Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-17 / 257. szám
1978. SZEPTEMBER 17. IRODALOM — MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9. Balatoni varázslatok Nagy Franciska: Birbax A balatonszepezdi öreghegy oldalában modern, világos falu. a tájba illő présház-stílusú nyaraló áll, jókora telken. Itt műveli a szőlőjét szabad idejében Bertha Bulcsú író. A ház körül különleges virágok illatoznak. Ezeket az író felesége gondozza. Öt S. Nagy Gabriella néven, újságíróként ismerhették meg az egykori Esti Pécsi Napló olvasói. A házat, a kertet, a madarakat és a fákat, a lepkéket meg a tücsköket iskolás kislányuk, Franciska birtokolja. Az épület mögött a kerítésig ereszkedik az erdő, oldalt művelt vagy hanyagolt szőlőparcellák, lucernások és rétek sorakoznak, alul pedig nem messze a Balaton, amely innen káprázatnak látszik inkább, mint valóságnak ... Varázslatos táj mindenképpen, nem is csoda, hogy az erdő mélyén manók szorgoskodnak, a Balaton fenekén varázslók tartanak értekezletet, Tihany körül pedig ott vitorlázik Kunigunda, a szépséges boszorkány, aki tizennyolc éves, de csak látszatra, mert ha úgy vesszük, akkor most tölti be a hatszáz- ötvenhetedik esztendejét.. . A vidék titokzatos ura Birbax, a Balaton fővarázslója most éppen Szepezdre látogat, és fondorlatos módon elrabolja Balogh Marcit, az egyik présház ifjú lakóját. Ő volt ugyanis az egyetlen tanúja az öreghegyi nagy kártyacsatának, amelyben a furfangos varázsló — némi csalással — elnyerte Pikpak manókirály egész birodalmát, beleértve harminc manót s a teljes Balaton-felvidé- ket. Ezzel indul a Birbax ragyogó humorral megírt, kalandos története, a volt pécsi újságírónő első meseregénye. A választott írói névben éppúgy, mint magában a könyvecskében, a felnőtt és a gyermek világa olvad egybe. Á mesét egyaránt táplálja a valóság és a képzelet, mindegyikhez kapcsolódik, mint p kalandok során ellopott balatoni komp, amely fenn lebeg az égen, de háromágú horgonya a tihanyi Motel mellett a földbe kapaszkodik. Nagy Franciska bizonyára nagyon szereti a balatoni tájat és a természetet, tele van a könyve szép és hangulatos leírással, s azzal az ősi és gyermeki animizmussal, amely fűbe, fába, kőbe is lelket és életet varázsol. Annak is örül az olvasó, hogy a Birbax manói ismerik a természetet; tudják, amit kevés turista, s még kevesebb futó-vendég a partokon: hogy mi a kankalin, a sárga tyúktaréj, a csillaghúr, a baraboly és a varjúköröm. Még fontosabb talán, amiben újszerű és modern az írónő könyve. Az a mese-világkép, amelyben „a sárkány ré- ges-rég kihalt", „a varázslók és boszorkányok csillaga lehanyatlott”, s barlangjuk polcain — ahol hajdanában disznó- gyökérfű, sárkányvér, tömjén, zergekő, vízilófog és még számtalan nélkülözhetetlen varázsszer zsúfolódott — ma már csak néhány töppedt petrezselyemgyökér és torma árválkodik. „Bizony, Bogumil barátom, szörnyű helyzetbe kerültünk. Az emberek távoli bolygólakókban hisznek... A varázslókra azt mondják: mese! Megcsinálhatod a legkáprázatosabb égi tüneményt is. Mi a válasz? Meteorológiai jelenség, fényvisszaverődés, magyarázzák így is, úgy is, csak varázslásnak nem. Az ember idővel belefárad. Nem varázsol" — panaszkodik kollégájának Beze- dek, aki máig büszke rá, hogy hetven egynéhány éve, a nagy tihanyi építkezések idején, ellopta a visszhangot. Kunigunda, a szépséges boszorkány is igyekszik lépést tartani a fejlődéssel. Tavasszal beköltözött a Motelba. „Kijelentette, hogy az egész boszorkányság, úgy, ahogy van, ósdi dolog, és már senkit sem érdekel. Oktalanságnak tarja, hogy még ma is erdőkben, elhagyott sziklák közt, netán temetőben tanyázzék. Semmi hajlandóságot nem