Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-03 / 243. szám
Nehéz A siklósi vór egyik aprócska igába húzódva beszélgettem lakrisz Agamemnonnal. Kérdé- limre pergő válaszokat kap- im. Mígnem egyszeresek el- oadt a beszélgetés... El- jyetlenkedtem volna a dolgot? ;het. Arra kértem a művészt, ondjon véleményt néhány mű- kotásról. A mester a vár ab- kán keresztül a nagyharsányi >mbok oldalába mélyesztette tekintetét és halkra fogva a avát, arra kért: kérdezzem eg ötven vagy száz év múl- i . . . A komoly, megalapozott lemény kialakításához ugyanidő kell. Nem így a tárlatok, a műke- skedelmi üzletek kirakatainak rge „kritikusai1’, okik éppen * * * arra járnak és megállnak egy percre! — Na még ilyent! . . . Hát ez meg mi akar lenni? Ha valaki megmondja, mit ábrázol ez a ..., akkor én hatfülű vagyok ... Fél füllel is éppen elég ilyesféle, fejedelmi fölénnyel elsütött beszólást hall az ember szinte minden újszülött műalkotás szemrevételezésekor. Élénken él bennem a kép: micsoda égszakadás-földindu- lás volt - úgy tizenöt-tizenhat évvel ezelőtt a Kossuth Lajos utcai Képcsarnok Vállalat boltjának kirakatánál egy-egy érde- sebb felületű kerámiától vagy hamutartó láttán - a kirakatüveg innenső oldalán. Akkoriban a kerámia a köztudatban még azonos volt a vitrinbe rakható porcelán nippel, a húsle- veses tállal, a hófehér, matricás vázával ... És a kiállításokon? Mást se hallott az ember, mint az agyoncsépelt kérdést: Mit ábrázol ez a . . .? A pusztán dekoratív hatást kelteni akaró műtárgyak sem jártak jobban. Mindenben lovat, kalapácsos embert, csupa olyan dolgot akartunk látni, amit ismerünk, amiből a vak is megmondhatja, micsoda. Aztán léptünk egyet. Nehéz volt ez a lépés és idő kellett hozzá. Bartók zenéje ugyancsak sokak szemében egyenesen „botránykőnek" számított. Nehéz ez nekem — hangzott, hangzik el ma is a szokványkibúvós mentegetőzés. — A laikusnak nem könnyű megismerkedni ezzel a bonyolult muzsikával — mondja az egyik szakmunkás barátom, aki képtelen beletörődni az ilyesmibe. — Megvettem két-három Bartók-lemezt, föltettem a lemezjátszóra, és ... Eleinte bántotta a fülemet. Éreztem, nem tudom követni. Nem értem. Tízszer, húszszor, harmincszor meghallgattam. Most már érzékelem és talán értem is „miről szól" ez a zene. Hozzászoktam. Tudom, mikor mi következik, minek hol a helye és már nem arra figyelek, mint amikor idegenként közeledtem a bartóki muzsikához. így jellemezte barátom fárasztó útját, amelynek során ő is'megtette a maga lépését a modern művészet felé. Nehéz volt? - kérdeztem tőle. Nehéz - mondta. Valaki azt firtatta a minap - szintén nem csekély indulattal —, hogyan tudná ő valamiképpen beleásni magát Lukács György gondolatvilágába. Hol kezdje? Tarthatatlan — mondta,, hogy manapság mindenfelé erről a filozófusról hall az ember, és ő értelmiségi létére, nem ért belőle egy kukkot sem. A társáéi .van gyerök! — nézett fel az újságból nagy tekintélyű szerkesztőm, éppen végezve tudósításom olvasásával. — Látod, így kell. Tetszik a zdésed. Nem úgy kezdted el, így „Tegnap délelőtt . .”, nit a kutya sem olvasna el. ad stílus. Ez a jó indítás. Lóri, megtanultad az újságíró- tolóban. Jó az anyagod. Történt pedig mindez slapaj romban, amikor kiküldött tu- isítóként — életemben először en minőségben — anyagot llett