Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-19 / 319. szám

1978. NOVEMBER 19. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A KSH Baranya megyei Igazgatóságának jelentése 1978. 1-III. negyedévről Fórum a beruházások hatékonyságáért (V.) Közös érdekeltséget kell teremteni Széles vertikumú vállalatok alakítására lesz lehetőség Véleményt nyilvánított a beruházó, a lebonyolító, a tervező és a kivitelező. Beszélgetéseink, vitáink alkal­mával valamennyi alkalommal magasra csaptak az ér­zelmek, az értelem ugyanis mindegyiküknek azt pa­rancsolja, hogy népgazdaságunk egyik legfontosabb területén rendet kéne tenni, ezen senki sem vitatkozik. A különböző húsbavágó érdekek azonban erősen gá­tolják a beruházási folyamatok ésszerű megvalósítását. Többek között erről beszélgettünk Lukács Jánossal, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkárával.- Interjúsorozatunkban éle­sen megfogalmazódott, hogy a beruházási folyamatban részt­vevő vállalatok bizonyos■ mér­tékig érdekellentétben állanak egymással. Valamennyi gazda­sági vezetőnek ugyanis köteles­sége saját dolgozóinak érdeke­it is képviselni, hiszen ettől függnek jövedelmi viszonyaik, munkakörülményeik is. ön, mint Pécs felelős politikai vezetője, nem tartja antagonisztikus el­lentmondásnak ezt? A látszat ugyanis azt mutatja, hogy a be­ruházásban résztvevő dolgozók érdekei ütköznek a népgazda­sági érdekekkel.- Semmiképpen sincs szóan- tagonisztikus ellentmondásról. A problémák „békés úton” is feloldhatók. A gyakorta* sajnos azt bizonyítia, hogy valóban lé­teznek az ön által említett ér­dekellentétek. Persze én csak a pécsi és a baranyai jelensé­gekről vagyok hivatott beszélni, de úgy érzem, nemcsak a mi gondunk ez.- A beruházó érdeke, hogy a rendelkezésre álló pénzből a kívánt létesítmények megépül­jenek. De nem válogathat az ajánlatok között, nem választ­hatja a számára legkedvezőb­bet, így bizonyos mértékig ki­szolgáltatott. (Talán ezért is van a beruházó magatartásában is annyi probléma).- A tervező és kivitelező szá­mára nem jelent egyformán jó üzletet minden beruházás. Sok­kal kifizetődőbb a vállalatok fejlesztési lehetőségeit megva­lósítani, mint a tanácsok cél- csoportos beruházásait, járulé­kos létesítményeit építeni, ter­vezni. Ezért is futottak el a vállalati beruházások, amelyek ha új, nagy mennyiségű, jól ér­tékesíthető, korszerű terméket jelentenek, nem okoznak túl nagy gondot. Sajnos nem min­dig erről van szó.- A tervező magatartásával sem értünk mindig egyet: a megbízatás után természetesen ők alkotni szeretnének. Ez per­sze dicséretes. Sokszor azonban adaptációra lenne csak szük­ség, de a tervezők csak egye­di létesítményt kívánnak létre­hozni. Kívánatos lenne leg­alább két az.onos óruházat ter­vezni! A tanács is passzív, na­gyon csekély ezen a területen az előrehaladás. Tehát, ha a beruházások késnek, ha több­letköltséggel valósulnak meg, (és sokszor így van) akkor nem szolgálják a népgazdasági ér­dekeket. Ez tarthatatlan. Van azonban Baranyában, Pécsett javulás. Az 1975 után megkez­dett fejlesztések megalapozot­tak, köztük csak kevés példa akad a költségek tervszerűtlen növekedésére, a megvalósítás elhúzódására. Várhatóan jóval kevesebb beruházás húzódik át a következő tervidőszakra, mint amennyivel az ötödik 5 éves terv kezdetekor küszködtünk. — A kérdés második részére válaszolva az a véleményem, hogy a vállalati munkában a népgazdasági érdekek előtérbe helyezése nem feltétlen a vál­lalati kollektíva kárára megy. Olyan vállalati magatartásra van szükség, amely összehan­golja ezeket az érdekeket. Jól szervezett, körültekintően veze­tett vállalatnál a megélhetés­hez szükséges nyereség a szi­gorodó közgazdasági környe­zetben is biztosított.- A Pécs városi pártbizott­ság a vitás kérdésekben (fő­ként a határidőkben) több eset­ben is hatalmi szóval dönt. Kérdés, hogy ezzel nem szűkí­ti-e a vállalatok vállalkozási -tevékenységét? — Mondjuk inkább úgy, hogy koordinálunk, érdekeket egyez­tetünk. Ez lehet, hogy hatalmi beavatkozásnak tűnik, (évekkel ezelőtt méginkább annak tűn­hetett) de felelősséggel állít­hatom, hogy a beruházásban résztvevő valamennyi szervezet számára inkább segítség ez. Persze az igazság, hogy ha nyomós okunk van, a körülmé­nyek figyelembevételével köz­vetlenül is beavatkozunk. Pél­dául Pécsett egy új óvodát akartunk gyorsan építeni, ezért a tervezőtől már meglévő gyer­mekintézmény gyors adaptáció­ját kértük, a koordinációs ér­tekezleten erre is, a kivitelezés határidejére is megegyeztünk. Hetek múltával a tervező kö­zölte velünk, hogy a tervezést csak akkorra tudja vállalni, mint amikor mi már gyermek­zsivajt szerettünk volna az ovi­ban. Ekkor persze kénytelenek voltunk az ön szavaival élve, hatalmi szóval közbelépni, s az óvoda egy hónappal előbb fel­épült, mint mikorra eredetileg a tervdokumentáció átadását akarták vállalni.- A pártbizottságok, így mi sem csak úgy általában dolgo­zunk. Tevékenységünk az orszá­gos politika, a körülmények és a működési terület helyzete ál­tal meghatározott. Mi például a "várospolitikát meghatározó kérdések megoldását nem a vi­tás kérdések boncolgatásával, hanem a feladatok elemzésével kezdtük. Az ötödik 5 éves terv során a nagyvárosok, ipari vá­rosok a korábbinál gyorsabb fejlődésre kaptak lehetőséget. Pécsett például kétezerrel több állami lakás, 48-cal több iskolai tanterem, 700 fővel több óvo­dai férőhely épülhet. Karban­tartásra, felújításra, a pince­gondok megszüntetésére is na­gyobb összeget fordíthatunk. Ez a lehetőség. A megvalósítás minden felelőssége viszont ránk, az állami szervekre és termé­szetesen a megvalósításban ér­dekelt szervezetekre hárul. Ezek­hez a célokhoz kellett az esz­közrendszereket igazítani, a be­ruházói, lebonyolítói, tervezői, kivitelezői szemléletet és ma­gatartást befolyásolni. Ennek vitathatatlanul vannak ered­ményei, Pécs lakói együtt lát­ják hasznát. Pécsett az év végéig az 5000- ik lakást is átadják, a tervidő­szak első három esztendejére ütemezett tantermek megépül­tek, a bölcsődék és kereskedel­mi létesítmények is megközelí­tően a tervezett mennyiségben megvalósulnak. — A tervben szereplő munkák fontossági sorsolása persze csökkenti a válalkozási tevé­kenységeket, de véleményünk szerint nem károsan! A Köz­ponti Bizottság egyébként ok­tóber 12-i ülésén az építőipar tevékenységét elemezve kívána­tosnak látja, hogy a jövőben növekedjék az építőipari válla­latok vállalkozási tevékenysége, mérséklődjön a kijelölés szere­pe. — Amikor nemrégiben Bor­bély Sándor, az MSZMP KB tit­kára Pécsett járt, utalt arra, hogy a beruházási folyamatok­ban több komplex fővállalkozá­si szervezetre lenne szükség. Milyen előnyökkel szolgálnak az ilyen széles vertikumú vál­lalatok? Pécsett, Baranyában van-e reális lehetőség ilyen vállalat létrehozására? — A Központi Bizottság a je­lenlegi helyzet alapján úgy lát­ja, hogy Budapesten és egy­két nagyobb ipari körzetben ki­alakítsanak ilyen vállalatokat. Az előnyeit most nehéz lenne pontosan meghatározni, hiszen csak a jelenlegi körülményeket, a mostani helyzet gyengeségeit ismerjük. A komplex, valameny- nyi vertikumot (tervezést, lebo­nyolítást, kivitelezést) magába- foglaló vállalat érdekazonos­ságot teremtene a beruházási folyamatban. Területünkön kü- lön-külön valamennyi szervezet működik, így a szélesvertikumú vállalat létrehozásának reális lehetősége is adott. A feltéte­lek megvannak, de ez az ága- zcti irányító szerveknél dől el. — Hogyan lehet, az ön vé­leménye szerint, a jelenlegi helyzetben érdekazonosságot teremteni a beruházási folya­matban? Miként lehet egyálta­lán népgazdaságunk egyik leg­sebezhetőbb területén rendet tenni? <*. — A beruházási folyamat minden mozzanata javításra szorul, az említett eredmények ellenére is. Ez kétségtelen. Gyorsítani és javítani kell a döntési gyakorlatot, az előké­szítésre a tervezést is beleértve, sokkal több gondot kell fordí­tani. Azt tapasztaltuk, hogy ha a döntés csak a tervidőszak ele­jén születik, a beruházás már nem valósul meg abban a terv­ciklusban. Központi intézkedé­sekkel is segíteni kell a beru­házásban részt vevők ésszerű együttműködését, a Központi Bizottság már említett ülésén erről is szó esett. Várjuk is eze­ket az intézkedéseket, ugyan­akkor tisztában vagyunk azzal is, hogy ezek önmagukban semmit sem oldanak meg. Min­den dolgozónak, vezetőnek kel­lő fegyelmezettséggel kell ke­zelnie a központi akaratot, de a vállalatoknak egymás érde­" keit is figyelembe kell vennie, sőt, közös érdekeltséget kell teremteni a határidők és költ­ségek betartásában, a minősé­gi munkában. L. J. (Folytatás az 1. oldalról) mint a minisztériumi építőipar­ban: az építési-szerelési tevé­kenységen foglalkoztatott fizi­kai munkavállalók a tanácsi építőiparban 7,7, a szövetkezeti építőiparban 7,9%-kal maga­sabb havi átlagbért értek el, mint 1977-ben, létszámhelyze­tük is kedvezőbben alakult, mint a minisztériumi építőiparé. A minisztériumi építőipar bér- fejlesztése összességében sze­rény, 3,3% volt. Az építési munkák szervezet­tebbé tételét, gyorsabb végzé­sét továbbra is akadályozta egyes anyagok, szerkezetek, szerelvények késedelmes beér­kezése. Az alvállalkozói, vala­mint a saját részlegekkel vég­zett szak-, szerelő és segédipa­ri munkák torlódása egyaránt nehezíti az év végére összpon­tosuló lakásátadási határidők betartását. E téren viszonylag kedvező eredménynek számít, hogy a megye lakásépítkezé­seinek zömét kivitelező Baranya megyei Állami Építőipari Válla­lat a harmadik negyedév folya­mán 421 lakást adott át az egy év előtti 181 lakással szemben. Év elejétől számítva az átadott lakások száma 1240, így a me­gye építőipara ez évi lakásót- adási tervét eddig 62,2%-ra teljesítette. Ez ugyan nem idő­arányos, mégis kedvezőbb az országos helyzetnél és a koráb­bi évek megyei eredményeinél. A mezőgazdaság eredményei A mezőgazdaságban a növé­nyek többségének érését az időjárás késleltette, ennek kö­vetkeztében mind a betakarítá­si munka, mind az ezt követő talajművelési, vetési tevékeny­ség késedelmet szenved. A nö­vényi termékek felvásárlása is későbbre tolódott, különösen egyes zöldség- és gyümölcsfé­leségek értékesítése maradtel. Az