Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-28 / 58. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dime íitmt Kínai taktikázás a vietnami agresszióval kapcsnlatban Bizalmas megbeszélés volt Carter és Teng között Egészen másként kell csinálnunk! El kell dönteni: miből mennyiséget, miből minőséget r Ésszerű műtrágya- és növény- védőszer-felhasználást Lenin-renddel tüntették ki Raul Castrnt Brezsnyev eszmecseréje a kubai fegyveres erők miniszterével Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöke, kedden Moszkvában fogadta Raul Castro Ruzt, a Kubai Kom­munista Párt KB Politikai Bi­zottságának tagját, a párt má­sodtitkárát, a fegyveres erők miniszterét. Raul Castro Dmitrij Usztyinov marsallnak, az SZKP KB Politi­kai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi minisz­terének meghívására kubai ka­tonai küldöttség élén látogatott a Szovjetunióba. Brezsnyev át­nyújtotta neki a Lenin-rendet, amellyel a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége a két ország fegyveres erői közötti baráti kapcsolatok fejlesztésé­ben és megszilárdításában szer­zett kimagasló érdemeiért tün­tette ki. A kitüntetés átnyújtásakor Leonyid Brezsnyev külön is alá­húzta: a Szovjetunió és a test­véri Kuba kapcsolatai az együtt­működés ragyogó példája. Ez az együttműködés a kölcsönös megbecsülésen, az egyenlő jo­gokon, a teljes bizalmon alap­szik. „Legyen szó az új társa­dalom építéséről, vagy nemzet­közi kérdésekről, kubai bará­tainkkal mindig megtaláljuk a közös nyelvet, összehangoltan cselekszünk. Egységünkben kife­jeződik az SZKP és a Kubai KP hűsége Marx és Lenin ügye, a szocialista szolidaritás elvei iránt, kifejeződik benne a ku­bai és a szovjet nép érdekeinek és céljainak azonossága” — mondotta az SZKP főtitkára. Raul Castro válaszában rá­mutatott: a kubai forradalom a dolgozó nép egységének, ösz- szeforrottságának sikere volt. Méltatta a Szovjetunió és Kuba népének, kommunistáinak szo­ros testvéri, baráti, emberi, for­radalmi kapcsolatát, egy kicsiny, gyengén fejlett ország és a vi­lág első szocialista hatalma kapcsolatát. A Szovjetunió segít­sége és együttműködése nélkül a kubai forradalom a nép hő­siessége ellenére sem tudott volna megbirkózni az észak­amerikai imperialisták kegyetlen hatalmával. Raul Castro hangsúlyozta: a Szovjetunió Kommunista Párt­jának, kormányának lenini kül­politikája megfelel a népek ér­dekeinek, a békét, a biztonsá­got, az emberiség jövőjét szol­gálja. Az SZKP főtitkára eszmecserét folytatott Raul Castróval a két ország testvéri együttműködésé­nek fejlesztéséről, megszilárdí­tásáról. Szó volt időszerű nem­zetközi kérdésekről is. A szívé­lyes, baráti egyetértés légköré­ben megtartott találkozón részt vett Dmitrij Usztyinov marsall, valamint Anatolij Blatov, az SZKP KB főtitkárának külpoliti­kai tanácsadója. A Zsenmin Zsipao szerdai szá­ma vezércikkben kel ki a Vietnami Szocialista Köztársa­ság ellen, amely — úgymond — folytatja „Kína antagonizá- lósának" politikáját azáltal, hogy elutasítja a Peking által felajánlott tárgyalásokat. A kínai párt és kormány szó­csöve fittyet hányva a tények­re, úgy állítja be a dolgot, mintha kizárólag Vietnamon múlna, hogy helyreálljon a bé­ke a kínai—vietnami határon és elmarasztalja a kínai ag­resszió áldozatát, amiért az nem hajlandó eleget tenni Peking tárgyalási diktátumá­nak, miközben a kínai csapa­tok folytatják támadó hadmű­veleteiket Vietnam területén. Pekingi megfigyelők felhív­ják a figyelmet a kínai veze­tés álláspontjának viszonylag gyors taktikai változásaira. Pe­king, amely néhány nappal ez­előtt még a leghatározottab­ban tiltakozott a gondolat el­len, hogy bármiféle