érez arra, hogy csúf, rezes orrú banya képében riogassa az embereket ..." Igen, a mesének „alkalmazkodnia" kell a mai világhoz, de ebben is észre kell vennünk a varázslatot. Nem halhat meg a mese — hirdeti a Birbax —, meg kell őriznünk a gyermekszem fogékonyságát a mindennapok szép csodáira. A könyvből nemcsak a sárkányok világa tűnt el, de hiányoznak a romantikus mesetípus éles kontraszté, fekete-fehér hősei is. Ez a világ nem tündérek és szörnyek csatája. Jó és rossz ugyan egybe nem mosódik, de a könyv alakjait nem elvont etikai princípiumok növesztik. (Ezért is érezzük jónak, találónak, a kötet lényegéhez illőnek Heinzelmann Emma bar- na-sárga-szürke tónusú illusztrációit.) A Birbax legfőbb újszerűsége, hogy a mai világot szembesíti a gyermek — és a felnőtt — eszményeivel és képzeletével. Nagy Franciska tud valamit a nagy meseírók titkából, abból, hogy nem elég a meséhez, ha az író a mindnyájunkban ott élő gyermeket faggatja magában. Arra is szükség van, hogy a rejtőzködő gyermek is faggatni kezdje bennünk a felnőttet. Ahogy egy kiváló író fogalmazta: „Á nagy mesék — de az egyszerűen jó mesék is — mindig két tükröt villantanak össze: a gyermek ártatlanságát, és a mi megcsupált ártatlanságunkat." Nagy Franciska könyve merész koncepciójú, értékes és szép munka, de nem hiba nélküli. Meséje itt-ott zsúfolttá válik, másutt szétverődik, kifejlesztését fattyú-ágak terhelik. Néhol ötlet ötlet nyakára hág, másutt egyetlen ötlet túlfeszí- tése elvékonyítja a szálat. Több a kelleténél az egyenrangú, egynemű alak— varázslók és manók —, s elszívják egymás elől a levegőt. A ritmuszavarokat és kiegyensúlyozatlanságot Birbax és Balogh Marci is megsínyli: egyikük sem tud valójában a középpontba kerülni, minden szálat kezében tartani; hol az egyik, hol a másik borul homályba. A könyv kiváló, szép stílusát néhol leheletnyi jelző-túldíszítettség árnyékolja be. Mindez azonban első kötetnél és ennél a vállalkozásnál szinte természetes: rutin nélkül birkózik az író egy rendkívül nehéz műfaj olyasféle megújításával, amelyhez más íróktól vajmi kevés példát hasznosíthatott. A Birbax — reméljük — nem egyszeri kirándulás, hanem egy írói pálya első állomása. Babsaláta, a Balaton táltosa így okosítja egy helyütt a kis manókat. „A táltos a jövőt látja, de a látomást nem mondhatja el, legfeljebb csak utalhat rá . . . Miért is mondanám az apró egérkének, hogy lecsap rá az ölyv? És miért mondanám neki, hogy végzete talán nem teljesedik be, kiszabadul a karmokból . . . Nem mondon ezt, s a kis egér valami nagyon fontosat tud meg az életről." Nagy Franciska ismeri a nagy mese titkát, és birtokában van a varázsigéknek. Szederkényi Ervin PÁKOLITZ ISTVÁN: ÁLLOMÁSOK SKOPJE ötóratizenhétperckormegállt azóraelnémultazenekar kihúnytafénylélegzetmegszakadt akisdedpusztulásraszületett THESSZALONIKI Szent Pál ide irt két hosszú levelet, én meg innét rovok ilyen rövidet; Pál apostol s köztem, bár mércénk az éthosz, más különbség is van, nemcsak a levélhossz. THERMOPULÉ Évezredek súlyos némasága sűrűdik a ködülte szorosban. A szilárd, vaskeménységű Spárta nagy példáját kikezdte a rozsda. KAVADAR Szikár karsztok tövében lugas hajol fölébem; KAVADAR — megkavarva — magyarítva: KADARKA. DRI NÁPOLY Macedón, perzsa, görög, római, gepida, thrák, török, — sehonnai avar, hún, magyar s bolgár itt alussza álmát a békéltető tumulus-ban. JENIKOY Törpekokas kukorékol, félkrajcárját követeli. Nem hallja a török császár — zsörtöl Evlia Cselebi. RODOSTÓ Imhol Rodostóba érvén, írok kédnek, édes néném. Gatyásgalamb sir az ágon; Beh messzére vagyon Zágonl GALAMBOSI LÁSZLÓ: MENEKÜLÉS Hajszoltakkal bukdácsoltam. Muzsikáltam kristály-űrben. Vonitott