Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-03 / 243. szám
DN HÉTVÉGE 10. BÁNYÁSZNAP 78 978. SZEPTEMBER 3. Fekete gyémántok A Nap elárasztja sugaraival a mikroszkóp alá tett ásványt. Erdősmecskei gránit. Az aranyszínű szemcsék összefolynak, egyetlen kristályt sem tudok felfedni. Nem biztos, hogy nincs benne arany — mondja a főmérnök. Jómagam kételkedem, bár a csaknem százszoros nagyítás alatt csillogó fém nem hagy szabadulni a műszertől. Mögöttem arról beszélnek, hogy nincs szebb, mint a mikrovilág — arra gondolok, hogy a bányafőmérnök s a geológus bizonyára szerelmesei a köveknek, mindketten páncél- szekrényekben rejtegetik a szebbnél szebb jáspisokat, achátokat, ametiszteket, 60 millió éves csigákat. Gergő György asztalát 170 millió esztendős páfránylenyomattal ékesített táskónyi pala díszíti. Malachiust tesz a mikroszkóp alá — a kozári vadászháznál találta. Feneketlen mélységeket vélek felfedezni a kőkristályok között, parányi hegycsúcsok, gleccserek, szakadékok, tűhegyes ormok, csillogó kristályvirágok . .. Mikrovilág? Elnézek a mikroszkóp felett, a főmérnöki irodából a 110 esztendős Vasas-bánya képe rajzolódik ki. Régi mérlegházak, felolvasók, műhelyek, bányavasút rozsdásodó sínpárja, ha jobban kihajolok az öreg aknatorony, mint mankókra támaszkodó vénember tekint vissza rám. A magyar szénbányászat 225 esztendeje alatt több mint egy milliárd tonna szenet hoztak a felszínre, amelyből 20 millió tonnát itt Vasason bányásztak ki. A legrégibb mecseki szénbánya (hazánkban időrendi sorrendben a harmadik a brennbergi és nógrádverőcei után) mint nevéből is kitűnik, véletlennek köszönheti felfedezését, ugyanis vasércet kutattak itt, talán sok száz éve hasznosították is, igazi értéket a szén jelentett itt, s a kutatások szerint még több évtizedig kimeríthetetlen, jóminőségű, kokszolható széntelepeket rejt a Mecsek. Leszállunk, az egykori Tho- men-akna (Petőfi) torkában érzem a bánya dohos leheletét (milyen sokszor leírtuk ezt már, persze nem annyiszor, ahányszor a leszálló bányászok arcába csapott, még annyiszor sem, mint amennyiszer robbanva pusztított mindent, ami útjába állt), alattunk talán 300 méteres mélység. Egyszeriben óriásnak tűnik minden. Karvastagságú köteleken függ a kas, tonnányi vastraverzeken deréknyi csövek függnek. Most itt a bánya, életrekelt a mikroszkóp alatti világ, a fekete gyémántért küszködő emberek világa, mélységeivel, verejtéktől csillogó történetével. Most például a népesen zötyögünk, Noveczki János biztonságtechnikai csoportvezető fél órája járta végig a másfél kilométeres távolságot a bányában, akárcsak Krem mer Boldizsár aknász. Az előbb lába tört itt egyik bányásznak, éppen csak kivitték a mentőkkel, s jönnek vissza velünk. Szépen biztosított vágatok, rend a bányában, korszerű a bónyavasútés szomorú a történet. Éppen itt, ennél az elágazásnál szerencsétlenül járt nemrégiben egy másik bányász is. összenyomta a mozdony. Nem szólt, száz méternyit vánszorgott, aztán vizet kért, mire kihozták a bányából, elvérzett. Szívós ember volt, mint ők mindany- nyian. Itt van például Szabó Illés. A fejtés bejáratánál találkoztunk. Huszonhetedik éve dolgozik a bányában, (évtizede Vasason), de már 12 éve is elmúlt, hogy a bányamentő állomáson leadta az orvosi papírt. Ennyi állt rajta: egészségi állapota miatt bányamentő szolgálatra nem alkalmas. Ormos István csapatvezető a telefon mellett kuporog, talán telefon nélkül is hallják a fémtámokat emulziós energiával ellátó fülkében, megpróbálja túlkiabálni a fejtés zajait. Látom, hogy üzemzavar van — ők kérdés nélkül egy szót sem szólnak róla. Persze: jobb lenne, ha most a százfőnyi brigád a szénfal mellett állana, félszáznyi fejtőkalapács ugatva marná a telepet, a szén meg folyamként ömlene a kaparóba. (ök azt mondják: vastagon, mint a ló dereka). A kaparó azonban elszakadt, százhúsz méter hosszban lejött a harmadik szintről. Évek óta nem volt ilyen üzemzavar. Panaszkodnak: éppen most! Mintha szé- gyelniük kellene, hogy a bánya nem adja olcsón a kincsét, mintha ők tehetnének róla, hogy most majd hihetetlen nehéz munkával vissza kell húzatni a kaparót, aztán összeszerelni. Bemegyünk a fejtésbe. Csillogó acéltámok sorfala tartja a bányát. Három éve dolgoznak itt, immár a harmadik szeletét fejtik ennek a telepnek. Az első félévben csaknem 200 ezer tonna szenet bányásztak itt, az egész üzem termelésének több mint 90 százalékát. Az Ormos-brigád egyik, a Hüttner a másik műszakban tépi a telepet: rekordteljesítmények, kommunista műszakok, a