Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-17 / 257. szám

1978. SZEPTEMBER 17.

TÁRSADALOMPOLITIKA

DN HÉTVÉGE 5.

Filozófiai uilägkongresszus Düsseldorfban

1500 filozófus és természettudós az egész világról — Etiópiától Ausztrálián át Beninig — találkozót adott egymásnak augusztus utolsó hetében Düsseldorfban a XVI. filozófiai világkongresszuson. Magyarországot 40 tudós és kutató képviselte, köztük Vereczkei Lajos egyetemi docens, a POTE Marxizmus—Leninizmus Intézetének igazgatója.

Világhatás

— Egyes szaktudományok, a szellemi élet színe-java, 1500 tudós és kutató, közel ugyanannyi olykor homlok- egyenest ellentétes nézet — együtt egy kongresszusi nagyteremben ... S nem volt eretnekégetés.

— Nem. Felfogásunk az, vitatkozni kell és a nézeteket kell egymás mellé tenni. Úgy vélem, nagyon, sokan eljutottak már ahhoz a felismeréshez, hogy érdemes odafigyelni azokra, akikkel nem értünk egyet, mert azok szeme esetleg éles és jobban vagy előbb észrevesz olyant, ami nekünk még nem tűnt fel. A párbeszéd eszméje dominált a kongresszuson, amelyet gyakran hallunk és használunk mi is.

— Mégis, marxisták a Rajna partján ...

— Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a kongresszust az NSZK elnöke, Walter Scheel nyitotta meg. Nemcsak protokoll beszéd volt, s feltűnt az, hogy Marx és marxizmus nagyon gyakran szerepelt benne. Például: „Több mint harmincéves politikai tevékenységemben hellyel-közzel naponta ilyen vagy olyan módon volt Marx Károllyal dolgom. .. Marx gondolatai emberek mil- liárdjainak életét határozzák meg és lényeges, hogy nemcsak szocialista országokban." Beszélt arról, hogy sok más filozófus is volt, aki hatott, de nem volt egy egész társadalomra, a politikára is kiterjedő hatása. Mi segítette Marxot ehhez a világhatáshoz? Ö korának legégetőbb problémáját állította gondolkodásának középpontjába, mégpedig a szociális problémát. Addig, ameddig a szociális problémákat a világon meg nem oldják, lesz marxizmus — mondja Scheel. Aztán „Miért kell nekünk egy ilyen okos németet teljes egészében a marxistáknak átengedni?" Számomra az volt az érdekes, ma már ott tartunk, egy polgári politikus elismeri, hogy Marx nélkül és marxizmus nélkül nem lehet politizálni, nem lehet a világ problémáival foglalkozni. És ez, azt hiszem, mutatja azt, hogy itt szükségszerű hatásról van szó és arról, hogy a marxizmus az emberiség valóságos, tényleges problémáit ragadja meg, amit nem lehet negligálni.

Az ember érdekei

— ön az emberiség problémáit említi. Mit mond a filozófia a modern kor emberének? Egyáltalán milyen közös témáik vannak ma az érdekektől szétforgácsolt emberiség szellemi vezetőinek, miben lehet megtalálni a különböző meggyőződésű emberek számára a közös nyelvet?

— Ez a kongresszus megmutatta, hogy a filozófiának tekintélye van, megszűnt vagy megszűnőben van elefántcsonttoronyba zárkózott emberek tudománya lenni. S ezt nemcsak marxisták mondják, hanem polgári filozófusok is valahogy közeledni próbálnak a néphez, az emberekhez, a problémákhoz. Az ember problémái, az ember érdekei, az ember sorsa az, ami előtérbe került és rányomta bélyegét a kongresszusra.

— Mégpedig?

— A kongresszus címe: „Fifilozófia és tudomány a modern világban

lozófia és tudomány a modern világban." Ezt a nagy témát nyolc szekcióban vizsgálta. Ezek: az univerzum eszméje, A modern biológia kihívja a filozófiát, A tudat, az agy és a külvilág, A racionalitás tudományos és más formái, A normák tudományos megalapozásának problémája, A tudományos-technikai haladás iránya, A matematizáló- dás sikere és korlátái, Mai viták az univerzáliákról.

