Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-03 / 243. szám

1978. SZEPTEMBER 3. MŰSORAJÁNLAT DN HÉTVÉGE M. Üj állandó kiállítás a Modern Magyar Képtárban Amerigo Tot szobrai Amerigo Tot Tizenegy bronzszobor látható hétfőtől a Modern Magyar Kép­tár egyik termében. Alkotójuk nevét mindenki ismeri, de a művek sem ismeretlenek, hi­szen többségüket kiállításokon, könyvben, katalógusokban lát­hatta a művészetszerető közön­ség. Amerigo Tot, Tóth Imre magyar származású, nemzetközi elismeréssel sokszor kitüntetett szobrászművész. Most tizenegy szobrot adott hazájának, me­lyekkel megmutatja művészi életútjának néhány állomását. A teljes életmű ismeretében e tizenegy szobor kevésnek tet­szik, mégis áttekinthető segítsé­gükkel az Itáliában élő művész majd minden, rá jellemző plasz­tikai „felfedezése". Az állandó kiállítás jelentős művészettörté­neti tény, hiszen Amerigo Tót­nak — hírneve ellenére — arány­lag kevés műve van gyűjtemé­nyekben és köztereken, vele kapcsolatos ismereteinket él­ménnyé a művek közvetlen szemlélete nem formálhatta. Különös öröm tehát, ha a nem­zetközi művészéletben is szá- montartott alkotók közül most újra „hazatért” valaki, s keze nyomát kezünkbe adja. Kap­tunk és megtudtunk újra vala­mit nemzetköziséggel érintkező, s hozzánk újra meg újra visszo- kacskaringózó gyökereinkről. Az állandó kiállításon figurá­lis plasztikai műveket látha­tunk. Ezek között legkorábbi az 1940 és 45 között készült Szép Parthenopeia című. A nagymé­retű fekvő akt érzékenyen őrzi a reneszánsz eszmények, har­móniák emlékét, részletekben gazdag, költői szépségű plasz­tika. A Kavicsasszonyok négy da­rabból álló ciklusa az 194ő-os évből származik. Elvontságuk­ban a tiszta térgeometria és az ősi természetre eszmélés pilla­natait őrző plasztikai esemé­nyek mesgyéjén születtek e szobrok. Olyan távol a klasszi- cizálástól, mint amilyen közel a naturalizmushoz, vagyis önálló logikájú művészi állásfoglalás dokumentumai. Igen közel áll­nak a Kavicsasszonyok plaszti­kai szemléletéhez a Holdkóro­sok címet viselő szobrok. Elna­gyolt, természeti alakzatokat idéző formák alkotják ezeket a női aktokat. Ezt, a helyenként ironikus ábrázolásmódot ismét­li meg a Tábornok című szobra, melyen a kifejezés hangsúlyo­zásával halványan expresszív színt kap a nyugodtan mintá­zott, egyébként hangsúlyosan tömegszerű bronzfej. A két, 1964-ből származó Szobor, mint jel című alkotásai egy-egy ki­tüntetett plasztikai részletprob­léma érdekes formátumú és alá- támasztású megjelenítései. Anyagtnnulmányként hatnak, gyűrt felületeikkel közrezárt, sík és belső tér harmóniáját kife­jező művek — mint „jelek” — magára a szobrászatra utalnak, annak törvényeiben „igazítanak el”. Nagyszerű műveket ka­pott Pécs, Magyarország. A művész egyetemes emberi gon­dokat pásztázó pillantása most már a „mi” szobraink felületé­nek csúcsfényeiben ragyog. Aknai Tamás A Dunántúli Napló Galériája keretében mai számunk 6. olda­lán Amerigo Tot grafikája lát­ható, amely Kiss Tibor pécsi építész tulajdona, s amelyet — a művésszel egyetértésben — ő bocsátott rendelkezésünkre. A rajzot Amerigo Tot hétfőn délután 3 és 4 óra között, kiál­lításának megnyitása után, o helyszínen dedikálja az érdek­lődőknek. Színház Első előadáss szeptember 6-án A múlt évad legizgalmasabb darabja A kiállítást szeptember 4-én, hétfőn fél 3 órakor nyitja meg Takács Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese a Modern Ma­gyar Képtárban (Szabadság u. 2. sz.). A megnyitón Barth Ist­ván (fuvola) és Pachmayer Ilo­na (hárfa) Debussy-műveket ját­szik. Zöldövezet hullámhosszán „A pécsi Nemzeti Színház bemutatója szétzúzta előítéle­teinket, s egyben új megvilá­gításba helyezte a drámaíró Déry Tibort. Szikora János rendezésének-értelmezésé- nek fő leleménye, hogy szi­multán, misztériumszínpadon játsszatja a cselekményt. Több­szintes tér, dobozkonstrukció áll a játék rendelkezésére." — írta az Óriáscsecsemő pécsi bemutatójáról a Népszava kritikusa. Vajon mindez a „szimultán" játék, a különbö­ző terek egyidejű cselekménye hogyan tükröződik majd vissza a képernyőn? — kérdeztük Szikora János rendezőtől: — Valóban képtelennek tű­nik, egy térben szimultán ját­szódó színpadi előadás leszű­kítése képernyőre — felelte. — A feladat azért nehéz, mert időben egyszerre történő cse­lekményszálakat, időben egy­másutánivá kell fűzni. Ez min­denképpen azzal az ered­ménnyel jár, hogy a totális látvány gazdagsága elszegé­nyedik. Ezt kívánja ellensúlyoz­ni az új forgatókönyv, amely­nek alapján a TV az előadást rögzíti. Természetesen anélkül, hogy a színpadi kompozíció egységét megbontanánk. Úgy­nevezett „technikai áttűnések" segítségével játsszuk majd egymásba az előadás élette­reit. Természetesen minden egyéb érintetlen marad, nem hoztunk létre új előadást, s nem változik meg a darab szellemi tartalmc sem. Az előadás iránt érdeklő­dőknek elmondjuk, hogy a TV- felvételre szeptember 6-án és 7-én kerül sor, este 7 órai kezdettel. A produkció létre­hozói szükségesnek tartották, hogy a rögzítés ne „steril" kö­rülmények között történjék, ha­nem közönség előtt, valódi színházi este hangulatát sze­retnék megörökíteni. Épp ezért a felvétel mindkét napon nyil­Az oldalt összeállította: Földessy Dénes Jelenetek az Oriáscsecsemöből: Dávid Kiss Ferenc Dávid Kiss Ferenc és Faludi László vános. A címszerepet ezúttal is Pogány György alakítja — immár vendégként, mivel az új évadtól a szolnoki színház tagja. A további főszerepek­ben, — akárcsak tavaly — Németh Nóra, Dávid Kiss Fe­renc, Faludy László és ifj. Kő- mives Sándor látható. Simon István- nyárutón Tomanek Gábor színművész a hétfői ÖTTÖL—HATIG című hangosújság egyik vendége, akivel a szerkesztőriporter, Ko­vács Imre beszélget. Ezenkívül hangképékben idézi a Bányász­napi randevú emlékezetes per­ceit, bemutatja a szakszerveze­ti tisztségviselők sorában Sinkó Tamást, a Baranya megyei Épí­tőipari Vállalat munkavédelmi felügyelőjét. Kedden Komlóra látogat Mül­ler István és riportjában a Car­bon könnyűipari Vállalat új ci­pőüzemét mutatja be, mely a vállalat saját beruházásában épül, így jogos a riport címe: ÚJ ÜZEM, SAJÁT ERŰBŐL. László Lajos szerkeszti szer;, dán a szokásos HÉT KÖZBEN című aktuális zenés magazint. Többek között ellátogatnak a Pécsi Állami Gazdaság gyü­mölcsösébe, s arról beszélget­nek, vajon mennyi gyümölcs jut hazai piacokra és mennyi ex­portra? Az export a témája a másik riportnak is: az egyik dél-dunántúli gyárban mérik fel, arányban van-e a kivitel a behozatallal, s ha meghaladja, miképp érték ezt el? A nyár zenei eseményeire te­kint vissza és az új hangver­senyévad programjára néz elő­re a csütörtöki ZENÉLŐ DÉL- DUNÁNTÚL, dr. Nádor Tamás összeállításában. A