Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-17 / 257. szám

A Hotel Dura makettje (PTV)

Kaposvári 100 fős óvoda. Építész: Lőrinci Ferenc (Somogyterv)

A nagykanizsai művelődési központ. Építész: Erdélyi Zoltán, a homlokzat formatervezője: Lanto: Ferenc (PTV).

Hagyományokra alapozott, korszerű építészet

Dél-dunántúli építészeti kiállítás Pécsett

Csaknem tív évvel az első, 1969-es bemutatkozás után került sor ismét a Magyar Építőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Csoportjának kiállítására, amely mindennapos környezetükből kiragadva a közelmúlt alkotásait — nagyszerű fotókon, — a földrajzi távolságot legyőzve — egymás mellett mutatja a kortárs épületeket, lehetővé teszi az építészeti törekvések, a tervezés és formális helyi sajátosságainak felismerését, tervek és makettek segítségével tájékoztat városrészek jövendő képéről, beépítési és rendezési tervekről, középületekről nagyobb beruházásokról.

Az első területi bemutatót létrehozó tényezők között még fontos szerepet játszott a megyeszékhelyen (Kaposvár, Pécs, Szekszárd, Zalaegerszeg) működő építészek és irodák munkájának elismertetése, a helyi tervezési feladatokban a fővárosi építéseknél illetékesebb voltuk s rátermettségük bizonyítása. Ma már mindez nyilvánvaló, sőt tevékenységük nemegyszer került országosan <tz érdeklődés középpontjába, mint a közelmúltban, paksi lakóépületek esetében.

konkrét példáját s az e vonatkozásban mutatkozó negatívumokat említjük, emlékeztetnünk kell a kiállítás elején olvasható feliratra, amelynek tudatosítása jórészt célja is a kiállításnak: az épület és a városkép a megrendelő-beruházó, a kivitelező és a használó kulturáltságának és ízlésének s a tervezővel való együttműködésének terméke. Eoyüttesen felelősek annak korszerűségéért és értékeiért. Az építés társadalmi ügy: ezért vállalják és kívánják az építészek a kiállítás révén is munkájukat szembesíteni a közvé- véleménnyel, s járulnak hozzá e módon is az építészeti kultúra és ízlés alakításához.

A kiállítás alkalmával tűnik szembe az is, hogy a pécsi tervezők mennyi jelentős épületet építettek a környező megyékben. Saját lakóhelvük alakításában — amelynek adott- sáqait és szükségleteit a legjobban ismerik — még több beleszólást és feladatot érdemelnének.

A nagykanizsai művelődési központ kiváló megénítése, majd a kaposvári váosközpont és ifjúsági ház megtervezése után ezzel a feladattal végül Pécsett is Erdélyi Zoltánt (Gettó Józseffel közösen) bízták meg. Erdélyinek a belsőből, a funkcióból kifejlesztett épületei — akár ipari létesítmények, akár középületek — logikájukkal, arányaikkal és tisztaságukkal tűnnek ki. Lantos Ferenccel való együttműködése a zománc épületdekoráló felhasználásában mutat eredméyt.

Az építészeti tömegfeladatok: a lakótelepi ház és tipizált középületei — iskolák, szolgáltató egységek — építésénél elterjedt paneles építés /áltozatossá tételét a lakótelepi egyhangúságát megszüntetendő — díszítési lehetőséget szemléltetik másként Tillai Ernő, Csete György, Nyári József épületei. Tillai főként az erkélyek plasztikus hatásaival, fény-árnyék játékával mozgatja meg a homlokzatait, Csete György a paksi házakon a panelek festett vagy alacsony relief-összekapcsolódó motívumsorokkal a nyílásokhoz kapcsolódóan tagol és díszít. Nyári József viszont a nyílások formájával erős ellentétben álló, attól függetlenedő motívumok optikai hatásával nyugtalanná és zavarossá teszi épületének külső képét. Kísérletük — ha hozott is tetszetős megoldást (Paks), nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a tagolatlan fekvő hasáb-lakóépület tömegének egyhangúságán e járulékos optikai hatások keveset változtathatnak, inkább szánalmas cifraságként hatnak, éppúgy a fogazott párkányképzések (Szigeti úti szolgáltatóházakon), amelyek nyomottá teszik az alacsony épületek megjelenését, besötétítik a földszintes helyiségeket. A paneles építés szükségszerű derékszöges formarendjében elsősorban tömegek arányaival, egymáshoz kapcsolásuk módjával, a nyíláselosztás és tagolás variációjával kellene új lehetőségeket keresni.

A Pécsi Tervező Vállalat fiatal építészcsoportja külö lös gonddal és elmélyült munkával foglalkozik az építészeti forma és díszítmény, s ezen belül a népi építészet szerkezeti hagyományaihoz kapcsolódó századfordulós építészeti kísérleteket folytató formanyelv kidolgozásával. Ennek, valamint a természeti formák stilizációjából és törvényszerűségeiből kifejleszthető formálás meggyőző példája Csete György Barlang- kutató háza Kőlyuknál és Gettó József sombereki ravatato- zója. E törekvéseket képviseli Nyári József is. Az ifjúsági építésziroda közös münkája- ként bemutatottt 24 tantermes kaposvári iskola makettje a homlokzat függőleges tagolását adó fogazott pillérek ritmusa az épülettömeg lépcsős alakításában tér vissza.

A teljes tervanyag ismerete, s az épületek bejárása nélkül itt csupán az épületek külső megjelenésére és formálására vonatkozóan tehetünk észrevételeket. Utaltunk már az alacsony épületeknél szembetűnő „tető-kultuszra". Létük mindenképpen — mint hagyomány- tisztelet és gazdagítósi szándék, az egyhangúság elleni lázadás — értékelendő, azonban arányuk eltúlzását, az elméretezett, a földig húzott tetőkkel „felnagyított sátor"-ala- kítást, főképp hullámpala borítással (Balatongyörök, KISZ vezetőképző szállója) nem tartjuk szerencsésnek. Jóllehet a betonnal való építés már régen

leszoktatott a fal- és födémelemek formai szétválasztásának szükségességéről, e földig lehúzott nyeregtetős és sátortetős megoldások különösen nagyobb épületeken tűnnek modorosnak, kiváltképp akkor, ha a szerkezetüket olyan anyaggal burkolják, amelynek statikai tulajdonságai ellentétesek a formai alakítással, mint a Szekszárd mellett épült Szarvas Csárdánál. Túl hamar alakult ki formai sablon erre az épülettípusra: Makovecz

Imre néhány szép nád, illetve szalmafedelű csárdaépülete után az oromfal teraszos felnyitásával illik tervezni.

Az ál-manzard tető is az épület merev, derékszögének oldására jött létre, ahogy azt Gettó József Mohácsra tervezett szállodájánál láthatjuk. A tetőablakok széles rézsűi nem csupán a kilátást, de a fényt és a benapozást is korlátozzák. Kivételként, hat ötletesés az épület tömegalakításában, tagolásában egyaránt jó megoldás a lehúzott tetőkkel épült nagykanizsai általános iskola (Gettó József), s éppen érdekes, manzard-tetős lefedése miatt jó a külső képe Várnagy Péter szentlőrinci irodaházának.

Jó néhány tető- és tömegképzésében kevésbé szerencsés megoldás figyelmeztet a tervezői fegyelem és funkcionalitás elv érvényesítésének szükségességére. (Kék zománctetős Ivov-kertvárosi óvoda és más óvodák stb.)

A belsőépítészeti munkák közül a választott feladat alapján Uherkovich Ágnes lakószobáját kell megemlítenünk. Kék- festőanyag-betétű szekrénysorfalburkolatával, esztergályozott, rusztikus festett fabútoraival a lakótelepi lakásberendezésre ad a népi hagyományhoz is kapcsolódó, sok hasznosítható ötletet sugalló megoldást.

A dél-dunántúli területi kiállításból a pécsi, baranyai létesítményeket, s a pécsi tervezőket emeltük ki, jórészt azért, mert Pécs a terület¥öz- pontja, s mert építészeti kezdeményezésekben és újdonságokban is itt láttunk a legtöbb említésre méltót. A kis- és középmagas lakótelepi házépítésnek viszont kiemelkedő, figyelemre méltó és kvalitásos példái — ismét a fotójuk alapján — Baranka József zalaegerszegi, Kampis Miklós, Moring Ede kaposvári lakóházai.

Mendöl Zsuzsa

Pécsi Szigeti városrte. Lakóépületek: Tillai Ernő, József (PTV)

i: Gettó

Lakóház Mohácson: Építész: Csaba Gyula (Baranyatenr)

A Szarvas Csárda épülete

A kiállított anyag híven tükrözi a terület építészeinek sokoldalúságát. Munkásságuk a lakóépülettől az ipari épületig a várostervezés és belsőépítés feladatait fogja gt, s kiterjed a népi műemlékek kutatására és védelmére is. Közös törekvésük a terület kultúrájára és hagyományaira alapozott, jel- leazetes, korszerű építészet, ezért is tartják munkájukhoz kapcsolódónak a táj műemlékeinek megóvását, tanulságainak hasznosítását.

A mostani kiállításnak is reorezentatív része a kiváló műemléki fotóegyüttes felmérési rajzok, színes részletfotók, csupán a helyszínek jelölése maradt el, a feliratos tájékoztatás hiányos. Együttesük ösz- szeválogatása viszont arc poeticaként hat: anyagkezelésük, arány és formarendjük, racionalitásuk program, s számos új éDÜleten nyilvánvaló ennek követése, e hagyomány ápolásának tudatos kísérlete. Ennek változatos példái között közös vonás a vidéki házak környezetébe kerülő . és léptékéhez szabott feladatoknál, alacsony é1 öleteknél a tetőnek, mint a tömeghatás hangsúlyos elemének megjelenése, ívelt, szabálytalan vagy asszimetrikus formálással „egyénített” alakítása; erőteljes színek, s a külsőn a hagyományos építőanyagok alkalmazásával a tájjal és az adott épített környezettel összhangot kereső megoldások. Mielőtt ennek néhány