Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-08 / 217. szám

1978. augusztus 8., kedd Dunántúli napló 5 A NAGYVILÁGBAN becsületesen eleget tett küldetésének (Folytatás az 1. oldalról) len házigazdának bizonyultak. Városszerte sok házon láttam a feliratot: „Világ ifjúsága, Ku­ba az otthonod”. Nos, két hé­ten át valóban otthonunknak éreztük e szigetországot. A fi­gyelmesség, segítőkészség ezer­nyi jelét tapasztalhattuk, kezd­ve azon, amilyen tapintattal segítették át fiainkat, lányain­kat a szubtrópusi éghajlat okozta apró zökkenőkön, vál­lalták a tolmács, az idegenve­zető szerepét, gondoskodtak kényelmünkről. S valameny- nyiünk számára emlékezetes él­mény volt, amikor otthonába invitált bennünket a kubai em­ber: egy este Havanna Alamar nevű új lakónegyedében vendé­geskedhettünk. Talán ekkor szövődtek a legszorosabb isme­retségek, ekkor cserélték ki a legtöbb címet, apró ajándékot. Kuba hős népében őszinte, tisztaszívű barátokra leltünk. — Ami o maqyar delegáció fesztivál részvételét illeti: meg­győződésem, hoqy méltóképpen eleget tett küldetésének, a megtisztelő megbízatás politi­kai felelősségének tudatában képviselte népünket és ifjúsá­gunkat. pártunk oolitikáját. Ak­tívan s kezdeményezően vett részt a VIT valamennyi rendez­vényén Vonatkozik ez a poli­tikai fórumokra éppúgy, mint a baráti találkozókra, a kulturális eseményekre — zárta nyilatko­zatát a magyar küldöttség ve­zetője. •f RÓMA: Az Egyesült Nem­zetek Élelmezési és Mezőgaz­dasági Szervezetének (FAO) Rómában nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint a követke­ző 7 év folyamán a kőolajban gazdag országok húsfogyasztá­sának fejlődése, valamint az iparosodott országok behoza­talának növekedése javítja majd a húsexportáló országok kilátásait. A „szegény" húslo- gyasztó országok kilátásai ke­vésbé rózsásak, az említett időszakban a fejlett és a fej­lődő országok húsfogyasztása közötti különbség minden ed­diginél nagyobb mértékben fog növekedni. Hét év múlva, 1985- ben az iparosodott országok lakossága évenként átlagosan 75 kilogramm húst fog fo­gyasztani, a fejlődő országok lakosai csak 15 kilogrammot. Bukarest Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt főtitká­ra, köztársasági elnök Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB fő­titkárának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására hétfőn a Szovjetunióba utazott. A ro­mán államfő kíséretében van Stefan Andrei, a Román Kom­munista Párt KB Politikai Vég­rehajtó Bizottságának póttag­ja, külügyminiszter. HIROSIMA: Vasárnap negyvenezer ember gyűlt össze a hirosimai Béke emlékparkban, hogy a 33 éve ledobott atombomba áldoza­taira emlékezzék---------------------------* + TOKIÓ: Tokióban közöl­ték, hogy Hokkaido szigetén újfajta geotermikus erőmű mű­ködik. Ennek teljesítménye a kísérletek megindulása óta ha­vi 820 kilowatt volt, és őszig 1000 kilowattra növelik, + BOGOTA: Három pokol­gép robbant hétfőn Bogotá­ban, Julio Cesar Turbay Aya­la új kolumbiai államelnök beiktatásának napján. Sebe­sülés nem történt, az anyai kár sem jefentős. ♦ PEKING: Abdusszalam Dzsallul a hivatalos látogatá­son Pekingben tartózkodó lí­biai politikus a tiszteletére adott vacsorán helytelenitette ,,Kinának Szádot elnök áru­lásához nyújtott támogatását". ♦ RAWALPINDI: Ziul Hak, a pakisztáni katonai kormány­zat vezetője vasárnap a moha­medán Ramadan hónap kezde­te alkalmából elrendelte, hogy az ország összes elítéltjének hatvan nappal csökkentsék a börtönbüntetését. ♦ ZERMATT: Négyen haltak meg a hét végén a svájci Al­pokban különböző hegyi bal­esetek következtében. Egy fran­cia alpinista a Matterhorn megmászása közben lezuhant és szörnyethalt, egy síelő a Valais-i alpokban egy glecs- cserszakadékba zuhant és éle­tét vesztette, két hegymászót a berni felföldön ért halálos baleset. ■f