Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-05 / 35. szám

HEJ, TRIDENT! Ősi hagyományok folytatója — Hej! — ennyi Szóból is ért a 25 éves vasasi sólymász, Chalupa László Trident nevű héjája: a hívószót villanyszere­lő-technikus gazdája többfé­leképpen variálja más hang­lejtéssel, más hangsúllyal. Az egyetlen messzehangzó szó, a bőrkesztyűbe bújtatott, feltartott ököl és a mindig friss hús a legfontosabb kellé­kei a vadászásra tanításnak, de nem maradhat el a vadat felverő hű kutya sem. Röpte­tik az ökölről feldobva fától fáig, buckától buckáig, vagy gyakran csak egymásnak „labdázzák" a tanítómesterek a héját. Elengedhetetlen, hogy a kézen jól üljön, oda vissza­suhanjon, onnan ügyesen ru­gaszkodjon. Mások még húst rejtő dobbal, éles síppal is csalogatják, miközben szorgal­masan gyalogolnak, vagy ép­pen rohannak utána. A vasasi fiatalember jobb kézre ülteti kedvencét, ahogy ezt az arabok is teszik, míg az európai sólymászok általá­ban balkezesek. Majdnem egy méteres bőrpórázon tartja, a két lábára forgókarikákat, bék­lyókat, valamint áttetsző, fi­nom hangú csörgőket erősít fel. Bár a héja csak 80—100 mé­terre iramodik lesből, hang­adás nélkül zsákmánya után, mégis tudni akarja, merre ha­sítja a levegőt szinte földkö­zelben, sőt váratlanul irányt is változtatva. Mindig ugyanab­ban a ruhában gyakorol vele, mert a szokatlan és vad szí­nektől könnyen megijed a „szárnyas vadász”. Röptetni etetés előtt mennek ki. A legszófogadóbb, mikor ideális kondícióban van, vagy­is se sovány, se kövér. Taní­tás közben szereti, ha csőd­jét simogatják, de a hátát nem érinthetik, erre érzékeny és támad. Szeptembertől áp­rilisig lehet a zsákmányszer­zéshez szoktatni, amikor nem vedlik és a szerelem sem von­ja el a figyelmét. A négyéves, 80 dekás, 60 centi hosszú Trident naponta 8—12 deka friss húst fal fel szőröstül-bőröstül: galambot, tengeri malacot, fehér pat­kányt. Ilyen kondícióval képes akár az óránkénti 300 kilomé­teres sebességre is. Áldozatát leüti, de ha nem éri utol, szemrebbenés nélkül lemond róla, és visszatér a bőrkesztyűs karra, amennyiben hívják. Ha nem parancsolják vissza, egy faágon várja be gazdáját. Ő is rácáfol a mendemondára, vagyis arra, hogy nem kóstol­ja meg áldozatát, míg idomí- tója nem ér oda. « Magyarországon jelenleg 15- en tartanak otthon legálisan vadászó héját, ezen kívül még 10-en rendelkeznek engedél­lyel, csak pillanatnyilag mada­ruk nincs. A sólymászok száma legfeljebb ötven lehet. Szak­osztályt alkotnak a Magyar Madártani Egyesület kereté­ben, de felügyelőjük a Ma­gyar Madárvédelmi Egyesület, a MÉM és az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal is, Mindenki csak egy madarat tarthat, amit a köz­ponttól kapott. Nálunk 1972 óta csak héját szabad idomí­tani, mert a sólymok száma aggasztóan megfogyatkozott. Évente megújítják a tartási en­gedélyt és visszavonják attól, akinek ornitológiái ismeretei nem megfelelők, nevelési, tar­tási körülményei leromlottak. Baranyában, Tolnában, So­mogybán és Zalában rajta kí­vül még Ébert Antal engedé­lyes sólymász, aki szintén pé­csi. Mivel pillanatnyilag nem birtokolnak vadászterületet, így madaruk csak az általuk szer­zett és elengedett prédaálla­tokon gyakorol. Vadászni majd a Duna—Tisza közére járnak, ahol hamarosan kijelölik a sólymászok országos vadászó­területét. Hagyományt ápolnak: egy ősi vadászó formát igye­keznek megmenteni. Csuti J. Nem kell a bíróság? Miért tartózküdnak a jogszolgáltatástól? A kocsmában elcsattan a pofon, de nem jön a rendőr, nem is hívják. Az üzemben, a ruhatárból eltűnik két százas, valamelyik zseb mélyéből, de a tulajdonos csak önmagára dü­hös: „Miért nem zártam el jobban?!" — és nincs belőle jegyzőkönyv sem. Az adós nem fizet, a feleség hűtlen, de per nincs belőle. Egyik ember pe­reskedik, másik meg nem. Ettől lepődött most meg a jogtudomány. Mert néhány éve észrevették, hogy Észak- Magyarországon például két­szer annyi a peres eljárás, mint Dél-Dunántúl egyik megyéjében — Vasban. Dr. Kulcsár Kálmán egyete­mi tanár, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének igazgatója elmondta ezt a megfigyelését az 1976-os balatonszéplaki konferencián, és nemsokára már Bécs is foglalkozott vele. Kiderült: szocialista és tőkés országokban egyaránt megfi­gyelték ezt a jogszolgáltatás­sal szembeni változékony ma­gatartást. Bécsben ugyanis nemzetközi tudományos koordi­nációs és dokumentációs köz­pont székel, s e központ ke­retében tizenegy ország kez­dett el közös kutatást: vajon miért ilyen ingadozó a jog­szolgáltatás iránti igény?! A tizenegy állam: Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország, Jugoszlávia, Anglia, Dánia, NSZK, Franciaország, Belgi­um, Olaszország és-az Euró­pán kívüli helyzettel történő egybevetés végett, afféle kont­rollként — Egyiptom. A napokban Pécsett nemzet­közi konferencián erről tár­f yaltak a jogszociológusok, vente máshol-máshol ta­nácskoznak, általábarr min­den esztendőben kétszer. Most Magyarország, ezen belül Pécs volt a színhely, legközelebb Jugoszlávia, s ott a tengerpar­ti Dubrovnikban tárgyalnak majd. De miről? Lényegében még csak a kér­déseket fogalmazták meg. Azt, hogy milyen természetű konfliktusok esetében, mikor fordul az állampolgár a jog­védelem végett a jogszolgál­tatáshoz, mikor hallgatja el az ügyet, s mikor intézi el más­képpen; peren kívül, de azért megvédve az érdekeit. Utóbbi lehetséges baráti segítséggel, netán protekcióval, vagy pénz­beli rendezéssel. Esetleg mi­ként az a jogtörténetben rend­szeres volt mindig — az írott jog mellett, sőt, azt meg­előzve íratlan szokásjog ala­kul ki, s azt a közfelfogás tisz­teli, mindenki betartja. Eset­leg sok tekintetben szabó­□tiétföi lyozták az emberi magatar­tásokat, s ez is taszítja az állampolgárt a jogszolgálta­tástól. Hiszen kinek van ide­je, türelme tyúkper színvona­lú ügyekért napokig tárgyalá­sokra járni? „Esetleg”, „lehetséges", „netán" — sok az ilyen szó ebben a kutatásban, hiszen még csak az elején tarta­nak, a kérdések megfogalma­zásánál. Dr. Kulcsár Kálmán professzor szerint talán 1982-re vagy 83-ra lesz már annyi adatuk, hogy válaszokat is ad­janak. Addig is Magyaror­szágon mintegy húszezer pol­gári peres ügyet vizsgálnak felül — vagyonjogi, házassági bontóperi, gyermekelhelyezé­si, pénzügyi pereket például — hogy sok vizsgálati anyaguk legyen. Fontos körülmény: nemcsak állampolgárok egy­más közötti, hanem a jogi személyekkel — például válla­latokkal — szembeni, avagy e jogi személyeknek egymás­sal szembeni pereit is kutat­ják. Hiszen ilyen vonatkozás­ban is van ingadozás a jog­szolgáltatás igénybevétele kö­rül. öt megyében vizsgálják meg ezt az összesen húsz­ezer pert: Baranyában, Bor­sodban, Csongrádban, Vas­ban és Szabolcsban. Ezek kö­zött van nagyon pereskedő me­gye, vagy pertől tartózkodó lakosságú, és van e tekintet­ben közepes megye is, mint Baranya. Földessy Dénes Az NDK-ban a slágerlista éllovasai A P. Mobil élete A rock műfaj sokáig vörös posztó volt Évente 150—200 hangver­seny, de rádiófelvétel, lemez, ORI-szervezésben külföldi kör­út — szinte semmi. így megy ez már több mint fél évtize­de, s a P. Mobil, ami tulaj­donképpen a Perpetuum Mo­bilét, vagyis az örök mozgást jelenti — megélt. Sőt, egyre híresebb lett abból az évi 150—200 koncertből, amit a közönségnek adott. Legutóbb Pécsett játszottak az Ifjúsá­gi Házban, igen szép, hatásos rockhangversenyt, akkor kértük ezt a nyilatkozatot az együttes vezetőjétől, Schuszter Lóránt­tól: — Első jelentős bemutatko­zásunk 1973. május elsején volt, — mondta — utána ön­erőből éltünk, nem segített bennünket senki, csak a kö­zönség szeretete. De hát ez a legnagyobb erő. A rockműfaj sokáig vörös posztó volt a hi­vatalos zenei életben. A szó­rakoztatózenében csak a visz- szafogott középszer érvénye­sült. Pedig a rock a felgyor­sult életritmusú, mai ifjúság egyik önkifejezése. A múlt szeptemberi Szolidaritási Rock­fesztivál aztán meghozta a társadalmi elismerést is, ne­künk, és az egész műfajnak. Most már azok a zenekarok is elővették a gitárt, akik csak a kockázat nélküli muzsi­kát művelték. Az az érdekes, hogy nálunk, éppen mert so­káig nem támogatták a rock­zenét, elszigeteltségében meg­maradt az eredeti stílusban. Külföldön viszont már kissé kifulladt, és sokfelé a rock keleti országokból érkező újjászületéséről írnak a szak­lapok. — Mostani kislemezünket technikailag nem tartjuk si­keresnek. A rövidesen megje­lenő — esetleg két darabos — új kislemez jobb lesz, rajta például az „Utolsó cigaretta”, a „Nem segít a szó (Lőj rám!)”, a „Forma I.” és a re­gényben, színházban, filmen világhírű „Száll a kakukk fészkére” rock változata. Nyár­ra ígérik nagylemezünket, s harcolunk, hogy rajta legyen a Honfoglalás című, a nem­zeti öntudatot célzó dalunk. Örömünk, hogy az NDK-ban a slágerlista élén vagyunk, bá­natunk pedig a szórakoztató­zenei képzetlenség, amit egy­szer valamiképpen meg kel­lene majd oldani. F. D. Oebütalt q 40-33-45 A telefondoktor nem gyógyít, csak tanácsot ad Munkatársunk a Fővárosi Egészségnevelési Központban Február elsején szinte egész délután és még este hét órát követően is megszakítás nélkül csöngött a telefon a Fővárosi Egészségnevelési Központ Váci úti irodájában. A 40-33-45, vagyis a telefondoktor debü­tálása sikeresnek bizonyult. Dr. Vágyon; Attila igazgató főor­vos és munkatársainak várako­zása beigazolódott. A telefon olyan kapocs is lehet, amely feltétlen őszinteségre késztet bennünket, legbelsőbb gondo­latainkat, szorongásainkat is elmondjuk, bízva abban, hogy arra megértő és reális válasz érkezik. Persze senki se gon­dolja, hogy a telefondoktor gyógyít: a 40-33-45 csak taná­csot ad, mondhatnánk azt is, kultúrmissziót tölt be az egész­ségnevelésben. — Az egészségnevelés kérdé­se az utóbbi években mindin­kább előtérbe kerül. Nem csu­pán a felvilágosítás hallatlanul nagy fontossága miatt, hanem azért is, mert évről évre jelen­tősen nő az egészségügyre for­dított összeg és mégsem elég hatékony, mert ha a világ­egészségügyet tekintjük, olyan embertömeg él a jogával, hogy ma már kénytelenek vagyunk megkérdőjelezni: vajon min­denki beteg-e, aki orvoshoz fordul — mondja az igazgató főorvos. — A nyugati orszá­gokban, de hazánkban is a fő szempont a megbetegedések Születésnapi filmfőszerep Főiskolai hallgató az „Angi Verá”-ban Pap Vera az Angi Vera cimű filmben Olga kontyot visel, ezért Vera fél hosszú haját is így kell fésülni. Türelmesen üldö­gél a tükör előtt, és várja a változást. Az persze nem most következik be, hanem amikor kimegy a színpadra és elkezd játszani. Akkor már senki sem gondolja, hogy nem Füst Mi­lán tapasztalt hősnője áll előtte, hanem egy gyermekar­cú, filigrán kislány. Pap Vera negyedéves hallgatója a Szín­ház és Filmművészeti Főiskolá­nak. De a mostani főiskolai előadáson kívül több fősze­repben is játszik. Tavaly má­jusban mutatta be a Vígszín­ház Molnár Ferenc üvegcipő című darabját, melyben az „üvegcipős” szolgálólány sze­repét Pap Vera kapta meg. Akkor lépett először közönség elé „igazi” színházban, üde volt, eredeti, természetes és tehetséges. Azóta a Pesti Színházban Weingarten Nyár című művében is főszerepet osztottak rá, és a siker itt sem maradt el. A napokban pedig a mozinézők is megis­merkedhetnek vele Gábor Pál új filmjében, az Angi Verá­ban. — Hogyan „viseli" el a sok munkát és a népszerűséget? — Nagyon jól I — válaszolja Pap Vera. - Igen örülök en­nek, és igyekszem a legtöb­bet nyújtani a közönségnek. Különben minden színész éle­tében adódik olyan időszak, amikor kevesebbet foglalkoz­tatják. Én akkor sem csüg­gednék el. Gyereket is akarok szülni. Fontos, hogy hasznossá tegye magát az ember. Szerencsére, azért nem fe­nyegeti munkátlanság. Játszott már tv-filmben, szinkronizálni is jár. Ha kap egy szerepet, mindent meg akar tudni róla. Könyveket olvas hozzá, környe­zettanulmányokat végez. — Igényes vagyok magammal szemben. Az embernek úgyis annyi hiányossága van, leg­alább egy-egy szerep kapcsán igyekszem ezt pótolni -mond­ja. Lelkesen mesél. Édesapjáról, testvéreiről, a főiskolai osztá­lyukról, amelyik a lehető leg­jobb volt. A feladatokról, ame­lyekből de jó, hogy ennyi van. Le is kopogja. Szerepeit is könnyen tanulja. „Csúsztatá- sos” módszerrel. Megtanulja a saját szövegét, de a partnerét is olvassa. Aztán letakarja a sajátját, azt mondja, és csak a többiek végszavait nézi. — Életem legelső főszerepe az Angi Vera volt. Csak utána jöttek a színpadi megbízatá­sok. Hát az a film egy csoda. Többszörösen is ajándék. Ta­valy január 26-án kért föl Gábor Pál és 27-én van a születésnapom. De karácsonyi ajándéknak is beillett. A ren­dező sokat segített, igazi kö­zös alkotó munka volt! Pap Vera a diploma meg­szerzése után valószínűleg a Vígszínházba szerződik. „Lehe­tőség kell a játékra, és nem vidék vagy főváros" — mondja. Barlahidai Andrea okának keresése. Magyarorszá­gon például minden második ember szív- és érrendszeri be­tegségben, minden tizedik pe­dig szívinfarktusban hal meg. — A most beindított telefon- doktor a második. Milyen ta­pasztalataik vannak a már ki­lenc éve élő 17-21-11-gyei kapcsolatban? — A délután öttől másnap 'eggel nyolc óráig működő szolgálatot hetente átlagosan öt-hatezren hívják föl. Most például éppen a veszettségről kaphatnak tájékoztatást az ér- deKlődők: az ok ismert, ugyan­is u budai hegyekben veszett rókaK tűntek fel az utóbbi na­pokban. Vannak olyan témák, amelyek igen nagy érdeklődést váltanak ki. így például a „jól alszik-e ön” című tájékozta­tónkat közel hat és fél ezren hallgatták meg, a tavalyi inf­luenzajárvány időszakában szerkes^ettet több mint hét és fél ezren, a gépkocsivezetésről szólót ugyancsak ennyien, ám „az időjárás és a szerveze­tünk” témára mindössze ezer- kilencszózan voltak kíváncsiak. — Az új telefondoktor szol­gálat bevezetése érdekes kez­deményezés. Mégis: valahol azt várnám, hogy élőszóban hall­hassam az orvos tanácsait. Miért az üzenetrögzítés és jel­igés választovábbítás módszere mellett törtek lándzsát? Nem zárható ki az a felté­telezés, hogy nem mindenki őszinte. Éppen ezért döntöt­tünk úgy, hogy a magnetofonon rögzített kérdésekre szükség szerint belgyógyász, fogorvos, üzemorvos, sportorvos, gyógy­szerész vagy pszichológus ad választ, amit a Magyar Hir­dető Felszabadulás téri iro­dájában vehet át a kérdező tíz napon belül. A központ munkatársa jóvol­tából közreadhatjuk az első két nap tapasztalatait - Rácz Mariann tegnap adott tájé­koztatást lapunk számára. — A szalagok tanúsága sze­rint a kérdezők többsége igen komoly problémákkal fordult hozzánk. Egy részüknek, úgy gondolom, a pszichológus vá­laszol majd. Az érdeklődők fe­le visjont kimondottan szexuá­lis jellegű panaszait, gondjait ecsetelte, nemegyszer a másfél perces időn túl. Olyan kérdés is elhangzott, miért nem gyó­gyulunk meg a gyógyvíztől, mi­lyen következményekkel jár, ha az előírt tablettáknál többet szedünk, és még sorolhat­nám ... Mindenesetre az meg­nyugtató, hogy számos telefo­náló üdvözölte új szolgáltatá­sunkat. S. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents