Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-10 / 250. szám

1978. SZEPTEMBER 10. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Takarékbetétcsúcs Négymillióról forint felett a lakosság betétállománya ■ Népszerűek az OTP új szolgáltatásai ■ Huszonöt éves a Tanulók T akarékpénztára ■ Jelentős támogatás a lakásépítőknek Eddig soha nem tapasztalt mértékben emelkedett a be­tétállomány ebben az évben. A betétkönyvek száma 10 ezerrel gyarapodott július vé­gén és elérte a 230 000-et. A lakosság betétállománya az év első hét hónapjában 417 millióval növekedett és júli­us 31-ig meghaladta a 4,4 milliárd forintot. A növekedés mértéke 10,3 százalékos. A lakosság döntően kama­tozó betétbe helyezi el pén­zét. Ezeknek a betéteknek az állománya 221 millióval nőtt hét hónap alatt. 1977 azonos időszakában emelkedésük csak 109 millió volt. A múlt év elején beveze­tett takaréklevél népszerűsé­ge 1978-ban tovább növeke­dett. öt-, tíz- és húszezer fo­rintos címletben váltható és három év elteltével 6 száza­lékos kamatot biztosít a beté­tesnek. Az idén 1800 taka­réklevelet váltottak megyénk­ben, és így számuk elérte a 6350 darabot, állományuk pe­dig meghaladta a 95 milliót. A nyereménybetétek össze­ge a több mint 8 milliós emel­kedéssel 45 millióra nőtt. Az új feltételek szerint a nyere­mény kiszámításának alapját képező negyedévi átlagbetét összege — a korábbi 10 000 forint helyett — elérheti az 50 000 forintot, s ezzel 100 000 forintot is lehet nyerni. A gép­kocsi nyereménybetét iránt változatlanul rjagy az érdek­lődés. Ezt mutatja a 370 mil­liós állomány, amely ebben az évben mintegy 21 millió­val emelkedett. Az ifjúsági betétként kezelt összeg elérte a 115 milliót. A betétesek száma közel 1000-el emel­kedett, és így most már több mint 15 000 ilyen számlán gyűjtenek pénzt a fiatalok az otthonteremtéshez, az önálló életkezdéshez. Országosan el­terjedt, hogy a vállalatok nye­reségalapjukból ifjúsági taka­rékbetétet helyeznek el arra érdemesített fiatal dolgozóik részére, és ezzel is elősegítik a törzsgárda kialakítását. Ba­ranya megyében ez a betét- elhelyezési forma ez ideig nem terjedt el szélesebb kör­ben. Az OTP pénzügyi szolgál­tatásainak egyik kedvelt for­mája az átutalási betétszám­la.-Hét hónap alatt 500 da­rabbal nőtt ezek száma, és meghaladta a 12 000-et. Változatlanul sokan fizet­nek be gépkocsira megyénk­ben. Az állomány fél év alatt 67 millióval növekedett, ezen a számlán jelenleg már több mint 337 millió forint van. A kölcsönös segítő taka­rékpénztárak, mint a dolgo­zók üzemi, munkahelyi bank­jai 1954 óta működnek, és tagjaik száma megyénkben meghaladja a 40 000-et. Meg­takarításuk 1978. első hét hó­napjában 80 millió forint volt. Ahol erre lehetőség van, a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben is segítséget nyúj­tunk a KST-k megalakulásá­ban. Kísérleti jelleggel két­éves lejáratú KST-k szerve­zése is folyamatban van. A múlt tdnévben az általá­nos iskolai didkok több mint 80 százaléka vásárolt rend­szeresen takarékbélyeget. A Tanulók Takarékpénztára — amely most ősszel kezdi meg működésének 25. évét — köz­kedvelt intézménye az iskolai életnek. A kialakult gyakorlatnak megfelelően a takarékpénz­tár a lakások mintegy 80—85 százalékának megépítését se­gíti elő pénzügyi, illetve be­ruházói közreműködésével. A többszintes magánlakó­ház-építés ez évi terve 768 la­kás, ebből július végéig 403 épült meg. A többszintes for­mában elkészült lakások kö­zül 367 a takarékpénztár sa­ját beruházásában valósult meg. A félév végén több mint 1700 lakás építése volt folya­matban, így az éves előirány­zat megvalósítása biztosított­nak látszik. A kölcsöntámogatással megépülő családi házak szá­ma 600 darabra tehető, ezek építése folyamatban van. Minden második otthon álla­mi vállalati munkásoknak, il­letve három- vagy többgyer­mekes családoknak épül, ked­vezményes kölcsönfeltételek- kel. A vállalatok változatlanul támogatják dolgozóik lakás­építését. Az idén erre a cél­ra 36 millió forintót adtak. A takarékpénztár pedig július 31-ig 100 millió forint hitelt nyújtott lakásépítésre és vá­sárlásra. A közelmúltban két olyan új rendelkezés jelent meg, mely hatással van a takarék- pénztár munkájára. A. családok lakásproblémá­jának megoldását segítik elő azok a rendelkezések, ame­lyek a személyi tulajdonban lévő lakások szervezett cseré­jét lehetővé teszik. A pénz­ügyminiszter legújabb rende­leté kiszélesítette a visszavá­sárolható és újraértékesíthető lakások körét, szabályozza annak új feltételeit, és meg­bízta a takarékpénztárt a le­bonyolítással. A takarékpénztár minden olyan, többszintes házban levő lakást visszavásárolhat, amelyet 1961. január 1. után az OTP adott el, vagy OTP- kölcsönnel létesült és leg­alább 5 éve az eladó tulaj­donát képezi. Az úi rendel­kezés kedvező feltételeket biz­tosít mind az eladónak, mind a vásárlónak. A takarékpénz­tár a forgalmi ár figyelembe­vételével kialakított vételáron veszi át a felajánlott lakást. A vevő szempontjából a leg­lényegesebb pedig az, hogy az újraértékesítés feltételei azonosak az új lakás értéke­sítési feltételeivel. A másik rendelet a totó­lottó üzletággal kapcsolatos. Országos viszonylatban he­tenként átlagosan több mint 14 millió totó- és lottószel­vényt adnak el, megyénkben 600 000-et. A szelvények nyomdai előállításával, feldol­gozásával összefüggő költsé­gek növekedése és más té­nyezők szükségessé tették a szelvények árának megeme­lését, és ezzel együtt a nyere­ményalap felosztásának mó­dosítását. Változás lesz a ju­talomsorsolás rendszerében is, ezután a sorsolást elektro­nikus számítógép végzi. Balatonyi Dezső, az OTP megyei igazgatója Megújul a kórósi kazettás templom Nagy a zsúfoltság az ÉPCÉP Vasút utcai telepén Munkások az elfecsérelt percekről — A hatvanas évek végén nagy invázió volt az ÉPGÉP- nél. Megbomlott a társaság, én is itthagytam a céget. Ak­kor a legkisebb dolgokból is mondvacsinált probléma kere­kedett. Aztán iehiggadtam és visszajöttem. — És most hogy érzi ma­gát? Ritz János lakatos ugyan­olyan szókimondóan folytatja, ahogy kezdte. — Ennél a vállalatnál az ember kidolgozhatja magát. Egyedi munkákat végzünk har­minc társammal: korábban házgyári sablonokat készítet­tünk, ettől az évtől kezdve a mixerek javítását bízták ránk, most éppen betonadagolókat csinálunk. Ezek a munkák rá­kényszerítik az embert arra, hogy törje a fejét. Azt szere­tem, ha le vagyunk terhelve, ha nem zavar bennünket az anyaghiány. De hát ez több­ször előfordul. Ilyenkor félre kell tenni a keverőt, mást kell kézbe venni. Az imént a keve­rőt említettem: még most sem végeztem vele, mert nincs hoz­zá csapágy, vagy a mixerko­csihoz hiányzik a pneumatikus henger. Hát ezek a bosszantó dolgok, amikor lassítani kell a munkát, hogy holnapra is ma­radjon. Vagy itt van az él­hajlítógép hiánya. Külső cég­gel kell elvégeztetnünk a le­mezek előkészítését, és sajnos nem mindig kapjuk kézhez időben azokat. Itt, o Vasút ut­cai telepen már szinte moz­dulni sem tudunk a zsúfoltság miatt. De abban reményke­dünk, ha elkészül a Nagyár- pádi úton az új csarnok, ott már lesz elegendő kisgépünk, megfelelő szerszámok és a munkakörülmények is jelentő­sen megváltoznak. — Az említett gondok elle­nére az ÉPGÉP pécsi gyára di­namikusan fejlődik. — A tavalyi kilencvenmilliós termeléssel szemben ebben az évben százötvenmillió forintos tervet kapott az üzem. Az első félév végéig tizenegymillió fo­rint értékű tőkés exportot pro­dukáltunk, az esztendő végéig hétmilliós exportterv maradt vissza. Én csak azt tudom, hogy ilyen és ilyen anyagra, tervrajzra van szükségem és nem hiszem, hogy ezt piszkáló- dásként fognák fel a vezető­ink. Ellenkezőleg: a munkás sokszor nem is tudja, hogy miért kell leállni vagy éppen más munkát végezni. Ilyenkor kapkodásnak véli o dolgokat. Éves szinten kellőképpen le vagyunk terhelve, csak azon belül jelentkezik az aránytalan­ság. Emiatt kell a negyedév vagy a félév végén túlórázni. Werdecker