Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-16 / 256. szám
2 Dunántúlt napló 1978. szeptember 16., szombat Nyitás előtt a megyei könyvtár Munkaköpenyben, seprűvel a kezében fogadott az egyik fiatal könyvtáros a pécsi megyei könyvtár udvarában. Nekem furcsa volt a látvány, de a könyvtárosoknak egyáltalán nem. Annál is inkább nem, mert ők is pakoltak, hurcolkod- tak, polcokat cipekedtek. A megyei könyvtár nyári átalakítása a befejezéshez közeledik. Nyitás szeptember 19-én, meghosszabbított és egységesített nyitvatartási idővel: hétfő és vasárnap kivételével 11—19-ig, illetve szombaton 17 óráig. De nem csak ennyiből áll a változás. A Baranya megyei Könyvtár országos viszonylatban az egyik legmostohábban felszerelt, legkevésbé korszerű szolgáltatásokat nyújtó könyvtár volt. Ezen a tarthatatlan helyzeten változtattak a könyvtárosok Román Lászlóné igazgató vezetésével. És nem csupán a fizikai munkát vállalták, hanem az átalakítási terveket, elképzeléseket is saját maguk készítették ei. Kezdeményezésükhöz anyagi téren a megyei művelődésügyi osztálytól, tanácstól is kaptak segítséget. Falakat bontottak ki, a régi igazgatói lakást irodákká alakították. Az olvasókat sorban érik majd a kellemes meglepetések, amikor újra ellátogathatnak a könyvtárba. A régi bejárati ajtót befalazták, előtte rendezték be a ruhatárat. Ezután a kölcsönző- és katalógusszobába lépnek. Itt mindenki kedvére tanulmányozhatja a katalógust, a_ gyerekek pedig válogathatnak a polcokon elhelyezett gyermek- és ifjúsági könyvekben. A régi kölcsönző helyiség is megváltozott. Szabad- polcossá rendezték át, és így a könyvtár teljes szépirodalmi anyagát, az idegennyelvű könyveket és a válogatott útleírásokat — több mint 24 300 kötetet — ide telepítették. A meglévő olvasóterem előtti helyiségekből hírlap- és folyóiratolvasót létesítettek. Lehetővé válik, hogy a kutatni vágyók és az újságolvasók ne zavarják egymást. Kialakítottak egy tájékoztatási szobát is, amelyben egyelőre csak gyorsan kikereshető adatok után lehet érdeklődni és esetleg az irodalomtudomány területéről adnak szaktájékoztatást. Tervük a későbbiekben, hogy több — más könyvtárakban még nem feldolgozott — szakterületekre is specializálódjanak. Külön raktárot és kölcsönző-kutató szobát találunk hátul az udvarban. A Székesfehérvár utca 1. sz. alatt külön bejáraton közelíthető meg a fonotéka. Valószínűleg még ebben az évben kinyit ez a rész is. Barlahidai Andrea 0fél&ociatisté város képviseletében A tanácskozás résztvevői megtekintették a komlói Üttöröházat Ifjúsági vezetők tanácskozása Komlón ÉlelmiszerHigiénia Ülést tartott a Pécs városi Tanács végrehajtó bizottsága Tegnap ülést tartott Pécs megyei város Tanácsának végrehajtó bizottsága. Dr. Gala- bár Tibor vb-titkár előterjesztése alapján megtárgyalták az 1976—77. évi tanácsi törvényességi felügyelet tapasztalatait, áttekintették a tankötelezettségről szóló jogszabályok végrehajtását, s megvitatták az élelmiszerhigjénia helyzetét. Egyéb időszerű kérdések után megtárgyalta a végrehajtó bizottság a szeptember 28-ra összehívandó városi tanácsülés napirendjét. Rendelettervezetet terjesztenek a tanácsülés elé a díszpolgári cím adományozásáról és a Pro UrOroszlány, Ajka, Komló, Paks, Dunaújváros, Várpalota, Tatabánya, Százhalombatta, Kazincbarcika és Leninváros. Magyarország szocialista városainak ifjúsági vezetői adtak egymásnak randevút Komlón. A gazdag programmal bíró találkozót csütörtökön Bóna Ernőné, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára nyitotta meg. Pénteken három szekcióban tanácskoztak a fiatalok. Az egyes szekcióban arról volt szó, hogy a fiatalok hogyan veszik ki részüket gazdasági célkitűzéseik megvalósításából, a kettes szekcióban az úttörőév feladatai voltak napirenden, a hármas számú szekcióban pedig az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom volt a téma. Délután az ország tíz szocialista városának ifjúsági vezetői sportfoglalkozásokon és vetélkedőkön vettek részt. A küldöttek ma komlói üzemekbe látogatnak. A háromnapos eszmecsere a déli órákban fejeződik be. m 9 Üzemel az automata levélirányító gépsor A szerelést követő beállítás és próbaüzem utón az elmúlt napok „bejáratása” igazolta a várakozásokat, a japán Toshiba-cég berendezése jól „megtanult” magyarul, teljesíti az előírt műszaki követelményeket. Az automata levélirányító gépsort pénteken avatták fel, helyezték üzembe a Budapest 72-es postahivatal géptermében. Horn Dezső miniszterhelyettes, a posta vezérigazgatója ünnepi beszédében bejelentette, hogy az új gépsor a postaszolgálat fejlesztésének első állomása. Ugyanis a levélfeldolgozó automaták országos hálózatának kiépítését, s minden arra alkalmas postai munka gépesítését is tervezik. A méreteiben is impozáns automata berendezés Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter gombnyomására „hivatalosan” is megkezdte működését; a kosarakból be- ömlesztett leveleket ördöngös gyorsasággal válogatja ki alak szerint, majd a küldeményeket a leolvasáshoz megfelelő helyzetbe hpzza, lebélyegzi, kódolja, az irányítószámokat — akár kézzel, akár géppel írták — elolvassa és a rendeltetési hely, a kézbesítési körzet stb. — szerint szétosztja, végül továbbításra készre kötegeli. A 160 millió forintos költséggel felszerelt gépsort fokozatosan „gyorsítják fel”. Ha teljes üzemmel dolgozik majd, 550 ezer—600 ezer levelet dolgoz fel, rendez, oszt szét cím, rendeltetési hely szerint igen nagy pontossággal naponta. A gép kapacitását hamar ki tudják használni, ahhoz azonban, hogy a várt hatékonyságot is elérje, változatlanul a közönség segítségére van szükség. Hiába ugyanis a nagy teljesítmény, ha a sok hibás címzés miatt meddő válogató munkát kell végeznie a berendezésnek. Tartalmas munka a szakbizottságokban Partizántalálkozó A Magyar Partizán Szövetség Baranya megyében élő tagjai tegnap délelőtt tartották hagyományos tanácskozásukat és bajtársi találkozójukat Pécsett, a Fegyveres Erők Klubjában. Nagy Sándor köszöntötte a régi harcostársakat, a megjelent vendégeket, közöttük dr. Jerszi Istvánt, a Baranya megyei Pártbizottság titkárát, a párt-végrehajtóbizottság tagját, Szőke Attilánét, a KISZ Baranya megyei bizottságának titkárát, Valkai Józsefet, az MHSZ megyei parancsnokát, valamint a megye társadalmi és tömegszervezeteinek képviselőit. Beszédében részletezte a szövetség sokoldalú tevékenységét, szólt örról a jelentős munkáról, amelyet az egykori partizánok a fiatalok hazafias nevelésében kifejtenek. A különböző szakbizottságok munkájáról szólva elmondta, hogy a történelmi és propagandabizottság a magyar partizánmozgalom történelmi múltjának feltárásában, összegyűjtésében széles körű tevékenységet folytat. A külügyi munkával kapcsolatban elmondta, hogy a szövetség rendszeres kapcsolatot tart fenn a szocialista országok