Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-12 / 312. szám

DN HÉTVÉGE 4.

BELPOLITIKA

1978. NOVEMBER 12.

Javában tart a szakmunkássá válás

Hírnevet szerezni itthon és külföldön

kollektíva a Baromfifeldolgozóban

Ez a kitört optikai vezetőoszlop is csak addig áll, ameddig Pancza Tibor útellenőr tartja

Hz útellenőr egy „nyvgedt” napja

Szabálytalan táblák — „Lövedékek” az úton

Egy célért dolgozó

A fiatalok, q bejárók, a dél-dunántúli mezőgazdasági üzemek gyára. Sokféleképpen nevezhetnénk Baranya megye legújabb élelmiszeripari létesítményét, a Pécsett működő Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalatot. Mindegyik csak részmegállapítást tükröz, egy találó, tömör meghatározás még nem született, ugyanis a munkáskollektíva most forrja ki magát, a munkássá válás személyenként is javában tart. Az egyik kényszerítő tényező, ami az egymásrautaltságot erősíti, épp a hatalmas szalagrendszer.

Arra rászólunk,

Kis Pál Nándorné tavaly szeptembertől dolgozik a csomagolórészben:

— Kivétel nélkül rászólunk arra, aki egy percre is elhagyja a szalagot. Szokja meg, hogy a nyolc óra egy folyamatos, feszített hajrá. Figyelem és fegyelmezettség jellemzi a jó szakmunkást.

Messze, Pécs határában áll a zománckék és sárgás-fehér felületű gyár, Pécsbánya-ren- dező szomszédságában: a meleg és a hűtővíz gőzölgő párája, mint fehér gomolyag- la'bda imbolyog a tetőkön. A termelés csendes és szagtalan, tehát a pécsi-medence légterét nem szennyezik. Kitűnő biztonsággal szagtalanítanak a légtisztítók és naponta elviszik Soltra a melléktermékeket. Hamarosan megépül a melléktermék-feldolgozó, ahol értékes húsliszt készül majd a még felesleges hulladékból. Éjszakánként, a két műszak után, a speciális ta- karítábrigád lemosdatja az egész gyárat, kifőzik, fertőtlenítik a gépeket, munkaeszközöket.

Szakképzettség!

Fajcsi Vincéné termelési főművezető tíz éve a szakmában:

— Legfontosabb a szakképzettség emelése, ugyanis kitűnő minőséget csak szakmunkás valósíthat meg. Eddig három osztály kapott oklevelet Pécsvá radon, és beindítottuk a felnőttszakképzést is. A mintegy 350 fizikai munkás zöme fiatal, átlagéletkoruk 18—30 év és 90 százalékuk nő.

A zárt termelési rendszerben óraműpontossággal kötődnek a technológiák, a különféle pályák és már-már azt hinnénk, a magas technikai- műszaki felkészültség, automatizálás láttán, hogy kezelő nélkül is élne a gyár. A gépekkel együtt létezni, egy közös nyelven érintkezni a legfárasztóbb, de egyben legszebb feladat. Munkás és berendezés így képes a legkiválóbb minőségű áru előteremtésére. Melyek is a kitűnő minőség kritériumai? Hogy jól vizsgázzanak készítményeikkel a vásárló, a fogyasztó előtt, mind bel- és mind külföldön.

Az állatok — helyben madaraknak hívják — elektromos elkábításán is sok múlik: ha túl erős feszültséggel kábítják őket, akkor a hajszálerek megpattannak, romlik a hús értéke. Hízott libát például nem „altatnak”, mert májuk bevérezhet. Az sem mindegy a vágásnál, hogy kifolyt-e az összes vér, ha nem, akkor bevörösödik a hús. Kíméletesen akasztják fel a májlibákat, hogy májuk ne ütődjön meg. A gépeket alapos megfontoltsággal állítják be, hisz a túl hevesen működő berendezés összetörheti a csontokat. Aki nem ismeri a szárnyasok anatómiáját, az itt eleve gyönge munkás. Árt a túl forró víz is, mivel megbarnítja a bőrt, a kellő hőfok híján viszont nehezen hull le a toll.

Beérkezik naponta hat vagon élőáru; csirke mindig. Áprilistól októberig a „kacsa-", májustól szeptemberig a „pecsenyeliba-korszak" tart, míg a pulykát, a csirkét és a hízott libát folyamatosan fogadják. Naponta átlag tíz autószerelvény gördül be a rámpákra, főként Baranyából, így a pecsenyecsirkét elsősorban a lippói és a sombereki, májlibát pedig a sásdi és a szederkényi termelőszövetkezeti szakcsoport „állít elő", nagy pecsenyekacsa-szállító a Siófoki Halgazdaság és a Bikali Állami Gazdaság. A 600 mázsa élőállatból az eddigi tapasztalatok szerint 75 százalék piacra kerülő késztermék születik. A többi sem veszteség, hisz például a tollat megszárítva Kecskemétre viszik, hogy ipari célra használják fel.

Irány a nagyvilág

Elhagyja Pécset még az elkészítés napján a libamáj és a belföldre szánt előhűtött, friss csirke. A libamáj Kecskemétre fut be, havonta 28— 30 mázsa. Kemény valuta, Nyugat-Eurápában komoly érték, két évtizede változatlan népszerűséggel tartja magát a piacon. Az üzemi vágányról hetente átlag tíz vagon árut indítanak útjára, míg a rámpákról, a rakoncákban tárolt termékkel legalább 3—4 kamion startol. A lengyelek saját kamionjaikkal jönnek. A Baromfiipari Tröszt közvetíti a baranyai baromfihús-féleségeket, így például a Szovjetunióba, Lengyelországba, az NDK-ba, Libanonba és Ku- vaitba.

A 300 millió forintos létesítményt 13 mezőgazdasági üzem és a Baromfiipari Tröszt hozta létre, mintegy félszáz szállító partner szolgálja ki.

Deme lános áruforgalmi főosztályvezető:- Az „élő nyersanyag” pontosan fusson be, ha már késik, állásidőt okoz az üzemben. A partner- és az üzemigényeket örökké rugalmasan egyeztetjük. Később gépesítünk, a fizikai munka megkönnyítésére, így a zsigerelő- pályán, a csomagolásban. Tüstént piacra akarunk jutni, vagyis állandóan cserélődik az ötvenvagonos hűtőnkben felhalmozott készlet.

Lőrinc Gézáné a kopasztó- részlegbe Szava-Vaskapuról jár be:

— Vállalom, hisz összeszokott a gárdánk, összefogunk, és még együtt takarítunk is. A munka nem is nehéz, hanem az örökös figyelem, éberség az, ami fárasztja az idegeket.

Két műszakban dolgoznak, a feszítettebb a délelőtti. A munkások zöme Versendről, Alsószentmártonból utazik be, de sokan birjániak, szentlász- lóiak, boldogasszonyfaiak és kórósiok: vonat, három munkásbusz hozza őket. Egyébként a bejárók hamarabb célba jutnak, mint a pécsiek vagy épp a kertvárosiak.

Csirkegyár, tyúkosok, madarasok, mindeféle kedves szó járja, megszokták, tisztelik is a dolgozókat. A hőerőm űvesek most is kiragasztanak egy- egy kivágott papír-tyúkfejet a 32-es buszra. A járat Pécs egyre fejlődő délkeleti iparnegyedét köti össze a városmaggal.

Csuti i.

Mint testet az erek, úgy hálózzák be megyénket az utak, elvisznek Baranya és az ország bármely tájára. Az országos közutak 1560 kilométer hosszban kígyóznak megyénkben. Az pénzkérdés, hogy ezek az utak milyen szélesek és minőségűek, mennyire tudják aszfalthátukon elviselni az ötévenként megduplázódó forgalmat. Az már viszont nem anyagi kérdés, hogy a meglevő műtárgyak, tartozékok, táblák meddig dacolnak az idővel és főleg a vandál kezekkel, heccelődő kedélyekkel...

Pancza Tibor, a KPM Pécsi Közúti Igazgatóságának útellenőre, váltótársával az 56, 57, 58- as főutak és a Szederkény—Villány—Harkány nagyforgalmi összekötőút gazdái 1974 márciusától. URH-s ZSUK gépkocsival járja a területet; ellenőriz, intézkedik, jelent, valamennyiünk érdekében, a közlekedés biztonságáért. Egy napig vele tartok, hogy megismerjem munkáját.

Harkány felé indulunk. A kocsiban határozatok, felszólítási okmányok, fényképezőgép, a sose néma URH-készülék, zseblámpa, mérőszalag, hátul különféle szerszámok, létra, műanyag terelőkúpok, egyszóval olyan kellékek, amelyekre szüksége lehet. Az emelkedőn, Pécs felé pótkocsis teherautó áll üres vezetőfülkével, elakadást jelző háromszöggel. A bal hátsó féltengely alatt olajtócsa. Pancza Tibor URH-n szól a központba, kéri, intézkedjenek. Egy 30 kilométeres sebességkorlátozást és egy útszűkületet jelző tábla áll az útpadkán.

— Képzelje csak el, ha maga vezet és észreveszi a táblát, hirtelen blokkolnia kell. Ha nem lassít, akkor joggal meg is büntetik. A sebesség- korlátozás átmenetét biztosítani kell. Ezek a táblák ráadásul be is lógnak a közútra.

Megáll, a táblákat az árokba görgeti. Megkeresi az úitmunká- latok művezetőjét, s felhívja figyelmét a tudnivalókra, teendőire. Továbbhajtva a megerősített burkolaton feltűnik az úttest és padka közötti szintkülönbség. Ez így balesetveszélyes.

— Nemsokára elkészül a végleges padka.

Harkányban egy oszlopon két információt adó tábla mutat balra, az egyik egy szállodát, a másik a kempinget jelzi. Megállunk. Csavarkulcsokat vesz elő, leszereli az alsó, szabványtól eltérő vastáblát és beteszi a kocsiba.

— Ilyent tilos felrakni, majd leadom az üzemmérnökségen. Különben is az úthálózaton csak szabványméretű és anyagú, fényvisszaverő bevonatú táblák helyezhetők el, a KPM engedélyével, valamint ha megfelelnek a KRESZ előírásainak. Elég gyakran kell eltávolítanom reklámot, feliratot, képet az útról vagy közvetlen közeléből.

Drávaszabolcs felé kanyaro- dunk. Megáll, kiszáll, visszafordítja a táblát, hogy jól látható legyen. Mérgesen mondja:

— Játszanak. Unalmukban vagy alkoholos állapotban elforgatják, elhajlítgatják a táblákat, kihúzkodják az optikai vezetőoszlopokat. Nem is sejtik, hogy balesetveszélyt idéznek elő és nekünk is tetemes kárt okoznak.

A 27-es kilométertáblánál postai kábelt fektetnek, útátfú- rással. Gép húzza át a csövet az út alatt. Ezzel a módszerrel nem kell a burkolatot megbontani, nincs alámosás, útbeszakadás. A munkavégzési engedélyek és okmányok rendben.

A tiltó táblákon a körök jobb oldali szelvénye fekete fóliával leragasztva, így meghatározott ideig terményt szállító mezőgazdasági vontató is közlekedhet, több helyen mégis letépték a takarást. Nagyhar- sány előtt öklömnyi kövek fekszenek az úton. Pancza Tibor kiszáll, berugdossa azokat az árokba.

— Ha ezt egy teherautó bevágja az utána jövő kocsi szélvédőüvegébe vagy egy motorost talál telibe .. . Útjaink és így a közlekedők legnagyobb ellensége az ilyen „lövedék”, a szétszórt termény, főképpen az olajtócsa és a felhordott sár. A konzervdobozokról, kidobált üvegekről nem is beszélve .. .

Nagyharsányban, a Kossuth Lajos utca 12. számú ház előtt kocsibehajtó készül, az út szélén zúzalék, homokkupac, betonkeverő. A három munkást az útellenőr győzködi. Azok megértik: az úttest közlekedésre és nem anyagtárolásra való. Elkezdik a cipekedést a járdához. Villány, Borjád felőli végén, jobb oldalt új pince épül, az úttól alig pár méternyire.

— Sokan nem tudják, hogy az úthoz csatlakozó területeknél még mielőtt építkezésbe kezdenek, véleményt kell kérni a közúti igazgatóságtól.

Megérkezünk Mohácsra, bemegyünk az üzemmérnökségre,

a telephelyére. Pancza Tibor jelenti az eddig tapasztaltakat Stanics Györgynek, az üzem- mérnökség vezetőjének.

Az 56-os főközlekedési úton Szekszárd felé indulunk, a megyehatárig. Balról, a bári hegyen sárrázók épülnek. Du- naszekcsőn a zöld útbaigazító jelzőtáblán csak a kocsiból kiszállva és azt gyalog körbejárva tudjuk elolvasni: Kompkikötő. Az erős ipszilon-tartóvasat és a tábla lemezét személyautó deformálta., Helyébe egy új tábla 4—5 ezer forintba kerül. A 33-as kilométertáblánál az optikai vezetőoszlopok szanaszét hevernek a tarlón, útpadkán, az árokban vagy derékba- törve, széttaposva tanúsítják: felelőtlen, figyelmetlen, de inkább duhaj kedvű autósok, gyalogosok jártak erre.

— Az éjszakai, főleg ködös időben biztos támpontot adnak a vezetőnek ezek a fényvisszaverő fóliával bevont, műanyag oszlopok. Száz forintnál is többe kerül egy, de használati értéke felbecsülhetetlen. De csak akkor, ha nem kaparják le róla a fényvisszaverő fóliát és a helyén hagyják! De így...?

— Jelentkezett már valaki, hogy kocsijával véletlenül eltört, elfektetett ilyen oszlopot?

— Egy kezemen meg tudnám számolni. Pedig a biztosító fizetné helyette.

Udvar községben megnézzük a tengelysúlymérő állomást Minden rendben. Mohács felé, az 56-os kilométernél, egy lehajtóág előtt házi készítésű „Vigyázat, síkos út!” jelzőtábla. Ez is az árokba kerül, mert szabálytalan, szürkület után, tompított fénynél már észre sem lehetne venni.

Az 57-es úton jövünk Pécs felé. A monyoródi leágazás előtt jobbra, kukoricatarló ég, közelében senki.

— Nincs körülszántva, senki nem vigyáz rá, csak a hófogó rácsaink ne égjenek el, vagy ne okozzon olyan „úttüzet”, mint a józsefmajori volt október 30-án.

Figyeli az utat, a forgalmat, kezeli az URH-t, melyen gyakran őt is hívják, vagy ő hív másokat. Ma aránylag nyugodt napja van, nem esik az eső, nincs köd, nem sárosak az utak, balesetnél sem kell intézkednie.

— Saját Wartburgomat vezetve is az utat kémlelem, nincs-e valami rendellenesség. Akkor vackok nyugodt, ha a rómbízott úthálózatot ellenőriztem és minden rendben van

Murányi László

Csomagolják a bontott baromfit a pécsi Baromfifetdolgozo Vállalat dolgozói Erb János felvétele