László régi „vas­úti”. Még 1951-ben került a MÁV-hoz mint géplakatos ta­nuló, majd negyedszázadig a pécsi fűtőház qőzösműhelyében volt szerelő. Két esztendeje át­pártolt a Diesel-javító részleg­hez. — Nehéz volt az átállás an­nak ellenére, hogy évekkel előtte már elvégeztem az át­képző tanfolyamot. A gondja­ink nekünk is megvannak. Én is azok közé tartozom, aki nem rejti véka alá a véleményét. Persze a vasút problémái spe­ciálisak, nem hasonlíthatók egy termelőüzeméhez: legfő­képpen a Diesel-javító műhelyé nem. AB-motorvonatokat és -mozdonyokat szerelünk. A mo­torvonatok még a húszas évek végén, a harmincas évek ele­jén készültek, a legtöbb prob­léma a sebesséqváltójukkal van. Időnként az alkatrészhiány okoz fennakadást vagy az, hogy a reqgeli munkakezdésre nem ál­lítják be a gépet. Ez mind­mind időveszteség a szerelők szemszögéből. Jó lenne, ha a fűtőház valamennyi vágányánál megoldanák a motorok víztölté­sét. Ehhez véqiq ki kellene épí­teni a vezetéket. Mert végül is nekünk sem mindegy, hogy egy vagy két nap alatt végzünk egy-egy mozdony javításával. A közvélemény hajlamos ar­ra, hogy gyorsam pálcát törjön az építőipari munkások fölött. Megvallom, ennek nem egyszer alapja is van. De vajon min- diq a munkás az oka, ha állni kénytelen? Négy kőművessel beszélget­tem ebédidőben egy átépítés alatt lévő belvárosi lakóház földszinti helyiségében. — Úgy vagyunk kénytelenek építeni ezt a lakóházat, mint rabszolgák a piramist. Eredeti­leg csak arról volt szó, hogy ki­cseréljük a födémet. Már elő­rehaladott állapotban volt a munka, mikor a terveket módo­sították és úgy döntöttek, hogy a padlástér magasításával újabb lakásokat alakítanak ki. Eztán jött a bontás... — Megtörtént, hogy egy hó­napra el kellett vonulnunk in­nen, mert nem érkezett meg a födémtéqla. Olyan is előfordult, hogy egész délután vártuk az anyagot, aztán másnap, amikor megérkezett a kocsi, kiderült: tévedésből először a telepre szállították azt. — Nem is tudom hányadik határidő a december vége. Ad­digra kell elkészülnünk, hogy megejthessék a műszaki át­adást. Kétlem, hogy minden rendben lesz. Hónapok óta a munkaidőnk felében segédmun­kát vagyunk kénytelenek végez­ni, mert két idős asszony a ki­segítőnk. Ők képtelenek felci­pelni a betont a tetőre. Eddig tartott a beszélgetés, megérkezett a művezető, és az addig nyíltan beszélő emberek egyszerre csak o sapkájuk után nyúltak, s hirtelen búcsúztak. Én pedig azóta is azon gondol­kodom, hogy vajon meghallgat- ták-e egyáltalán ezeknek a kő­műveseknek a véleményét a munka jobbítása céljából? Salamon Gyula „Baranya délnyugati szögle­tében, két községet Somogybái is kikerekítve, 45 halódó, szín­magyar falucska tekinget ki a nagyvilágba: meglátja-e vala­ki? Olyan kicsi, hogy két na­gyobb községet leszámítva 40 1—80 háznál egy-egy falucska többet nem számlál.” Ezekkel a mondatokkal vezette be Kiss Géza Ormánság című, 1937- ben megjelent könyvét. Azóta sokat változtak a kis falvak, lakóik is váltogatják egymást, jellegzetességeiket mégis megőrizték. Drávaiványi, Adorjás, Ko- vácshida, Kémes, Nemeske és Kórós festett, kazettás refor­mátus templomai a művészi szintű népi alkotások -remek­művei. A drávaiványi temp­lom belső rekonstruálása 1974- ben elkészült, sajnos a ne­meskei festett kazetták jó ré­sze elpusztult az 1971-es „fel­újítás" során, amikor vasbe­tonnal cserélték ki az értékes népi alkotásokat. A kórósi templom rekonstruk­cióját már 1971—72-ben meg­kezdte az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség. Helyre­állították és kibontották a tor­nyot, megjelölték a régi bejá­ratot és ablakot is, elvégezték a külső vakolást, megerősítet­ték a tetőt. A kazetták re­konstruálását még tavaly nyá­ron megkezdték. A kis „isten háta mögötti falu” történetéről a lelkész me­sélt. Az egykori hívők buzgal­mát dicséri, hogy nem sajnál­ták a pénzt a harangvásárlás­kor, s 1862-ben Westfáliából hozatták a három acélharan­got. A templom építését már előbb, 1793-ban