Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-12 / 312. szám
1978. NOVEMBER 12. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. II gazdag ember, az emberi gazdagság uilaga 375 máZSáS kukONCatBMH6S Az ember és Jövője Hol a határ? Mi az ember, mit tudunk az emberről? — Erre a kérdésre keresnek választ a filozófia és szaktudományok jeles képviselői november 27. és 29. között Pécsett a Pécsi Akadémiai Bizottság I. sz. szakbizottsága által szervezett tudományos konferencián, amelynek cime: „A marxista filozófia emberkoncepciója és a szaktudományok mai eredményei”. — A marxista filozófiának miért éppen az emberkoncepciójáról szerveznek konferenciát, s miért látják időszerűnek ezt éppen most? Kérdéseinkkel dr. lóri János kandidátust, a Pécsi Tudományegyetem filozófia tanszékének docensét, a konferencia szervező bizottságának elnökét kerestük fel. Felszabadul az ember — Közismert, hogy korunkban — s korunk alatt a tudományos-technikai forradalom időszakát értem — az érdeklődés középpontjában az ember áll. Az emberiség történelme során az ember problémája mindig akkor került középpontba, amikor az emberi életnyilvánítás módjában jelentős változások történtek. — ön szerint tehát a tudományos-technikai forradalom minőségi változást eredményez az ember életnyifvánításában. Hogyan fogja ez a forradalom érinteni az embert, a jövőjét, sorsát? — A tudományos-technikai forradalom fogja az emberi életnyilvánítást olyanná tenni, amelyben az ember mint természeti lény a szó legteljesebb értelmében magát a természetet működteti fennmaradása érdekében, azaz felszabadul az ember az alól a nyűg alól, hogy azért kelljen élnie, hogy megéljen, hogy egyáltalán éljen. — S akkor mi lesz az ember élete? Milyen célok lesznek azok, amelyeket az ember tevékenysége során megvalósít? — Minderről a marxista filozófiának megvan a maga álláspontja. Marx kommunizmus-elméletében kifejti, hogy az ember igazán akkor kezdi történelmét, ha életét nem egyszerűen megéli, mint az állat, hanem önmagát, a benne rejlő hajlamokat és készségeket tevékenységben kimunkálja, azaz, ha úgynevezett önmegvalósító életet él. Ez az emberi élet teljessége. Ilyen élet csak a tudományostechnikai forradalomban létrejövő életnyilvánítási mód mellett képzelhető el. — önmegvalósító életet említett. Úgy vélem, indokolt a kérdés: mi az ember, akinek önmegvalósítását lehetségesnek és célnak tekinti? — Nos, hogy egyáltalán milyen lehetőségek rejlenek az emberben, hogy mit jelent az emberi sokoldalúság, mit jelent az egyes ember teljessége, ezt a filozófia önmagár ban nem állapíthatja meg. Itt az embert töviről hegyire ismerni kell, és ez az a pont, ahol az ember önismerete nem formálható az emberrel foglalkozó szaktudományok ismeretei nélkül. Olyan szaktudományokra gondolok itt, amelyeknek tárgya az ember, az ember, mint élő-eleven természeti és társadalmi lény, tehát az antropológiára, a biológiára, a genetikára, az etológiára, a pszichológiára, amely átmenőben van a természet- és társadalomtudományok között, aztán olyan társadalomtudományokra, mint a kriminológia, a pedagógia, az etika, az esztétika és így tovább. Mi az ember célja? — Az emberrel kapcsolatos kutatási eredményeknek ezt a kölcsönös megismerését szolgálja tehát a novemberi konferencia. De miért állítja ön azt, hogy az ember célja az önmegvalósulás? — Az ember mindig szerette volna megvalósítani önmagát. Csakhogy eddigi történelme során ez nem volt lehetséges. S hogy szerette volna önmagát megvalósítani, kiteljesedni, egy teljességet elérni — mindezt olyan jelenség is bizonyítja, mint a vallás. Mert hiszen a vallás nem egyéb, mint a való világnak olyan kiegészítése, amely mint kiegészítés, ha csak illuzórikusán, fantasztikus módon, de mégis ezt a teljességet látszik biztosítani. Az ember tehát kereste mindig önmagát, és ezt az emberre, a minden idők emberére az életnyilvánítás emberi módja egyszerűen rákénysze- rítette. Az életnyilvánításnak Körtvélyesi László felvétele az