Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-19 / 259. szám

A cselekvés várat magára Az MSZMP KB 1977 októ­beri határozata ismételten fel­hívta a figyelmet a termelési szerkezet korszerűsítésére és a gazdaságtalan export vissza­szorítására. A kormány, az il­letékes minisztériumok intéz­kedési terveket dolgoztak ki a határozat végrehajtására. Korai lenne ezeket értékelni, mert az ilyen feladatokat nem lehet kampányszerűen meg­oldani. Arra a kérdésre kell választ keresni, kialakult-e már olyan módszer, követel­ményrendszer, amellyel a ter­mékek gazdaságossági sor­rendjét megnyugtatóan meg lehet határozni, létrejött-e olyan érdekeltségi és ösztön­zési rendszer, amely a válla­latokat a gazdaságtalan ex­porttermelés megszüntetésére készteti? Hazánkban az 1950-es évek derekától végeznek gazdasá­gossági számításokat. Sok faj­ta gazdaságossági mutatót dolgoztak már ki és használ­nak, de nincs olyan, amely a termékszintű gazdaságosság megbízható mérésére és vál­lalatok közötti összehasonlítá­sára alkalmas. Az export gaz­daságosságára — az adott keretek között — szinte tet­szés szerinti sorrend állítható fel, mert a vámotoknak az általános költségeik felosztá­sában nagy szabadságuk van. Ez óhatatlanul felveti annak lehetőségét, hogy a vállala­tok konzerválják a gyártmány­szerkezetet, megvédjék egyes termékeik „gazdaságosságát”. A vállalatok legfontosabb gazdasági mutatója a jövedel­mezőség. Ha az adott termék- és exportszerkezet nyereséget biztosít, nem fűződik különö­sebb érdek a kevésbé jól fi­zető, vagy gazdaságilag elő­állítható termékek felkutatá­sára, még kevésbé gyártásuk megszüntetésére. Több okból sem. Amíg az eladók piaca érvényesül a népgazdaság­ban, addig majd minden iránt van és lesz kereslet. A gaz­daságtalan termelés megszün­tetése ellen gyakori érv a vál­lalatok „ellátási felelőssége". A gazdaságtalanul gyártott cikkekre is van belföldi szük­séglet, az ilyen termékeket a hazai gyártás megszűnését követően importálni kellene. Igen ám, de ehhez devizára van szükség, s emellett zök­kenőmentesen kell átállni az importra. Egyik sem egyszerű. Közismert, hogy időben min­dig van különbség a gyártás megszüntetése és az import között, és ez gyakran átmene­ti áruhiányt okoz, ami jó érv­nek tűnhet a meglevő terme­lési szerkezet védelmében. De az sem kétséges, hogy adott külgazdasági egyensúlyi hely­zetünkben a pótlólagos import nagy teher. A gazdaságtalan export visszaszorítását — akarva- akaratlanul — az export ösz­tönzése, az állami visszatérítés is akadályozza, lassítja. Ezért a jövőben a gazdaságirányí­tásnak arra kell törekednie, hogy a szakágazati állami visszatérítés ne nyújtson ösz­tönzést a gazdaságtalan ex­portnak. A legkirívóbb gazdaságta- lanság esetén nem szabad visszariadni az exporttilalom­tól sem. Erre azonban csak akkor van mód, ha a visz- szaszorítással új exportlehető­ségek is keletkeznek. Világszínvonalat képviselő mészüzem kivitelezésére vonul­tak fel Beremenden a Len­gyelországból érkezett szak­emberek. A Polimex-Ceko ne­vű varsói céggel az idei bu­dapesti Nemzetközi Vásáron kötött szerződést a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat, vala­mint a cement- és mészművek azzal a céllal, hogy az ela­vult régi gyárat egymilliárd forint értékű modern üzem váltsa fel. Tanulmányúti ta­pasztalatok alapján bízták meg a lengyel céget, amelyet alkalmasnak találtak korszerű, gazdaságosan üzemeltethető és környezetvédelmi előíráso­kat is figyelembe vevő tech­nológia szállítására. A mész- mű tervezését, kivitelezését a lengyel építőipari és szerelő- ipari vállalatok végzik. A be­A kivitelező lengyel eég megkezdte a felvonulást Felelőssegerzet es igényesség megyei tárlat Október 9-ig látható a Színház téren Baranya A képzőművészeti világhét pécsi megnyitóeseményeként nyílt meg vasárnap délelőtt ün­nepélyesen a Baranya megyei Tárlat. 