vártnál kevesebb önköltségek, égbeszökő termelési grafikonok, amit mutatni szeretnének. S itt, a szétszakadt kaparó. A brigád kifele készülődik, közeleg a műszak vége. Szénporos arcú bányászok elől húzódunk egyik acéltám mellé, néhány pillanatra megállnak, lámpámmal csak mellükig világítok, nem szeretik a bányászok, ha szemükbe csap a fejlámpa fénye. Kovács. Imre 21 éves, nemrégiben jött a bányához, de már megkapta a lakást. Agyongyűrt kabátját a kezében hozza, majd kint a keresztvágaton húzza fel. Már augusztus végén is könnyen megcsípi a huzat a meleg fejtésből kijövet. Pedig ő is legalább annyit szeretne a bányában lehúzni, mint apja, aki ugyancsak ebben a csapatban dolgozott a nyugdíj előtt. Kérdezném, hogy apja miatt jött-e vagy a lakás hozta? Persze, mindig jó lenne tetteinknek valamiféle megfogalmazható lírai tartalmat adni, úgy érezzük szebb a történet, ha lóderekaként ömlik a szén, a tárnok biztosan hordják sok millió tonnányi terhüket, a vonatok szaporán és rendben hordják ki a szenet. Pedig: Csizmadia József például másfél évtizedet ledolgozott a bányában, amikor a hatvanas évek végén bizonytalannak érezte a jövőt, elment, azt mondta: őt többé nem látják leszállni. Aztán 1973-ban elment érte a Szabó Illés, azóta a Marczel Bandival dolgoznak együtt, egyikük szenei, a másik biztosít. Ő vezeti egyébként a brigádnaplót, ezt a kegyetlenül őszinte kollektív vallomást. Március 4-én például kommunista műszak volt, felsorolja, hogy kik nem jöttek el, néhány lappal később, hogy a 45 éven aluliak közül kik nem vállalják a nyolcadik osztály elvégzését. Persze benne van, az évi 3000 óra társadalmi munka is. A kollektív kirándulások, a különböző oktatások, az általános iskolában és a technikumban sikeres vizsgát tevők sok-sok oldalt töltenek be. A szénporon csúszva szánkózik felénk most egy bányász, csákányát, fejszéjét egy kézzel nyelüknél fogva összeszorítja, a mentőkészüléket másik kezében hozza. Régi bányász lehet, hétrét görnyedve, kapaszkodás nélkül gyorsan közlekedik a fejtésben. Lengyel József. Negyvenöt éves, de már több mint negyedszázadot ledolgozott a föld alatt. Közben Ormos István is mellénk szegődik, csak most tudunk' beszélgetni, ő még lent marad, amíg a délutános csapatvezető leér, megbeszélik, hogyan húzassák vissza a kaparót. Ormos már 33 éve dolgozik itt. Bácsizza a két évvel fiatalabb 48 éves Szabó Illést. így tisztelik egymást a föld alatt, kinn egyébként te- geződnek. Hihetetlen mélységeket lát az ember, amikor a mikroszkópba tekint. Fiatal fiú, a tárnokba kapaszkodva jön le a fejtésen. Kremmer Boldizsár. Csak nem .. .? De! Apja az aknász. Közgazdasági technikumot végzett, ide kívánkozott mégis. Aztán Illés Mihály áll meg, kiegyenesedik, kobakja megmozgatja a főtét elfogó deszkát, néhány lapátnyi szén lefolyik vállán. Ö is alig múlt 20 éves. Apja 1957-ben a bányában halt meg. Gázkitörés volt. .. Az új aknán száH/unk ki. Évek óta fiatalítják Vasas-bányát. Az egykori légaknában szállítják ki most a termelés zömét, az embernek itt már csak irányító szerepe van. A tervek szerint újból munkába állítják a sűrítettlevegős lazí- tó-jövesztő berendezést is, a feltárásban két nagyon korszerű bányagépet üzemeltetnek, s Vasason is, miként a mecseki szénmedence más üzemeiben, vizsgálják a legkorszerűbb, a fizikai munkát csaknem teljes egészében kiküszöbölő hidromechanizációs bányaművelés lehetőségeit. Persze ez még nagyon távoli jövő, de másfél évtizede még sok minden az volt itt Vasason, ami azóta megvalósult. Gerber György üzemvezető azt mondja: ne feledjem megemlíteni, hogy a 18 élüzem cím után, most a féléves értékeléskor tizenkilencedszer is olyan eredményt értek el, ami megfelel az élüzem címnek. Deák László vezetőkönyvelő megmutatja kimutatásait: a tervezett 560 forintos tonnánkénti önköltségnél 15 forinttal olcsóbban termelték a szenet. Gergő György főmérnök azt mondja, hogy Vasason próbálták ki először a sújtólég elleni védekezésül a Davy-fé- le biztonsági lámpát, s ugyancsak itt csapolták le előszóra bánya gyilkos leheletét. Vasason csodálatos szenet teremtett a természet: néhol dinnyényi, tojásnyi gömbszenekből áll a bánya, amikora fejtőkalapáccsal közégépelnek, valósággal szétgurul a telep. Nyolcezer kalóriányi csillogó feketeszén .. . M ég egyszer belenézek a mikroszkópba: gyönyörködöm az üvegszerűen átlátszó, víz alatti világra emlékeztető Calcedon- ban. Talán az erdősmecskei kőről, talán a bányáról, talán Ormosékról a főmérnök szavai jutnak eszembe: nem biztos, hogy nem arany, amit
