Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-17 / 257. szám
1978. SZEPTEMBER 17. VÁROSPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. (Tegnap kezdődött a képzőművészeti világhét, amelynek központi gondolata: az utcák és terek kultúrája.) Néhány hónapja elkezdtem egy beszélgetéssort. Arra kértem választ: milyenek a pécsi terek, s hogy egyáltalán van- nak-e hagyományos értelemben vett — régi és új — terek a városban. Persze, hogy vannak! Széchenyi tér, Kossuth tér. Szent István tér, 48-as tér, Köztársaság tér... És talán Újme- csekalja névtelen (?) főtere, a meszesi Szeptember 6-a tér. . Aztán vannak még tér-elnevezésű alakulatok, de ezek nem azok az igaziak. A beszélgetéssor félbeszakadt. Most a jegyzetfüzet ismét előkerült. Olvasom, mit jegyeztem fel akkor, s próbálom kiegészíteni az azóta gyarapodott ismeretekkel. Néhány általános jellegű megállapítást idézek a jegyzet- füzetből. Tóth Zoltán megyei főépítész: „A tér a valahová megérkezés helye, ezért olyannak kell lennie, hogy legyen értelme odaérkezni. Akkor működik rek . . . találkoznak, beszélgetnek ... Új tereket kellene kialakítani: meghagyni a helyet, jó funkciót találni hozzá. Sok függ a tér mikroklímájától. Én pl. a Kossuth teret nem tartom igazi térnek a mai állapotában: ez olyan aszfaltkatlan, ahol a fa sem tud életre kelni." Gö- möry János városi főépítész: „A tér tudatos városépítési formaként ma nem jelenik meg, inkább csak teresedéseink vannak, mert be kell építeni minden talpalattnyi helyet. Úgy érzem, a város mint gazda, nem tudott olyan programot adni, hogy a teret tartalommal töltse meg. Építészetileg is, funkcionálisan is meg kell határozni azokat a pontokat, ahol térre van szükség, s a városfejlesztés során meg is kell tölteni azokat tartalommal.” Szilágyi Domokos városrendezési csoportvezető: „Ebben iqazán a tervező- építésznek kellene a húzóerőnek lennie." Lehetne a terek kultúrájáról beszélni, de ennél fontosabb a milyenségükről szólni. kút, emlékmű, virágpompa, játszótér, padok, középületek és — csend. Igazi pihentető hely, éles ellentéte a mindig lüktető Széchenyi térnek. A „Forum Uranum" — egyszer ezt a nevet találták ki az egyébként névtelen újmecsek- aljai főtérre, s az érdekes módon hozzáidomult e tréfás névhez. Valóban, a nyugati városrész fóruma, aminek most már Issei Amemiya japán szobrász- művész jóvoltából szobra is van, a Párbeszéd. Lehet hogy ez avatta igazán térré ezt a méltatlanul féloldalas teret? Ezen az oldalon — a szobor oldalán - a „virágok tere” van, s a pihenőpark; az igazi tér a túloldalon található: áruház, üzletek, csobogó víz, ivókút, padok, lombosodó fák, sok virág és a nap minden szakában jövő-menő, üldögélő-beszélgető emberek, rohangászó gyerekek. Mennyire más lehetne ez a tér, ha a cukrászda az ÁB helyén lenne: a Mecsek Áruház melletti szögletben ideális kiülőterasz lett volna, így viszont a térnek ez a része — holttér. A Szeptember 6-a tér ennek az ellenpontja, s az 50-es évek váA pécsi Széchenyi tér Erb János felvétel« Üjmecsekaljai parkrészlet Fotó: Szokolai Mindkettőtől merőben különböző tér született (vagy inkább születik?) Lvov-Kertvárosban. A városrészen „átfolyó" térsor aligha nevezhető a hagyományos értelemben térnek, pedig funkciójában mégis az. összehozza az embereket, megállítja őket egy „hogy vagy, mit csinálsz?"^. De minthogy méreteiben messze elmarad a „Forum Uranum”-tól, jóval szerényebb mértékben is teszi ezt. Itt az igazi térré válás akkor történik meg, ha ténylegesen is létrejön a nevében már élő Diana tér. (Mily furcsa: ott a létezőnek nem jutott név, itt a nemlétező már nevet visel.) Van ebben a városrészben még egy térnek kívánkozó „valami”, a mostani autóbusz-végállomás. Lvov-Kertváros két szekciójának a határán milyen szép teret lehetne kialakítani majd egyszer, ha távolabb költöznek az autóbuszok ... Látható, hogy a szakemberek által is emlegetett funkció — tartalom — mindegyik térnél megtalálható. Egyiknél tisztán, a másiknál torzultan. S e terek kultúrája? Már a leírtakból is kitűnik, melyiké milyen. A közösségre gyakorolt igazi hatásukat azonban az emberek magatartása jellemzi. Átrohannak-e csupán a téren, még egy köszönésnyiré sem megállva, mert semmi érintkezési pontot nem találnak vele? Vagy szívesen leülnek vagy akár elácso- rognak, mert úgy érzik, valamiért jó ez. Miért jó például leülni a székesegyház előtti lépcsőkön? A szép környezeten kívül nincs ebben semmi különös. Vagy talán mégis? No igen, ezen a széltől védett helyen mindig olyan szépen süt a nap. Hársfai István Üjmecsekalja „főtere’* jól, ha központ-szerepe van. Ha többet törődnénk vele, a tér lehetne városépítésünk leghatékonyabb eleme.” Kalla Gábor kertészmérnök: „Sokszor úgy érzem, a városrendezők valahogy megfeledkeztek a térről. Pedig nézzük csak, a jó tereken nyüzsögnek az embePécs első számú tere, a Széchenyi tér mostani formáját a 30-as években nyerte el. Jó. vagy nem jó, ezen lehet vitatkozni. De az tény, hogy a pécsiek szeretik. Igazi fórum, ahol jó kiülni a dzsámi elé kirakott asztalokhoz (pécsi specialitás!), vagy a belső teret övező mellvédre. Nagy kár, hogy a belső térre oly kevés gondot fordítanak. Miért? Mert egyszer úgyis rendezni kell a teret és addig minek?... Dehát mikor lesz az? A Kossuth tér tízezreket forgat meg naponta, de csak keveseknek adatik meg, hogy egy térhez illő módon pihenjen meg. A tavaly kialakított parányi térrész sokkal inkább a Bem utca kiteresedése, mint a Kossuth tér pereme. Bele kell törődnünk, hogy e terünk „aszfaltkatlan" marad, míg a városi közlekedés átszervezése során sikerül kivonni innen az autóbuszokat, s a tér méltó vetélytársa lehet a Széchenyi térnek. A Szent István tér hosszú-hosszú évek óta vár valamire. Felső részét rendezték, az alsó tovább romlik. Mi lesz a „fekete házzal”?, a volt vízlépcsővel?, az omladozó tám- falas, teraszos térrendszerrel? . . . Csupa kérdőjel, amire csak majd kezdetű válasz van. A Köztársaság tér Pécs talán legrendezettebb tere, amelynek mindene megvan ehhez: szökőrosépítési próbálkozásainak érdekes rektfzítuma, amely mindenkor jellemezni fogja azt a kort. Zárt, üzletsorral övezett tér, egyetlen szoborral és — nem fejleszthetően. Ez Pécs olyan tereinek egyike, amelyen sem rontani, sem javítani nem lehet. Amint az egész Meszes építészeti megfogalmazása is ezt a változtathatatlanságot sugározza. Lvov-kertvárosi park
