Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-23 / 353. szám
1978. december 23., szombat Dunántúli napló 3 Japán pályázat pécsi nyertesei Az elmúlt tanévben érkezett még a fölhívás Tokióból: megrendezik a nyolcadik nemzetközi gyermekművészeti kiállítást, melyre a világ minden részéből várják a gyerekek rajzait, kis alkotásait. A pécsi Üt. törőház szakköre is postára adott egy közös pályamunkát, a Négy évszakot. Lombos fákra emlékeztető formákban apró, körbe-körbe futó ábrák, jelenetek — linómetszetből. Szánt húzó szarvasok, karácsonyi, díszes csengők, madarak, szarvasbogarak, gyerekek télen, nyári fürdőzők, hóvirágok. A négy kompozíció együttes munka eredménye és ezzel nyerték el az ezüstérmet. Ezenkívül a Tél című epizódért a japán külügyminiszter arany különdíját is megkapták. Magyarországra különben húsznál több díjat küldtek és Baranyából a pécsieken kívül a komlói Fürst Sándor utcai iskola szakköre és a siklósi 2. számú Általános Iskola tanulói is kaptak arany-, illetve ezüstérmeket. A pécsi szakkörből Makkos Ági, Meleg Andrea és Asztalos Melinda mesélik nekem az élményeiket. — Az Országos Pedagógiai Intézetben volt az ünnepélyes díjkiosztás. Utána ebédeltünk meg mászkáltunk. Kár, hogy hétfőn tartották ezt az ünnepséget, mert minden múzeum akkor szünnapos. Azért jó volt az egész. Legrégebben Asztalos Melinda jár a szakkörbe. Elsős korában olvasták föl neki az Úttörőház ajánlófüzetéből a sokszorosító grafika szakkör ne. vét. Most nyolcadikos a Belvárosi iskolában és azóta sem lett hűtlen a linómetszéshez. Sőt annyira megszerette az alkotást, hogy a Művészeti Szak- középiskolába szeretne jelentkezni, grafika szakra. Ági és Andrea hatodikosok, de Ági már eldöntötte, hogy keramikus akar lenni. Hogy miért nem unták meg a szakkört? Mert mindig újat nyújt nekik. Vannak szabadfoglalkozások is, azt rajzolnak, amit akarnak, de a meghatározott témákat is szeretik. Melindának otthon is van fölszerelése, asztal, nyomtatópapír, linólemez, különféle metszőkések, hengerek. Az Úttörőházban is jól felszerelt műhelybe járnak. Korábban Koltai Magdolna vezette a csoportot, most Porfgrácz Éva rajztanár- nő. B. A. Szönyi Tibor Papp Gábor Pécsi diákok sikere Szombathelyen Két ifjú hegedűs Egymás után érkezett a két iskolaköpenyes fiú az irodába. Az egyik alacsonyabb, szemüveges, a másik hosszabb hajú, nyurga. Természetesen azt hiszem, hogy o magasabbik az idősebb, de hamar tisztázzák ezt a kis félreértést. Szőnyi Tibor a negyedikes, Papp Gábor a másodikos tanuló. Mindketten a pécsi Művészeti Szakközépiskola diákjai, mindketten hegedülnek' és a harmadik közös vonás, hogy mindketten díjat nyertek a nemrégiben lezajlott szombathelyi versenyen. A zeneművészeti szakközépiskolák országos „Koncz János” hegedűversenyén Papp Gábor az első korcsoportban kapott első díjat, míg Szőnyi Tibor a harmadik korcsoportban harmadik helyezést ért el és ezenkívül a Szakszervezetek Vas megyei Tanácsa különdíját is megkapta. Négy évvel ezelőtt, még mint zenei általános iskolások is részt vettek egy hasonló versenyen, de akkor már a selejtezőben kiestek. Annál jobban örülnek a mostani eredményeknek. Mesélik, milyen klassz is az az Isis szálloda és milyen szép a kitűnő akusztikájú hangversenyterem. Igaz, mindezt inkább csak a verseny után figyelték meg. Előtte gyakoroltak és izgultak. Gábor a szünet után lépett a dobogóra és ezt szerencsének érezte, mert így a szünet alatt bevonult a színpadra és megbarátkozott vele, meg is nyugodott kicsit. Tibort másodiknak sorsolták ki, de örült ennek a fordulatnak, mert hamarabb „átesett" a fellépésen. — A szálloda halijában tették ki az eredményeket, úgy este, negyedtizenkettő felé, — hadarják egymás szavába vágva. — Mikor meghallottuk, hogy döntött a zsűri, tanárainkkal együtt — Csanyi Bélával és Papp Györggyel — rohantunk le és mindnyájan irtó boldogok voltunk! Tibor tíz év óta hegedül és a Zeneakadémiára szeretne bekerülni. Legtávolabbi vágya, a Magyar Rádió és Televízió zenekarában hegedűsnek lenni. Szigetvári gyerek, így Pécsen albérletben lakik és inkább a hétvégeken gyakorol rengeteget. Édesapja is különböző hangszerekhez ért és Tibi szerint „nagyon kifejlődött a zenei érzéke" és így értő kritikusa is fiának. Gábor meg kimondottan „zenei családból" származik. A szakközépiskolában is édesapja tanítja, édesanyja pedig zongoratanárnő. Bátyja is hegedűs. Gábornak először csellót adtak a kezébe, de ő azt akarta csinálni, amit a testvére, és így fokozatosan átpártolt a hegedűhöz. — Azt hiszik, hogy apám velem sokkal többet törődik, mint amennyit más gyerekeknek segítenek otthon a zenetanulásban. Pedig gyakran csak esténként találkozunk. Az első időben tényleg többet foglalkozott velem, de most már én is az órákon tanulok tőle — mondja Gabi, aki a végzés után szintén az akadémiára szeretne jelentkezni. — Az osztályból sokan mór most kikészülnek — vált hirtelen más témára Tibor. — De ezt nem szabad hagyni, és hát bizony szelektálni kell a tanul- nivalók között. Első a hegedű. Gábor is bólogat, hogy ez így van. Remélhetőleg nem haragusznak meg a más tárgyakat tanító tanárok a fiúkra, amiért ők is, meg én is őszinték voltunk. Rossz tanulásról így sincs szó, hiszen négyes az átlaguk. — És nem szeretnétek inkább szórakozni, táncolni járni, mint a többi srác? - kérdezem tőlük, bár előre sejtem a választ. — Sokszor jobb lett volna a többiekkel hülyéskedni, de a zene nem enged minket. Nem is akarjuk, hogy engedjen — néznek rám és ezt nem is kell bizonygatniuk. Az eredményeik beszélnek helyettük is. Barlahidoi Andrea • 'mmB vett elitképzés Az idén kapta meg másodszor a kiváló minősítést, a Pécsi Tanárképző Főiskola kollégiuma. Ä kitüntető, ugyanakkor felelősséget és sok feladatot jelentő cím egyik feltétele a komoly szakkollégiumi munka. Szakkollégium? Néhány évtizeddel ezelőtt alig találtuk Szakkollégiumok a Tanárképző Főiskolán II közművelődési szakkörök működési engedélyt adnak Közel száz hallgató vesz részt a munkában volna meg ezt a kifejezést a pedagógiai terminológiában. A budapesti — egykor Pázmány Péter, ma Eötvös Loránd — Tudományegyetem kollégiuma volt a szakkollégiumi rendszer sokáig, egyetlen zászlóvivője. Irodalmi, művészeti és tudományos életünk számos kimagasló egyénisége az Eötvös-kollé- giumban szerezte meg, és mélyítette el műveltségét. A mai értelemben vett szakkollégiumi rendszer is itt, a Ménesi úti kollégiumban alakult ki. A nagyhírű elődei tapasztalatait felhasználva, dr. Tóth Gábor igazgató 1958-ban szervezte meg az első szakkollégiumokat, amelyeknek elsődleges célja az volt, hogy a bentlakás előnyeit felhasználva, intenzív, öntevékenységre épülő képzést biztosítson tehetséges IH diákok számára. Ugyanez a cél lebegett a Pécsi Tanárképző Főiskola kollégiumának vezetői előtt is, amikor 1972 őszén megindították a szakkollégiumi munkát. A „minden kezdet nehéz" közhelyigazsága ebben az esetben is érvényesült: főiskolai szinten nagy ellenáljást kellett legyőzniük. A leggyakrabban hangoztatott ellenérvek között az „elitképzés" helytelenítése és a tanszéki oktatás — úgymond — fölösleges megkettőzése szerepelt, Gergely János kollégiumigazgatónak és dr. Háry László szakkollégium-vezetőnek jutott energiája arra, hogy az általuk helyesnek tartott koncepciót megvédelmezzék. Véleményük szerint a szocialista társadalmi rendszernek is szüksége van az átlagosnál magasabb műveltségű és tehetségesebb — elsősorban munkás-paraszt származású — szakemberekre. A második kifogást pedig a tények cáfolták meg. 1974-ben, másodikként az országban, az Eötvös-kollégi- um után, megkapták a Kiváló Kollégium címet. A Művelődési Minisztérium és a KISZ KB értékelő jelentéséből kitűnik, hogy a főiskolán abban az évben kilenc szakkollégiumi csoport működött, mintegy hatvan taggal, akik ezzel párhuzamosan kollégiumi nyelvórákon is részt vettek. Az idei ősszel elkezdődött tanévben közel száz hallgató kapcsolódott be a szakkollégiumi munkába. (Figyelemreméltó, hogy nem mind kollégisták!) A következő témákat választották a diákok: nemzetiségi biográfia • Európában: az orosz irodalom fogadtatása a hazai sajtóban; orosz nyelvészet; mező- gazdasági földrajz; családi nevelés; irodalomesztétika; etológia; Baranya