megkezdték, 1794—95-ben került elé a to­rony, majd 1834-ben megtol- dották a második résszel. A több mint száz kazetta közül 54 az 1790-es évekből szár­mazik, másik része 1834—35- ből való. A stíluselemzésekből kiderítették, hogy ezek a ko- vácshidaihoz hasonlóan Gyar­mati János vajszlói mester munkái. A Budapesten res­taurált kazetták nemrég vissza­kerültek Kórósra, s most ere­deti helyükre helyezik vissza mindegyiket. Nincs a táblák között két egyforma. Jól illesz­kedik egymáshoz a régi és az új rész, amit segít a minden tábla szélén megtalálható zöld léckeretezés is. A templom teljes felújítását még az októberi műemléki hó­napra befejezik, s akkor ere­deti állapotukban láthatjuk új­ra a népi művészet e szép al­kotásait. G. M. jobb munkakörülmények, korszerű berendezések Átadás előtt a MEZŐGÉP új csarnoka Ötvenmillió forinttal nő a termelés Tíz esztendeje annak, hogy a MEZŐGÉP cserkúti gyára meg­kezdte a mezőgazdasági üze­mekben használatos tartályok gyártását: 1968 óta hatszáz különböző méretű tárolót készí­tettek. Úgy becsülték, hogy né­hány esztendő múltán telítődik a piac, ám nem így történt. Az alumíniumtartályoknak olyan si­kere van az üzemek körében, hogy termeléscsökkenés helyett továbbra is dinamikus fejlődés jellemző e tevékenységükre. Jö­vőre például százötven nagy befogadóképességű tároló gyár­tására kötöttek szerződést, amelynek teljesítése nem kis erőfeszítésébe kerül majd a cserkútiaknak. Holott a közeli napokban — szeptember 19-én lesz a műszaki átadás-átvételi eljárás — 2200 négyzetméter alapterületű csarnokkal gazda­godik a cserkúti központ. Az egyedi, előregyártott elemek­ből összeállított, legalább tíz méter magas, pirosra festett, új műhely, a 6-os útról is jól ki­vehető, amelyben a gépek be­állítását követően a jövő esz­tendő elején kezdődik a ter­melés. A négyszázharmincmilliós termelési értékből mintegy száz­negyvenmillió forintot képvisel­nek a különböző élelmiszeripari tartályok, amelyek hazai profil­gazdája Cserkút. Ezeknek a be­rendezéseknek a gyártása a már zsúfoltnak mondható köz­ponti gyáregységben történik, többek között ez is közreját­szott abban, hogy felépülhetett a negyvenhárommilliós beru­házás. A saját erő mintegy tizennyolcmillió forintot tett ki, a fennmaradó összeget export- fejlesztő hitel formájában biz­tosították a cserkúti MEZŐGÉP­nek. A csarnok építését 1976 decemberében kezdte el a Ba­ranya megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalat, mint ge­nerálkivitelező. A szerződésben foglaltak szerint december 31-e az átadási határidő, de az épí­tők előbb elkészülnek. Ottjár- tunkkor a csarnok déli falát festették, a radiátorokat állítot­ták be, az itt kialakított tar- tálylúgozó helyiségen is az utol­só simítási munkákat végzik: korábban a tárolók tisztítása egészségtelen körülmények kö­zött folyt, az új csarnok üzem- beléptével ez a gond is megol­dódik. A jövő esztendőtől, a hatszázharminc tonnás szovjet présgép beállításával megszű­nik a Ganz-MÁVAG bérmunká­ja, a tartályfenék-sajtolást a helyszínen végezhetik. Mindez természetesen nem futja az említett negyvenhárom­millióból. A tröszt jóvoltából tulajdonképpen két beruházás folyik a MEZÖGÉP-nél. Az egyik a csarnoképítés, a másik pe­dig az élelmiszeripari gépgyár­tással összefüggő fejlesztés, amely tavaly indult. Ebben a tervciklusban 208 millió forin­tot fordítanak erre a célra, amely valamennyi gyáregysé­get érinti. Az új — nagy teljesítményű darukkal ellátott — csarnok üzembe lépésével várhatóan öt­venmillió forinttal nő majd a cserkúti MEZŐGÉP termelése, a létszám is mindössze húsz fő­vel emelkedik. Hagyományos termékeik mel­lett, a jövő esztendőtől az ÉL- GÉP-től átveszik a különböző méretű tejtartályok gyártását, húsipari szállítókocsikból nyolc­százat készítenek 1978-ban. Emellett továbbra is megtartják; a hűtőtolóajtók gyártási jogát, amit 1978-tól a villányi gyár­egységben készítenek majd. S. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents