Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-21 / 20. szám
■ 1979. JANUÁR 21. MAGAZIN DN HÉTVÉGE 7. A „Geroi-Sipki” szovjet komphajó A kompátkelés vezérlőasztala lljicsevszkben (Fotók: APN—KS, I. Pavlenko felvételei) Vonatok a tengeren Megnyílt a tengeri vasúti kompközlekedés lljicsevszk, szovjet és Várna, bolgár 'kikötő között. A barátságnak ezt az új, sajátos hídját, amely két testvéri állam partjait köti össze, rekordidő, nem egészen két év alatt hozták létre. Ez a szovjet és bolgár munkások és mérnökök önfeláldozó munkájának, szoros együttműködésének kö-. szönhető. Jugoszláv szakemberek is hozzájárultak a kompátkelőhelyek kiépítéséhez. Mielőtt a Fekete-tengeren megindultak a hatalmas komphajók, mindkét parton nagy munkálatokat kellett elvégezni. Kikötőket építettek, sok létesítménnyel, vasútvonalakkal, rendező pályaudvarokkal, A bolgár parton ezenkívül alvázcserélő állomást is létesítettek, mert — mint köztudott — a Szovjetunióban szélesebb a vasúti nyomtáv, a szabvány európai méretűnél. Az lljicsevszk—Várna víziútvonalon négy komphajó közlekedik: két szovjet — a ,,Geroi-Sipki” ( A Sipka hősei) és a „Geroi-Plevni" (Pleven hősei) — és két bolgár — a „Ge. roi-Ogyesszi" (Ogyessza hősei) és a „Geroi-Szevasztopolja" (Szevasztopol hősei) — komphajók. Minden komphajó lényegében egy-egy úszó vasútállomás: 108 tehervagonból álló szerelvényt szállít. A fedélzeteken a manőverezést két mozdonnyal végzik. A komphajó irányítása teljesen automatizált: az átkelés idején mindössze négyen teljesítenek szolgálatot. Az új kompátkelés üzembehelyezése imponáló gazdasági eredményt ígér. Egy év alatt a négy komphajó négy és fél millió tonna rakományt szállíthat. A szokásos körülmények között ehhez 26 nagyraksúlyú hajóra, vagy 11 konténerszállító hajóra lenne szükség, Ezek számára 13 kikötőhelyet kellene létesíteni. A méreteit és felszereltségét tekintve, párját ritkító, nemzetközi tengeri kompátkelés újabb ragyogó példája a szovjetország és Bulgária között létrejött szoros, testvéri együttműködésnek. APN — KS Az olajáldás veszélyei Egymást érik a fantasztiku- sabbnál fantasztikusabb becslések Mexikó * olajkincséről, amely a feltételezések szerint a legnagyobb a tőkés világban, még Szaúd-Arábia eddig leggazdagabbnak vélt forrásait is felülmúlja. Ez annál is érdekesebb fejlemény, mert a latin-amerikai ország 1974- ben még behozatalra szorult a „fekete aranyból”. Azóta viszont saját termelését kétszerezte meg, kivitelét növelte •négyszeresére, újabb és újabb lelőhelyekre akadt rá, 1977 kezdetétől legalább harmincra — hétezer kilométeres partvonalán, illetve kontinentális talapzatában. „Ilyen lehetőség csak egyszer adódik a történelemben” — nyilatkozta több alkalommal is Jósé López Portillo köz- társasági elnök, aki alig több mint két éve vezeti az országot. Mexikó kőolajkészletét jelenleg 120—200 milliárd barrelre (1 barel kb 160 liter) becsülik, amely mintegy hatvan esztendőre elegendő, s az új OPEC-árszint alapján az eladása révén szerzett jövedelem már az idén legkevesebb 37 milliárd dollár, a tavalyi kétszerese lesz. A mexikói állami olajtársaság, a Pemex kitermelésre, kutatásra, feldolgozó kapacitások létesítésére 15—20 milliárd dollárt kíván fordítani a következő öt évben, s szakemberei azt tervezik, hogy a jelenlegi napi 1,3 millió barreles termelést két millióra növelik 1980-ra. Az olajáldás tehát Mexikót is elérte — a maga összes előnyével és veszélyével együtt. Azt azonban még nem tudni, melyikből hull több reá. A Pemex igazgatója azért is figyelmeztette az ország vezetőit: „Ha Mexikó kizárólag az olajjal — mint valami mágikus orvossággal — kívánná gyógyítani valamennyi betegségét, az hosszabb távra nemzeti öngyilkosság lenne." Probléma pedig akad bőven ebben a távoli országban: a népesség gyors növekedésétől a legalább ötven százalékos munkanélküliségen, a