az emberi módja, amelyet a munka jelent, a munka mint valóságteremtő tevékenység jelent. Csakhogy az emberelőtörténetében a munka kín és gyötrelem, s az ember benne csak állatnak érezhette magát, aki munkálkodni puszta vegetálása végett kényszerül. Az emberi lét összviszbnyaiban jelenik csak meg az ember műve, mint teremtés, mint alkotás, de nem az egyes ember számára. A tudományostechnikai forradalom időszaka teszi lehetővé, hogy az ember tevékenysége saját maga számára is mint alkotás, mint teremtés kerüljön elismerésre. — Kérem, szíveskedjék a munkának ezt az új jellegét kissé részletesebben kifejteni. — Az ember a természetet fogja dolgoztatni. Ahogy Marx mondja a Grundrissében: önmaga és a természet közé az iparivá változtatott természetet állítja és nem maga áll be középtagként az ember és a természet közé, hogy egyáltalán élni tudjon. Világos dolog az, hogy a tudományos-technikai forradalom előrehaladásával egyre nő a szabadidő, s a szabadidő lesz az, amely az ember kiteljesedését szolgáló idő lehet. S ezen a ponton is alapvető különbség van egy kommunizmus felé haladó társadalom és a tőke viszonyára épülő társadalom között. — Mi az alapvető különbség? — Ez az alapvető különbség az, hogy mindaddig, míg valahol a tőke viszonya létezik, ott a szabadidő eltöltése is a tőke viszonyának szabályai szerint játszódik le. Az ember még a szabadidejében sem önmagáért tevékenykedik, hanem puszta eszközévé válik a szolgáltató tevékenységben funkcionáló tőkének. Nos, ez a pont az, ahol a szocializmus egészen mást tehet, megvan a lehetősége, hogy mást tegyen. De hogy valóban a rendelkezésre álló szabadidőt hogyan lehet értelmesen kitölteni, ez megint olyan probléma, amihez az embert kell ismerni. Itt a filozófiának és a szaktudományoknak együtt kell működniük, hogy olyan ajánlásokat tudjunk tenni a gyakorlat számára, amelyek megvalósításával tényleg az emberek élete egy önmegvalósító élet felé tendál. A technika rabja? — De egyáltalán biztos az, hogy ilyen élet lesz a jövő emberének élete? Vagyis a tudományos-technikai forradalom szükségszerűen idevezet? — Erre a kérdésre a tudományos-technikai forradalom időszakában nem válaszol mindenki egyformán. Nemcsak Marx kommunizmus-koncepciója az, amely a jövő emberéről szól. A modern polgári elméletek pesszimistán közelítik meg az ember jövőjét. S ez az a pont, ahol valóban nem közömbös, hogy a természettudományok, de maga a filozófia is milyen irányban keresi, kutatja az embert. — A tudományos-technikai forradalom kedvezőbb lehetőségeket Ígér a maiaknál. Miért pesszimista akkor a polgári gondolkodás? —• Nem tudja a jövőt másképp elképzelni, csak a polgári társadalom, a tőke viszonyának keretei között. Ezen az alapon az egyes ember úgy tűnik — sőt a tőke viszonya között valóságosan is egyre inkább — a maga által teremtett technika rabjává válik, amely őt leigázza. Egy olyan kép bontakozik ki, amelynek során az ember a maga tevékenységével teremtett világgal szemben egyre kisebbé lesz, egyre inkább kiüresedik, és úgy tűnik, hogy önmagát megvalósítani semmiképpen nem tudja. — Milyen kiutat látnak a nem marxista filozófusok? — Az ember és a jövő problémáját látja a polgári gondolkodás is, és látja azt a feszültséget is, amely egyre inkább kibontakozik az ember és a tudományos-technikai forradalomban megjelenő életnyilvánítási mód között. A polgári elméletek egy része kritikusan közeledik ehhez. Gondolok itt olyan gondolkodóra, mint például Marcuse. A kritikai motiváltsággal rendelkező elméletek látják azt, hogy a jelen állapotban az elembertelenedés mélyül, de a kiutat — mégha kommunizmusnak vagy szocializmusnak is nevezik a jövőt —egészen másként képzelik el, mint a marxizmus. Az egyes embert akarják átnevelni, egy újtípusú embert akarnak csinálni a neveléssel. Új alapállás — Az eddigiekből egyértelmű, hogy a tudományos-technikai forradalom önmagában nem vezet el egy olyan társadalomhoz, amely az ember kiteljesedését lehetővé teszi. — Hogy a kiteljesedett emberi élet megvalósulhasson, ahhoz az embernek nemcsak a természettel kell megvívnia a harcát, hanem magával az emberrel is. Marx a kommunizmust olyan társadalomnak tekinti, amely az embernek természettel és emberrel vívott ellentmondásos harcának igazi feloldása. A tudományos-technikai forradalom az ember győzelme a természet fölött. De ez önmagában még az emberi élet teljességét nem adja. így tehát kiderül, hogyha az emberről, akár mint természeti lényről is kezdünk beszélni, olyan problémákba ütközünk, amelyek korunk társadalmi valóságának problémái, amelyek elválaszthatatlanok mai világunk emberi küzdelmeitől. Mondjuk ki: a szocializmus és a kapitalizmus harcától. — Tudományos-technikai forradalom és szocializmus. Ezek az emberi kiteljesedés feltételei? — Mindaddig, míg a tőke viszonya létezik, addig az embernek alapvető viszonya a dolgok világához, de az ember világához is a bírásra épül. Marx mondja azt a Gazdasági-filozófiai Kéziratokban, hogy a magántulajdon bennünket olyan ostobákká tett, hogy azt hisszük, hogy valami csak akkor a miénk, ha bírjuk, ha használjuk, ha megesszük, ha megisszuk, lakjuk és 'így tovább. S világos,\> hogy a magántulajdon viszonya teszi ilyenné az embert. De kérdés, hogy az embernek eleve adott természete-e a bírás érzéke. Kimutathatóan — nem az. A kommunizmus, amely nem ismeri a magántulajdon viszonyát, változtatja az embert olyan lénnyé, hogy minden képességét, ami benne rejlik, öncélúan fogja kiművelni. Tehát tevékenykedni önmagáért a tevékenységért fog, nem pedig azért, hogy bírja a dolgokat. A bírás érzékének uralma alatt az ember a másik embert is eszközévé teszi, és ahhoz, hogy önmegvalósító életet élhessen, ennek az alapállásnak kell megváltoznia. Olyanná kell válnia az életnek, amelyben az egyik ember a másik embert céljának és nem eszközének tekinti. De ahhoz, hogy ilyenné lehessen, szükséges a természettel vívott harcnak az a feloldása, amit a tudományostechnikai forradalom valósít meg. Tehát akkor képzelhető el az embernek emberhez való ilyen viszonya, ha lesz elegendő lakás, ha lesz elegendő élelem, egyszóval, ha az embernek, mint élő-eleven természeti lénynek a szükségletei magától értetődően ki fognak elégülni. Az emberi gazdagság-— Úgy értelmezhetem tehát, hogy ön az anyagi * javak bőségét a kommunizmus egyik alapkövetelményének tekinti? — Marx a felszabadult emberi életet nem a szegény és szükséglet nélküli ember életeként képzeli el, nem egy aszketikus kommunizmus az ő elképzelése, hanem a gazdag ember világa, az emberi gazdagság világa a kommunista társadalom. Csak ilyen körülmények között bontakozhat ki az egyes emberek személyisége a maga teljességében, a maga sokoldalúságában. Báling József — A mezőgazdaság fejlesztését biológiai tényezők is motiválják. Hol húzható meg „a biológiai maximum határa? Meddig fokozhaták még a genetikai alapok, meddig növelhetők a növényi és állati produktumok? Ezekre, a napjaink mezőgazdasági szakemberét intenzíven foglalkoztató kérdésekre kaptunk választ dr. Rajki Sándortól, a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári kutató- intézetének igazgatójától. — Hol az elméleti maximum határa? Vegyük például a kukoricát, melynek hozamát az elmúlt 15 év során két és félszeresére növeltük, s ma már nem egy helyen 100 mázsás termésekről is beszélhetünk. A kukorica száraz, szemes j termésének elméleti maximuma | hektáronként 375 mázsa. Az elméleti maximum optimális viszonyokra van megadva. Ez a termés optimalizált környezetben — víz, tápanyag, fajta, betegségmentesség stb. — érhető él a következőképpen. A kukorica növénynek csak 8 százaléka ásványi anyag, a többi, vagyis a 92 százaléka szervesanyag, a fotoszintézis terméke. A növény 400-700 millimikron hullámsávban használ fel fényt. A napsugár, mint energia, hektáronként napi 50 milliárd kalóriamennyiségben áll rendelkezésre. Leszámítva a 33 százalékos respirációs veszteséget, hektáronként napi 710 kilogramm növényi produktum jön így létre. Levonva a 8 szá-. zalék ásványi anyagot, ez 670 kilogramm növényi produktum naponta. Ilyen vegetációs nap 100 van egy évben, így jön ki a hektáronkénti 670 mázsás, száraz termés. A legmodernebb kukoricafajtáknál a szem-szár- gyökér aránya 5:3:2. Végül, ha a 12 százalékos víztartalmat is levonjuk, akkor megkapjuk a 375 mázsás, száraz szemtermést, mint genetikai potenciált. Ez a számítási mód több száz év múlva is érvényes marad, ha időközben az asszimiláció hatékonysága és a respirációs faktor nem változik. — Ezek szerint a fajta ma már nem terméskorlátozó tényező. Az elmondottak alapján ön a kukoricának nagy esélyt és lehetőséget ad a mezőgazdasági fejlesztésekben. — A kukorica egy kellően ki nem aknázott növény. Az Egyesült Államokban például kukoricából akarnak energiát előállítani. De nemcsak a kukoricára kell gondolni. Magyar- országon az egész fitomassza évi hozama 930 millió, durván egymilliárd mázsa növényi szárazanyag, aminek 60 százalékát a szántóföld, egynegyedét az erdő és 10 százalékát a kert, rét, legelő adja. Ennek a fitomasszának a széntartalma több, mint a hazánkban felhasznált szénhidrogéneké, 1977-ben ugyanis összesen 27 millió tonna kőszenet, 10,7 millió tonna kőolajat és 7,8 millió köbméter földgázt használtunk fel.- A mezőgazdaság fejlesztésének prioritását, ezen belül a gabonafélék termelésének bővítését, növelését a biológiai potenciál csak aláhúzza, de nem egyedül ez határozza meg. — Az élelemről egyre inkább, mint fegyverről beszélnek a világban. A világ nettó szemesgabona exportja — most az export-import közti nettó egyenlegről beszélek — 1977-ben 100 millió tonna volt. Ebből 90 millió tonnát az USA és Kanada, közel 10 millió tonnát Ausztrália exportált. Ennek egy- harmadára, kb. 35—40 millió tonnára — ebben a mi exportunk is benne van — a szocialista országok voltak a vevők. Hazánk, tekintve, hogy az elmúlt 15 év alatt 1,3 millió hektár átlagában a búza átlagtermését is két és félszeresére emeltük, gabonaexportőr országgá lépett elő. Ez a bravúr a technikai (fajta, gép, műtrágya), a gazdasági (jó anyagi érdekeltség) és a társadalmi (emberi szakértelem) tényezők együttes érvényesülésének köszönhető.- S ez a kulcsa a továbblépésnek is. — A legeredményesebb búzatermelő országokkal — most csak a félmillió hektár felett termelőkről beszélek: Anglia, és Svédország 50—50 mázsás, NSZK 45 mázsás országos átlag — szemben mi csak a harmadik tényező, a szakismeret terén vagyunk fölényben. A magyar mezőgazdász, aki képes táblákra adaptálni problémákat, nagyobb általános műveltséggel rendelkezik a svéd vagy az angol farmereknél. Súlyos a hátrányunk azonban a technikai tényezőben. Mezőgazdaságunk ipari háttere semmiféle kritikát nem bír el, s ezt látni kell, ha a 40 mázsás szintről el akarunk mozdulni. A minőségben is előre kell lépnünk. Az ,,A" minőségű lisztet adó martonvásári 4-es búzafajta az idei őszi vetésekben már 15—20 százalékos arányban szerepel.- Gabonaexportunk nemcsak a hozamnöveléssel fokozható. — Gazdasági állataink egy része, így a baromfi és a sertés — az emberrel konkurrál a gabonafogyasztásban. Az állatok növényi fehérjéből — amit már amúgy is elfogyaszthatunk — transzponálnak állati fehérjét. E konvertálás közben igen nagyok a veszteségek. A tyúk a tojástermeléshez a növényi proteinnek csak 30 százalékát hasznosítja, 70 százaléka elvész. A broiler előállításánál pedig a növényi fehérje 80 százaléka vész el. A konvertálás helyett a direkt növényi fehérjefogyasztást kellete növelnünk, illetve az emberrel nem kon- kurrens kérődzők segítségével kellene az állati fehérje nagy részét előállítanunk. Ezzel — továbbá a hulladékok takarmányként történő hasznosításával - jelentős gabonamennyiséget takaríthatunk meg exportRónaszéki Ferencné A Videoton Számítástechnikai Gyárában sorozatban készülnek a korszerű kijelző berendezések, az úgynevezett „display"-k. Itthon is, határainkon túl is — egyre többet vásárolnak a székesfehérvári nagyüzem e termékéből.
