Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-07 / 6. szám
Ünnepi egységgyülés Szigetváron Elszakadás? Az iráni sah külföldre távozik em, nem a magányos öregemberről akarok írni, aki fényképről idézi maga elé gyermeke arcát, akit soha nem látogat senki, csak születése napján érkezik a postás nefelejcsekkel telehintett dísztávirattal — ő mégis azt érzi: elfelejtették. Elszakadni a szerető szülőtől: megbocsáthatatlan. Eltávolodni a születési helytől — társadalmi jelenség. Egy budapesti gyár vezetőinek születési adatait böngészem. Kiderül, hogy a huszonegy ember tizenkét helységből érkezett. Vidéki városokból, különböző községekből, sőt egyikük — ahogy meséli — tanyáról. Vajon olyan egyszerű költözködések ezek? Izgatott cók- mókpakolások, örömteli várakozással, nagy gyomrú teherautókkal? A tanyán született főosztályvezető mezítlábas korából alig emlékszik valamire, állandóan a különböző kollégiumok képét idézi fel („Milyen reprodukció is függött a szobánk falán?”), papíron adja össze albérleteinek számát („Volt abban ágybérlet is.. egykori élete az ideiglenesség érzetét sugallja, számára minden átmeneti volt, néhány suta hazalátogatás között. Most, hogy háromszobás lakásban él, magához vette anyját is, aki sámlit rak a bérház lépcsőfordulójába, arra kuporodik, úgy gubbaszt, mint odahaza a lócán, s szemével ismerős tárgyakat keresgél, hiába. A fiatal békési főmérnök tárcájában az otthon maradottak fényképével jár — egy barack színű fotón a család: testvérek, rokonok, ünnepi mosollyal arcukon. Hazajár negyedévenként, apját-anyját pénzzel támogatja. Szívesen mesél a gyermekkoráról. („Milyen ünnep volt nálunk a disznóölés! Én fogtam a jószág farkát, mikor leszúrta a böllér, büszke voltam rá, hogy a fülemet sem fogom be a visítás ^lől . . .”) Azután a szavakkal a máig jutunk, a mérnök mutatóujját magasba emelve figyelmeztet, mi ment végbe lelkében, szokásaiban: otthon van most is minden disznóöléskor, de a sertés haláltusáját nem bírja végignézni, berohan a házba, hogy a visítást se hallja, családja összenéz — kinevetik. Az igazgató Egerben született („Nekem könnyebb volt, nem kellett'kö- lyökkoromban megválni a szülői háztól”), a diploma megszerzése után vissza is -menta barokk kisvárosba. (Jó volt ott belejönni a szakmába, ahol ismerős voltam és nem maradtam magamra a gondokkal.) Műszaki kandidatú- ráját követően helyezték Pestre, lakást kapott, -kocsija pedig addigra már megvolt. („Szerencsés ember vagyok. Igaz, tanultam vasszorgalommal, fáradtan és idegesen -— de soha sem kellett a nulláról indulnom, soha nem mozogtam kényszerpályán . ..”) Apróságokat, öklömnyi változásokat emlegetnek az elszakadok. Ezek mór nem a hajdani „falusi legény Pes- ten”-variáció, a neonfénytől, villamostól, kirakattól megszédült, a forgalomban tébláboló, a kihalt mellékutcákon magányosan^ bóklászó vidéki sihe- der limonádé ízű történetei. A szülőhelyükről elkerülök világa ugyanis már otthonunkban tágabbra nyílik — manapság talán a városi ember van inkább elzárva a vidéki léttől, mint fordítva. A szociológiai szakirodalom a társadalom mobilitását, az átrétegeződést vizsgálva a jelen gondjaiból szemezget. Ki hagyta el a földet, kiből lett gyári munkás? Ki hagyta ott a munkapadot, ki vált értelmiségivé? Kik nem folytatták apjuk dqjgát-életét? A statisztikák szerint milliónyian. S ebből a seregből ezrek és ezrek léptek távolabb szülőhelyüktől népesebb, fejlettebb vidékre .. . Ennyien váltak „elszakadókká", olyanokká, akik, ha szénakazlakat látnak, kiszállva kocsijukból orrukba szívják illatát, de a kaszát már csak néhány percig tudják tartani. .. Az elszakadást olykor mintha negatív folyamatként könyvelnénk el, pedig többnyire éppen hogy nem az. A különböző akciók, irányelvek mind a munkás-, a parasztgyerekeket segítik, megköny- nyítik a középiskolába, egyetemre jutásukat, hogy az élet- körülményeikből adódó hátrányt behozva, kibontakoztathassák tehetségüket. Érdemes azonban elgondolkozni azon, hogy okvetlen elszakadást okoz-e a tanulás-tanultság; és azon is, hogy a „több", a „korszerűbb" a nagyvárosba hívja-e még ma is a falun, vidéken születetteket? Egy-két évtizede egyetlen mérnök