47 pécsi és baranyai ki­állító művész mintegy száz leg­különbözőbb stílusú, műfajú, technikájú képzőművészeti és iparművészeti alkotása látható október 9-ig a Színház téri ki­állítóteremben. Az esemény iránt a szokottnál is nagyobb érdeklődés mutatkozott; a kö­zönség soraiban számos alkotó- művészt láthattunk; sokan el­jöttek a megye és a megye- székhely párt- és állami vezetői, valamint a művészeti és a kul­turális élet irányítói közül is. A megnyitó légkörében és utána a tárlat megtekintésekor is, az emberek egymással való beszélgetésében volt valami, a szokásostól eltérő, meghitt öröm. Ez nyilvánvalóan a me­gyei tárlatok hagyományőrzésé­ből, folytonosságának mostani, reprezentatív megnyilvánulásá­ból is adódott. A korábban hosszabb időn át, évente-két- évente megrendezett megyei tárlatok sora ugyanis utóbb né­hány éve megszakadt Most di­cséretes módon új életre keltet­ték, a látogatók gyönyörűségé­re és az alkotók hasznára, épü­lésére. Erről is megemlékezett szép és gondolatokat ébresztő megnyitó beszédében Csorba Győző költő, aki e megyei kol­lektív táriatműveit egymást kö-. vető dallamokhoz hasonlította, amelyek mindenben elütnek ugyan, mégis végül a nézőben igenis összeállhatnak harmóniá­vá. A kiállítás fontos információ lyozta a szónok, kiemelve a tár­lat komolyságát, felelősségér­zetét, vidékiességtől mentes igényességét és külön a kísér­letezés bátorságát — nemcsak a fiatal művészeknél. Utalt Pécs 30-35 évvel ezelőtti élénk mű­vészeti életének hagyományai­ra, amiket a művészeti ágak között, az alkotó munka min­dennapjaiban is üdvös lenne föleleveníteni. A tárlatot e sza­vak kíséretében nyitotta meg: „Tisztelegjünk művészeink segítőkészsége előtt, köszönjük meg ennek a dicséretesen új életre keltett rendezvénysoro­zatnak keretében bemutatott műveiket, közeledjünk hozzájuk érzékenyen, nyitott szívvel, s ki­csit legyünk büszkék is rá, hogy ennyire gazdagok vagyunk”. W. E. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttsége Gyenes Andrásnál Gyenes András, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságá­nak titkára hétfőn megbe­szélést folytatott az Ameri­kai Egyesült Államok Kom­munista Pártjának Henry Winston elnök vezetésével hazánkban tartózkodó kül­döttségével. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón jelen volt Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. A hatalmasra kinagyított Je­lenkor példány előtt ifj. Kő­míves Sándor, a Pécsi Nem­zeti Színház művésze áll, és Pál József Akár egy régi pék­üzletben című versét szavalja. A stúdió ajtaja kulcsra zárva, fölötte világlik a tábla: „Csend! Adás”. Elhangzik az utolsó szó is, a körben ülők tapsolnak. Az operatőrök ar­cán feloldódik a feszültség... Két napon keresztül folytak a Jubileum című irodalmi mű­sor felvételei a Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójában. A Jelen­kor első példányának meg­jelenése óta húsz év