adnom a tavaszi Buda- •sti Nemzetközi Vásár ünne- lyes megnyitásáról, akkor ig a Városligetből. Bevallom, vállveregető hang rendkívül esett, ámbár, miközben ki- tráltam o szerkesztő szobá- 3ÓI, igyekeztem a legszeré- ebb pofát vágni. Most elmelem, hogyan is volt az a BNV ;gnyitó. * Cefett egy hajnal, ötkor kell Ini. De én csak fél nyolckor redek. Kábulton. Tegnap itt It Debrecenből Berti bará- n, jó földim, pajtásom. Beégetünk. Gyermekkor, Nagyfő, fapuska. Aztán Szalon rök, Pannónia bár pitymalla- Rengeteget beszélgettünk. :sit iszogattunk is. ízlett neki jó pécsi Szalon, később a rban a Radeberg is. Egyszer sit megtántorodtam, de jgtatott, hogy a Nagy ör- íy Törvény. Berti magyaráz- ha örvénybe kerül az ember, gynia kell magát, hogy az ény levigye a fenékre, mert nan úgyis feldobja. Ha vi- >nt kaDálózik, akkor megfulI. Különben is. A napsugár megfürdik a pocsolyában, :gis tisztán kerül ki belőle.-sak én tudnék most kimász- ebből a slamasztikóból. El- idtam az óracsörgést, mind- t nyolc óra. Szédül a fejem fogalmam sincs, hogyan ju- : fel tízre Pestre, a BNV nyi- ra. Tudósítás az egyes ol- Ira, kiküldött munkatársunk- Nagy kánya van. Ha nem z anyag, vehetem a munka- íyvemet. Az átkozott gyors lent hatkor. Hurrá! A házinéni azt mond- nyolc után is indul egy személy. Délután fél háromkor van fent. Kicsit késő, addigra biztos vége a megnyitónak. Na, mindegy. A vonatjegyet szerencsére előre megváltottam. Gyorsra szól, most a személyen beülhetek a párnásba. A kiküldött munkatárs párnáson utazik. Kicsit szunyálhatok. Pestig fel kell tisztulni. üres és jó meleg a kupé. Na, szunya. Elringat a vici. Jön az álomtündér. Valahonnan lág^ muzsika szól. Egyszeresek recsegés-ropogás. Felriadok, öreg bácsika velem szemben, böm- bölteti a rádiót. Vén mandró! Ha nem halkítja le, bizony isten két lábbal ugrok rá a rádiójára. Nem halkítja le. Katt. Tizenegy óra. Híreket mondunk. Kit érdekel?! Nocsak. Ma délelőtt tíz órakor dr. Biró József külkereskedelmi miniszter ünnepélyesen megnyitotta a Budapesti Vásárt. Az ünnepségen megjelent... Bácsikám! Az isten szerelmére, vegye már hangosabbra a rádiót! Hol a jegyzetfüzetem? Persze, otthon hagytam az albérletben. Tehát a miniszter. Recseg a rádió. Az isten verje meg a lakihegyi nagyadót. Meg azt a Szokol rádiót. Bocsánat, nem magának mondtam, bácsikám. Katt. Idő- járásjelentés. Tehát Biró József nyitotta meg. Hány kiállítót is mondtak? Na, mindegy. Ez már egy támpont. Eggyel már előbbre vagyok. A többit majd összekaparom. Legjobb lesz, ha már Kelenföldén leszállók és az egyes busszal kihajtok a vásárba. Közeledünk a nagyfaluhoz. Kinézek az ablakon, látom, esett az eső. Na! Ez nem is rossz. Szóval esett. Ez jó lesz indításnak. Mondjuk: eső fényezte a városligeti platánfák levelét, amikor gyülekezni kezdtek. Lesz atmoszférája, hitele a tudósításnak. Ezzel indítjuk. Megfejelem az esővel az anyagot, nagyobb baj már nem lehet. Kelenföld. Egyes busz. Kibu- szozok a vásárra. Kiküldött munkatársunk kibuszozik a vásárra. Na, dógozzunk. Megszer- zek mindent. Most jut eszembe, a mai Esti Hírlap leadja az egész nyitást. Hurrá! Hát Persze. Az Esti leadja az egész nyitást. Na és az eső. El ne felejtsem. Vajon a megnyitó alatt is esett az eső? Nénikém, kérdem a kapus nénit, a megnyitón esett az