Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-23 / 353. szám
Dunántúlt napló 1978. december 23., szombat Orosz tél A Szovjetunióban a gyermekek és felnőttek ugyanolyan izgalommal várják a Télapó érkezését, aki a fenyőfa alá rakja ajándékait, — mint nálunk. A különbség az, hogy ott nem karácsonykor ajándékozzák meg egymást az emberek, hanem újév alkalmából. Szilveszter éjszakáján a legtöbb szovjet lakásban ott ragyog a feldíszített fenyőfa és a gyermekek a Télapót várják. Ott azonban a jóságos Télapó sohasem hoz virgácsot a legrosszabb gyermeknek sem, puttonya mindig játékoktól és sok-sok édességtől roskadozik. Újév éjszakája, a moszkvai Vörös téren. A Kreml híres toronyórája éppen éjfélt üt... Télapó és Hópehely A behavazott erdőben vígan száguld a trojka ÜDÜLÉS — TÉLÉN Jöivönkért9 gyermekünkért írta: Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke A december különös hónap, nem olyan, mint a többi. S nemcsak azért, mert a számvetés hónapja. Különös varázsa is van. Talán mert olyan ünnepek ideje, melyek elsősorban családi körben melegítenek igazán, melyek meghittsége erőt, biztonságot ad. Könnyebb örömökkel feltöltődve átlépni az új esztendőbe, vállalni az újabb hétköznapokat. Fenyőillatú napjainkat mindnyájan igyekszünk emlékezetessé tenni. Ajándékokkal marasztaljuk az ünnep hangulatát, kedveseink arcán szeretnénk sokáig megőrizni az örömteli mosolyt, vidámságot. Csak rajtunk múlik, sikerül-e kiterjeszteni családunk, otthonunk karácsonyi, nyugodt boldogságát a nem pirosbetűs napokra is; csak rajtunk múlik, sikerül-e tartóssá, másokra is kisugárzóvá' tenni azt. Mert a feltételek — az alapok — adottak. Országunkban béke van. Könnyű kimondani, leírni ezt a szót, de nem könnyű kivívni, megtartani. Európában immár több mint 33 esztendeje béke van. Népünk mintegy felének nincs személyes tapasztalata a háborúról, és azt akarjuk, ne is legyen. A béke megvédelmezéséért ki-ki a saját, lehető legjobb munkájával teheti a legtöbbet. Országunkban — és a többi szocialista országban — nincsenek olyan erők, amelyeknek érdekében állna a háború, az emberi élet, az ember teremtette világ elpusztítása. Az imperialista országokban viszont — jól tudjuk — még léteznek veszélyes, befolyásos erők, amelyek fenyegetik az egész emberiséget, mesterségesen szítják a fegyverkezés tü- zét. A közelmúltban Budapesten megtartott IX. magyar békekongresszus határozottan állást foglalt a következetes harc mellett az enyhülésért és a helsinki záróokmány valamennyi pontjának betartásáért. Hazánkat világszerte békeszerető, a békéért tettekre kész országként ismerik, — s erre büszkék lehetünk. Elsősorban azért, mert aki szilárd hittel és kemény következetességgel békét akar, egyben jövőt épít. S nemcsak magának! E jövő örököse a ma felnövekvő ifjú nemzedék, gyermekeink, unokáink, akiket elhalmozunk szeretetünkkel és mindennel, amiben nekünk szülőknek nem volt, nem lehetett részünk. Nyugodtan elmondhatjuk, ma már olyan körülmények között nevelkedhetnek, élhetnek gyermekeink, mint ebben az országban soha. Szocialista társadalmunk a folyamatosan emelkedő életszínvonalnak megfelelően mind jobb feltételeket teremt a gyermekek számára. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hiszen már oly természetes, hogy mindez társadalmi érdek. Fiaink, lányaink megfelelő gondozása, nevelése, személyiségük fejlesztése nem csupán a család feladata. Államunk a párt társadalompolitikájának alapján rendkívül sokoldalú anyagi és erkölcsi támogatással vállal részt ebből a feladatból. Elég csak megemlíteni milyen nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy megfelelő számú bölcsőde, óvoda, iskola, napközi otthon, kollégium álljon a gyermekek rendelkezésére. Több mint tíz esztendeje, hogy a fiatal anyák igénybe vehetik a gyermekgondozási segélyt. Természetesnek tekintett juttatás a terhesgondozás, az ingyenes egészségügyi ellátás, a családi pótlék, és még sorolhatnánk tovább. Hazánkban a gyermekek 96 százaléka családban nevelkedik, a többieket teljes mértékben az állam látja el. Ilyenkor karácsony táján különösen nagy gyengédséggel fordul feléjük a közvélemény. Felsorolni lehetetlen hány szocialista brigád küldi el a nagy szeretettel készített ajándékokat, patronáló családok veszik magukhoz az ünnep napjain a szüleiket elvesztett apróságokat. Az árva, a gondatlan szülőktől elhagyott gyermek számunkra rendkívüli eset Figyelmeztető azonban, hogy szaporodik a válások száma, ebből fakadóan egyre több a csonka családban felnövő gyermekek száma. A gyermekeket egyedül nevelő szülőket gyermekszerető társadalmunk — éppen a kicsinyek érdekét szem előtt tartva — külön is támogatja. Általánossá vált szemlélet ma már: a gyerek nélküli család nem teljes. Társadalmunk nem csupán szólamokban biztat a gyermek, sőt több gyermek vállalására. A párt nő- és népesedéspolitikai határozata, a különböző törvények, rendeletek — az ifjúsági, a családjogi, az egészségügyi, a közművelődési törvény — mind-mind a felnövekvő nemzedék érdekében születtek. A társadalmi keretek megteremtése azonban természetesen nem veszi le teljes mértékben a szülők válláról a gyermeknevelés gondját. Nem is ez a cél. Sokkal inkább az, hogy olyan feltételeket teremtsünk, melyek mellett a szülők anyagilag, erkölcsileg eleget tudnak tenni a nemes, az emberhez legméltóbb kötelességüknek. Mindennapjainkat áthatja az alkotni, teremteni vágyó szándék. Gyermekünkben új embert adunk a holnap számára. Nevelni soha nem volt könnyű feladat és valószínűleg nem is lesz az. Az örömök mellett minket, s a mindenkori szülőket kudarcok is érhetik, bánatunk is akad. Arról azonban soha nem feledkezhetünk meg — csak azért, mert a mi gyermekeink már szorgalmas munkánk eredményeként, jó körülmények között élnek —, hogy léteznek még olyan országok, ahol a gyermekek éheznek, elnyomásban, faji megkülönböztetésben, testi-lelki kínzásokban van részük. Az apartheid nemcsak a felnőtteket érinti Dél-Afrikában, a fasiszta rezsimek nem kímélik a haladó gondolkodású emberek gyermekeit sem, a munkanélküliség, a létbizonytalanság őket is sújtja. Sőt talán őket — védteleneket — még inkább. A mi gyermekeinknek mindezt szerencsére nem kell átélniük. De érteni, tudniuk igen! S az, hogy mindezek megszüntetéséért küzdeni tudó felnőttekké váljanak, a mi dolgunk. A gyermekeknek — egészséges fejlődésük érdekében — a világon mindenütt különleges gondoskodásra és megkülönböztetett figyelemre van szükségük — állapította meg az ENSZ 1959-ben a gyermekek jogairól szóló deklarációjában. E nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulóját, az 1979-es esztendőt az ENSZ a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította azzal a céllal, hogy felhívja a világ közvéleményének, a kormányoknak a figyelmét a gyermekek helyzetére, jogainak védelmére, azok teljes érvény- rejuttatására. Hazánk, híven a szocializmus eszméihez, társadalmi rendünk humanizmusához, magáévá tette az ENSZ felhívását. Megalakult a Nemzetközi Gyermekév