szezonjárás jegyében je­lentkezik pénteken az idén utol­só alkalommal a ZÖLDÖVEZET HULLÁMHOSSZÁN című maga­zinműsor. Készítői — dr. Felső Pál szerkesztésében — elláto­gatnak Dél-Dunántúl melevízű fürdőibe, a Balaton partjára és a mecseki SZOT-üdülőbe, hogy felvillantsák, miképp lehet ki­használni még a szeptemberi időjárást is. KEZDŐDIK AZ ÉVAD... Ez­zel a címmel hangzanak el hangképek a Pécsi Kamara- színházban rendezett gálamű­sorból, melyen a színház új és régi tagjai működnek közre. Pécs, Ifjúsági Park: szep­tember 3-án tartják az If­júsági Parkban a záró­koncertet. Este 20 órától a Gemini együttes ad mű­sort. Sétatér: szeptember 10- én, délelőtt 10 és 12 óra között tartják a pécsi fú­vószenekarok napját. Modern Magyar Képtár: szeptember 4-én délután fél 3-kor nyílik Amerigo Tot szobrászművész állan­dó kiállítása. Pécsi Galéria: a Színház téren augusztus 24-től szeptember 14-ig tekinthe­tő meg a dél-dunántúli építészeti kiállítás. ' Rákóczi úti kiállítóte­rem: ugyancsak szeptember 14-ig tart nyitva Stein An­na Franciaországban élő festőművész kiállítása. Baranya Megyei Könyv­tár kertje: szeptember 7- én délután 17 órakor az „Ars Poetica” sorozat ke­retében Weöres Sándorral beszélget Szederkényi Er­vin, a Jelenkor főszerkesz­tője. Rossz idő esetén az olvasóteremben tartják a beszélgetést. A komlói Május 1. Mű­I velődési Házban 7-én, csü­törtökön 15 órakor az anyák klubja keretében dr. Buga László Érdemes orvos tart előadást az egészsé- I---------------------------------------------------------­Időszerű témákkal foglalkoz­nak a nemzetiségi műsorok ri­portjai: hétfőn mezőgazdasági körkép szerepel a szerb-horvát nyelvű adásban, csütörtökön jegyzet az új tantervről, pénte­ken gondolatok a néprajzi és honismereti gyűjtőmunkáról. A tanév kezdete a témája a hét­fői német nyelvű riportnak, kedden a régi mesterségek kö­zül a faesztergályossal ismer­tetik meg a hallgatókat. Avad- és erdőgazdaságról szól Gráf Vilmos csütörtöki riportja, míg vasárnap a kongresszusi kül­döttválasztó közgyűlésekkel fog­lalkozik Szende Béla jegyzete. Filmművészét Forog a körhinta Szubjektív gondolatok a híres Fábri-műröl Forog a körhinta, forog Bíró Máté szerelmével, beleforog a magyar filmtörténetbe egy fe­ledhetetlen képsor, egy mar­káns rendezőegyéniség stílus­jegye. Méltó módon a címéhez, főképpen ezzel a képsorral rög­ződött a nézőkbe, huszonhárom esztendővel ezelőtt — a Körhin­ta. Akkor mutatták be Fábri Zoltán remekét, s akkor figyelt fel újra a világ a magyar film- művészetre. Fejős Pál régi „Ta­vaszi zápor"-a, a Nyirő-regé- nyekből alkotott Szőts István- film: az „Emberek a havason”, majd Radványi Géza nagy mű­ve, a „Valahol Európában” után. Rá egy évre az 1956-os Cannes-i fesztiválon már ott állt a fődíj kapujában, dehát a nemzetközi zsűri, mivel a Kör­hintát a fesztivál végén vetítet­ték - csak hiányosan jelent meg, és a korabeli felháboro­dott francia sajtó szerint java­részt bóbiskolt. „Pedig a ma­gyarok díjat érdemeltek volna!” — írták a francia filmkritikusok. Ha akkor díjat nem is hoztunk haza, a Körhinta mégis meg­tette a magáét: ismét felhívta a figyelmet a magyar filmre, ez­úttal már az új Magyarország filmjére. Huszonhárom év ... Forgott a körhinta, Bíró Máté szerelmé­vel. Bíró Máté messze van mór, huszonegy éve halott. Soós Im­re, a hajdúsági őstehetség, a magyar