— ön szakterületének megfelelően nyilván ,,A tudat, az agy és a külvilág" szekció munkájában vett részt. Erről a szekcióról tudósított a Rheinische Post a következő címmel: Schlacht um das Be- wuusstsein. Harc a tudat körül. Ez arra utal, hogy a kölcsönös tisztelet egyáltalán nem jelentette a nézetek feladását.

— Heves és élénk viták voltak, nemcsak marxisták és nem marxisták között, hanem kapitalista országokból jött polgári kutatók között is. Olyan kutatók, akik nem vallják magukat marxistáknak, olykor élesebben vitatkoztak egymással, élesebben exponá- lódott az idealizmus és materialista megoldásra való törekvés, mint a polgári és marxista nézetek között. Ami persze nem azt jelenti, hogy a marxisták elnézőbbek, természetesen saját álláspontjukat ők is megtartották.

Az Én

— Materializmus — idealizmus. A vita több évezredes, önök a mai legkorszerűbb, legfrissebb tudományos eredményeinek lényében vizsgálták a kérdést. Hol tartunk, mire építenek az idealisták?

— A plenáris ülés első előadója John Eccles ausztrál tudós, az idegrendszer-kutatás, a neurofiziológia nemzetközileg egyik legkimagaslóbb kutatója. Annak molekuláris anyagi mechanizmusát tanulmányozta, hogy az idegsejtek közötti kapcsolat helyén milyen fiziológiai folyamatok zajlanak és igen lényeges felfedezéseket tett, amiért No- bel-díjat kapott 1963-ban.

Közbevetőleg: a szekciónak egy magyar tudós, Mátrai László volt az elnöke. Utalt arra, hogy 1977-ben Eccles- nek megjelent egy könyve, amelynek az volt a címe: The Self and its Brain, Az én és annak agya. Mátrai akadémikus úgy szólt erről a könyvről, hogy ez akár erre a kongresszusra is íródhatott volna.

Eccles előadásában azt hangsúlyozta, hogy két elvileg különböző létezési szféra van, az anyagi és a szellemi és ezek interakcióban vannak. Majd vázolta az idegrendszernek az idegrendszer-kutatás, elsősorban neuroanatómia és neurofiziológia ma rendelkezésre álló legmodernebb adatai alapján felrajzolható képét. A kutatók úgynevezett moduláris szerkezetről beszélnek, ami azt jelenti, hogy az agykéreg tulajdonképoen kisebb moduloknak nevezhető egységekre bontható, és mindegyik egységnek megvan a maga speciális szerkezete. Ezek a modulok adják azt a szerkezeti, azt az anyagi alapot, amelyre — Eccles szerint — hat az anyagtól, az embertől független szellem, az aqytól független én. Van tehát egy független én, egy szellem, amely „rendelkezik" az aggyal és vele kölcsönhatásban van. Előadását azzal fejezte be: az, hogy az „én" hogyan hat az agyra —'az misztérium. Nem nevezte megoldásnak az ő általa javasolt megközelítést, de ez szerinte olyan utat jelent, amely elvezethet majd a végső megoldáshoz is.

— Mivel bizonyítja a független én, a szellem létét?

— Ezt a kérdést neki is feltették. Nem sorakoztatott fel érvet, illetve egy érv mégiscsak előkerült: a materializmus mindig azzal a megoldatlan problémával áll szemben, hogy anyagi struktúrákból kell létrehoznia vagy megmagyaráznia egy szellemi létezőnek a létét. Ez Eccles szerint elvi lehetetlenség.

— Ebben, úgy vélem, igaza van.

— Igen, mert anyagból valami anyagfeletti, misztikus dolgot megmagyarázni vagy kicsiholni valóban nem lehet. De abban téved, hogy a materializmus az anyagból egy anyagfeletti, attól elvileg különböző dolog létezését akarná „levezetni".

— Hanem?

— A materializmus az anyagi világ törvényszerűségei között akarja megérteni és megmagyarázni, hogyan lehetséges, hogy olyan jelenség, mint a tudat, az anyagi világ fejlődése során létrejött.