a farkascsorda. Tányérodig menekültem. Szörnyeimet fojtogattad. Fejet hajtva fogadkoztál. Csillag-vértű aranyrózsa, jég-lándzsáktól leomoltál. Pántos hajad jáspiskővel két oldalon leszorítják. Nyírfafehér harisnyádra babusgatnak szattyán csizmát. Hullámvető ezüstlepel borul márvány asztalodra. Négy fekete asszony emel gallyakba font liliomra. Csöngettyűznek a siratok. Kelj fel anyám, kelj feli Jönnek érted Máriával, templomos sereggel. Szentelt vizes ágat hoznak. Mirhával füstölnek. Borostyános zászlóikkal érintik a földet. Jaj! az egek bezárultak, babérfák ledőlnek. Gyümölcsoltó Boldogasszony, korhadtak a törzsek! Anyám! Anyám! Zeng az ablak. Madaraid kopogtatnak. Gyémánt-holdas gyertyát hoznak, gyámántfényben földalolnak. Megülnek a gerendákon, tömjénszagú gyászruhákon. Szabadulok! Ajtót vágtam bünhődések deres torkán. Készülődtem. Megérkeznék. Husángomat tűzre dobnám. Háborgatott tetők fölött szilinek vetem havas hátam. Pávafarkú üstökössel keringek a pusztaságban. Asszonyért kiáltok. Kikötött a bárka. Koszorúkkal ki követ a hűség udvarába!? Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül, széles körű érdeklődésre tarthat számot az ismert nyelvtudós, Deme László könyve, címe: Közéletiség, beszédmód, nyelvi műveltség. Most került a könyvesboltokba az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen, a magyar-szovjet közös könyvkiadás keretében megjelentetett Zárt ajtók mögött című történelmi regény, Szavva Dangulov rendkívül érdekes munkája. Regényciklusa a második világháború szovjet diplomáciájának történetét dolgozza fel, a szépirodalom eszközeivel; ebben a kötetében a második front megnyitása előtti sorsdöntő tárgyalásokat eleveníti meg. Találkozhatunk Bar- ginnal, aki a tárgyalóasztalnál harcol azért, hogy ne csak a szovjet nép hozzon emberfeletti áldozatokat a fasizmus elleni küzdelemben. A szituáció külön érdekessége, hogy Bargin fio katonaként küzd a fronton, testvére pedig egy egész hadsereg élén szabadítja fel egymásután a szovjet városokat. Újabb kiadásban jelent meg o világszerte ismert népszerű sci-fi író, Alekszandr Belja- jev kötete, A levegőkereskedő, a Dowell professzor leje és Az utolsó atlantiszi című fantasztikus kisregényekkel. A Szépirodalmi, Könyvkiadónál látott napvilágot Kolozsvári Papp László, Monológok a határon című elbeszéléskötete. A szerzőt a Kortárs című folyóirat mutatta be az olvasóknak, s azóta rendszeresen publikál folyóiratokban, napilapokban. Mostani első kötete elbeszéléseinek legjavát és Reneszánsz est című, lírai szépségű kisregényét tartalmazza. Első személyes elbeszélései komolyan vett és játékosan eltúlzott, következetesen végiggondolt és képzelt szerepek, a megújuló „én-mo- dell" változatai. A humoreszkek, karcolatok napi eseményeket, közéleti visszásságokat tükröznek s megállapíthatjuk, hogy a szerző, több mint negyedszázados zsörtölődése, ironizálása, számonkérése után még mindig áll: ilyenek vagyunk. Megjelent Kiss Anna, Világok című verseskötete; Rideg Sándor elbeszéléseinek egy válogatása, Az érchangú kakas címmel, s újabb kiadásban Moldova György riportkönyve, az Akit a mozdony füstje megcsapott .. . Saját nyaraló Naivy Ottó, a Balhé Művek raktárnoka, sok-sok évvel megelőzve korát, telket vásárolt Balatonzörgén. Naivynak ugyanis az volt a rögeszméje, hogy saját nyaralót épít. Eleinte társat keresett tervéhez, de miután rokonai, barátai és ismerősei kinevették, feleségével, elsőosztályos lányával és óvodás fiával maga látott munkához. Kora tavasztól késő őszig, minden vikendet, s minden szabadságukat ott töltötték a telken. Naivy maga talics- kázta a bontásból vásárolt téglát a szomszéd községből, a gyerekek bányászták