Nemzeti Bizottsága, mely programjában célul tűzte ki: szocialista hazánkban tovább gazdagítsuk az okos gyermekszeretetet, ápoljuk a szocialista családeszményt, javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásának feltételeit, erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi összefogást. Munkálkodjunk továbbra is közösen azon, hogy gyermekeink képességei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi képességeiknek, a társadalom igényeinek megfelelően választhassák meg életpályájukat. Neveljük őket alkotó munkára. a munka szeretetére, neveljük őket olyan felnőttekké, akik lelkiismeretesen dolgoznak és harcolnak a szocializmusért, a haladásért, olyan közösségi emberekké, akik vállalják nemzetük, hazájuk sorsát és gondját. így vezethetjük őket a teljesebb emberi élet útjára. Alapvető törekvésünk, hogy gyermekeinknek növekvő lehetőségeink alapján még többet, még értékesebbet adjunk. Ez az egész társadalom, minden szülő érdeke, kötelessége. Puha, fehér csend, szikrázó napsütés, kristálycsipkék zizzen. nek az alvó fák ágain ... A levegő tiszta, mint a forrásvíz, minden szippantás egy korty- nyi egészség. Talpunk alatt roppan a frissen hullott hó. Turistáktól, üdülőktől hangos a hegyoldal. Mackósra öltöztetett gyerekek ülnek a szánkókon. Hógolyó puffan egy kék anorákon, a nyuszi-kucsmás lány menekülne, de az óriásfenyőnél utoléri a fiú, s már hullik is nyakába a gallyak hótakarója. Vigyázz, pálya! — csattan fel a közelben a sízők figyelmeztető kiáltása. Színes villámként siklónak a lejtőn, míg *a „gyalogosok" félreállva, bokáig süppedve a hóban bámulják őket. Igazán pihenni csak télen lehet — állítják sokan. Nem nyáron, a tikkasztó kánikulában, amikor még a Balaton vize is felforr, s egy törülközőnyi helyet sem találni a strandokon. A természet télen is csodálatos, az erdőt járva, de még a fűtött szoba ablakából nézve is nyugalmat áraszt. Ma már egyre többen tartalékolják sza. badságukat a hideg hónapokra, mert felismerték a tél örömeit Főleg a hegyvidékek népesednek be. A Mátrában ez az évszak sokkal naposabb, mint bárhol az országban: itt 275 órányi a napfény, míg másutt 171 óra. Az egész éven át nyitvatartó üdülőkben ilyenkor sokkal gazdagabb a program: ismeretterjesztő előadások, vetélkedők, táncos rendezvények, s ki tudja, hány ötletes társas összejövetel váltja egymást két héten át. A téli sport kedvelői szintén megtalálják szórakozásukat. (Már, aki visz magával felszerelést.) Kár, hogy nem minden üdülőben lehet szánkót, sílécet bérelni. S valljuk be: kevés a lesíklópályánk is. És a lift . . . Hazánkban évente több mint egymillió dolgozó tölti szabadságát üdülőkben. A SZOT az utóbbi két évtizedben harmincöt üdülőt épített, illetve újjáépített: Sopron, Mátrafüred, Szilvásvárad, Bakonybél, Lillafüred .. még sorolhatnám, ahol télen is várják a pihenni, szórakozni vágyókat. Egyre több helyen tudják fogadni a nagy-- családokat — évente mintegy 80 ezer családot —, s nem kevés nyugdíjas talál meleg közösségi életre az üdülőkben. Ha valaki a „téli-nyaralásra" szánja szabadságát, azt állítja, hogy valósággal újjászületett, pihentebben áll munkába, mint a nyári üdülés után, nem azért mondja, mert „savanyú a szőlő", csak most kapott beutalót. Azért sem, mert toborozni akar a télnek. A vitát könnyű eldönteni: egyszerűen ki kell próbálni! H. A. A lillafüredi Palota-szálló, festői környezetben Korcsolyázók a Balaton jégtükrén Si-paradicsom a Bakonyban. A képen: a gézaházi turistaház. (Fotó: APN—KSJ
