Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-30 / 29. szám

1979. január 30., kedd Dunantuií napló 3 3500 fajta mag őrzi n&irénytGrmG&zt&stiitk t&rtén&tmét fl nemesíti régi fajtákkal növelik a termelésbiztonságot Legalább 3500 fajta növényi mag őrzi a magyar növényter­mesztés történelmét a Pest me­gyei Tápiószelén, az Országos Mezőgazdasági Fajta kísérleti Intézet agrobotanikai központ­jában, hazánk egyetlen szántó­földi kultúrnövény-gyűjtemé­nyében. A világhírű génbank­ban közel 300 magyar faj pél­dányai találhatók csaknem há­romezer tároló-üvegedényben, tulajdonképpen az egész Kár­pát-medence anyaga. A fajtagyűjtemény a máso­dik világháború után állt ösz- sze megfeszített gyűjtőmunká­val, dr. Jánossy Andor akadé­mikus irányításával, hazai lelkes kistermelők közreműkö­désével. Növénytermesztésünk értékes kultúrtörténetét egye­dül a kiskertek őrizték meg. Kiskertek a legfőbb megőrzők Dr. Holly László, a génbank tudományos osztályvezetője a kiskert-tulajdonosok ösztönös, nemesítő kedvét dicséri: — Zöldségben gazdag vál­tozatok várnak felfedezésre a ■nemzetiségek lakta Baranya és Tolna megyében, ahol az ős­lakosság a szerintük tisztának, nagyon is jövedelmezőnek tar­tott fajokhoz rendkívüli módon ragaszkodik. Nagyatádon és Háromfán negyven-ötven éve termesztik ugyanazt a tájfajta babot nagy szorgalommal és kiváló eredményekkel. A kuko­rica is speciális, szokatlan igényeket elégít ki a kiskertek­ben, sok-sok meglepetést tar­togatnak igénytelen, de vi­szonylag nagy hozamú fajtáik­kal az elszigetelt, alföldi ta­nyák szikes, szódás talajú kert­jei. De ezt mondhatom a Du­na—Tisza-közéről, a Sziget­közről, a Mátra feletti határ­menti tájról, ahol ősi fajták élnek háborítatlanul 100—200 éve, ha nem régebbről. Ta­valyelőtt 530 történelmi értékű hazai fajtát mentettünk meg, míg 1978-ban már 806-ot. Szép eredmény ez, de jócskán távol a teljességtől. A tápiószelei maggyűjtemény 30 ezer fajtából áll és képvi­sel 1200 fajt: ebből több mint 20 ezer kultúrnövény, egyhar- mada legalább gabona, ez­után következnek a pillangó­sok, hüvelyesek, ipari növé­nyek, egyéb takarmánynövé­Tizenöt-húsz évig élnek üvegedényben a magvak Újratermelik az ősi magyar növényi tájfajtákat nyék, a füvek, a gyepek, a gyepalkotó pillangósok és a gyógynövények. Nem csupán történelmi magarohívum, ha­nem nemesítők számára alap­anyag. Évente 10—20 fajta szűnik meg Magyarországon, esik ki a termesztésből és mind ide­kerül 40—60-féle megfigyelési szempont alapján elraktározva, hogy később, valamikor ismét nemesítőériékként hasznosít­sák. A harminc év alatt egy fajtát sem dobtak ki, mind be­került a tároló-üvegedénykék- be, ahol olyan állapotot te­remt meg a húsz kutató, mint­ha 30 centi mélyen, a föld alatt, félig szunnyadva, lassan lélegeznének a mcgvak. — Jelenleg 15—20 évig él­nek a magvak, anélkül, hogy kivetnénk őket „felfrissülésre”, ezt a tárolási időt 30—40 évre szeretnénk növelni. Vagyis nul­la fok körül akarjuk „altatni" a magvakat a jelenlegi plusz 4—5 fok helyett. Persze na­gyon sokat három-négy éven­ként kiültetünk — évente leg­alább 8—9 ezer tételt —, hogy csíraképességüket ne veszítsék el — ismerteti a gyakorlatot dr. Holly László. Kapcsolat 78 országgal A világon 78 országgal tar­tanak fenn magcsere-kapcsola- tot, így a Szovjetunióval, ahol 250 ezer, vagy az USA-val, ahol 180 ezer tételes a nem­zeti maggyűjtemény. Évente át­lag kétezer tételben fut be mag külföldről, míg háromezer tételben küldünk ki, elsősorban gyógynövényeket. takarmány­értékű vadnövényeket, mint a szarvaskerlep és a herefélék, de nagyon népszerűek a táj­jellegű, nagy történelmi múltú gabonák, pillangósok és kuko­ricák. A hazai nemesítők is az elmúlt néhány évben váltottak és egyre több tájjellegű, vagy már 50—100 éve nemesített régi fajtát rendelnek meg, hogy a termésbiztonságot nö­veljék, fokozzák a minőséget, Vizsgázik a hétszázötven kilovoltos távvezeték Tizedik napja vizsgáztatják a magyar és a szovjet szakembe­rek a prágai közös teherelosz­tó közreműködésével az Albert- rrsa—Vinnyica közötti 750 kilo­voltos villamos távvezetéket és a hozzá tartozó berendezéseket, automatikus védelmi felszerelé­seket, kapcsolókat. Ennél fogva mesterségesen állítottak elő olyan zárlatokat, zavarokat, amelyek üzemszerű körülmények között érhetik majd a távveze­téket és a szocialista országok­nak szinte fél földrésznyi terüle­tét átfogó energiarendszerét. A módszeres és szigorú vizs­gálatok már eddig is igazolták, hogy az építők és szerelők kö­rültekintő munkát végeztek. A így a fehérje-, vitamin-, íz- és zamattartalmat. Rájöttek, hogy az ősi magyar génanyag na­gyon is megerősíti — mint ki­egészítő elem — a külföldi faj­tákat. Két éve 831 hazai fajt, míg tavaly már 1400-at kértek a nemesítők; főleg zöldsége­ket, hüvelyeseket és gaboná­kat. A szegedi és a szarvasi nemesítők járnak élen e téren. Dr. Holly László, aki Pécsett járt a génbank-munkáról elő­adást tartani, hangsúlyozta a kiskertek jelentőségét, ahol a tájfajtákat akarják felszaporí­tani eredeti környezetben. A hálózat kialakulóban, tavaly már 120 termelő 563 fajtát próbált ki sikeresen. Újfajta hobby alakul ki, ami egyben történelem- és hagyományápo­lás. A Kiskunsági Nemzeti Parkban, a Keleti-Mecsekben, a barcsi borókásban és a Drá­va mentén, a védett területe­ken az ősi magyar tájfajtákat szeretnék elszaporítani, hisz egy mag csak növényként el­ve őrzi-meg eredeti tulajdon­ságait. Újabban tsz-ek is je­lentkeznek, hogy néhány hek­táron régen kihalt, csak mag­ban létező kultúrnövényt tart­sanak fenn. Csuti J. Évente több ezer ügy a közjegyzők előtt Á hagyaték békés és viharos elosztása Földet nem szívesen örökölnek Ház, gépkocsi kell elsősorban 4730 eljárás a nem fizetők ellen Az idős orvos elhunyt. Több milliót érő vagyon maradt utá­na. Balatoni üdülő, pesti ház, pécsi öröklakás, 700 ezer forin­tos takarékbetétkönyv. Megle­hetősen nagy érték. Igaz, örö­kösök is voltak rá, többen is. De ki mennyit örököljön? Ez a közjegyző előtt folyt hagyatéki tárgyaláson dőlt el, ahol a ro­konok aránylag testvériesen osztoztak a javakon. szigorú próbák azonban jelen­tősen terhelik a közös’ energia- rendszert, s miután az ellenőr­zés idején tartalékokat is ké­szenlétben kell tartani, általá­ban éjjel — szombaton és va­sárnap pedig napközben is — tehát a legkisebb energiafo­gyasztás Időszakában végezték, illetve végzik a vizsgálatokat. A számítások szerint a hét vé­géig fejezik be a próbákat. Ek­kor kerül sor tehát a hét euró­pai KGST-ország egyesített energiarendszerének és a Szov­jetunió déli egyesített energia- rendszerének már nemcsak idő­szakonkénti, hanem végleges összekapcsolására, úgynevezett párhuzamos kapcsolásra. Ükanyáink óta megváltozott a klíma? Lenhiány a len- gyárban Bel- és külföldön vásárolnák a lenvásznat Kevés a termelés, korszerűtlen a feldolgozó ipar A nylonok, műszála: jerseyk kora lajárt. Legalább 6—8 ive a divat is a világ figyelme ismit a termiszetes szálú anyagok feli fordult, s a most divatos nipi ihletésű ruhák is igazán ebből szépek is kelendők. Mégis valódi, szép lenvásznat - amilyet nagyanyáink, ükanyáink hordtak - ritkán lehet kopni. A Népművészeti Szövetkezet az elmúlt évben pél­dául jelentős amerikai ezporttál esett el, mert nem tudták beszerezni a megrendelő által igényelt parasztblúiokhoz a megfelelő minőségű len­vásznat. Drávaszabolcson van a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat alapanyagot előállító gyára. Inkább csak telepnek lehetne nevezni. Úgy látszik, ritka itta hívatlan vendég, se kapu, se portás nem állítja meg az ide­gent. A téli délelőttön kihalt­nak látszik, a göröngyös jég­páncéllal borított udvaron egy lélek sincs. Kiderül, a legtel­jesebb téli holtszezon van. Ilyenkor csak két helyen lehet dolgozni, a gubacsolóban és a lenkóc-osztályozóban. Az előbbi helyen géptörés miatt áll a munka, az utóbbi gép­sornál mindössze három em­ber dolgozik. A drávaszabolcsi gyár a ko­máromi Lenfonó- és Szövőgyár részére készíti az alapanyagot. Baranyai és Tolna megyei len­termesztésre szerződött tsz-ek- től közvetlenül kapják a len- kárát. Itt legubózzák, vagyis termésétől, magjától megsza­badítják, ezután következik az áztatás — amit csak nyáron végeznek — 5—6 nap után szárítják, azután turbinázzák, amellyel elválasztódnak a ros­tok. Ezután következik az ér­tékes, hosszú szálak kiválasz­tása, osztályozása, és az ér­téktelenebb kóc elkülönítése. Minden 100 kilogramm lenkó- róból a művelet végén csak 4—5 kilogramm hosszú szálú rostot és 8—10 kilgramm kó- cot nyernek. Gondolhatnánk, hogy a len iránti kereslet nagyobb arányú növekedésével egyenes arány­ban a termesztési kedv is nö­vekedik. Nem így van. Hiába termelnének több lent, az elma­radott a lapanyag készítő üze­mek a jelenlegi körülmények között nem tudnának sokkal többet feldolgozni. Az ország hat ilyen feldolgozó üzemmel rendelkezik, egyik sincs a drá- vaszabolcsinál jobb helyzet­ben Munkájukat jelentősen befolyásolja még az időjárás, mert az áztatás, szárítás még attól függ, hogy süt-e a nap vagy sem. (Lengyelországban például már régen gépesített és mesterséges áztatással, szá­rítással dolgoznak.) Szomorúan nevetségesnek hat, hogy egy gyár termelését döntően befo­lyásolhassa egy öreg, több mint 10 éves kiszolgált daru, amivel az áztatóbái a súlyos kévéket emelik ki. Alkatrészei elkoptak, gyakran elromlik, pót- alkatrész nincs, a gyár szerelői bütykölgetik, aztán vagy műkö­dik vagy nem. A vállalat köz­pontjától már három éve kö­nyörögnek egy új daruért, ed­dig csak ígéreteket kaptak. A drávaszabolcsi gyárnak 1967—68-ban még 350 dolgo­zója volt, most 180 körül van a létszám, ez is állandóan vál­tozik, illetve tovább csökken. Pedig jók a kereseti lehetősé­gek, a nyári hónapokban pél­dául 4—4500 forintot is meg Lehet, vannak akik legyintenek: eh, Drávaszabolcs, kis üzem, divattáma, nem érdemes szót vesztegetni rá. Igen, így volna, ha egyedi példaként állna. Sajnos az igényekkel, a kereslettel szemben az ipar gyakran kerül lépéshát­rányba, sokszor csak későn kapnak észbe, mikor már-már késő. Gondoljunk csak az orkán kabát, vagy újabban a farmer-ügyre. Nálunk még javában azt tárgyalták: ejnye,mitől bolondultak meg a fiatalok, hogy ez kell nekik, ad­dig a nyugati cégek dagadtra keresték magukat, s a titkos csatornákon be­áramló farmerekért a feketepiacokon kemény ezreseket fizettek a vitákkal mit sem törődő fiatalok, nagyobb részt a szülői keresetekből. Vagy itt a ba­jai posztógyár esete: amíg a milliárdos beruházást elhatározták, megtervez­ték, jóváhagyták, kivitelezték — addigra a jersey, amit az új gépsorokkal gyártani tudnak, kül- és belföldi piacon egyaránt eladhatatlanná vált. Ha a nyugat tud gyorsan váltani és reagálni, biztosan tudnánk mi isi Sarok Zsuzsa lehet keresni — igaz nem 8 órai munkával —, de a mun­kakörülmények miatt a fiatalok nem szívesen jönnek ide. A gyár az elmúlt évben igen gyenge termelési eredményt ért el, működése veszteséges. így természetesen a hazai lenfonó- és szövőgyárak igényeit a ha­zai termelés nem elégítheti ki. Jelentős importra szorulnak. Csak a drávaszabolcsi gyár például az elmúlt évben 8500 mázsa szovjet és egyiptomi im­portból származó tilolt lenszá- íat válogatott és osztályozott a komáromi gyár részére, míg a hazai első osztályú lenszál mennyisége nem érte el a 2000 mázsát. Nem tudom, mennyibe kerül egy mázsa importból származó lenszál, s mennyibe kerülne a feldolgozó üzemek korszerűsí­tési költségeivel együtt a ha­zai. de gyanítom, mindenképp kevesebb. Ugyanakkor figye­lembe veendő, hogy a len ket­tős hasznú növény, a magjából sajtolt olaj a festékgyártás fő alapanyaga. Ha sorvad a ha­zai lentermesztés, ezt is im­portálni kell? Mondják, hogy a mi klímánk nem alkalmasa jó minőségű lenrostok termesz­tésére. ükanyáink kora óta lé­nyegesen változott volna a klí­ma? Mert akkor volt belőle elég, pedig — más nemigen lévén — főúri dámától az egy­szerű parasztig mindenki eb­ből készült ruházatot viselt. — Jól emlékszem az esetre, már csak azért is, mert ilyen nagy örökség ritkán főszereplő­ié a hagyatéki tárgyalásoknak — idézi vissza a múltat dr. An­dor József, a pécsi Állami Köz­jegyzői Iroda vezetője, - Voltak azonban cifra ügyek is, amikor, az örökösök itt kaptak hajba a tárgyaláson jóval kisebb érté­kű örökség miatt, egy darabka föld, egy rozoga házikó vagy a rozsdától szétmart gépkocsi ho­vatartozását vitatva. Évente csaknem kétezer ha­gyó éki ügy kerül a pécsi Álla­mi Közjegyzői Irodára. Legtöbb­jük végére hamar pontot tesz a három közjegyző, főleg ha az érdekeltek; az örökösök is így akarják, és hamar megegyez­nek. Elsősorban akkor, ha me­zőgazdasági ingatlant hagyott hátra élő hozzátartozóinak a végakarat nélkül elhalt férj, apa, anya, testvér vagy nügy- szülő. Mert földet örökölni ma már nemigen szeretnek az em­berek. Nem is ragaszkodnak hozzá, inkább önként lemonda­nak róla a másik javára. — A ház, a pénz, a gépkocsi most a sláger, ezek örökléséért folyik inkább vita. olykor civa- kodások, kölcsönös vádaskodá­sok közepette — mondja dr. An­dor József. A közjegyzők szerencséjére az itteni munkanap nemcsak ha- avatéki ügyek tárgyalásával te­lik el, mást is kell végezni. Mint például az okiratok megsemmi­sítésével kapcsolatos eljárást lefolytatni. A takarékbetétköny­vek egyre gyakoribb elvesztésé­vel ez mind többször fordul elő. Mit tesz ilyenkor a közjegyző? A bejelentés nyomán hirdetmé­nyen szólítja fel az elvesztett és időközben letiltott betétkönyv birtokosát: egv éven belül mu, tassa be azt. Ha eredménytele­nül múlik el az esztendő, egy év múltán — addig nem lehet a pénzhez nyúlni — új betétköny­vet kap a feledékeny tulajdo­nos. Nem mindenki szeret önként a zsebébe nyúlni, ha fizetnie kell. A vállalatoknak, intézmé­nyeknek tartozó személyek adósságai behajtásának meg­indítása is a közjegyző felada­ta. Lakbérhátralék, kórházi költ­ségek kifizetésének elmulasztá­sa és más, ezekhez hasonló esetek miatt csupán tavaly 4730 eljárás indult a nem fize­tők ellen. Mósolathitelesítések, ajándé­kozási és egyéb vagyonátruhá­zási szerződések írásba foglalá­sa, a bírósági eljárást megelő­ző szakértői bizonyítások lefoly­tatása, a végrendeletekkel kap­csolatos tennivalók tartoznak még a közjegyzői feladatok kö­zé. — Ahány ügy, annyiféle — mondja dr. Andor József. — S ez benne a legszebb. A köz­jegyzői munkát 21 éve végzem, de még nekem is tud újat nyúj­tani egy-egy idekerülő akta. H. L Rozsdamentes csavar Elsősorban az élelmiszer- és a vegyipar számára lesz igen kelendő az a nagy szilárdságú korrózióálló csavarfajta, amely­nek kísérleti gyártását most kezdték meg a Csavaripari Vál­lalat ongai üzemében. Az új acélfajta a savaknak és a kor­róziónak tökéletesen ellenáll, szilárdsága pedig lényegesen magasabb, mint a jelenleq is­meri acélfajtáké, A Borsod megyei üzemben az idén kialakítják az új termált gyártási feltételeit és várhatóan mintegy ti zen öt-húszezer dara­bot készítenek belőle egy ex­portra kerülő gépsor számára-

Next

/
Thumbnails
Contents