története az őskortól az Árpádokig; a „Társadalmi-történeti-politikái ismeretek" tantárgy koncepciója. A foglalkozásokat heti két órában tartják, általában este, hiszen a íanárképzősök rendkívül magas óraterhelése több időt, más időpontot nem tesz lehetővé. A szakkollégiumban folyó kutatómunka eredményeit sok hallgató tudományos diákköri dolgozat keretében közreadja. A szak- kollégisták tanulmányi átlaga jóval magasabb társaikénál, ennek következtében a szak- kollégiumok „küszöbje” is magasabb az általános kollégiumi szintnél (3,8, illetve 3,0). Természetesen minden korlátozás nélkül szakkollégista lehet az, aki ezt az átlagot eléri, és vállalja a rendszeres munkát. Valamennyiünk számára kötelező a nyelvtanulás. A szakkollégiumokkal csaknem egyidőben közművelődési szakörök is indultak a főiskola kollégiumában. Sikeres elvégzésük után a hallgatók az egész országban érvényes működési engedélyt kapnak. 1972-től napjainkig 220-an szereztek honismeretihelytörténeti, néprajzi-díszítőművészeti, bábkészítő és bábszakkör-vezetői, néptáncoktatói, színjátszó-rendezői, klubvezetői vagy könyvtárosi működési engedélyt. H. J. Tulajdon, oh... Ámulva és bámulva, nagy átéléssel és indulatokkal figyeljük mindahányon az életprodukálta faramuci eseteket, bárhol kerüljön is elénk, Kék fény- beny, riportműsorban vagy — mint legutóbb is például a Jogi esetekben. Korra, világnézetre, lelki alkatra és pillanatnyi hangulatra való tekintet nélkül fellobban ez az érdeklődés mindenkiben, így vagy úgy önmagunkra vetítjük az eseményeket, és arra mérget vehetünk, hogy ezekről o dolgokról mindenkinek van véleménye. A Jogi esetek egyik nagy ötlete, sőt, csele, ami - attól függetlenül, hogy jog- politikai okai is vannak — kiváló pszichológiai érzékre vall: e véleményeket azon melegiben meghallgatni, kiprovokólni, szembesíteni. A meghívottak fontosságuk teljes tudatában elemzik a körülményeket, együttérez- nek és fölmentenek, elítélnek és fölháborodnak. ítélnek. Még ha mosolyt fa- kasztóan buzgók is e botcsinálta bírák, valami fontosat képviselnek. Mert a jog és az erkölcs elválaszthatatlanok egymástól. A jog talán kevesebb embert érdekel és érint közvetlenül, de az erkölcs mindenkit. És e bírák — meg a nézők százezres serigei, több százezer kéretlen prókátor, egyszemélyes kis ítélőszék nem is a jog, hanem az erkölcs nevében mondják ki véleményüket. Minél jobban fedi egymást a jog és az erkölcs ítélete, annál jobb a jogra nézve. Nálunk, ezt már száz meg száz példán láthattuk, a jog többnyire jó pozícióban van, hiszen bírja az erkölcs helyeslését. Ez mind igaz, de csak a dolgok egyik oldala. Mert ahogy példák példára, esetek esetre halmozódnak, az ember eltűnődhet, mi körül látszik forogni a világ, ha perre, vitára, összecsapásra kerül a sor. Hát persze hogy a tulajdon körül. Ezen a ponton megszűnik rokonság és barátság, mellékessé válnak sokkal fontosabb dolgok: csak a Szent Tulajdon számít. Az néha egy nagy értékű ékszeres doboz, néha egy ház, néha egy élő ember, néha azonban szinte képletes értékű semmiség, néha egy koporsónak való hely a föld alatt. Lehetne egy szépen szóló fülemüle is, ha az Arany János óta nem lenne „szalonképtelen” téma a tulajdonvitákban. Sebaj, van helyette más. Mondom, már a koporsó helye is vitatéma, a kripták ára ugyanis folyton megy fölfelé, az emberek nem akarnak tömegsírba temetkezni — ami érthető —, s aki életében jelentéktelen maradt, az holta után kíván parádés név lenni egy másoknak semmit sem jelentő díszes márványkö- vön — ami már sokkal kevésbé érthető. Az erkölcs egyike a legnehézkesebben mozduló jelenségeknek. Mire az erkölcs utánavánszorog egy társadalom fontos változásainak, bizony megőszül néhány generáció, sőt, meg is hal. Ha meghal, örökséget hagy maga után. Lehet, hogy egy házat, lehet, hogy csak két konyhaszéket. De az erkölcs szigorúan őrködik a két konyhaszék sorsán is, elvégre a jog . . . A tulajdon trónfosztása még odébb van, de azért, nem árt építgetni az utat feléje. A maga módján a Jogi esetek faramuci esetei is egy-egy követ jelentenek ennek az útnak az alapozásában. H. E. i