telt el, s ebből az alkalomból ültek kamerák elé a Pécsett szer­kesztett irodalmi és művészeti folyóirat köréhez tartozó írók, költők. Ha mindenki itt lett volna a felvételen azok közül, akik valaha munkatársai vol­tak a Jelenkornak, minden bi­zonnyal szűk lett volna a hely. Ezért döntött a szer­kesztő-műsorvezető, Füzes Já­nos a Pécshez máig hű ma­radt alkotók bemutatása mel­lett. Tizennégy portrét — vil­lanásnyi portrét — láthatnak október 11-én este a nézők. — Akkor is megcsináltam volna ezt a műsort, ha nem jubilál a Jelenkor — mondja Wiedermann Károly rendező. — Az írók zömét korábban ismertem már, de arra csak most jutott időm, hogy a lap arról, milyen Pécs-Baranya képzőművészeti és iparművészeti ügye; milyen művek születtek. Az alkotók számára pedig meg­termékenyítő erejű tapasztalat- csere ez a megyei gyűjtemé­nyes tárlat. Atmoszférája van ennek a kiállításnak, s ami ezt az atmoszférát megteremti, kü­lön is szóra érdemes, hangsú­sok-sok évfolyamát átlapoz­zam. Nagyon jó volt újra fel­fedezni a régebbi írásokat; mint rendező a továbbiakban igyekszem majd meríteni be­lőlük. A vasárnap és hétfőn fölvett műsor kerete tulajdonképpen egy irodalmi est: néhány szó­ban ismertetik az alkotók élet­rajzát, majd a színház mű­vészei verseket, prózai részle­teket olvasnak fel. Közremű­ködnek amatőrök is: Csirke Erzsébet és Tamási Éva pécsi költők megzenésített verseit adja elő. v Wiedermann Károly céljai és reményei túlnőnek a sike­res műsorkészítésen. — Mi, televíziósok, nagyon szeretnénk, ha erősödne a kapcsolat a pécsi írók és kö­zöttünk — mondta a tegna­pi felvétel szünetében. — Semmiképpen sem volna jó a provincializmus hibájába esni; a Jelenkorról készített műsor az egész országhoz kell hogy szóljon. Ideje, hogy megis­merkedjenek az irodalombará­tok személyesen is ennek a színvonalas lapnak a munka­társaival. És ha a fárasztó felvétel közben időnként a mi munkánkra is figyelnek, hó a kapcsolat nem szűnik meg kö­zöttünk a műsor elkészülése után, az ^valamennyiünk szá­mára hasznos lesz. H. J. rendezések szállításában több ország is közreműködik. A Ma­gyarországon újszerű mész- üzembe többek között svájci licensz alapján készített Maerz típusú iker aknakemencét épí­tenek be. Évente 140 000 tonna darabos meszet, 108 000 tonna mészhidrátot és 64 000 tonna mészkőlisztet állítanak majd elő, 110—120 fős létszámmal. A változásra jellemző, hogy most 140 dolgozója van a mészüzemnek, az évi termelés 90 000 tonna darabos mész, 33 000 tonna mészhidrát, 40 ezer tonna mészkőliszt. A kör­nyezet is „fellélegzik", ha nyugdíjazzák a régi üzemet. A beruházásból ugyanis 40 mil­lió szolgál környezetvédelmi célokat, hogy tisztább legyen Beremenden a levegő. A BCM már átadta a köz­művesített építési területet, ahol a lengyel munkások első csoportja hozzálátott a felvo­nuláshoz, berendezkedéshez. Ez év végén százan, később négyszázan dolgoznak a hely­színen. A tervek szerint a szerelést 1980-ban befejezik, 1981-ben indulhat a próbaüzemelés. Hné Televíziós műsor a Jelenkorról Villanások a Pécsett élő alkotókról Látogatók a Színház téri kiállitóteremben megnyílt Baranya megyei tárlaton Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXV. évfolyam, 259. szám 1978. szeptember 19., kedd Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Huszadik évforduló Korszerű mészüzem épül Beremendei

Next

/
Thumbnails
Contents