MOSZKVA: Csaknem két hónapja kering már a Föld körül a Szaljut—6. űrállomá­son Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov. A lát­ványos űrséta, az űrállomás külsején elvégzett munkák után most csendes hét vége következett számukra: a ko­rábban meghatározott napi­rend szerint főként aktiv pihe­néssel töltötték a szombatot és a vasárnapot. + EDMONTON: Erzsébet angol királynő tizenkétnapos hivatalos látogatásának befe­jeztével hazautazott a kanadai Edmonton városából. A- SAN JUAN: Pokolgép robbant a San Juan-i egyetem előtt, ahol Alicia Alonso és a kubai nemzeti balett első Puerto Rico-i vendégszereplé­sét tartotta. A merényletet — amely személyi sérülést nem okozott — feltehetően Puerto Ricában élő kubai emigránsok követték el. + ÚJ-DELHI: Az észak in­diai Uttar Pradesh és Punjab szövetségi államokban több mint kilencvenkét falu- került víz alá a monszun-esőzések után támadt áradások követ­keztében. A hatóságok meg­kezdték a mentési munkálato­kat és a katasztrófasújtotta — mintegy 25 ezer főnyi — la­kosság hajléktalanná vált tag­jainak kitelepítését. A- GOTTINGEN: Szabályos adás-vételi szerződést kötött egy tizenkilenc éves leányanya a gyermekéről egy 36 éves göttingeni férfival. Az anya tiz márkáért adta oda a gye­reket egy vendéglőben az is­meretlen férfinak, majd eltűnt. A dolog akkor derült ki, ami­kor a férfi elújságolta a ven­déglőben, hogy „vett egy gye­reket". A rendőrség nem is­meri az anya tartózkodási he­lyét, csak azt tudja, hogy az üzletet józan állapotban kö­tötték. VANCE A KOZEL-KELETEN: Cyrus Vance amerikai külügyminiszter közel-keleti közvetítő körútja első állomásán, Izraelben tárgyalt a Begin-kormány tagjaival. A képen elöl Begin izraeli miniszterelnök, mellette Dajan külügyminiszter, velük szemben Vance és az ame­rikai külügyminisztérium utazó nagykövete, Atherton. Cyrus Vance, hétfőn — a korábban jelzett időpontnál valamivel korábban — Izraelből Egyiptomba utazott. Repülőtéri nyilatkozatában „hasz­nosnak és konstruktívnak" nevezte az izraeli vezetőkkel vasár­nap reggel óta több szakaszban folytatott eszmecseréit. Ceausescu a Szovjetunióba utazott Elhunyt VI. Pál pápa Róma Vasárnap este 20.40-kor, éle­tének 81. évében elhunyt VI. Pál pápa, a római katolikus egy­ház feje, Rómától nem messze lévő Castel Gandolfo-i nyári rezidenciáján. A napok óta gyengélkedő egyházfő délután szívrohamot szenvedett. Ekkor feladták neki a betegnek szóló kenetet, ame­lyet a régebbi utolsó kenet he­lyett vezetett be az egyház. Or­vosai ezután oxigén-sátrat ren­deltek a betegnek, de már nem tudták megelőzni a szívroham nyomán fellépő tüdővizenyőt, melynek következtében a pópa elhunyt. VI. Pál pápa, polgári nevén Giovanni Battista Montini, 1897. szeptember 26-án szüle­tett az olaszországi Brescia tar­tományban. Az ifjú Montini teológiát és kónonjogot tanult és irodalommal foglalkozott. 22 éves korában Bresciában avat­ták pappá. A húszas években élénken részt vett a katolikus diákmozgalomban, végül hosz- szabb ideig az olasz katolikus diákszervezet főtitkára volt. El­ső vatikáni megbízatása a var­sói nunciatúrára szólította és a harmincas évek elején kezdte meg munkáját a vatikáni ál­lamtitkárságon— a kúria külügy­minisztériumában. Ezenközben a pápai állam diplomáciatör­ténetének tanáraként adott elő az egyházi akadémián. 