társszervezeteivel. Aláhúzta az egységes fellépés fontosságát különösen napjainkban, amikor egyes ' nyugati országokban elszaporodtak a fasiszta szervezetek. Szólt arról a jelentős támogatásról, amelyet a megyei pártbizottság nyújt az itt élő egykori partizánoknak, kiemelte az ifjúsági szervezetekkel, az MHSZ-szel és a Vöröskereszttel kialakult jó kapcsolatot, szólt az arra rászoruló egykori harcostársaknak nyújtott segítség fontosságáról. • • Öntudat és nyári szabadság ... A neves színművész — aki iránt őszinte tiszteletet érzek és jókat derülök, amikor megpillantom a képernyőn, vagy hallom őt a rádióban — nyári rendes szabadságáról beszámolva ezt nyilatkozta a riporternek; „Jobban szeretek dolgozni, mint nyaralni;.. Borzasztó lenne, ha akár csak egy hétig is semmit sem csinálhat- hatnék . . .” Ez igen. A lelkesedésnek eme megkapóan szép és emberi megnyilvánulása szinte pirulásra késztetett. Akár önvizsgálatot is tarthatnék, hogy vajon hogyan is állok én a saját évi rendes szabadságommal? Nem túlzás-e henyéléssel eltölteni azt a huszonnégy napot (többet nem adnak már ebben az életben) amelyet nekem alkotmányunk biztosít? Csak múlnak az évek, én meg lébe- colva töltöm szabadnapjaimat, ahelyett, hogy a köz érdekében munkálkodnék, hogy közismerten okos és friss szellemi képességemet társadalmunk szolgálatába állítanám. De végezhetnék fizikai munkát is, mondjuk a Kodály Zoltán úton kigyomlálnám a gazt a parksávból, összeszedhetném az elhagyott sörösüvegeket az élelmiszerboltok környékéről, vállalhatnék pótmamái, sőt pótférji megbízatásokat is. Akár. Szeretnék az öntudatnak azon magas fokára eljutni, amikor majd derék színművészünkkel együtt vallhatnám: „Jobban szeretek dolgozni, mint nyaralni . . .” De egyelőre ezt nekem senki el nem hiszi. Mint ahogy azt sem, amit éppen most — míg a sorokat írom — egyik kollégám nagy-nagy öntudattal állít a szomszéd szobában lévő telefonba: „Szabad szombatos újságíró nincs. Mi mindig készen állunk. Csak mondd, hogy mikor és hova menjünk....!” Kétkedők mindig akadnak. Amikor ifjúkoromban elolvastam a „Voloka- lamszki országút” című háborús regényt, az a rész tetszett legjobban, amikor hatvankilométeres — bombázásokkal, aknalövésekkel tarkított — hosszú menetelés után a zászlóaljparancsnok megkérdezte a katonákat: „Elfáradtak elvtársak?” Egy emberként harsogták a választ: „Nem!” Szóval ez az epizód nagyon megragadott engem. Igaz, a parancsnok — e képtelen válasz hallatára — a sárga földig lehordta őket, hogy neki ne hazudjanak, mert igenis elfáradtak, naná! Hatvan kilométer után nincs ember, aki ki ne dögölne. A parancsnok hitetlensége személy szerint engem nagyon elszomorított, hűvös tárgyilagossága lehűtött, akár csak a katonákat. De én tudom, hogy a lelkesedés nem halt még ki az emberiségből, sőt, egyre inkább úrrá lesz közéletünkben, mert lám, a színművész is (jaj, hogy milyen jókat mókázik egy-egy tévéjelenetben!) szóval ő is azt mondta, hogy jobban szeret dolgozni, mint rfyaralni, hát nem is tudom, helyes-e, hogy nyáron a színházak zárva tartanak és művészeik tétlenségre ítéltetnek. Egyáltalán: kinek az ötlete volt, hogy a dolgozó néhány hetet semmittevéssel töltsön ei? Nem kell mindent bevenni. Méghogy az ember szervezetének regenerálódni kell! Ugyan! Ez csak afféle szakszervezeti duma, hogy legyen mit az évi beszámolókban elmondani, hogy ennyi meg ennyi kis- és nagycsaládos itt meg ott üdült, meg- hogy külföldi utak, meghogy aktív pihenés, meg pótszabadságok, meg egyebek. Tisztában vagyok azzal, hogy az ilyen antiszociális ellenpropagandával eljátszottam a kalapácsnyelet a szak- szervezet szemében. De nálam fő az öntudat. Rab Ferenc be Pécs emlékérem alapításáról, napirendre tűzik az igazgatási osztály munkájáról szóló jelentést, s három esztendő után ismét megvizsgálja a tanácsülés Pécs köztisztasági helyzetét. A tegnapi vb-vita eléggé egyoldalúan csak a húsellátás oldaláról közelítette meg az élelmiszerhigiénia helyzetét, a felszólalók szinte egymásnak adták az ötleteket. Kétségtelen, hogy a hentesáruk forgalmazásában van meg a leginkább az általános higiéniai előírások megsértésének veszélye, bár ez az esetek többségében nem szándékos. Kényszerűségből fakad például, hogy az egy-két személyes húsboltokban, ahol külön pénztáros foglalkoztatására nincs lehetőség, a húst daraboló hentes foglalkozzon a pénzzel is. Nem higiénikus dolog, aminek kiküszöbölése egy módon volna lehetséges: a kisboltok megszüntetésével. Ez viszont mértéktelen zsúfoltságot okozna a nagyobb üzletekben. Azzal azonban mór semmiképpen sem kell megbékélnünk, hogy a húsipari termékeket a pultokon száj- magasságban, takaratlanu! helyezzék el, kitéve azokat a kétoldalú cseppfertőzés veszélyének. Ezt sajnos sok nagy üzletünkben is rendszeresen tapasztalhatjuk. De az élelmiszerhigiénio nem egyenlő a hússal, ez valamennyi élelmiszerünkre vonatkozik. Kereskedelmünk az elmúlt években igen nagy változásokon ment át: tért hódított az előrecsomagolás, felfejlődött a hűtőkapacitás, az ipartól a fogyasztóig — megszakításokkal ugyan — működik a hűtőlánc. Ezek egyértelműen az élelmiszerhigiéniát szolgálják, s továbbfejlesztésük életdiktálta szükségszerűség. Gyenge pontok azonban még vannak. Egyik ilyen gyenge pont: a tej. A polipack csomagolásnál a zacskók sérülékenyek, s ezért ritka eset az, amikor a napi egy-két liter tejünket nem a gyanúsan savanyú folyadékból kell kiemelnünk, hogy aztán a lucskos zacskóval a kenyértől kezdve mindent eláztassunk. Nem különb a helyzet a kenyérrel sem. Helyenként a vevőre bízzák a választást, ami helyes is mindaddig, amíg a szem választ, s a kéz csak az egyetlen kiválasztottat veszi el. Sajnos sokszor nem ennek vagyunk a tanúi. A kéz válogat, s némely vevő öt-hat kenyeret is összefogdos, míg egyet elvesz. Emiatt . kellett a Konzumnak annak idején visszakozni az egyébként praktikus süteményárusítástól (amikor hatalmas tölcsérekből egyenként potyogott ki a kifli és a zsemle), mert egyes vevők gátlástalanul fogdosták, nyomkodták a süteményeket. A higiénia kérdéséhez tartozik az önkiszolgáló üzletekben a kosarak állapota. Tudjuk jól, hogy csúcsforgalom idején kevés a lehetőség a kosarak mosogatására, mégsem hagyhatjuk szó nélkül, hogy éppen a tej miatt lucskos műanyag kosarakba szedjük össze élelmiszereinket. Mennyivel higiénikusabbak a rozsdamentes acélhálóból készült kosarak! A mezőgazdasági osztály által készített jelentésből kitűnt, hogy aí élelmiszeripari üzemek higiéniai tervvel rendelkeznek, au általában be is tartják. Kétségtelen, hogy a termelési folyamatokban meg is van a lehetőség erre. De amint elhagyja az élelmiszer az üzemet, nyomban számtalan veszélynek van kitéve. A végrehajtó bizottság határozata e veszélyek elhárítását tette az illetékes tanácsi szak- igazgatási szervek feladatává. H. I.