színművészet utánozha­tatlan erejű, kedves-vonzó pa­rasztfiúja, aki oly remekbefor- mált Lúdas Matyit hozott a cel­luloidszalagra — az őt kezelő­gyógyító idegorvos feleségé­vel együtt 1957-ben öngyilkos lett. Most, hogy a Magyar Te­levízió harmincesztendős új filmgyártásunk remekműsoroza­tában szeptember 7-én levetíti a Körhintát, még jobban érez­zük azt a szót, amit bizony ha­mar elfelejtünk: feledhetetlen. Soós Imre feledhetetlen Bíró Máté és feledhetetlen Lúdas Matyi, ahogy a színpadon fe­ledhetetlen Rómeó volt példá­ul. Aztán Törőcsik Mari, aki élő filmtörténelem, az új magyar filmművészet jelen idejének kor­Fábri Zoltán talon művésznője. A Körhintá­ban figyeltünk fel rá először és mennyi mindent adott utána, hirtelen felsorolhatatlan szerep- sort, egészen a „Déryné, hol vagy?”-ig, amiért Pécsett a leg­jobb színésznői alakítás diját kapta. De a legnagyobb egyéniség: Fábri Zoltán. Fábri mérnök úr — ahogy viccelve nevezték egy­kor a filmgyárban, a színész, díszlettervező, színházi főren­dező, filmes alkotót. Hiszen köz­hely a művészetben, hogy a tu­dósaikat nemigen lehet egyszer­re művészalkat is. Hogy aki mérnökien pontos és kiszámí­tott, abból nem süthet ki az al­kotó művész őserejű, valami­képpen mindig szabálytalan, korlátokat nem tűrő egyénisége. Fábriból mégis kisütött. A mér­nökien pontos filmalkotás min­dig őserejű maradt, soha sincs benne semmi, ami spekulatív volna. Most, huszonhárom esz­tendő múltán, a tőle kapott leg­utolsó élmény hatásával, sokan egybevetik majd a Körhintát a Magyarokkal, legutóbbi reme­kével. Hiszen a magyar paraszt­sors felfelé ívelésében itt is, ott is, mindig felcsillan az áldo­zatvállalás torokszorító szépsé­ge, az ellentmondásos, mégis önmagát vállaló, küzdő ember. Szeptember 7-én 16 óra 20 perckor tehát ismét forog majd előttünk a Körhinta. A sorsunk. F. D. A szerelem Nem új műfaj, de új szó­rakozási-művelődési forma — a magnó. Vagyis: a kazetta. Igaz, a felmérések szerint ke­vesebb embernek van magne­tofonja, mint lemezjátszója. Mégis sokan igénylik, hogy kedvenc daluk, kedves muzsi­kájuk magnókazettán is kap­ható legyen. Ez az igény per­sze megoszlik: az ifjúság in­kább kazettán kéri kedvenc* műveit, a középkorúak és idő­sebbek pedig inkább lemezen. Hiszen az mégiscsak tökélete­sebb akusztikát biztosít. De másfajta megoszlás is létezik: a klasszikus zene és a szóra­koztató zene aránya. Sajnosa kazettagyártás e tekintetben nem követi az igényeket. Az ifjúság ugyanis inkább mag­nón hallgatná a zenét, mégis — a számukra gyakrabban szükséges szórakoztatózenét himnusza kisebb arányban adják ki ka­zettán, mint a klasszikus mu­zsikát és dalt. Hanglemezből gyakrabban hozzájutunk kül­földi felvételhez, kazettából — alig. Most — idén először — két, immár elhunyt világsztár hang­ja érkezett meg kazettán a magyarországi boltokba: Elvis Presley és Edith Piaf hang­szalagokat árusítanak. Elvis Presley a múlt hét elején ér­kezett, de már alig van belő­le. Piaiból több jött, így még kapható. Ezen a kazettán Edith Piaf hatvan percig ének­li híres dalait. Ezt a műsort a La vie en rose című dallal kezdi, majd az Amour du mois de mai cíművel folytatja s a legvégén a híres Hymne á l’amour-ral fejezi be. (A kazetta sajnos nem olcsó, 250 forint, de aki szereti a külön­legességeket, bizonyára öröm­mel áldoz majd érte.)

Next

/
Thumbnails
Contents