mintegy 28 milliárd dolláros külföldi adósságon, a javak szélsőségesen igazságtalan elosztásán át egészen a széles körű analfabétizmusig. • Jósé López Portillo 1976. december 1-én, amikor beiktatták hivatalába, főleg ilyen gondokat örökölt elődjétől, Luis Echeverria Alvareztől. Mégis hozzálátott ambiciózus tervei megvalósításához, nem titkolva azt sem, hogy ehhez az anyagi bázist a petrodol- lároktól várja. Először a Mexikóban újnak egyáltalán nem mondható korrupció ellen lépett föl. S hogy nemcsak szavakkal, íme a bizonyíték: kétéves kormányzása során számos vezető tisztviselő, köztük két miniszter, került börtönbe a közpénzek hűtlen kezelése miatt. Várhatóan kevésbé lesz látványos a nagybirtokrendszer felszámolásáért hat évtizede folyó harc lezárása — a nincstelenek javára, amit szintén sürgős tennivalónak tekint. Ugyancsak nagy szükség van az ipar és a szolgáltatások fejlesztésére. Az évente 3,5 százalékkal növekvő, az ezredfordulóra feltehetően megduplázódó népesség ugyanis új munkahelyek millióit igényli máris. Parlamenti választások lesznek Mexikóban a nyáron. Portillo elnök jó politikai érzékkel — elsősorban saját pártja, az öt évtizede kormányzó Intézményes Forradalmi Párt esélyének növelésére t— engedélyezte más politikai erők, köztük a kommunisták legális működését is. A választási reform azonban felemás: kimondja, hogy a kongresszus 400 mandátumából az ellenzéki pártok mindössze százat szerezhetnek meg, vagyis az uralkodó továbbra is az Intézményes Forradalmi Párt marad. A külpolitika az a terület, ahol Portillo elődje hagyományait leginkább követi. Beiktatása után néhány hónappal ellátogatott a Szovjetunióba, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről folytatott szívélyes légkörű, beható eszmecserét Moszkvában. Echeverriához hasonlóan, ő is fontosnak tartja országa együttműködését a KGST-vel, amely az 1975 augusztusában megkötött megállapodás óta ígéretesen fejlődik. Tájékozott források szerint szó van arról, hogy Mexikó szállít majd olajat a közeli Kubának, s a Szovjetunió cserébe Mexikó európai megrendeléseit teljesíti. Az előnyök kölcsönösen nyilvánvalóak. Távolról sem ilyen egyenjogú partner Mexikó, ha tőkés kapcsolatait vizsgáljuk. Ezek szinte kizárólag az északi óriáshoz fűzik. Külkereskedelmének háromnegyed részét az Egyesült Államokkal bonyolítja, a feldolgozó iparában domináló külföldi tőke ugyancsak amerikai. Washingtonból már évek óta aggodalommal nézik Mexikó önállósodási törekvéseit, államosítási terveit, külpolitikai nyitását. Különösen most, hogy fény derült hatalmas olajkincsére. A Fehér Házban már úgy számolnak, hogy a mexikói olajjal csökken majd az USA függősége Szaúd-Arábiától, a feszültségtől terhes Irántól, az amerikai Afrika-politikát bíráló Nigériától, az egész OPEC- től. Mexikó viszont egy latinamerikai mondás szerint — túl messze van az Úristentől és tú| közel az Egyesült Államokhoz. Kocsi Margit Vietnami képek Hanoi egyik büszkesége a — csehszlovák segítséggel épült — ifjúsági palota. Az 1976-ban megnyitott épületet ma már naponta 2000 fiatal látogatja, hogy a különböző szakkörök munkájában részt vegyen, élvezze moziját, filmszínházát. Fokozott erőfeszítéssel igyekeznek csökkenteni a közlekedés gondjait a hanoi hajóüzem dolgozói. A képen látható 150-fé- rőhelyes „Thang Long” folyami személyszállitóhajót is határidő előtt három hónappal készítették el. Jelentősen növelte napi termelését a Quang Ninh-i szénbánya. A képen látható, hatalmas markolók munkába állításával az eddigi 13 000 tonna helyett jelenleg már 21 000 tonnát bányásznak ki naponta. Haiphong süketnémák részére létesített iskolájában hozzáértő és lelkes pedagógusok próbálják a hangképzésre megtanítani a gyerekeket. Képünkön: az első feladat a kiejtés alapjainak elsajátítása. (Fotó: VNA—MTI—KS) Vasúti kocsik berakása a komphajóra lljicsevsikben