eső? Esett, fiam. Na, akkor jó, meg tudom fejelni az anyagot. Itt vagyok a vásárban. Jó lenne egy gyógy-ser. Berti barátom mondta volt, másnap legjobb a gyömbérsör. De hol kapok én itt gyömbérsört? A Kőbányai világos is cefett drága. A retúr árát meg kiperkáztam tegnap o bárban. Ismerősöket kellene keresni. Halasi Géza barátom, az Egyesült Vegyiművektől biztos itt van. Á, de neki nincs csak autósamponja és Ultrája. Azt nem iszom. Másnapos vagyak. Meg dolgoznom is kell. Hamar egy Esti Hírlapot! Milyen jó, hogy van Esti Hírlap. Ha nem lenne, ki kellene találni. De hol árulnak itt Estit? Már az ötödik helyen kérdezem. Az egész élet egy nagy hajsza. Most menjek be o vásárigazgatóhoz és kérjem el a: övét? Hogy rohan az idő. Még a végén elúsztatom a Napiót. Habár már Mózes sem adta le időben a kőtáblát, ezért bolyongtak annyit a zsidók. Az volt az első újság. Na, végre! Papa, adja kölcsön az Esti Hírlapját, könyörgöm. Még nem olvasta? Akko' is. Most ne kérdezzen semmit. Ide az Esti Hírlapot vagy lövök! Rohanás a postára. Hol a posta? Az előbb még itt láttam. Végre. Mamikám, . hívja meg nekem Pécset, R-beszélge- tésre. Adjak egy húszast? Máriám,^ de hiszen még vonatra sincs. Angyalkám, aranyoskám, hívja meg nekem. Kezét csókolom. Az újságtól vagyok. El ne felejtsem az indítást. Eső fényezte a városligeti platánfák levelét. .. Itt van Pécs! Marika jelentkezik, a gépíró. Csókolom, Marika, itt vagyok a nagyfaluban. Diktálok. Hosszú lesz, Zolikám? Hosszú hát, az isten verje meg az Esti Hírlapot. Hosszan adja. Akarom mondani, a Biró Józsi bácsi hosszan beszélt Eső fényezte a városligeti platánfák levelét. . . Ma délelőtt tíz órakor dr. Biró József külkereskedelmi miniszter ünnepélyesen megnyitotta a Budapesti Nemzetközi Vásárt... Köszönöm. Ja, Marikám! Kérem, írja az anyag elejére: kiküldött munkatársunk ielenti. Kiküldött munkatársunk jelenti Megy ven sor — Irjól ide negyven sort! Vali érdekeset és tanulságo— Negyvenet? — Jó, legyen negyvenöt. De Iből merített! — Hát persze. Most negy- sornyit kell kutatnom az lemben, valami tanulságos énét után. ián egy régi történetem. Jó lyedszázados. Akkor tanul- 1 meg, hogy a riport az ut- i, ha úgy tetszik, a földön er. tz egyik Dráva menti faluszólított a megbízatásom, an derék egyénileg gazdál- ló parasztot kellett volna ta- lom, aki már végzett az áraratásával. (A fiatalabbak mára az ilyenfajta feladat bizonyára különlegesnek tűnhet, de akkor természetes volt.) A faluban persze senki nem tudott semmit. Az emberek egykedvűen vonogatták a vállu- kat. Kissé elkeseredetten elindultam, ki a faluból, egy kocsikerékvágta mezei úton. Tulajdonképpen sehova sem mentem, csak lépegettem. Egy útkereszteződésnél pedig leültem a gazba, hátamat nekidöntöt- tem egy szép vastag fűznek. Bámultam a végtelent, ahol nem látszott egy tenyérnyi learatott árpa sem. A délutáni kutyagolás járt már a fejemben. Kilenc kilométer újra az állomásig ... A riport pedig .. . Ekkor toppant elém a csoda. Egy szekér fordult az útra. Egy öreg parasztember zötyögött az ülésdeszkán. A lovak minden sietség nélkül poroszkáltak. Amikor az első lőcs velem egy- vonalba került, az öreg megállította a lovait. — Na! Hát maga? — Jó napot! Csak ülök. — Aha. Nem akar a faluba jönni? — Bevisz? — Be. Felmásztam a szekérre, le- zöttyentem az öreg mellé. Ez szemmel láthatóan megnyugtatta. Hiszen aki hajlandó bemenni a faluba, nem járhat rosszban .. . — Aztán mi járatban? — Olyan embert keresek, akj már levágta az árpát. Az öreg rámsandított. — A begyűjtéstől jött? — Az újságtól? Hát én épper levágtam. Tegnap. Nem voll sok, de ami volt, levágtam. Egyszeriben szépnek tűnt c poros út, a borostás öregem bér a zsíros kalapjával. Hiszer megtaláltam! Az igazit, az élet szagút, a frisset! Megvolt a riport! Az öreg még ebédre is meghívott. Az unokáját is az ölembe ültette. Bántam is én, hog\ a gyerek a szép piros levest ai amúgy sem folttalan nadrágomra meregeti. Ezért érdemes volt tizennyolc kilométert gyalogolni! A tanulság? Járjunk gyalog? Most már nem érdemes. Nincsenek szekerező egyéni parasztok. A kombájnost mec autó’val is el lehet érni. De c riport azért még ma is az életben terem .. . ság egyik tagja megkérdezte, érti-e o következő mondatot: „ ... még a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus ...” Értem — hangzott a felelet. Hát akkor kezdje ezzel — mondta az idéző. Ez a fontos és jellegzetes lukácsi gondolat o filozófus halála előtt fogalmazódott meg. Talán jó lesz vezérfonalnak ... Nem tudom, használt-e a tanács, elegendő volt-e a segítség ahhoz a bizonyos első lépéshez, ahhoz o „kimozduláshoz”, ami nélkül lehetetlen volna az idegen, ismeretlen világok birtokbavétele. Mert, ha futni, rohanni nem is ajánlatos — lépni kell! Nekünk illik fölfedeznünk a világot és nem megfordítva. Nekünk kell megtanulnunk elviselni a fölfedezés kínját és élvezni örömét. Nekünk kell eldöntenünk, hogy végül is mi az, amit szeretünk, mi az, amit a magunkénak vallunk, mi az,-Cv £ amit - miután képesek voltunk elsajátítani — meg is akarunk tartani becses értékeink között. Nincs az a kritikus, nincs az a pedagógus, aki ezt a bizonyos lépést megtenné helyettünk. Tudjuk, milyen óriási és fárasztó munka a gyermeknek megtanulnia az A betűt, aztán a B-t... t Hogy megéri-e? Senki sem von- $ ja kétségbe. Ha körülnézünk, láthatjuk: f népünk nagy egésze — fejlődési ellentmondásai ellenére — mi- t lyen roppant mértékben gazdagodott szellemében, kultúrájában, milyen hatalmasat lépett előre az elmúlt néhány évtized- f ben e téren is. És amikor meg- 1 kérdezzük, nehéz volt-e ez a lépés és megérte-e a fáradsá- * got, nem mondhatunk mást, mint igent. £ Közös dolgaink Járom az üzemeket, gyárakat, tollal, jegyzetfüzettel a kezemben hallgatom a munkájukról, életükről beszélő embereket. Olajos kezű esztergályos könyökét nyújtja felém „kézfogásul” — a pártszobában piros terítővei letakart asztalhoz invitál a párttitkár, —, a fotelra mutat és kávéval kínál az igazgató. Szót váltunk és szót értünk — mert közös dolgainkról beszélgetünk: a feladatokról, eredményekről és nem egyszer a munkát hátráltató körülményekről. A műhelyben sokszoros újító mutat ügyes kis szerkezetet és magyarázza: „Jobb mint a külföldi, amivel dolgoztunk. Mi újítottuk itt — a brigád néhány tagjával. Igaz, sok szabad időnk ment rá, de megérte. Na, nem a pénz, amit kaptunk — igaz, ez sem volt közömbös —, de a siker, meg elmondhatjuk, hogy ezt mi csináltuk, ezért volt érdemes." A műszak már rég lejárt, együtt megyünk a buszmegállóig. Menet közben az aktatáskájára mutatva mondja, hogy viszi haza az „irodáját”, mert mint alapszervezeti párttitkárnak néhány írásos jelentést még el kell készítenie. Én meg arra gondolok, hogy portrét kéne írni róla, vagy talán egy sorozatot, amelyben őt és hozzá hasonló embereket mutatnánk be. A közös dolgainkért munkálkodókat. Bosszankodik a járási párttitkár, mert néhány beruházásnál az építők csúsznak a határidővel. íróasztalán a néhány napja megtartott pártbizottsági ülésen megvitatott jelentés a • járás beruházásainak helyzetéről. Erről beszélgetünk, interjú lesz belőle, amelyben nemcsak „regisztrá- lódik” a járás beruházásainak állapota, hanem a jobbító, gyorsító intézkedésekről is szót ejt a titkár. Gyorsan telnek jegyzetfüzetem lapjai, szeretném ezt az interjút úgy megírni, hogy ■ hasonló gondokkal küzdő más járások, mintegy „tapasztalatcsere" jelleggel hasznosíthatnák a munka javítására itt hozott határozatokat. „Az egyik termelőszövetkezetünkben viszont mintegy húszmillió forint értékben, nagyszerű munkával, jóval a határidő előtt elkészült egy objektum — mondja a párt- titkár. — Külön kellene írni erről, példaként állítani, hogy így is lehet.” ígérem, hogy szólok lapunk illetékes rovatának — mert ebben a szerkesztőségben is gyakorlat a kollégák közt a kölcsönös tippadás. Az interjú megjelent, és néhány nap múlva a példaként állítható beruházásról írt cikk is kollégám tollából. Telefonon hívott fel a párttitkár, és köszönte a cikket, majd hozzátette: .......örültem, mik or olvastam, végül is közös dolgainkról van szó.” Amolyan „kutya-macska barátság” volt a viszony hosszú ideig egy gyár két műhely-' csoportja között. A termelő műszak a tmk-sok munkájára panaszkodott, a tmk-sok pedig a termelőkre, akik nem vigyáznak gondosan a gépekre. Egymásramutogatással magyarázták az időnkénti lemaradás okát. Már-már tűrhetetlen volt a helyzet, amikor a kiutat a két pártalapszervezet találta meg. A kommunisták javasolták: a termelők és a tmk-sok pártalapszervezetei közös taggyűlésen vitassák meg az áldatlan állapot megszüntetése tennivalóit. Találják meg a közös nyelvet. Két alapszervezet összevont taggyűlést ebben a gyárban még nem tartott. Ez volt az első. Hangos vitával, közbekiabálósokkal kezdődött, aztán mind erősebb lett az okos szó — végül is a legteljesebb egyetértéssel zárult az együttes tanácskozás. Az összhang azóta is mintaszerű! A két alapszervezeti összevont taggyűlést éberről a hasznos ötletről, kezdeményezésről örömmel írtam riportot. Fellelhető-e más üzemben is az ehhez hasonló „kutya-macska barátság"? Nem tudom. De ha az itteni kezdeményezés olvasása után másutt is átvették a dolgok jobbáfordítását szolgáló példát — úgy érzem: a közügyért érdemes dolgozni. Mint azok a vasasi bányászok, párttagok és pártonkívü- liek egyaránt, akik ugyancsak a közös célért, önerőből hoztak létre egy szénszállító berendezést. Nem volt feladatuk, de az illetékes gyárra nem várhattak tovább. A közügy szenvedte volna kárát. Lehet-e ezekről a tettekről nem írni? Olajos kezű esztergályos könyökét nyújtja kézfogásul a pártszobában piros terítővei letakart asztalhoz invitál a párttitkár —, a fotelra mutat és kávéval kínál az igazgató. Jegyzetfüzettel a kezemben szót váltunk és szót értünk. Mert közös dolgainkról beszélgetünk. # \ f # * f t * * * \ f f \ t * * * * t f f t t f f t \ # ) f f t # f # t f é ( s ^ ^ ^ ^