— Mi tehát az alapvető hiányossága az Eccles-i teóriának?

— Nem bizonyítja, hogy van ilyen természetfeletti. Ez az ő előfeltevése. Eleve feltételezi egy anyagfeletti, szupernaturális valaminek a meglétét. Vagyis: szerinte lehetetlen, hogy az anyag fejlődése során a tudati funkció kialakuljon, ezért fel kell tételezni, hogy van egy természetfeletti tudat.

Marxista

megközelítés

— A kongresszuson felszólalt a neurofiziológia nemzetközileg elismert legnagyobb magyar kutatója, Szentágo- thai János. Milyen álláspontot képviselt Szentágothai akadémikus?

— Hozzászólásának az volt a lényege, hogy ő más megoldást is lát, mint amit Eccles felvázolt. Ugyanazokat a legújabb adatokat felhasználva, amelyekre Eccles is utalt és felhasznált, fejtett ki egy másik koncepciót, amelyben hiányzott az anyagtól, az agytól független' szubsztancia. Tehát ő a probléma materialista megoldását kívánta adni. Szerényen hangsúlyozta, hogy ő nem filozófus. Ö arról tud beszélni, hogy az idegrendszer-kutató ma milyen lehetőségeket lát a rendelkezésre álló adatok, tények birtokában arra, hogy objektív materialista magyarázatot adjon arra a bonyolult funkcióra, amelyet tudatnak vagy lelki tevékenységnek nevezünk. Hangsúlyozta, hogy az ő megközelítése sem jelenthet végleges megoldást, de olyan megközelítés, amelyben a valóság objektív tényeit és törvényeit meg nem sértve, azok keretei között maradva lehet kísérletet tenni a tudati jelenségek magyarázatára. Ő dinamikus mintákról szólt — ezek is azokon a moduláris elemeken alapulnak, amelyekkel Eccles- nél is találkozunk, — s ezek olyan dinamikus működéseket, dinamikus mintázatok kialakulását teszik lehetővé, amelyek következetes marxista megközelítés lehetőségét sejtetik.

— Vereczkei elvtárs, ön a plenáris ülésen is, a szekcióülésen is szót kapott.

— Én azt mondtam el, hogy véleményem szerint nem elég az agyban hinni ahhoz, hogy valaki materialista legyen, amiből Eccles kiindult, hanem" ahhoz, hogy valaki tényleg materialista legyen, azonkívül, hogy hisz az agyban, nem szabad hinnie egy az anyagi valóságon . túli és attól független szellemi szubsztancia, entitás meglétében. Ez az igazi vízválasztó. Ez volt az egyik.

A másik: természetesen nagyon nagy jelentősége van annak, hogy azokat az anyagi struktúrákat és funkciókat, amelyek realizálják a tudati tevékenységet, kutassuk és megismerjük, mert ezek nélkül nem jutunk el a jelenség feltárásához sohasem. De azt is figyelembe kell venni, hogy az ember egy meghatározott közegben, a társadalomban él, és a tudat esetében egy olyan bonyolult jelenségről van szó, amelyet csak e két tényező kölcsönhatásában lehet feltárni. Tehát egyrészt az anyagi strukturális alapok, másrészt az a környezet, amellyel kölcsönhatásban működve telítődik meg és funkcionál ez a struktúra és hozza létre azt a tartalmat, amely mint lelki tevékenység, tudati tevékenység jelenik meg számunkra.

— Hogy fogadták Eccles dualista interakciónál izmusát nyugati kollégái?

— Egy Bunge nevű kanadai kutató azzal kezdte hozzászólását, hogy Eccles előadását brilliánsnak nevezte, majd rögtön hozzátette: az a kór, hogy teljesen hamis. Aztán kifejtette az ő koncepcióját, amelyet Emergence ma- terialism-nak, azaz Eredő materializmusnak nevezett. Ö azt mondja, hogy a tudati tevékenység úgy alakul ki, hogy az idegrendszer egészének, az összes idegelemnek, valameny- nyi idegsejtnek az együttműködése következtében létrejön valami több és ez a tudat. Tehát a részek összessége többet tud produkálni, minta részek egyszerű matematikai összege. Naavon élesen hangsúlyozta a maqa monista materializmusát, és ezen a teoretikus alapon belül próbálta kifejteni a maga által Eredő materializmusnak nevezett koncepciót.

Filozófiai alap

— A düsseldorfi kongresz- szuson feltűnő a természettudósok^ részvétele és érdeklődése.

— fii természettudósok nagyon naav szerepet vállaltak a filozófiai kongresszuson. És valóban: a természettudományok eredményeinek, adatainak figyelembevétele nélkül az alapvető filozófiai és emberi problémáinkat nem oldhatjuk meg. Az emberiség sorsa nem választható el a természettudományok fejlődésétől és sikereitől.

— S mit nyújthat a filozófia a természettudományoknak?

— Az hogy fontos a természettudományok szerepe, nem jelenti azt, hogy csak egyedül és önmagukban megoldhatják az emberiség égető problémáit. önmagukban

nem. Szükség van a társadalomtudományok együttműködésére és megfelelő világnézeti filozófiai alapra. Mert nagyon nagy mértékben differenciálódott és nagyon apró részletekbe hatolt természettudományos eredményeket megfelelő módon integrálni, szintetizálni kell. Márpedig az ember érdekében való integrálás és szintetizálás, annak keresése, hogyan illeszkednek az emberi nagy problémák megoldásának útjába — ez nem szaktudományos feladat, ehhez egy megfelelő világnézeti-filozófiai alapra van szükség.

— És ezt a filozófiai alapot ma a marxizmus adhatja.

— A kongresszus ezt bizonyította. Mert azt láttuk, hogy akkor, amikor a természettudós a tudat problémájának megoldásával küszködik, akkor nemcsak azért küszködik, mert ma még esetleg nincs elég adatunk, hogy még tovább kell kutatni, hogy még több ismeret birtokában könnyebben megértsük. Hanem azért is küzd a kutató, aki nem veszi figyelembe a marxizmus

filozófiai eredményeit és alapjait, mert önmagában a természettudomány nem képes a megoldást megadni. Itt a döntő az a marxista tétel, hogy az ember a társadalomba beilleszkedve fejlődött, és ezen fejlődés közben egyén és társadalom, egyén és környezet között állandó kölcsönhatásban alakultak azok a funkciók is, amelyeket tudati funkcióknak is nevezünk. Ezt a filozófiai alapot a kérdés megoldásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez az, ahol a marxizmus sokat nyújthat, és ahol a marxizmus előnyben van a legjobb szándékú polgári materialista törekvésekkel szemben is.

— A végső következtetés?

— A marxista filozófia és a természettudományok együttműködése és kölcsönös erőfeszítései adják a nagy emberi problémák megoldásának alapját, feltételeit és útjait.

Báling József

Lehet-e

a politikát tervezni?

A címben föltett kérdésre nem lehet egyszerűen igennel válaszolni.

A tervnek és tervezésnek még gazdasági vonatkozásban is számos válfaja ismeretes. Ezért érdemes arra utalni, hogy amikor itt tervezésről szólunk, nem többre gondolunk, mint az elvégzendő feladatok sorrendiségének, súlypontjainak és az ehhez szükséges eszközöknek előzetes számbavételére és a végrehajtás időrendjének meghatározására.

Az így — általánosan és elvontan — fölfogott tervezés a politika területén persze kérdéses és ellentmondásos, hisz a politika szó magyar köznyelvi használata több fogalmat hordoz egyszerre. Ezek közül itt kettő igen jelentős.

Az egyik fogalom értelmében a politika mint a hatalom kérdése merül föl. A politikai erők viszonyszerkezete — mind belsőleg, mind nemzetközileg — közvetlenül akarati törekvésekben mozgó, aktuális konfliktussorozat, amely a hatalmat jelentő döntések birtoklásáért folyik. Itt mindig egymás ellen villogó érdekekről, célokról és értékekről van szó, és ebben a mozgásban szinte nincs tere a tervező észnek, nincs átfogó rendelkező képesség és kivitelező erő.

A nemzetközi hatalmi viszonyokban például nincs tervező és tervszerűen kivitelező világközpont. S ugyanígy belpolitikai lag is csak egymástól eltérő, szembenálló, vitázó, netán szövetkező hatalmi törekvések vannak, amelyek ugyan saját lépéseiket tervezhetik, de reális tervezőképességük korlátái döntésérvényesítő képességük határaival esnek egybe. Logikailag csak tökéletes egyneműségben, azaz érdek-, cél- és értékazonosság esetén, azaz szövetséges partner és ellenfél hiányában tervezhető a hatalmi mozgás — amely esetben azonban már fogalmilag értelmetlenség politikáról beszélni. A politika mindig az ellentétek világa. Sakkjátékból vett hasonlattal élve: ellenfelemet kény- szeríthetem, de lépéseit meg nem tervezhetem. Ennyiben a politika tervezhetetlen.

A politika szóval azonban egy másik fogalmat is jelzünk. Ami egy politikai erőnek, szervezetnek, hatalmában áll — és az a társadalmi folyamatokra kiható érvényű — azt a tevékenységet és eljárásmódot tervezheti. így beszélünk — a fogalom igen széles értelmében — a vállalati politikáról vagy akár egy vállalat politikájáról, valamely folytatandó pénzpolitikáról. vagy sportpolitikáról. Mindezek a társadalmi élet- meanv'lvónulások majd mindegyikét átfogó — mondjuk így

— jelzővel ellátott politikák fermészetesen tervezhetőek. S ez nemcsak logikailag adódó lehetőség, hanem többnyire ténylegesen is elvégzett tervező- tevékenység. Ezért lehet a címben föltett kérdésre igennel is válaszolni.

A tervezés-tervezhetetlenség „választóvonala” azonban

egyáltalán nem az úgynevezett nagypolitika és a szakjelleget is hordozó „jelzős", ágazati politikák között húzódik. Ilyen jellegű elválás nincs a politika itt érintett két fogalma és jelenségtartománya között. A hatalmi kérdések mindennemű politikai mozgásnál és eljárásmódnál szerepet játszanak ugyanúgy, aminthogy minden szinten, a politikai szerkezet mindegyik szférájában vannak olyan tevékenységi sávok, amelyek tervezhetőek. Azaz nem úgy áll a helyzet, hogy az iparpolitika például egyértelműen tervezhető, míg a szövetségi politika egyáltalán nem. (Ezek áthatják egymást.) Ugyanígy, valamely külpolitikának is vannak tervezhető elemei.

Birtokon belül, saját hatalmi körön belül tehát lehetséges a tervezés annak viszonylag pontos fogalmi értelmében, tehát mint a végrehajtást meghatározó súlypontozás, időrendiség és előre kijelölt eszközhasználat. A hatalmi viszonyokat illetően azonban — régi kifejezéssel élve — csak politikai plánumok lehetségesek, amelyek ugyan nevükben tervek, de kivitelezhetőségük nemcsak számos esetlegességtől és a forgandó szerencsétől függ, hanem az is sajátjuk — miként a haditerveknek — hogy egymással szemben, egymás rovására hatnak, azaz tervek és ellentervek megtervezhetetlen érvényesülésének esete forog fenn.

Igaz persze, hogy egy költségvetési terv is meghiúsulhat, s korántsem csak rossz tervezés következtében, hanem éppen a külső vagy belső — tervezhetetlen — hatalmi viszonyok változása okán. A tervezés, tervezhetőség, kivitelezhetőség normális körülményei fölborulhatnak, egy gazdaságpolitika, esetén, a hatalmi politikának azonban ilyen értelemben nincsenek ^normális körülményei”, mivel a „tervek” és ..ellentervek” által is befolyásolt erőviszonyok állapota az, amely a konfliktusok kifutását eredményezi. Hogy ezeknek „forqan- dóságában" valamely politikai képviselt érdek érvényesüljön és a politikát vezérlő célok megvalósuljanak, ahhoz a politikai tevékenység tervezhető sávjai- ban, valóban tervezni kell — s ilyen értelemben lehet és kell is tervszerű politikáról beszélni.

Combár Csaba