összefüg­gés lenne Vietnam ellen indí­tott agressziója és korábban elszenvedett kambodzsai vere­sége között, hirtelen fordula­tot hajtott végre. Teng Hsziao- ping miniszterelnök-helyettes, Vietnam „megbüntetésének és megleckéztetésének” első szá­mú szószólója japán újság­íróknak kijelentette, hogy Kína „teljes szívvel egyetért azok­kal a javaslatokkal, hogy egy­idejűleg vonják ki a vietnami csapatokat Kambodzsából és a kínai csapatokat Vietnam­ból”. Ezzel akarva-akaratlan maga ismerte be a közvetlen összefüggést Kína kambodzsai kudarca és Vietnam ellen in­dított inváziója között. Egyes kínai vezető politiku­sok arról beszélnek, hogy leg­később március negyedikéig befejeződik a kínai akció. Má­sok, mint például Teng Hsziao- ping, sejtetni engedik, hogy sokkal tovább is elhúzódható dolog. Ezt támasztotta alá Teng Hsziao-ping, amikor ki­jelentette: az 1962-es kínai­indiai háború — amelyet Pe­king szintén a „büntetőakciók” kategóriájába sorol — har­minchárom napig tartott. Re­méli — fűzte hozzá —, hogy a Vietnam elleni kínai akció en­nél rövidebb idő alatt befeje­ződhet. A kínai vezetés taktikázását segíti elő az Egyesült Álla­mok, feltehetően az egyetlen ország, amelyet Peking előze­tesen tájékoztatott a Vietnam ellen készülő invázióról. Az MTI pekingi tudósítójának ér­tesülése szerint erre az előze­tes tájékoztatásra akkor ke­rült sor, amikor Teng Hsziao- ping Washingtonban tartóz­kodott és egyetlen tolmács je­lenlétében bizalmas megbe­szélést folytatott Carter elnök­kel. Michael Blumenthal ame­rikai pénzügyminiszter, aki je­lenleg Pekingben tárgyal, ál­lítólag „súlyosan figyelmezte­tő” üzenetet továbbított a kí­nai vezetőknek Carter elnök­től. Az amerikai miniszter hi­vatalos fogadóson marasztalta el Kínát a Vietnam ellen indí­tott invázió kérdésében, de nem mint agresszort, hanem csak mint „vétkeit”. Megfigye­lők szerint az Egyesült Álla­mok „kemény magatartását" Pekingben senki sem veszi ko­molyan. Kínaiak, akik előtt kül­földi újságírók szóvá tették Carter elnök „súlyos figyel­meztetését", szemmel látható (Folytatás az 5. oldalon) Jelentés a harcokról A hét végén további súlyos veszteséget szenvedtek a Viet­namba behatolt kínai agresz- sziós csapatok. A Hoang Lien Son tartományban folyó har­cokban a helyi fegyveres erők a lakosság támogatásával meg­állították az ellenséges csa­patok három irányban kibon­takozó támadását, amelyet ne­héztüzérség és harckocsik is támogattak. A határvonaltól 30 kilométerre, vietnami területen Can Duong körül lezajlott ösz- szecsapások során a vietnami fegyveres erők 1400 ellenséges katonát öltek meg vagy sebe- sítettek meg. A vietnami alakulatok Quang Ninh tartományban is eredmé­nyesen tartóztatták fel a kínai agressziós egységeket. A Hai Ninh járásban, a Sai Nguon körzetben, Mong Cai városától nyugatra, és a Bac Luan híd közelében vívott harcokban a vietnami fegyveres erők nagy­számú ellenséges katonát sem­misítettek meg. Heves összecsapások zajlot­tak le Lang Son tartomány­ban is. A vietnami védelmi erők Trang Dinh járási várostól 6 kilomé­terre észak-keletre, támadást intéztek a kínai inváziós egy­ségek ellen és 300 ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Cao Bang tartományban a hét végén szintén kemény harcok folytak, mindenekelőtt az azo­nos nevű tartományi székhely körül. A helyi fegyveres erők mintegy 600 támadó kínai ka­tonát tettek harcképtelenné. A hanoi lapok keddi tájé­koztatása szerint a legutóbbi harcokban a kínai inváziós haderő összesen 2300 főnyi em­berveszteséget szenvedett. Ami tegnap jól hangzó jel­szó volt, ma teljességgel idő­szerűtlen, mármint hogy min­dent úgy kell csinálnunk, aho­gyan eddig, csakúgy kicsit job­ban. A növénytermesztésben egy sor dolgot teljesen más felfogásban, egészen másként kell csinálnunk. Fordulópont­hoz érkeztünk: felül kell vizs­gálni a növénytermesztés tel­jes technológiai rendszerét és a talajjal kapcsolatos tudomá­nyos és gyakorlati szemléletet. A rekordok hajszolása bűvöle­tében immár rá kell kérdez­nünk arra is, mennyibe kerül? A minőséget kell trónra^ültet- nünk! Mindez mottója is lehetne annak a szakmai tanácskozás­nak,. melyre Baranya mezőgaz­dasági nagyüzemeinek csaknem kétszáz főmezőgazdásza, a nö­vényvédelem és a talajerőgaz­dálkodás szakirányítója sereg­lett össze. Cserkúton, a Bara­nya megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás tanácster­mében tegnap megkezdődtek a kétnapos, hagyományos bara­nyai növényvédelmi és agroké­miai napok, melyet a Baranya megyei Tanács, a Magyar Ag­rártudományi Egyesület, a TIT, a Termelőszövetkezetek Szövet­sége, a Budapesti Vegyiművek, az AGROKER és a növényvédő állomás rendezett, s amelyen megjelent Mészáros Andrásné, a Baranya megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa. Az elnöklő dr, Ál­ló Miklós, a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának vezetője mondott megnyitót, röviden vá­zolva a Baranyában folyó ag­rokémiai munkákat. Ezután kö­vetkezett a nagy érdeklődés­sel várt és a szakmai napok alaphangját megadó előadás: dr. Nagy Bálint, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium főosztályvezetőjének elő­adása a növényvédelem és az agrokémia idei feladatairól. Nagy Bálint visszatekintett a múltra: a magyar mezőgazda­ság a szocialista átszervezésé­nek befejezése után rendkívül erős követelmények közben fej­lődött. Úgymond még meg sem melegedtek a tehenek a kö­zösben, máris programok sorát hirdettük: több kenyérgabonát, baromfit, disznóhúst, kukoricát, aztán be sem fejeződött o szarvasmarha-program, máris hirdettük a zöldség-programot. Eddig mindig és mindent a mennyiségre összpontosítottunk. Most új korszak következett el: meg kell határoznunk, miből mennyiséget, miből minősé­ge t. A mezőgazdaság előtt ál­ló feladat különben óriási. Ta­valy több növény átlagtermé­sében történelmi rekordokat ér­tünk el. az idén erre kell még nem is keveset rátenni. Gya­korlatilag a tavalyival azonos feltételek mellett. S hogy miben kell az agro­kémiának és a növényvédelem­nek előre lépnie? Még mindig a múltnál maradva: létrejöttek oz iparszerű termelési rendsze­rek. Megjelentek a 250 lóerős traktorok a határban, s min­dent ez határozott meg. A rendszerben többet kell termel­ni, ez volt a követelmény, s ha a technológiában netán hiba volt, lerendeztük egy nagyobb műtrágya adaggal, ami nélkü­lözött minden józan számvetést, nem számított, mennyibe kerül. Bőkezűen bántunk a rendsze­rekkel, az állóeszköz-szemlélet­ben elhanyagoltuk, a közgazda- sági szabályzók sem ösztönöztek erre, egyszóval nem volt becsü­lete a mezőgazdaságban fel­használt műtrágyáknak, növény­védőszereknek és egyéb anya­goknak, melyek a költségek te­temes hányadát teszik ki. A terméshozamok hajszolásában elfeledkeztünk arról, mennyibe is kerül egy mázsa kukorica. A műtrágyák és a növényvé­dőszerek nyakló nélkül való lei- használásának erős korlátái vannak, a hazai és a külpiaci feltételek egyáltalán nem rózsá­sak. Nagyon is drágák ezek az anyagok. Gondoljuk csak meg, 1 százalékos olajóremelés a vi­(Folytatás a 2. oldalon) A Pécsi Kesztyűgyár tmk-mühelye biztosítja a zavartalan termelést. Itt javítják a gépeket és itt készülnek a szabásnál használatos sablonok. Fotó: Erb János Kinek szól Carter súlyos figyelmeztetése? Növényvédelmi es agrokémiai napok

Next

/
Thumbnails
Contents