sem talált volna községi munkahelyre, ma pedig társadalmi szerződésekről hallunk, falusi értelmiségről írunk — a fejlődés tehát nemcsak a községek képét, de társadalmát is megváltoztatta. Eldugott kis faluban a Börzsönyben, olyan kondenzátorokat gyártanak eddig csak málnát szedő asszonyok, amelyekkel, ha elmaradnak — a székesfehérvári Videotonban nem tudják összeszerelni a televíziókat. Rába-közi község kisüzeme nyomtatott áramkörű paneleket készít, s szerződésben áll több nagyvállalattal. Az állami gazdaságokban, a tsz-ekben megannyi értelmiségi — mezőgazdasági mérnök, állatorvos, közgazdász, jogász — dolgozik, megsokszorozódott a falusi pedagógusok száma. áltozóban azért a falusi értelmiség. összetétele a megváltozott kort és társadalmat tükrözi, hiszen az elszakadok közül néhányon visszatérnek. Nem a szénaillat, nem a megszokott táj hívja őket — többségüket egyelőre inkább a kényszer. Megunván az albérletet, így látnak lehetőséget az önálló élet megteremtésére, azaz — az egzisztencia fogja őket kézen, s vezeti vissza a faluba. Persze akadnak olyanok* akik enélkül is visszavágynak-visz- szajönnek, mert úgy érzik, hogy több a lehetőség a tanultak gyümölcsöztetésére, mint a városban. Ök sem poétalelkek, csupán q szülői házhoz jobban ragaszkodók, a községen segíteni akarók. Egyikük gépészmérnöki diplomával dolgozik a termelőszövetkezetben. „Gyakorlat teszi a mestert” — mondja először visszatérte indokát, majd tovább sorolja az okokat: szavának súlya van a munkahelyén, tudja pontosan, mit miért csinál, látja értelmét, s érzi azt is, amit szerinte nagyobb helyen nemigen érezhet a frissen végzett —, ha holnap venné a kalapját, s elmenne, hiányozna. Nos, ezért nem szakadna ő el innét semmi pénzért. Egyszerűen azért — s ez cseppet sem hatásos poén —, mert ilyen nagyon szükség van rá. Tamás Ervin Beiktatták az új kormányt Teherán Mohammad Reza Pahlavi iráni sah szombaton rádióbeszédében megerősítette, hogy pihenés céljából külföldre távozik. Az uralkodó hangoztatta, hogy külföldi tartózkodásának idejére az alkotmánynak és „az iráni hagyománynak” megfelelően ré- genstanácsot nevez ki. A sah mindazonáltal nem közölt részleteket arra vonatkozóan, hogy mikor, milyen időtartamra és hová utazik. Az 59 éves uralkodó, aki beszédében több ízben hangoztatta, hogy „fáradt és pihenésre van szüksége”, sikereket kívánt a Sapur Baktiar által megalakított kormány munkájához. A sah emlékeztetett november 6-i kijelentésére, amikor — a katonai kormány megalakítása után — ígéretet tett arra, hogy politikai megoldást talál Irán problémáira. Ezzel összefüggésben reményét fejezte ki, hogy az ország lakosságának többsége részt vesz majd „a demokratikus folyamatban". Mohammad Reza Pahlavi beszédében több ízben a Koránban foglaltak és az iszlám vallás rendeletéinek betartására szólított fel. Végezetül hangoztatta a gazdaság újbóli beindításának fontosságát, mert ellenkező esetben - mint mondotta — „nem sok jót jósol az országnak." Röviddel azután, hogy az uralkodó beiktatta a Baktiar vezette új kormányt, a hivatalos iráni rádió beszámolt arról, hogy a lapok munkatársai befejezték 62 napos tiltakozó sztrájkjukat. Jelentések érkeztek arról is, hogy az olajipar, a vasúti közlekedés és a kormányhivatalok dolgozói is újból felvették a munkát. Ezzel egyidőben az ország újdonsült miniszterelnöke — mint a hírügynökségek megjegyzik: ellenfeleinek semlegesítésére — vasárnapra „nemzeti gyászt" hirdetett meg az elmúlt hetekben lezajlott tüntetések halálos áldozatainak emlékére. A nemzeti front, amely Baktiart kizárta soraiból, a maga részéről vasárnapra ugyancsak „nemzeti gyászt” hirdetett meg. Mivel a front szembenáll Baktiarral, és elítélte kormányalakítási erőfeszítéseit, megfigyelők úgy vélekedtek, hogy a vasárnapi megmozdulás egyfajta „erődemonstráció" lehet a kormányfővel szemben. Baktiar bejelentését viszont megfigyelők a nemzeti megbékélés érdekében tett gesztusnak tekintik. A hírügynökségek másrészről kiemelték, hogy a síita vallási ellenzék vezetője, Khomeini Aja- tollah nem csatlakozott a nemzeti front által vasárnapra meghirdetett megmozduláshoz, de ugyanakkor - mint párizsi környezetében elhangzott — arra szólította fel Iránban élő híveit, hogy hétfőn tartsanak nemzeti gyásznapot. Az önkéntes emigrációban élő vallási vezető egyébként szombaton „törvénytelennek" bélyegezte a Baktiar vezette új kormányt, és arra hívta fel az ország munkásait, hogy folytassák sztrájkakciójukat. Az újságírókat ugyanakkor felszólította, hogy térjenek vissza a munkába, miután „az illegális kormány ígéretet tett a cenzúra megszüntetésére”. Fidel Castro és Biszku Béla eszmecseréje Havannában Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács és a Minisztertanács elnöke pénteken délután felkereste Biszku Bélát, az MSZMP Politikai Bizottsága tagját a magyar párt- és állami küldöttség havannai szálláshelyén. Biszku Béla átadta Kádár János és a Központi Bizottság üdvözletét. Fidel Castro és Biszku Béla a találkozó során baráti eszmecserét folytatott. A Tömpe József önálló század a megye legjobbja Dr. Nagy József köszöntötte a munkásöröket A Baranya megyei munkásőr- alakulatok 1978. évi szocialista munkaversenyében kiemelkedő eredményeket elért szigetvári Tömpe József önálló század nyerte el a „Legjobb önálló egység” címet. Ebből az alkalomból tegnap délelőtt ünnepi egységgyűlést tartottak a Tinódi Filmszínházban. Az elnökségben helyet foglalt dr. Nagy Jpzsef, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára, Szabó Attila, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának képviselője, Megyasza; Józsel, a Munkásőrség Baranya megyei parancsnoka, Szigetvár város és járás párt- és állami vezetői, valamint a bázishelyek — vállalatok, intézmények — képviselői. Kulcsár Sándor, a Tömpe József munkásőr-század parancsnoka az elmúlt évben végzett munkát értékelve megállapító*-, ta: fejlődött a kiképzés és a szolgálat színvonala, erősödött a fegyelem, jól érvényesült a munkásőrség munkájában a felettes pártszervek irányítása, a bázisszervek pediq hatékonyan segítették a tevékenységet. A folyamatos politikai nevelőmunka jó kommunista közösségekké formálta az alegységeket. EredKöszöntötték a háromnapos pécsi áramzavar elhárító munkásait. (Tudósítás a 2. oldalon). ményes volt az a törekvés, hogy biztosítsák az egység egészséges fejlődését, a három generáció együttműködését, valamint a nők bevonását a munkásőri munkába. Az 1979-es feladatokat vázolva Kulcsár Sándor kijelentette: a tavaly elért színvonalról kell továbblépni, 1978 eredményeit kell gyarapítani. Ezután ismertették a Munkásőrség Baranya megyei Parancsnokának parancsát a szocialista versenymozgalom értékeléséről: a „Legjobb önálló egység” címet, a vele járó serleget és oklevelet első ízben nyerte el a szigetvári Tömpe József önálló század. A serleget Megyaszai József adta át Kulcsár Sándornak. A század ellátó raja megyei második helyezést ért el. Kiváló parancsnoki jelvényt kapott Kulcsár Sándor, Horváth József és Kis János, kiváló szakaszparancsnoki jelvényt Bálint László, Bakonyi László, Bedő István és Papp Gyula kapott, nyolcán pedig megkapták a Kiváló munkásőr jelvényt. Dr. Nagy József adta át a Munkásőrség országos parancsnokának kitüntetéseit. Szolgálati Érdemérmet kapott 20 éves szolgálatért Berek János, 15 éves szolgálatért Majoros István és Kovács István, 10 éves szolgálatért tizenhárom munkásőr, 9 leszerelő, illetve tartalékállományba vonuló pedig Munkásőr emlékérmet kapott. Úttörő munkásőrök köszöntötték és ajándékozták meg ezután a megye legjobb önálló századát, majd hat új munkásőr — köztük négy nő — tett esküt az egység zászlaja előtt. A leszerelők nevében Király László adta át a fegyvert Mészáros Klárának. Végezetül dr. Nagy József köszöntötte a Megyei Párt-végrehajtó Bizottság nevében az egységet, amely fegyelmezetten hajtotta végre az irányító párt- bizottságok által megszabott feladatokat. Köszönetét mondott a személyi állománynak, gratulált a kitüntetetteknek. A leszerelőktől és tartalékállományba vonulóktól kérte, hogy a közélet más területein munkálkodjanak népünkért, az új munkásőrök pedig esküjükhöz híven teljesítsék vállalt feladataikat. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 6. szám 1979. január 7., vasárnap Ára: 1,20 Ft. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja
