Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-28 / 27. szám
1979. JANUÁR 28. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Szállításra készítik elő a stílbútorokat a Pécsi Faipari Szövetkezetben Amikor év végén „kasszát” csinálunk, el kell számolnunk Exportcentrikus cselekvési program Az újévi vihar sem okozott nagyobb riadalmat, mint jó néhány gazdasági vezető számára a január 1-én életbelépő szabályozó- rendszer. Pedig csak az eddig is csetlő-botlóknak kell a zordabbá váló gazdasági életben biztonságosabban a talpukon állniok, ezután sokkal jobban csak saját magukra, mintsem az állam támogatására számithatnak. Ebben a helyzetben természetesen a pártszervezetek körültekintő segitőkészsége az eddigieknél is fontosabb. A Pécs városi Ipari Szövetkezetek Pártbizottsága az elmúlt héten tárgyalta cselekvési programját, amelyben ennek a segitőkészségnek különlegesen világos hangsúlyozását véltük felfedezni. Erről beszélgettünk Maletics Miklóssal, a pártbizottság titkárával. — Az önök cselekvési programjában döntő súllyal szerepel az ipari szövetkezetek export- tevékenységének elősegítése. — Pártbizottságunk 1979. évi munkájának valóban nagy hányada a város szövetkezeti iparának idei gazdasági tevékenységének segítése lesz, amely — és ezt különösen hangsúlyozni szeretném — szoros összhangban ál! Pécs és a népgazdaság célkitűzéseivel is. Pártbizottságunk különös figyelmet fordít arra, hogy csak azokat a folyamatokat támogassa, amelyek nemcsak a szövetkezetek, a város érdekeit szolgálják, hanem a népgazdaság egyensúlyának megszilárdulását is segítik. Ezért ösztönözzük a gazdaságosan előállítható export- termékek fejlesztését, mennyiségének növelését, a lakosság ellátásában, életszínvonalnak alakításában fontos szolgáltató és építőipari tevékenység színvonalának emelését. — Képesek-e megítélni, melyek a valóban gazdaságos termékeik, a népgazdasági szempontból gazdaságos exportot körülhatárolhatják-e a rendelkezésre álló információkkal? — A testületi ülés vitájában is ez volt cselekvési programunk legérzékenyebb pontja. A belkereskedelmi forgalomba kerülő árukról a szövetkezetekben ma már kötelező a valósághoz hű képet alkotni. Az export- termékek esetében már bonyolultabb, nehezebb ez. Pártbizottságunk felkereste a szövetkezeteinkkel kapcsolatban álló valamennyi külkereskedelmi vállalatot és kértük, hogy számunkra ágazatonként és termelő egységenként is mutassák ki termékeink gazdaságosságát. A TANNINPEX például a pécsi szövetkezeti ipar legfontosabb külpiaci bonyolítója. Eddig is megtette ezt, negyedévenként tájékozódhattunk, hogy a pécsi kesztyű (szövetkezeti), cipő, bőrdíszmű a valóságban mennyit is, pontosabban: mit hoz a népgazdaság konyhájára. — Milyen a pécsi ipari szövetkezetek 1979. évi exportlehetősége? — Csak a gazdaságosan előállítható és keresett termékek előállítását szorgalmazzuk. A Pécsi Háziipari Szövetkezet az idén mindössze 3 százalékkal növeli termelését, de ezen belül 280 százalékkal a tőkés exportját. A cipőiparit csak 4 százalékos mennyiségi növekedésre ösztönözzük, de ezen belül a stabil szocialista piacok mellett 190 százalékos tőkés exportnövekedést kell elérni. — A törekvés ésszerű, de milyen reális lehetőségei vannak a kényes nyugati piacokon az érvényesülésnek? — Maradjunk a cipőiparnál. Az elmúlt év végén az Egyesült Államok és Magyarország között folyó kereskedelmi tárgyalások egyik megállapodásaként például a Pécsi Cipőipari Szövetkezet jelentős szerepet játszik. Felkészültségében a TANNINPEX a pécsieket alkalmasnak találta arra, hogy 1979- ben a 30-as évek divatját követő, de korszerű eszközökkel előállított, kényelmes cipőből 200 000 párat szállítsanak. Jövőre 100 000 párral nő ez a mennyiség. Ugyancsak most születik a megáílapodás, amelynek értelmében a francia HOKI cég az idén 10 000, jövőre pedig a gyártási technológia átadásával 60 000 pár cipőt vár Pécsről. — A Pécsi Faipari Szövetkezet az ország legnagyobb szövetkezeti bútorexportőre (egyébként a második), 70 millió forint értékben exportál 1979-ben, de a pécsi kesztyűsök, népművészek is dinamikusan növelik export- tevékenységüket. — A cselekvési programban alapvető leiadatként szerepel, hogy a város lakosságát szolgáltatóegységeikkel segítsék, a várospolitikai feladatokat lakásépítésben, kommunális és szociális létesítmények megvalósításában támogassák. — Az idén Lvov-Kertváros- ban 135 lakást épít a pécsi szövetkezet, ugyanakkor átadjuk az elmúlt évről elmaradt 40 férőhelyes bölcsődét és a 470 négyzetméteres szolgáltatóházat. Az építőipari szolgáltatásban is előbbre kell lépnünk. Az Épület- és Lakáskarbantartóipari Szövetkezet is csak 4 százalékkal növeli termelését, de ezen belül a lakossági szolgáltatást 15 százalékkal kel| emelnie, Pécs szépítésében, a tatarozásban fontos szerepet kell vállalnia. A VILLGÉP a személygépkocsi alvázvédelmében Dél-Du- nántúlra kiterjedő szerepet vállal, a FÉNYSZÖV ugyancsak ilyen nagyságú terület színesfotó-laborálását oldja meg, a B. m. Cipőipari Pécsett, a Bajcsy-Zsilinszky úton új gyorsjavítót nyit, a Fodrászipari a Nagy Jenő utcában 300 négyzetméteres kozmetikai szalont létesít, a pécsi Tempó a garanciális bútorjavítás bázisát teremti meg. — Milyen eszközökkel reméli ezeket a fontos gazdasági és az életszínvonalat közvetlenül befolyásoló terveket támogatni? — Először is céljainkat, feladatainkat széles körben tudatosítani és elfogadtatni akarjuk. Ez a határozatunk nem végtermék, megszületésével kezdődik a tulajdonképpeni munkánk. Ez nemcsak a 31 tagú pártbizottság, a 15 ipari szövetkezeti alapszervezet vagy 470 kommunista ügye, hanem a pécsi ipari szövetkezetek hétezer dolgozójának feladata. Ismerniük kell. — Ezután meghatározzuk kinek, mikor, mit kell tennie! Tesszük ezt azért is, hogy év végén, amikor ez évi feladataink végrehajtásáról „kasszát” csinálunk, akkor ezekről tisztességgel el is tudjunk számolni. Lombosi Jenő Segít a gyár es a csalod Munka mellett szakmát tanulnak A tanfolyam Idejére átlagórabér nem ért, szívesen elmagyarázzák. Zömmel az ő korosztályába tartozó kolleganők végezték el eddig a tanfolyamot. A fiatalok közül is sokan nekivágtak — csakúgy mint az ő csoportjában —, de menet közben lemorzsclódtak. Varsányné szerint egyelőre nincs bennük elég kitartás, ő nem akar hátraar- cot csinálni. Köti a gyárnak Befejezték a nyolc általánost, aztán dolgozni kezdtek. Évekig a gyári munka, a háztartásvezetés, a gyereknevelés jelenteti számukra feladatot és kötelezettséget. Megszokták és nehéz volt kimozdulni belőle. A gyár ígért és agitált, s most tanulnak. Mindhárman a Pécsi Dohánygyárban dolgoznak. Lucza Jánosné gyereklány. termetű, csak az arca árulkodik arról, hogy nem volt gondmentes az eddigi élete. Mielőtt a dohánygyárba jött — 1970- ben — több üzemben is megfordult. Sehol nem tudott megállapodni. A dohánygyárban megtalálta számítását, jól érzi magát. A sógora —aki szintén itt dolgozik — elvégezte a dohányipari szakmunkásképző tanfolyamot, egyszer megkérdezte tőle, miért nem jelentkezik? A férje és műszakvezetője is biztatta, s tavaly októberben elkezdte a tanulást. Most hetente kétszer — hétfőn és szerdán — délután fél egytől fél ötig előadásokat hallgat. Ha délelőttös, délben elmehet, ha délutános, akkor csak fél öttől kezdi a műszakot. A gyár a tanfolyamon töltött időre átlagórabért fizet JövőLucza Jánosné Varga Győzőné viszont már azon töri a fejét, ha végez, hol tanuljon tovább. Fiatal asszony, 29 éves. A laborban dolgozik, s jelenleg a vegyipari szakközépiskola negyedik osztályábo jár. Hat évvel ezelőtt jött a dohánygyárba azzal az elhatározással, hogy mindenképp tanulni akar. A gimnáziumot azonnal kizárta, mondván, ho munka mellett nekiáll a tanulásnak, akkor csak olyan középiskolába kezd, amelyik az érettségi mellett szakmát is ad. így esett a választás a vegyiparira. Az ő férje is tanul. Másodikos a szentlőrinci élelmiszer- ipari szakközépiskolában. A férje a hétfő, kedd, csütörtök, ő a csütörtök és a péntek délutánt tölti iskolában. így a legnehezebb napjuk a csütörtök, amikor hároméves lányukra a szomszédjuk vigyáz, öt órakor viszont hazaér a második osztályos „nagylány", aki hazaviszi testvérét, s amíg a szüleik hazaérnek, kettesben vannak. Vargáné legszívesebben hajnalban tanul. Annál is inkább, mert házfelügyelő is — így jutottak lakáshoz —, s reggel szokta a lépcsőházat takarítani vagy a havat lapátolni. Ha o férje nem éjszakás — átvállalja ezeket a munkákat. Vargáné idén végez, a férje jövőre. A következő évben szeretné megszerezni a technikusi bizonyítványt, a tízhónapos minősítő elvégzésével. így ismét együtt startolhatnak a következő tanévben egy újabb cél felé ... T. É. Varsány Emilné a csomagolóban re, ha sikerül a vizsgája, szakmunkásbizonyítványt kap, s ezzel a bizonyítvánnyal jelentkezhet a szentlőrinci élelmiszer- ipari szakközépiskolába, ahol három év alatt érettségit is szerezhet. Mert ez a távolabbi célja . .. tett ígérete, a szerződés, amit aláírt. Úgy tervezi, hogy ezzel a tanfolyammal be is fejezi a tanulást. A céljai — lakás, szőlő, hétvégi ház, kocsibefizetés — már teljesültek, csak a szakma hiányzott. Varsány Emilné húsz év szünet után kezdte ugyanezt a dohányipari szakmunkásképző tanfolyamot. A fia harmadikos a vegyipari gépész szakközép- iskolában, a lánya pedig ve- gyesiparcikk-eladónak készül. A férje is tanul, előkészítő tanfolyamra jár, mert a bányaipari szakközépiskolába akar jelentkezni. Varsányné hétfőn és szerdán, a férje szerdán és pénteken megy iskolába. Mindketten két műszakban dolgoznak, így napról napra megszervezik a háztartási munkákat. A hétvégén is közösen dolgozik a család, hogy valamennyiüknek legyen ideje tanulni. Bent a gyárban a munkatársnők is segítik. Ha valamit Varga Győzőné