a homokot a parton és hordták kis vödreikben az építkezéshez, Naivyné pedig egyik kezével a rántást, a másikkal a maltert keverte. Telt-múlt az idő, s mire a Naivy fiú leszerelt a katonaságtól, a Naivy kislány pedig elvált asszonnyá serdült, elkészült a kétszobás nyaraló. Körülötte bő termést adtak az egykor ültetett gyümölcsfák, s a pincében saját termésű bor feszítette a hordókat így az idén tavasszal végre nem dolgozni utaztak Naivyék Balatonzörgére, hanem pihenni. Május volt és szabad szombat, ők kint ültek a megérdemelt házuk megérdemelt teraszán, és megérdemelt reggelijüket fogyasztották. Egyszer csak autó fékezett a kapujuk előtt, és Naivy félrenyelt a meghatottságtól, mert Bőszics főosztályvezető közeledett felé. — Itt vagyok, ragyogok — mondta a tisztességben megőszült Bőszics, és egyéni humorral hozzátette: — de ön az oka kedves kolléga, mivel azt mondta, ha erre járok, nézzek be. A főosztályvezető ezután bemutatta a társaságában lévő unokahugát, Cuncilit, majd nem akarta megsérteni Naivynét, és leült reggelizni, aztán ebédelni, s végül hosz- szas rábeszélésre ott maradt éjszakára és másnap is. Közben szintén arra járt és benézett Zsudekné, a varrónő a férjével és a fiával. Szerencsére Bőszics megértő volt, unokahugával meghúzódott az egyik szobában. A másikban a varrónőék aludtak, míg a Naivy család a szerszámkamrában töltötte az éjszakát. Hétfőn a Naivy család összetörtén és fáradtan indult munkába, de büszkék voltak vendégeikre, és alig várták a következő hét végét, hogy kipihenjék magukat a saját nyaralójukban. Ámde ekkor arra járt és benézett a körzeti orvosuk és a fiúk két katonatársa, akik mindannyian engedtek a szíves marasztalásnak, és Naivy család ismét a szerszámos- kamrában tért nyugovóra. És teltek a hétköznapok, és lön újra vikend, és a feledés homályából előkerültek a rokonok, a barátok, és az ismerősök és mind-mind arra jártak Balatonzörgére és benéztek Naivyékhoz, sőt egy Kanadába szakadt hetedunokatestvér nyolctagú családjával is meglátogatta őket. Hoztak ajándékba egy felfújható madárijesztőt, és ott maradtak egy hétig. Azután jött a borbély, a fodrász, a cipész, a cukrász, a bur a bur a búrkalappal, a Málcsi néni a gyerekével és ... ... és akkor éjszaka a szerszámoskamrából előmászott Naivy Ottó, és kirohant az éjszakába, s meg sem állt a Csuhaj csárdáig. Leroskadt egy asztalhoz, rendelt egy üveg sört, odahívta a cigányt, és azt huzattá, hogy Nincs cserepes tanyám ... Ekkor átjött a szomszéd asztaltól egy zilált férfi, a szeme közé nézett és több atmoszféra nyomóssal így szólt; — Maga beszél? Mit szóljak én? Kis családommal karöltve a legsajátkezűle-le-le- gebb húsz kemény évig építettünk egy nyaralót, s miután készre csi-csináltuk, mindenki nyaral benne csak én és a ki-ki-kis családkám nem, mert... — Álljon meg a menet! — pattant föl Naivy.— ön gúnyol engem, hiszen köztudomású, hogy az én nyaralómból túrtak ki engem és a csa- ládkámat. Szó szót követett, nóta nótát, sóhaj sóhajt, átok átkot, majd hajnal felé, amikor a csárda előtt ültek, s a porba rajzolták a nyaralójukat, egyszerre csak fölüvöltött Naivy, de olyan heurékával, mint a jó öreg Archimedes óta még senki a világtörténelemben. A másik férfi, névSzerint Rezeg Jenő, csak nehezen tudta megérteni lávaként előtörő szavait. Végül azonban megértette. Akkor viszont megölelte, megcsókolta, majd derékon kapta, s végig keringőztek az alvó Balatonzörgén. A következő vikendkor pedig és azóta is mindig, azokat, akik „arra jártak és benéztek” a Naivy nyaralóba, Rezeg Jenő fogadta és sajnálkozva közölte, hogy ő a ház új tulajdonosa. Hasonló szöveggel fogadta Naivy a Rezeg nyaralóba betérőket. Sólyom László