Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-05 / 35. szám

a középhátvéd? Szőcslános tavaszi tervei ] Változások a PMSC összeá 11 ításá ba n Csak részben sikerült a felkészülés | őröm hét és néhány nap van még visz- sza a labdarúgó NB I. ta­vaszi nyitányáig. Az él­vonalbeli csapatok kü­lönbözőképpen készülnek az 1978/79. évi bajnok­ság folytatására. Vannak, akik hazai környezetben tartják edzéseiket, van­nak, akik külföldi túrákon gyűjtik a tapasztalatokat. A Pécsi MSC február 1-én két hétre Jugoszláviába utazott és Rovinjban foly­tatja a felkészülést, ahol több edzömérkőzés szere­pel a programban. Köz­vetlenül az elutazás előtt beszélgettünk Szöcs Já­nos vezető edzővel, a ta­vaszi tervekről. — Remélem, hogy a jugosz­láv túrán megfelelőek lesznek 0 körülmények, mert a felké­szülés eddigi szakaszáról nem sok jót mondhatok — kezdte a beszélgetést. — Amióta NB 1 es edző vagyok, ilyen mos­toha körülmények között még nem készültem tavaszi idényre. Kezdem azzal, hogy a tornatermi edzésekre a Tanárképző Főiskola termét kaptuk meg, ahol 28 játé­kossal nem lehet technikai jellegű gyakorlatokat végezni, a terem mérete miatt. Ráadá­sul menetközben tudtuk meg, hogy a terem nem mindennap szabad, előfordult, hogy Szent- lőrincre utaztunk edzést tartani. A szabadtéri edzések még siralmasabb körülmények kö­zött zajlottak. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a pályáról le kellene takarítani a havat, maradt minden úgy, ahogy a természet kialakította. így az­tán vagy térdig érő hóban próbáltunk edzeni, vagy ha olvadt, akkor bokáig süllyed­tünk a latyakban. Ilyen kö­rülmények Jrözött zajlott a fel­készülés első szakasza, de a második sem volt jobb, mert a havas pályák miatt elmarad­tak edzőmérkőzések. Az ere­deti tervben az volt, hogy a január utolsó tíz napját edző­táborban Harkányban töltjük. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy nincs szállás és ma­radunk itthon. Ekkor azt kér­tem az egyesület vezetésétől, hogy Pécsett napközis rend­szerben folytathassuk a mun­kát. Azt a választ kaptam, hogy az egyesület anyagi kö­rülményei ezt nem teszik le­hetővé, csak úgy oldható meg, ha a Videoton és a Duna­újváros elleni mérkőzésre a találkozó napján utazunk. Mi­után ezt elvállaltam, sikerült a napi két edzés között együtt tartani a csapatot. Ezek után szinte csoda, hogy sikerült egy külföldi túrát lekötni, ahol jobb időjárási viszonyok között ké­szülhetünk. — Az elmondottak alapján arra lehet következtetni, hogy a lelkészülés eddig nem si­került. — Pontosabb ha úgy fogal­mazunk, hogy részben sike­rült, mert az erőgyűjtésre úgy, ahogy volt lehetőség, de a technikai képzésre semmi. Ta­lán a hátralévő időszakban valamelyest tudjuk pótolni a hiányosságokat. — Milyen összetételű csa­patot tervez tavaszra? — A jugoszláviai előkészü­leti mérkőzéseken és azt kö­vető különböző kupa találko­zókon alakul ki a csapat ta­vaszi váza, melyben nem lesz jelentős változás az őszihez viszonyítva. Néhány poszton azonban szükséges a változ­tatás. — Melyek ezek a posztok? — A védelemben, középpá­lyán és a csatársorban is vár­ható változás. A középhátvéd szerepkörében jelen pillanat­ban Tapasztinak nagyobb az esélye, mint Tornának. Tapasz- ti nagyon igyekezett, jó erőben van és az előkészületek során jó benyomást keltett. Torna nincs a legjobb formában, rá­adásul főiskolai vizsgái miatt edzéseket is kihagyott. Közép­pályán Gallai ismét versenybe van a csapatba kerülésért, így itt kellemes gondjaim van­nak. A négy jelölt közül a jobb forma dönti el, hogy me­lyik három kezd. örülök, hogy Lőrincz leadta súlyfeleslegét, és igyekszik alkalmazkodni a korszerű játékfelfogáshoz. A csatársor eredményesebb já­tékát várom Kiss visszatérésé­től, akit a középcsatár poszt­ján kívánok szerepeltetni. Még nem dőlt el, hogy ki lesz a balszélső, a legnagyobb eséllyel Varga pályázik, aki az elmúlt időszakban nagyon igye­kezett. — Az őszi idényben a csa­társor volt a leggyengébb csapatrész. Az imént csak két csatárról esett szó. Mi vár­ható a keret többi csatár- tagjától? — örvendetes Dobány for­majavulása, a középcsatár posztján megfelel a korszerű követelményeknek, de a hely­zetkihasználással változatla­nul adós. Valami javulás ta­pasztalható Kardosnál is. A legkevésbé Nagy Imrével va­gyok elégedett. Változatlanul nem tudott előrébb lépni, csak fellángolásai vannak. Közöltem vele, ha nem képes többre, akkor még a 18-as keretben sem tudja a helyét biztosítani. Tulajdonképpen Varga, Lingl, Dobány és Jónás között csak árnyalati különbség van. Stá­jer edzésmunkájával elégedett vagyok, de ő csak a közép­csatár posztjára lenne alkal­mas, ott viszont jelenleg van­nak jobbak nála. Lázár Lajos Ji .J& f­■ í 11 . Kézilabda A hét végén Nagykanizsán rendezték a IV. Kanizsai Túri Kupa férfi és a II. Olaj Kupa női kézilabda nemzetközi tor­nákat, melyeken 5 hazai és 4 jugoszláv együttes vett részt. A háromnapos tornán zalai sike­rek születtek. A női mezőny­ben az Olajbányász csapata szerezte meg a győzelmet, az NB l-es Tatabánya és a jugo­szláv KOKA Varasd előtt. A férfiaknál nagy küzdelem után jobb gólkülönbséggel a Hon­véd Katona SE NB I. B-s gár­dája végzett az élen a jugo­szláv Varrteks és a Kutina előtt. Schiríllának nem kell törülköző Miért van padlón a magyar ököl vívás? Beszélgetés a MOSZ űj főtitkáraival Ha valaki néhány hónappal ezelőtt azt mondta volna: fi­gyeld meg, a Schirilla György lesz januártól a Magyar ököl­vívó Szövetség főtitkára, eny­hén szólva is furcsán néztem volna a jósnokra. Márpedig mint köztudott, alig több mint két hete az OTSH jóvoltából őrségvátlás történt a MÖSZ- ben, Papp László ismét élvezi a legfelsőbb sportvezetés bi­zalmát, az új főtitkár Schirilla György lett, a szövetség elnöki tisztét pedig az a Varga Fe­renc tölti be, aki mint az Óbu­da termelőszövetkezet elnöke, évtizedek óta a hazai ökölví­vás odaadó társadalmi mun­kása. Megvallom, olyannyira vá­ratlanul ért engem is Schirilla kinevezése, hogy mikor először kerestem az új főtitkárt tele­fonon, önkéntelenüt is azt kér­deztem tőle elsőként, mit ke­res egy hosszútávfutó a Ma­gyar ökölvívó Szövetség élén. — Hogyan is kerültem ide? Talán azért, mert a sportveze­tés ismeri, hogy sok nehéz fel­adaton rágtam át magam ed­dig is.- Rendben van, ez valóban igaz, de ön nem ért az ököl­víváshoz. — Talán nem is feltétlen szükséges, hiszen az én fel­adatom inkább szervező jelle­gű intézkedéseket kíván. To­vábbá ha Papp László meg a tizenhét fős elnökség elfoga­dott, akkor azt hiszem, az már valami. Olyan szakemberekkel dolgozhatom együtt, akik élnek halnak az ökölvívásért és ez nagy jelentőségű lehet a jö­vőre nézve.- Hogyan Ítéli meg a ma­gyar ökölvívás helyzetét? Egy­ik MECSEKI SZÉNBÁNYÁK FELVESZ: 18—35 éves férfi munkavállalókat föld alatti * csillés, segédvájár, vájár, lakatos munkakörbe. 35 ÉVESNÉL FIATALABB ÚJ DOLGOZÓINKAT Komlón, illetve Pécsett 1—1,5 év múlva készpénzbefizetés nélkül, rendkívül előnyős anyagi feltételek mellett juttatjuk lakáshnz A lakáskiutalás feltétele: 10 éves szerződés föld alatti munkára. A lakáskiutalásig kényelmes munkásszállói el­helyezést biztosítunk Komlón. Címünk: Mecseki Szénbányák munkaügyi osztálya, 7629 Pécs, Komját Aladár u. 5. általán mi az oka annak, hogy padlóra került a hazai ,,bu­nyó"? — Amikor egy szekeret két­felé húznak, annak az az eredménye, hogy előbb-utóbb kettétörik. Ez történt az ököl­vívás terén. Számos személyi ellentét, az egyéni és egyesü­leti érdekek ellentmondásossá­ga, a szövetség és az egyesü­letek közötti problémák ját­szották a fő szerepet abban, hogy a mai magyar ökölvívás ilyen helyzetbe került, hogy a hatvan szakosztályban mind­össze négyszáznyolcvan ver­senyképes sportoló van. A leg­nagyobb bajt abban látom, hogy a „bunyó" elvesztette tö­megbázisát. Valamikor általá­nosak voltak a szakmunkásta­nuló-bajnokságok: ezek a szak­osztályok komoly bázist jelen­tettek az utánpótlás szempont­jából. Éppen ezért mielőbb szeretnénk ismét feltámasztani e régi hagyományt, de ehhez kegyetlenül komoly munkára, következetességre és elszánt­ságra van szükség. Érzek Tna- gamban annyi energiát, hogy ezt ismét megvalósítsuk. Egy­séges szemléletre és gyakor­latra van szükség a szövet­ségben, az egyesületekben, a szakvezetőknél és a verseny­bíróknál egyaránt. Szükséges­nek tartjuk a szakmai munka felülbírálását, egy új követel­ményrendszer kialakítását, ameiy elősegíti a válogatott kerettagok jobb munkáját is. A Pécsett működő két szak­osztályunk, a Honvéd Stein­metz SE, illetve a PVSK együtt­működését egészségesnek tart­juk. Támogatjuk azt a kezde­ményezést, hogy a tényleges katonai szolgálatot teljesítő PVSK-öklözők a Steinmetz szí­neiben versenyezzenek a le­szerelésig. • — Egy korábbi találkozá­sunkkor azt mondta, hogy ön­nek mindig tetszett, ha kísérle­ti nyúl volt. Változott-e azóta a véleménye? — Természetesen. De ezzel együttvéve ma is vállalom azt, amit korábban csináltam. Úgy érzem, az akaraterőmnek kö­szönhetem hosszú futásaimat. Persze mindehhez képzelőerőre is szükség van. Ha valamilyen célt magam elé tűztem, előtte mindig lejátszottam magamban és ezt teszem ma is. Ezen a ponton, úgy érzem, hasonlí­tunk egymásra Balczóval. Egyébként e témakörben ír­tam a diplomamunkámat is a Testnevelési Főiskola szakedzői szakán, amit még 1972-ben fejeztem be. Legutóbb főfog­lalkozású edzőként dolgoztam a Vasasnál. Tőlük továbbra sem akarok megválni, tizen­négy fiatal maradt nálam. A futásról persze nem mondok le: hetente kétszer végigfutom a szokásos távomat Pasaréttől Mátyás király vadaskertjéig. Salamon Gyula a monitor eilöl Köztünk maradjon _ „ Mit mondott Bérezik a meccs után?” — ér­deklődött a balul sikerült mis­kolci Szuper Liga találkozót kö­vetően Horváth Tibor, az Aszta­litenisz Szövetség főtitkára. Válaszom nem volt túlságo­san hosszú: „Semmit.” Igaz, beszélt vagy 3 percet, de mondani tényleg nem mon­dott semmit. . . Egyébként nem Bérezik az egyetlen magyar ed­ző, aki művészi fokon műveli a mellébeszélést. Kevesen tudnak nálunk nyilatkozni, mert kevés azoknak a száma, akik megér­tik, milyen lehetőség nyílik ab­ban, hogy valaki a nyilvánosság előtt kifejtheti véleményét. Ha ezt újságba teszi, tízezrekre mérhető az olvasók száma. A televízióban ugyanez százezre­ket, de általában milliókat je­lent. Kár, hogy akiknek ezt fel­kínálják, csak elvétve élnek ve­le. Emlékszem a tavalyi labda­rúgó vb-re, amikor búcsúmér­kőzésünk után Baráti többször is hangoztatta: a felkészülés tö­kéletes volt, most is mindent úgy csinálna, ahogy a Mundial előtt tette. Mennyivel szimpati- kusabb lett volna, ha mondjuk megnyilatkozza azt, amit ekkor már mindenki tudott: rossz volt a bajnokság, felesleges volt a hosszú edzőtábor stb. Ha vállal valamit azokból a hibákból, amit elkövetett, ha kijelenti or­szág-világ előtt: elnézést — hi­báztam. Népszerűsége biztos, hogy emelkedett volna. Valahol mintha baj lenne a felelősség- vállalással, az őszinteséggel. És néha a bizalommal is. A felso­rolt tulajdonságok nélkül nehéz dolgozni. De ami még nehe­zebb: együttműködni! Mindez akkor jutott eszembe, amikor a múlt héten a Nép­sportban elolvastam Hámori Ti­bor Edzősors című cikkét, mely­ben időszerű kérdéseket tesz fel Bérezik Zoltánnak. Ismét ar­ra az elszalasztott lehetőségre gondoltam, arra a bizonyos miskolci tv-riportra. Arra, hogy Jónyer beállításával elúszott o Szuper Ligában az elsőségünk, most már nem rajtunk múlik, hogy nyerünk-e, hanem azon, hogy esetleg mások kikaparják számunkra a gesztenyét; arra, hogy jó lenne egyszer végre már szinkronban nyilatkoznia a versenyzőkkel, mert nem min­degy az, ha az újságíró azt ír­ja, vagy a riporter azt mondja, hogy Európa-bajnoknőnk, Ma­gos Judit azért nem játszik, mert a): családi problémái vannak, beteg a kislánya, b): tanulmá­nyi elfoglaltsága miatt marad távol a versenytől, mert a TF-re jár, és vizsgája van a szakedzőin, c): fáradt, pihennie kell, külön­ben is nem fekszik neki az el­lenfél stílusa, d): ütőproblémái vannak, e): labdaundora van, mert túl sokat játszott az utóbbi időben stb. Nem jó dolog, ha az ember bárkit kérdez, ellentétes infor­mációkat kap. Akaratlanul is felmerül a kérdés: ki mond iga­zat, és ki nem? Kinek higgyen az újságíró?! Ráadásul jó len­ne megérteni, hogy mi a kérdé­seinket a Dunántúli Napló, vagy a Televízió olvasói-nézői nevében, képviseletében tesszük fel és nem saját egyéni, szemé­lyes kíváncsiságunk kielégítésé­re. Gyakran hogf'°ti külföldi csapat edzője előbb rendelkezésre áll mint a ma­gyar. Készséges, pontos, korrekt válaszokat kap az ember, nem árul el műhelytitkokat (ilyesmit nem is illik megkérdezni), tájé­koztatását fel tudjuk használni munkánkban. Persze nálunk is vannak szép számmal olyanok, akikhez bármikor lehet menni, akár nyer a csapat, akár veszí­tünk, ad nyilatkozatot. Tisztában van segítőkészségünkkel, az új­ságíró szándékának tisztaságá­val, mert végsősoron mindnyá­jan egyet akarunk. Mert sikerek fényében könnyű interjút adni. Balsikernél nem megragadni az önkritika oda­dobott mentőövét, a hibát, ki­fogásokat másokban keresni, mellébeszélni, semmit sem mon­dani nevetséges balfogás. Sport­nyelven szólva: öngól... Szőnyi János Egy-iksz-ketto A HDN totó- tippjeit a követ­kező hétre Glasz János nyugdíjas bányász, a me- szesi totózó törzs­tagja állította Össze. 1960 óta totózik, kettő és négyhasábos szel­vényekkel. Fortu­na istenasszony eddig egy 12-es találat erejéig fo­gadta kegyeibe, amelyre 500 forint nyereményt vehetett fel. A 6. hét tippjei: * 1. Ascoli-Milan. Tipp: x, 2. 2. Atalanta-Lazio. Tipp: x. 3. Avellino-Torinó. A Torino meg­szerzi mind a két pontot. Tipp: 2. 4. Fiorentina-Perugia. Biztos ha­zai győzelem várható. Tipp: 1. 5. Lanerossi-Bologna. Tipp: 1. 6. Róma-Napoli. Tipp: 1, x. 7. Cesena-Bari. Legvalószínűbb a döntetlen. Tipp: x. 8. Genoa—Spal. A Genoa feltétle­nül esélyesebb. Tipp: 1. 9. Nocerina-Sambenedettese. Tipp: 1. 10. Pescara-Foggia. Tipp: x. 11. Taranto-Palermo. A kiesés el­len küzdő Torontónak minden pont jól jön. Tipp: 1, x. 12. Ternana-Sampdoria. Tipp: 2. 13. Varese—Lecce. Tipp: 2, 1. + 1 14. Monza-Pistoiese. Tipp: 1. Idejében szólunk . . . 125—150 cm magas horganyzott gépfonat, valamint teszitő- és kötöző- huzalok már vásárolhatók A 63. SZ. VASUDVARBAN Pécs, Nagy Lajos u. 9. Telefon: 11-897 és a komlói, mohácsi, siklósi, szászvári vasboltjainkban!

Next

/
Thumbnails
Contents