1937-től kezdve helyettes államtitkárként közvetlenül a pápa mellett dol­gozott. XII. Pius pápa 1954-ben nevezte ki milánói érsekké, XXIII. János pápa pedig 1958- ban megtette bíborossá. A katolikus egyház élére 1963. június 21-én, 65 éves ko­rában választották meg. Nevé­hez több enciklika fűződik (a katolikusok és a nem katoliku­sok közötti párbeszédről, a ka­tolicizmus és a modern társa­dalom viszonyáról és a születés­szabályozásról). VI. Pál volt az első olyan pápa, aki látogatást tett min­den kontinensen. Részt vett az ENSZ közgyűlésének XX. ülés­szakán. Ott mondott beszédé­ben felszólította a világ népeit a béke megőrzésére. VI. Pál pápa 15 éves uralko­dása során a katolikus egyház állást foglalt a világpolitika legégetőbb kérdéseiben. Fo­gadta egy sor kommunista és munkáspárt vezetőit, köztük Ká­dár Jánost. Sok kérdésben re­formokat hajtott végre VI. Pál pápa a katolikus egyházban is. Az egyház szigorú rendjének előírásai szerint egyelőre Jean Villot francia bíboros, vatikáni államtitkár, pápai kamarás ve­szi át az egyház ügyeinek inté­zését. Az ő feladata, hogy gon­doskodjék az elhunyt egyházfő hagyományoknak megfelelő te­metéséről, valamint az új pápa megválasztásának előkészületei­ről. Az elhunyt VI. Pál pápát dí­szes ornátusban három napra a római Szent Péter székesegy­házban ravatalozzák fel, hogy Augusztus 6-án elhunyt VI. Pál pápa, a katolikus egyház feje itt elvonulhassanak előtte mind­azok, akik végső tisztességet kí­vánnak adni neki, majd a szé­kesegyház kriptájában helyezik nyugalomra, ahol a későbbiek­ben sírt építenek számára. Az egyházi gyászszertartások 9 napig tartanak. 15—20 napon belül össze kell ülnie a konklávénak, azaz a választásra jogosult — 80 éven aluli — bíborosoknak, hogy új pápát válasszanak. A konklávé a világtól teljesen el- zártan választ majd új pápát, erre három formai megoldás lehetséges: ha minden bíboros egyetért, akkor közfelkiáltással választhatnak. Ha sehogyan sem sikerül elérni a szükséges többséget, akkor több bíboros közösen jelölhet pápát és ezt a konklávé elfogadja. E két mó­dozatot a XVII. század óta nem alkalmazták. Végül kétharmad plusz egy szavazattal választ­hatnak új egyházfőt. Máris megindultak a találga­tások a világban az új pápo személyéről. Felmerült annak a lehetősége is, hogy több száz éves folytonosság után ezúttal nem olasz bíborost választanak meg, tekintve, hogy az alig har­minc olasz bíboros kisebbség­ben van a konklávéban. Most minden bíborosnak kö­telessége a Vatikánba utazni, hogy a konklávé összeülése után a sikertelen választási kí­sérleteket a kéményből felszál­ló fekete, az új pápa megvá­lasztását pedig fehér füst adja a hivők tudtára mintegy három hét múlva. * Az olasz politikusok elsőként nyilvánították részvétüket a pá­pai államnak és a katolikus egyháznak. Részvéttáviratot kül­dött Giulio Andreotti miniszter- elnök, Sandro Pertini államfő, és Pietro Ingrao, az olasz kép­viselőház kommunista elnöke. Részvétét fejezte ki James Carter amerikai elnök, James Callaghan miniszterelnök és II. Erzsébet angol királynő. Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Jean Villot vatikáni ál­lamtitkárhoz küldött táviratában részvétét fejezte ki VI. Pál pá­pa elhunyta alkalmából. Zelei Miklós: Megszólalnak kövek és emberek — Szovjet üti napló — V. Hogyan kell képet nézni? Udvarias idegen vagyok. Ha valahol külföldön járok, tisztes­ségtudó igyekezettel törekszem arra, hogy megnézzem mindazt, amire az ország, amelyben épp járok, büszke, mert a kötelező „hogy érzi magát nálunk?” — kérdés után, rögtön sorra ve­szik nevezetességeiket, jártam-e ott, láttam-e? S ilyenkor nem­mel válaszolni kicsit érdekte­lenséget sejtető, de minden­képp kényelmetlen. Úgyhogy ma kötelező kirán­dulásként következik a Tretya­kov Galériában kavargó tömeg megtekintése. Ballagok is bé­kével a hosszan kígyózó sorban a képek előtt, egész addig, míg Ivanov „Krisztus a nép kö­zött” című képe megállásra nem kényszerít. Nem hagyom magam sodor­tatni a képtári tömeggel. Ha az ember eléggé szívós, s tü­relmesen kivárja a megfelelő időpontot, hosszú percekig néz­het egy képet egymagában is. Ivanov 1837-től 1857-ig, húsz éven át dolgozott a körülbelül ötször hatméteres festményen. Közben negyvenhárom kisebb vásznat készített, hogy kiválo­gathassa, külön-külön is lát­hassa a figurákat, mielőtt fel­festené őket a nagy képre. A negyvenhárom kis vászon is a legszínvonalasabb képtári anyag, szinte egy életmű. Iva­nov halála előtt mégis azt mondta, hogy csak egyetlen ké­pe van — a nagy. A többit nem számította műnek, holott mind kiérlelt, mesteri darab. Az összpontosított alkotó — ha tetszik, a munkaképesség példájaként állhat mindenki előtt, aki bármibe is fog. És az önértékelés, az önbírálat szigo­ra is! Hisz már maga az a tény, hogy a Tretyakov Galériá­ban látható a negyvenhárom, csupán vázlatnak szánt vászon — a művész önmaga iránti túl­zott szigoráról beszél. Tretya­kov sokszor elsőként adott pol­gárjogot egy-egy fiatal, még nem elfogadott művésznek. A múlt század közepén kezd­te el a gyűjtést testvére segít­ségével Pavel Mihajlovics Tre­tyakov, s halálakor, 1898. de­cember 4-én szinte napra ké­szen adományozta Moszkva vá­rosának orosz festészeti gyűj­teményét. Negyvenkét esztendei munkával, óriási szellemi, fizi­kai és anyagi befektetéssel al­kotta meg az orosz nemzeti művészet múzeumát. P. M. Tre­tyakov halálakor az orosz mű­vészek több mint kétezerkétszáz alkotását őrizte falai közt a képtár — az orosz képzőművé­szetet az első lépésektől bemu­tatva. Természetesen már a Tretyakov-testvérek is vásárol­tak nyugat-európai képeket is, s azóta is gyarapszik a külföl­di képek állománya, de c Tre­tyakov Galéria most is a hazai képzőművészet kincstára. A következő teremben Veres- csagin Sipka-szorosi ütközet cí­mű képe előtt beszélgetünk. Nem hangosan, de nem is hal­kan. Ahogy egy múzeumban még épp illik. Egyszercsak ud­variasan, ám erélyesen ránk szól egy harmincöt-negyven kö­rüli nő: — Kérem, ne beszélgesse­nek! Már épp replikáznék, mi az hogy csak úgy rászólnak az emberre egy zsongó-bongó nyilvános helyen, amikor a te­rem közepén észreveszem a széksorokat, s a bennünk ülő húsz-huszonöt embert. Valame­lyik képzőművészeti főiskola hallgatói lennének? Ahhoz túl­ságosan vegyes a társaság. Jó- néhány arcon látszik, hogy eb­ben a korban már nem lehet elkezdeni a művészinaskodást. Férfiak és nők, öregek, fiatalok vegyesen. Elnézést kérek azért is, mert a beszélgetésünkkel zavartunk, s azért is, hogy újból zavarog- ni akarok a kérdezősködésem- mel. Az egyik moszkvai gyár dol­gozói ültek a Tretyakov Galéria termében. Kulturális vállalásu­kat nem úgy teljesítették, hogy o brigádnaplóba a portán be- üttették a múzeum pecsétjét, hogy legyen mivel elszámolni a művelődési bizottságnak is, és otthon is a délutáni sörözést - ahogy minálunk, Magyarorszá­gon ez gyakorta megesik. Való­ban tanultak, gazdagodtak.- A következő hónapban — mondta egyikük — megint jö­vünk. Csak úgy értékes igazán, ^ha folyamatosan, elmélyülten foglalkozunk egy-egy korszak­kal, nagyobb témakörrel. Az előadó pedig nem a fes­tő életével, lexikoni adatokkal traktálta őket, hanem a kép kompozíciójáról beszélt, arról, hogyan valósulnak meg, s ho­gyan módosulnak a klasszikus szabályok a Verescsagin-kép esetében, de főleg arról, ho­gyan kell képet nézni. Közben beleszőtte a szükséges irodalmi adalékokat, a történelmi ese­mények okait, összefüggéseit, s egy lemezjátszót is megszó­laltatott. — Nem akart soha festő vagy grafikus lenni? — kérdem a legfiatalabbat, aki füzetébe rajzolgatja a kép részleteit, s ráadásul jól. — Á, nem tudok én rajzolni. Legalábbis úgy nem, ahogy egy művésznek kell — mondja a fiú. Technikus vagyok, egy kicsi, három rajzolóból álló mű­szaki rajzoló csoport vezetője, vagy inkább irányítója, szerve­zője, s elég sokat rajzolok. Ki­fejlődött hát egy kis kézügyes­ségem, s ha ezeken a művelő­dési foglalkozásokon reprodu­kálom, amit látok; sokkal kö­zelebb kerülök a képhez, a látvány titkához. Közben fejlő­dik a rajzkészségem is, ami­nek viszont o gyárban látom hasznát. (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents