Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-28 / 27. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. JANUÁR 28. 1978 feltűnő számbeli emelkedést mutat Ezer cmdrológiai vizsgálat ■ Sok esetben néhány orvosi tanács elegendő ■ Betegség esetén a kezelés a párok egyharmadánál eredményes volt Gazdagodó ismeretek a középkori Pécsről Ha a férj vagy a feleség nagyon vágyik gyermekre, s mégsem következik be a terhesség, alapvető törést szenvedhet kapcsolatuk. Éppen ezért, az ilyen esetekben tanácsos minél előbb orvoshoz fordulni. A közhit úgy tartja, hogy kétéves együttélést kell igazolniuk a sterilitás miatt kezelést igénylő házaspároknak. Régebben valóban így volt, de a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján úgy vélekednek, hogy ennek a fele is elegendő: egy év védekezés nélküli házaséletben, egészséges párnál jelentkeznie kell az utódnak. S ha mégsem így történik, jobb mielőbb megkezdeni a kezelést. Mégpedig a férfi vizsgálatával. A klinika körzetéhez tartozó négy megyében (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) egyre inkább eloszlik az a tévhit, hogy a terhesség elmaradásáért kizárólag az asszony a „felelős”. A szót azért kell idézőjelbe tenni, mert ilyen esetekben a kezelésre szoruló házastárs gyengédséget, segítőkészséget érdemel, nem pedig hibáztatást. Ez, természetesen, nemcsak a nőkre vonatkozik. — Mi lehet az oka a meddőségnek? Dr. Zernig Frigyes adjunktus így válaszol a kérdésre: — Mindkét nemnél előfordulhatnak idegrendszeri és hormonális eltérések, anatómiai és fejlődéstani rendellenességek, immunológiai problémák, és mindenkit érhetnek környezeti ártalmak. A férfiakat gyakran kell kezelni sperma eltérések miatt. De igen sok hozzánk forduló házaspárról kiderül, hogy egészségesek, s néhány orvosi tanács megoldja gondjukat. Ahol pedig vagy az egyik, vagy a másik fél betegnek bizonyul, a kezelés a párok egyharmadánál meghozza az eredményt. Sajnos, sokan nem várják végig a kúrát, amiről tudni kell, hogy igen hosz- szadalmas. — A Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika profilja négy év óta a meddőség elleni küzdelem — s ezen belül az andro- lógia, a férfiak gyógyítása. Vajon azt jelenti-e ez a tény, hogy paradox módon elsősorban férfiakat kezelnek a női klinikán?- Korántsem — válaszol dr. Zering Frigyes -, meddőség gyanújával együtt vizsgáljuk a házaspárokat, csak éppen a férfival kezdjük. A nők vizsgálata ugyanis hosszadalmas, míg a férfiaknál gyorsan meg tud- iuk állapítani, mi a baj, vagy éppen kizárjuk a betegséget, így megkíméljük az asszonyokat a fölösleges vizsgálatoktól. Míg 1976-ban 75 százalékban először a nőt vizsgáltuk klinikánkon, addig 1978-ra megfordult az arány. Számbelileg is igen nagy a növekedés: 1976- ban 200. 19/7-ben 420, 1978- ban pedig 1000 férfi betegünk volt.- Az 1978-as év tehát feltűnő számbeli emelkedést mutat. De mi volt az új ebben az évben diagnosztikai és terápiás szempontból?- A diagnosztikában új volt a radioimmun metodika (RIA) alkalmazása, amivel a kórképek hormonális hátterét ki tudjuk mutatni férfiaknál és nőknél egyaránt. Ezzel azt is megtudjuk mondani, hogy centrális vagy perifériális probléma van-e? S ezután célzottá válik a gyógykezelés. Terápiás célokra hozzáférhetővé vált néhány olyan fontos gyógyszer, amelyet korábban csak a szak- irodalomból ismertünk. Az and- rológia többirányú vizsgálatokat követel, ezért együttműködünk más intézmények munkatársaival is. Az immunológiai zavarok kutatásával dr. Pejtsik Béla főorvos foglalkozik, a Megyei Kórházban, a szükséges szövettani vizsgálatokat és a műtéteket pedig az Urológiai Klinikával közösen végezzük. Az andrológiai központ munkatársai, dr. Zernig Frigyes és dr. Arnold László, nem panaszkodnak az ugrásszerűen megnövekedett beteglétszám miatt. Hiszen az érdeklődés is bizonyítja : eredményesen dolgoznak, T. ÉMilyen volt, milyen lehetett a középkori Pécs? A rég megválaszolt kérdésre új válasz fogalmazódik mostanában. Ezekben az években — hála a pincének! — rengeteg új ismerettel gazdagodunk, ezek segítenek a korábban alkotott kép átértékelésében. De hogyan is írhattuk le oly sok tragikus esemény után a pincékkel kapcsolatban ezt a szót. hála? Úgy, hogy 1975 óta, amióta intézményesen tervszerűvé vált Pécsett a pincekórok elhárítása és megelőzése, a feltáró munka fellendítette a tatást is. Közel másfél száz kutatást is. Közel másfélszóz kutatási hely volt, kifejezetten a pincemunkákkal összefüggésben. A régészet olyan kitűnő társakra talált, mint a Bányászati Aknamélyítő Vállalat munkásai, akik maguk is jelentékeny régészeti tapasztalatra tettek szert. A pécsi Janus Pannonius Múzeum és az aknamélyítők példamutató kapcsolata tette lehetővé, hogy három napnál tovább egyetlen munkát sem kellett szüneteltetni. A kapcsolat letéteményese egy fiatal régész. Kárpáti Gábor, akinek elsőszámú feladata a pécsi leletmentés. A vele folytatott beszélgetés és néhány új kutatási hely meglátogatása alapján foglaljuk össze a középkori Pécsről szerzett legfrissebb ismereteket. Sopianae — Quinque Basil!- cae — Quinque Ecclesiae — Peech — Pécs... A váltakozó név egy folyamatosan élő, működő települést jelez, amelynek kihalt időszaka nem volt. A magyar város a püspökség megalakulása — 1009 — óta létezik. A püspökség a középkorban oly nagyon rányomta bélyegét a városra, hoqy a polgárváros szinte feloldódott benne. 1976 nyarának nagy szenzációja volt, hogy a Munkácsy Mihály utca 8-ban — pincefeltárás során — előkerült az oly sokat keresett domonkosrendi Szent Tamás kolostor és templom. Fantasztikus egymásra- épültség figyelhető meg e helyen: a római és a román éppúgy megtalálható, mint a gótika három szakasza. Tisztázódott a ferences templom helyzete is. Merni pasa fürdőjével együtt a középkori templom olyan maradványai kerültek elő. amelyek bizonyítják: a mostani templom a középkori helyén van, annak alapjaira épült, sőt a falait is felhasználták. „Csupán" annyi történt, hogy a török lebontotta a szentélyt, s a hódoltság után újjáépített templom szentélye az épület nyugati végére került. Jelent-e ez valamit? De mennyire? Figyeljük csak két ősi eredetű templomunkat: a székesegyházat és a Mindszentek templomát — a szentély mindkettőnél kelet felé mutat. Ismerjük a belvárosi templom mögött állt Bertalan- templom helyzetét: az is keletre nézett. A ferences templom is kelet—nyugati tájolású, a középkor igen szigorú előírásai szerint másként nem is építhették volna. A kolostor — a Hotel Minaret — is bizonyosra vehetően nem barokk, hanem középkori eredetű: a létezés folyamatossága bizonyítható. Barokká csupán át lett alakítva, s ma még nem tudni, hogy ez az átalakítás mennyit rontott a gótikus épületen. Sokáig ildomos volt azt mondani, hogy „a töiök mindent elpusztított". Régóta tudjuk azonban, hogy ez nem igaz. A török nem pusztított, de nem is gondozott. A másfél évszázad alatt vallási jellegűeken kívül egyebet alig épített, a város szerkezete szinte semmit sem változott, így aztán Josef de Haüy 1687-ben — a visszafoglalás utáni évben — készített térképe a középkori városszerkezetet mutatja, ez pedig kevéssé tér el a mostanitól. Ha tehát ma ragaszkodunk Pécs belvárosának szerkezetéhez, a középkori várost akarjuk megőrizni. A nagy kérdőjel sokáig az volt, hogy hol lehetett a polgárváros központja. A mostani Széchenyi tér nem lehetett, hiszen az Haüy szerint is sokkal kisebb volt a mostaninál, s egv nagy épülettömb csaknem a tér közepéig nyúlt fel. Ebben a tömbben 1570 körül óriási tűzvész pusztított. A támfallal körülvett tér északkeleti sarkánál egy nemrég véget ért kutatás a mostani térszín alatti 7 méteres mélységből a tűzvész félreérthetetlen bizonyítékait hozta felszínre. Az épületből négy XV—XVI. századi velencei aranydukát, 1539-40-ből származó Zápolya-aranyforint és 1560 körül vert török arany került elő. Hol lehetett a középkori járószínt? A Káptalan utcában — ez folyamatosan lakott volt — a mostanival megegyezett, a Janus Pannonius utcában úgyszintén. A kettő között, a Rózsakertnél most előkerült, a törökök által is használt kút úgyszólván a mai járószinten volt. A Hunyadi úton azonban (a Boldogság Háza mögött) 4,5 méter mélyen találtak egy gótikus kapubejáratot a hozzátartozó falrészlettel együtt. Ez a ház egy koragótikus, részben elbontott épületre települt. Alig 300 méterre innen, a tejbisztró épületének nyugati szárnya alatt a mostani járószinttől 2 méter mélyen a pincében egy teljesen ép ugyancsak gótikus kapukeret található csaknem méteres vastagságú fallal együtt. Ugyanitt a helyükön vannak — most természetesen a pincében — a hajdani mennyezetet tartó kőkonzolok is. De hol lehetett a polgárváros központja? A Jókai tér 7. számú ház alatt feltárt kút hihetetlenül gazdaq leletanyaga arra enged következtetni, hogy ezt a városközpontot ezen a környéken kell keresni. • Kárpáti Gábor tömör megfogalmazása szerint: ami nincs meg az oklevelekben, az megvan a kutakban, s Pécsett 20nál több kutat találtak. A pécsi kutakat lazq anyagba mélyítették, nem falazták ki, s 30— 40 évnél tovább nem is bírták. A kezdődő omlás megszüntette a kutat, s az a környék szemétdombjává vált. Ez a szemét ma hallatlanul becses érték. A már említett Jókai tér 7-ből olyan leletanyag került elő, amit eddig csak királyi székhelyekről ismertek. Ez is bizonyítja, hogy a hely jelentős volt a hajdani városszerkezetben. A Széchenyi téren az IBUSZ előtt két műhely szemétjét tárták fel. Egy ötvösműhely félig elkészült veretei, munkaeszközei kerültek elő, továbbá az első félreérthetetlen bizonyítékai egy ötvös és eqy késes együttműködésének. Figyelemre méltó lelet: megtalálták a hajdani „párizsi kapocs" teljes gyártási menetét. A Szent István tér 19-es házban feltárt kút leletanyaga arra derített fényt — szinte évre be- határolhatóan —, hogy az ad- diq beépített területet a vár XV. század végi korszerűsítése kapcsán haditechnikai okokból mikor „szanálták". A koronatanúk: Faenzából importált fajanszedény-töredékek. A Megye utca 19-ben folyó átalakítás során a lépcső alatt egy cserépkályha maradványai, edénytöredékek, pénzek kerültek elő és — egy gombostű. A belvárosnak ez az északkeleti negyede egyébként még meglehetősen háborítatlan, sok mindent rejtegethet. Talán azt az ún. „kis gótikát" is, azt a soproni típusút, ami Pécsett még hiányzik. Pedig a középkori Sopron semmivel sem volt jelentősebb város a középkori Pécsnél. • Tudjuk-e hát mindezek alapján, milyen volt, milyen lehetett a középkori Pécs? Nem tudjuk, csak sejtjük. A válaszadás folytatódik. A belváros még rengeteg emlékanyagot rejt és kínál kutatóinak. Hársfai István Napi nyolc kilométer — hétszáz család A postás kézbesítő egy napja Reggel háromnegyed hétre ér be a pécsi főpostára. Ma is mint 29 éve minden kezdéskor kíváncsian várja, vajon kinek visz ma levelet, pénzt, régóta várt üzenetet, vagy rossz hírt. A jó hírrel szívesebben állít be bárkihez, de neki mindkettőt kézbesítenie kell. Zsunics Jenő, a pécsi 17-es kézbesítő 1982 szeptemberében megy nyugdíjba, havi fizetése 2800, plusz 100 forint mankópénz, rrjert pénzzel is dolgozik. Napjában indulástól visszaérkezésig az emeleteket is beszámítva, több mint nyolc kilométert gyalogol, kánikulában, esőben, hóban, sárban ... — A körzetem emeletes és kertes családi házakból áll. Tizenöt éve járom. A 700 családból szinte mindenkit ismerek, velem is így vannak. Amit lehet, megteszek. Sokszor kérnek: „Jenő bácsi, nem adná fel a levelemet?" Miért ne? Ők is segítenek. Cédulára kiírom a lépcsőházakban, mikor szedem a rádió és a tv-díjat, így csak elvétve van késedelmes befizetésem. Van 440 rádió- 450 tv-nyugtám, több száz telefondíj. A 440 nyugdíjutalványt havonta 19-30. között fizetem. Mindenki naptárról tudja, mikor érek vele oda. Hetente 13 sima, havonta 110 előfizetéses lottót is eladok. Előre dolgozik, besorolja a nyugdíjutalványokat. Átveszi, rendszerezi a leveleket, könyveli a hat ajánlottat és a tizenegy pénzesutalványt, melyre kis zsákból kapja meg a fedezetet. Megszámolja, egyezik. Mindent bepakol a postástáskába, készen van, indulhatunk, Fél tíz. Se rádiószámla, se nyugdíj, se levéldömping, a táska alig 8—10 kiló. Ma aránylag csendes nap elé néz. Nagyapja, nagybátyja is postás kézbesítő volt. Fiatalemberként segített, So- mogyaracsról Babócsára járt az anyagokért. Fél évig — 1945 közepétől — igazi postás is volt, amellett falujában kisbíró, meg küldönc is. Aztán egyéni gazdálkodó lett. A posta visszahívta, 1951-től végleg kézbesítő lett Pécsett. Megérkezünk az első házhoz, Petőfi utca 61-be. Térti- vevényes küldeménnyel siet a lépcsőkön fel a harmadik emeletre. Útközben az ajtók levélrései elnyelik a leveleket. „Ilyen esetben egyszerűbb, mintha a bejáratnál a levél- szekrényekbe raknám.” Jövünk lefelé. Fújtat, megtörli a homlokát: „Megérzem már a harmadik emeletet.” Az egyik kapualjban idős néni várja. „Ma nincs levele, Ilonka néni" — mondja. Másik házban: Svájcból jött levelet vesz elő, bedugja az ajtórésen. „örül a 80 éves nagymama, hogy írt az unokája.” A Nagyvárad utcában idős házaspár havat lapátol a járdáról. Amikor meglátják, megállnak, és kérdik: „Van valamink?" Van. Átveszik a levelet, tüstént felbontják. A túlsó járdán idős férfi halad botra támaszkodva, óvatosan. A postás átszól. „Hová, Józsi bácsi?" Az visszaköszön. „Csak vigyázzon el ne csússzon!" Kertes ház kapuján bemegy, a benti ajtóba betűzi a levelet. „Pedig, hogy kérem őket, szereljenek fel levélszekrényt" — mondja lemondóan. A Kolozsvár utcában cigarettával kínálom, elutasítja. — Illetlen lenne füstölve beállítani valahova. Ka rá akarok gyújtani, vagy megállók, vagy ott teszem, ahol éppen dolgom van és pár percig úgyis maradnom kell . .. Na, itt jó napjuk lesz, írt a kis- katonájuk. — A levéllel elindul az alagsorba. A Kandó Kálmán utcában megtudom, van két fiú unokája, akik hétvégeken náluk vannak. Pellérden a szőlőjében megterem a zöldség, gyümölcs, na meg a bor is. Szeret ott dolgozni. A sok levél, utcjyány és nyugta utón teljes ott a kikapcsolódás. A Szilágyi Dezső utcában az egyik lakásban elad három lottót, a házigazdával a borról, a borkezelésről folytat eszmecserét és végre rágyújthat. Ismét a Kandó Kálmán utca, azt követi a 17 lépcsőházas 130 családos MÁV-bér- ház — ahova 25 éve kézbesít —, végül a Kassa utca 2/4-es szclagház három lépcsőháza az utolsó. Egy óra tízkor végez. Indul vissza a postára. Leszámol, elvégzi a szükséges adminisztrációt. Fél három felé hozaindul. Egy darabig jegyeztem, hányon szólították, köszöntötték a nevén, kérdezősködve jött-e valamijük, meg arról, hogy szolgál az egészsége. Azt is számoltam, hány férfit, nőt és gyereket üdvözölt név szerint, érdeklődve ügyes-bajos dolgaik utón. Aztán beláttam, kár húzkodnom a strigulákat, mert otthonosan, valóban családtagként mozog mindenhol és mindenkinél. Murányi László
