani. — Hegedűművész akarsz len­ni? — Nem. Orvos. A családban nálunk öt orvos van, talán ezért is. A hegedülés mellett szeretem még az élővilágot, a földrajzot, a történelmet. Anyu­val szoktam kamarazenét ját­szani, ő kísér zongorán. Aki nyilatkozott, Kanizsai Pé­ter, korcsoportjában harmadik lett a szombaton Siklóson meg­rendezett hegedűs-versenyen, amelyet a Baranya megyei ze­neiskolák tanulói részére írt ki a megyei művelődési osztály, Siklós város Tanácsa és a sik­lósi állami zeneiskola. Az ered­ményt vasárnap délelőtt hirdet­te ki a zsűri. A legfiatalabbak korcsoportjában Gát György lett az első, az I. korcsoport­ban Schubert Dóra, a máso­dikban Mihályi Éva, a harma­dikban Czopi Éva. Szűcs Kata­lin különdíjat kapott. Gyermán István hegedűmű­vész, főiskolai tanár, a zsűri tagja: — Ebben a korban még ne­héz megítélni, kiből lehet ki­magaslóan jó hegedűs. Az is­koladarabok alapján csak azt tudjuk megállapítani, melyik tanulóban rejlik az átlagosnál nagyobb tehetség. Akadt né­hány ilyen versenyző itt Sikló­son is. összességében megüti az országos színvonalat, amit ezen a versenyen a gyerekek produkáltak. Az mindenképpen örvendetes, hogy egyre többen tanulnak hegedülni; a szülők is szakítottak a zongoracentri­kus szemlélettel. Most arra tö­rekszünk,, hogy a különösen te­hetséges gyerekeket egy regio­nális központba gyűjtsük össze, és ott az átlagosnál intenzí­vebb oktatásban részesítsük őket. — hav. — Eszperantisták évi küldöttközgyűlése Tovább bővültek a magyar eszperantisták nemzetközi kap­csolatai. Ludwig Zamenhof nemzetközi nyelvének segítsé­gével a magyar eszperantisták ma már öt kontinens több mint 100 országának eszperantó mozgalmával tartanak rendsze­res kapcsolatot, s a Hungara Vivo című folyóiratuk több mint 80 országba juttatja el rend­szeresen a magyar eszperantó mozgalom híreit — jelentették ki a Magyar Eszperantó Szö­vetség vasárnap megtartott évi küldöttközgyűlésén, melyen a szövetség több mint ötezer tagjának képviseletében az or­szágos választmány tagjai és a területi csoportok küldöttei értékelték a mozgalom 1978. évi munkáját és határozták meg ez évi feladataikat. A közgyűlés — melyen a többi között jelen volt Terényi István, az Országos Béketanács alelnöke — példáját szolgál­tatta a népek kfczötti szolidari­tás kifejezésének is: a részt­vevők a budapesti vietnami nagykövetséghez küldött táv­iratukban fejezték ki szolidari­tásukat a kínai agressziót szen­vedett vietnami néppel. Már nem pletykálnak az ablaka alatt Miniinterjú Ladányi Mihállyal Ladányi Mihálytól szomba­ton este a Pécsi Tudomány- egyetemen egy joghallgató az egyik versével kapcsolat­ban megkérdezte, hogy ko­molyan gondolta-e? — Nem lepett meg a kér­dés, mert hasonló találkozó­kon feltették már nekem. Azt szoktam válaszolni, hogy ver­set írni csak akkor szabad, ha az ember nagyon komo­lyan gondolja. — Szemmel láthatóan igen jól érezte magát a pódiu­mon. Szeret szerepelni? — A költészet maga az exhibicionizmus. A költő ma­gamutogató fajta. Szeretek szerepelni, évente legalább 100 előadáson veszek részt. Az életem egy örökös kor­teshadjárat, igyekszem minél több hívet toborozni magam­nak. Erre természetesen a könyv a legjobb eszköz, de a személyes találkozásoknak sok olvasót köszönhetek. — Talán e szereplésekkel van kapcsolatban az a tény, hogy önről gyakran hallani különböző szóbeszédeket...- A költészetet nem csu­pán hivatásnak, hanem élet­formának is tekintem. Ter­mészetes hát, hogy az em­berek szívesen pletykálnak arról, aki egy kicsit másképp él, mint ők. Engem a plety­ka nem befolyásol, sőt azt tartom kellemetlennek, ha nem beszélnek az emberről. Persze azért kártékony do­lognak tartom a pletykát és egy ezzel kapcsolatos versem döbbentett rá arra, hogy a költészetnek mégis csak van hatékonysága ...- Éspedig? — A földszinten laktam és rendszeresen az ablakom alá sütött a nap. A ház lányai és asszonyai azután nap­hosszat itt cseverésztek, pletykálódtak. Bertha Bulcsu készített velem egy interjút a Jelenkor számára, amely mellett megjelent egy ver- ■ sem a pletykáról. Ezt azután kivágtam és beledobtam a ház levélszekrényeibe. A höl­gyek áthelyezték a találko­zóhelyüket és én nyugodtan tudtam dolgozni. Szóval ek­kor éreztem először azt, hogy a költészet mégiscsak haté­kony dolog. E. Csány-Mözs: * dinnyések már megérkeztek Élicsiga-gyüjtés A csigagyűjtés — rövi­desen — április elején kezdődik, amennyiben a napi hőmérséklet tartósan eléri a 10—15 fokot. Ápri­lis végén már a szezon kö­vetkezik, a bőséges esők hatására. Főként a Dráva menti síkságon szaporod­nak el nagymértékben az éticsigák. Gyűjtésük itt je­lentős és már több évtize­de folyik. Nagy gyűjtő­központ Sellye, Szigetvár, Pellérd, de maga Pécs is. Mind fontosabb export­cikk az éticsiga. Hazai vi­szonylatban is Baranya megye a legnagyobb csi­ga-exportáló területek kö­zé tartozik, elsősorban a Dráva-mellék révén. Idén a tervek szerint húsz va­gonnal jut el Nyugat-Eu- rópába. A csigákat a Pécsi Áfész export-telepén gyűjtik ösz- sze a megyéből. Emuk a mecseki állatkertben. Második képünkön a 600—800 gramm súlyú emutojások. / A Mecseki Kultúrpark nagy attrakciója tegnap az Állatkert volt, ahova a ragyogó tavaszi időben sok pécsi látogatott fel. A belépő még mindig olcsó. Gyermekeknek 2 forint, felnőt­teknek 5 forint, csoportoknak 4 forint. Tegnap egy gyermekre átlag két felnőtt jutott, így az­tán két óráig 5582 forint folyt be a pénztárba. — Ha minden nap ilyen erős lenne — sóhajtott fel a kapus bácsi, aki a kasszát kezeli. A pénztár egyúttal elsősegélyhely is, arra az eshetőségre, ha egy vadállat valakit esetleg meg­harapna. De ez aránylag ritkán fordul elő. Pedig a sok-sok tiltó tábla ellenére, a szelíd állatokat so­kan hergelik. Na nem a gyere­kek, főként nem az óvodáskorú­ak. Ök inkább kérdezgetnek. — Apu mit eszik a majom? — Nem látod, karalábét! A négyéves forma kisfiú még kérdezgetne, de az Apu mór idegesen vonszolja tovább. Mert azért az Apa feje sem lexikon és a szűkszavú táblán mind­össze ennyi áll Csimpánz. Sok áilatház faláról leesett a tábla, ha fenn is van túl szűkszavú, egy magyar és egy latin elne­vezés, semmi ismertetés. Kivé­tel a hüllőház, amelynek szép­ségét a mellette lévő, meglehe­tősen elhanyagolt képet nyújtó akvárium különösen kiemeli. A pécsi — mini terrárium országos, sőt nemzetközi színvonalú. Az évek óta bezárt pesti terrári- umnál mindenesetre jóval töb­bet nyújt a pécsi gyerekeknek. Itt az eligazító táblák sem hiá­nyoznak, a feliratok szinte min­den fontosat elárulnak. Ha a szülő veszi is a fáradságot, hogy elolvassa óvodás korú Dinnyések tanyát vertek gyermeke kíváncsiságát kielégít­heti. Szép a pécsi Állatkert így tavasszal. Az emberek járják a sétányokat, beszélgetnek. Kere­sik a téli újszülötteket. Az in­diai farkas kölykeit szoptatja, újszülött bölény és tulok borja­kat látni. De amúgy kevés a kölyök állat, különösen az eg­zotikusok között. Fogságban nehezen szaporodik a legtöbb. Az ausztrál futómadarak, az Emu tojók, szorgalmasan tojják 40-50 dekás zöldszínű tojásai­kat, de kotlani nem hajlandók. Az idén géppel is próbálták kikeltetni tojásaikat, de így sem sikerült. üres a vidraház is. Csilla, a pécsiek kedvenc nőstény vidrá­ja állítólag a hamburgi állat- kertben van,' ott talált párra s már kicsinye is született. Sokan álldogálnak mindig a trópusi nagymacskák, a gyönyörű ben- gáli tigrisek, oroszlánok, fekete­párducok ketrecei előtt. Dicsérik az állatok kondícióját, szépek de mennyi húst megehetnek! Bizony nem olcsó a dzsungelt a Mecsek oldalába varázsolni. Pécs város büszke lehet a Zoó-jára. — Rné — Fotó: Gottwald Károly A dinnye termesztését meg lehet tanulni egy bizonyos fokig az iskolában, szakköny­vekből. Az eredményes munká­hoz azonban gyakorlat kell. Csány, Heves megye kisköz­sége. Ilyenkor tavaszelőn meg­bolydul a falu, a szülők készí­tik az ágyneműt, az edénye­ket, a ruhatárat és természe­tesen megvizsgálják a magot, a termesztéshez szükséges esz­közöket. Az otthon maradók megkapják az utolsó intelme­ket: vigyázzanak a házra, a gyerekek tanuljanak ésatöbbi. A község a nagypapa, nagy­mama irányítása alá kerül. A családfő és az asszony elmegy az ország másik felébe meg­felelő területet keresni, ott ahol már évek, évtizedek óta szer­ződés várja őket. Klincsok Mihály szerint a dinnye olyan mint a , gyerek: kedveskedni kell neki, babus­gatni, mert akkor hálás nö­vény. Már 12 éve a feleségével együtt termeszti a dinnyét a szedresi termelőszövetkezetben. Tavaly igen jó évet zártak: másfél milliót hozott a dinnye, ebből negyven százalék a diny- nyéseké, hatvan a szövetke­zeté. Az idén a szövetkezet mór egy húsz négyzetméteres fa­házzal várta őket. Igaz nem a legkényelmesebb, de a régi földbevájt odúknál sokkal ké­nyelmesebb. Kaptak villanyt is, így a hűtőszekrény, a kis kép­ernyős televízió ■ a komfortot szolgálhatja. A dinnyések már elkezdték a munkát. Négy melegágy he­lyét elkészítették. Ottjártunkor Klincsok Mihály éppen a gyep­tégla vágásához szükséges fé­sűszerű késsort próbálja fel­erősíteni egy lovas eke geren- delyére. A termesztett fajtákból néhány: Szigetcsépi, Hevesi fu­tó, Cselsztan . . . A portóhoz tartozik még har­minc tyúk és vesznek minden évben egy-két hízónak valót. A csányi dinnyések ilyentájt az egész országot elfoglalják, legyen a rekkenő hőségben finom, a fog alatt sercegő pi­ros és sárgabélű csemege. Hazafi József Mecsek: Egzotikus állatok

Next

/
Thumbnails
Contents