állattartás fejlődése az elő­ző éveknél kiegyensúlyozottabb, kedvező a vágóállat- és állati termék termelés és értékesítés. A főbb kalászosokból, búzá­ból, őszi árpából és zabból a megye gazdaságai harmadik éve közel azonos eredményt érnek el, ami azt jelenti, hogy az 1976-ban kiválónak megítélt hozamszintet sikerült az üze­meknek stabilizálniuk. Búzából, hektáronként 45,5 q-t takarí­tottak be, ami az országos ho­zamszintnél 2,7 q-val több. A búzavetést a lekerülő őszi­ek utáni talajelőkészítés kése­delmén kívül az igen száraz időjárás is nehezíti: kemény, nehezen megdolgozható talaj­ba kerül a mag, sok a munka­géptörés. A búzavetés mintegy 15%-kal marad el a tavalyi ütemtől. A kukorica szinte egész tenyészideje alatt nem kapott elég meleget és nap­fényt, a szokásosnál mintegy 3 héttel később kezdődhetett a betakarítás. A növény víztartal­ma azonban így is magas, 30— 40%, a szárítók nagyon leter­heltek. Mintegy 53,5 q/ha me­gyei termésátlag várható, ami hektáronként 3 q-val kevesebb az elmúlt évi — nagyon jó - termésátlagnál. A cukorrépa kiszedését nehe­zítette a keményre száradt ta­laj. A cukortartalom 16,5% kö­rülire várható, hasonlóan a ta­valyihoz, a hektáronkénti hozam azonban elmarad az 1977. évi­től, valamivel meghaladja a 300 q-t. Burgonyából a vára­kozáson felüli termés és ex­portnehézségek következtében bőséges készletek kerültek a tá­rolókba. Megyei szinten is eléri az átlagtermés a 200 q-t (a tavalyi 166 q-val szemben). Zöldséget a megye gazdasá­gai mintegy 300 ha-ral kisebb területen termeltek, mint előző évben és az elhúzódó érés mi­att az értékesítés is lassúbb ütemű volt. Különösen a papri­ka, paradicsom érett nehezen, a termelő gazdaságok nem tud-' tak maradéktalanul eleget ten­ni szerződésbeli kötelezettsé­güknek. Szeptember 30-ig a ta­valyi mennyiségnek paprikából csak 59,2%-a, paradicsomból 42,1%-a, uborkából 64,6%-a értékesült. Az állattartás fejlődése ösz- szességében kedvező: a szarvas- marhaállomány 1,9%-kal több az egy évvel korábbinál, a ser­tés a tavalyival azonos szinten van. Számottevő arányban nőtt a nagyüzemi juh- és baromfi- (tyúkféle) -állomány (17,2 ill. 42,8%-kal). Az állami gazdaságokban 8%-kal, a termelőszövetkeze­tekben 2,9%-kal több a szarvas- marha, s az anyaállomány sem csökkent. A kisüzemi gazdasá­gok szarvasmarha-állományá­nak. lassú csökkenése tovább folytatódik. A sertésállomány szinttartása a vártnál kedve­zőbb képet ad, mert ez dina­mikus vágósertés-értékesítés mellett valósult meg. Különö­sen biztató, hogy a kisüzemek­ben az anyakocaállomány 5,9%-kal több az egy év előt­tinél. A lakosság pénzbevétele A lakosság készpénzbevétele mintegy 10%-kaI volt nagyobb az egy évvel korábbinál. Az I—III. negyedévben a munkából származó lakossági jövedelmek nőttek dinamikusabban, a tár­sadalombiztosításból származó bevételek csak kis mértékben haladták meg a múlt évit. E két fő forrásból származott a lakosság összes bevételeinek 93%-a, így a jövedelmi helyzet alakulására meghatározó sze­repük volt. A bér és a bérjel­legű bevételek közel 10%-os növekedése alig változó fog- lalkoztatotti létszám mellett va­lósult meg. Ugyanis az egyes ágazatokban dolgozók számá­nak növekedése, ill. csökkenése inkább az ágazatok közötti munkaerőmozgásból (és részint átsorolásból) fakadt, mint a munkába vontak számának gya­rapodásából. Az anyagi ágazatokban dol­gozó fizikai foglalkozásúak ha­vi átlagbére 6-9%-kal volt ma­gasabb, mint egy évvel koráb­ban. A mezőgazdasági jellegű lakossági bevételek növekedési üteme a múlt évi irányzathoz hasonlóan ez évben is fokoza­tosan erősödött. Ebben elsőd­legesen a termékértékesítésből származó nagyobb bevételek­nek volt szerepe, a munkadíjak és a munkabérek összege az átlagosnál kevésbé nőtt. A lakosság takarékbetét-állo­mánya 1978. szeptember végén 19%-kal volt magasabb, mint a múlt év azonos időpontjá­ban. A folyó év első 9 hónap­jában a lakosság összes kész- pénzbevételének 5,9%-a, 1977 azonos időszakában 4,6%-a ke­rült betétkönyvbe. Ugyanez időszakban jelentősen nőtt a hitelforgalom is: a lakosság összes hiteltartozása 13%-kal, ezen belül az OTP-nél fennálló közép- és rövidlejáratú hitel- tartozások állománya 18%-kal haladta meg az egy évvel ko­rábbit. Kereskedelem, vendéglátás A megye kiskereskedelmi for­galma meghaladta a 8,2 mil­liárd Ft-ot, összehasonlítható áron 6,4%-kal volt nagyobb az 1977. évinél. A kiskereskedelmi árszínvonal 4,3%-kal volt ma­gasabb a tavalyinál. Legna­gyobb mértékben a bolti élel­miszerek és élvezeti cikkek át­lagára nőtt (6,5%-kal), a ven­déglátás 3,0%-kal drágult. A ruházati és a vegyes iparcikke­ket 4,7, illetve 3,8%-kal maga­sabb áron vásárolhatta meg a lakosság. A lakosság ellátása szem­pontjából kiemelkedő fontossá­gú cikkek forgalma az ellátás javulását jelzi: 3%-kai több nyershús került forgalomba, 32%-kal több baromfi és 30%- kal több tojás várta a vásárló­kat. Emelkedett a tejtermékek fogyasztása is: tejből 7, vajból 6, sajtból pedig 23%-kal töb­bet adott el a kereskedelem. Említést érdemel, hogy a for­galomkorlátozó- és árintézke­dések hatására mintegy 6%-kal alacsonyabb volt a tömény sze­szes italok forgalma. Az eladás a vendéglátásban elég jelen­tős mértékben, 31%-kal csök­kent, a bolti kiskereskedelem az egy évvel korábbinál viszont 27%-kal -több töményszeszt ér­tékesített. Ez évben 12%-kal nőtt az üdítő italok kiszállítása, a vendéglátás azonban csak 6%-kal növelte üdítőital-forgal­mát. A vendéglátásból származó árbevétel összetételét jelentő­sen megváltoztatta a szeszes italok árusításának korlátozása, viszont az ételek és egyéb áruk forgalmát elég jelentős mér­tékben (folyóáron 9%-kal) si­került növelni, részint ellensú­lyozva az italforgalom vissza­eséséből származó kiesést. A tartós fogyasztási cikkek forgalma folyóáron 23%-kal magasabb volt, mint egy évvel korábban. Ki kell azonban emelni, hogy ez jórészt abból eredt, hogy a személygépkocsi­értékesítés másfélszerese volt a múlt évinek. (Közel 5000, a múlt évinél 1505 db-bal több új autó került a megyébe.) A hagyományos tartós cikkekből a forgalom jórészt nem érte el a tavalyit, viszont pl.'automata mosógépekből, színes televízió­ból többet vásárolt a lakosság és a még nagyobb értékesítés lehetőségének többnyire a kí­nálat szabott határt. A bútorok forgalma (értékben) 18%-kal haladta meg a tavalyit, jóllehet a forgalmazó szervek válasz­tékhiányt jeleztek. A hiánygazdálkodás jellem­zői leginkább a vegyes ipar­cikkek kínálatában mutatkoz­nak meg, mennyiségi és minő­ségi hiányok nehezítik a folya­matos ellátást. Ez elmondható a korszerűbb tartós fogyasztási cikkekre, szerelvényekre, egyes gázkészülékekre, kályhákra, al­katrészekre és apró cikkekre egyaránt. Új tartálysor az ÁFOR pécsi telepén

Next

/
Thumbnails
Contents