Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-06 / 215. szám
1978. AUGUSZTUS 6. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. A szocialista Már utaltunk arra, hogy általában Kelet- és Középkelet- Európában és így Magyarországon is a kapitalista fejlődés megkésettsége és korlátozottsága lényegesen erősebben konzerválta város és falu különbségét, mint az a nyugat-európai fejlődésben történt, és a szocialista építés kezdeti időszakában a nemesi, úri és a polgári társadalom kettőssége helyébe a falusi és a városi társadalom kettőssége lépett. A város és a falu termelési viszonyai közötti különbség felszámolásában mindenekelőtt két tényező játszott döntő szerepet. Egyfelől a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amelynek következtében a falusi társadalomban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, másfelől pedig a feszített ütemű iparfejlesztés, amely a falusi lakosság jelentős részét az iparba vonzotta, és ennek következtében „városi dolgozóvá" tette, azonban lakóhelyük továbbra is a falu maradt. Ennek következtében ma már a falusi lakosságon belül is kisebbségbe kerültek a mezőgazdaságban dolgozók és a falusi népességen belül a városi népességhez hasonló arányúvá vált a munkásosztály.; Mig országosan az aktív keresők 57,1 százaléka tartozik a munkásosztályhoz, addig ez az arány a községi aktív keresők között kereken 55 százalék. Ennek ellenére közel sem mondhatjuk ma még, hogy a városi és községi népesség társadalmi összetétele kiegyenlítődött. A különbséget azonban nem a munkásosztályhoz tartozók aránya adja. A városok és a községek társadalmi szerkezete közötti különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy a városokban — különösen Budapesten — sokkal több a szellemi foglalkozású, mint a községekben, ezzel szemben Budapesten lényegében nincs, a vidéki városokban pedig elenyésző kisebbséget alkot a termelőszövetkezeti parasztság. Bizonyos különbségek a munkás- osztályon belüli rétegek területi elhelyezkedésében is vannak, éspedig nemcsak abban, hogy a mezőgazdasági munkások túlnyomó részben községi lakosok, hanem abban is, hogy a szakmunkások inkább a városokban, a betanított és segédmunkások inkább a községekben összpontosulnak. Különbségek az életmódban Viszonylag jelentős különbségek maradtak fenn város és falu között az ott élők életviszonyaiban is. A mezőgazda- sági háztáji és kisegítő gazdaságokra már többször utaltunk, és ezek a gazdaságok döntően a faluhoz (de nem csupán a parasztsághoz) kapcsolódnak. Mivel az ezekben a gazdaságokban töltött napi munkaidő átlagosan 3—4 óra, ezért azt is mondhatjuk, hogy a falusi lakosság átlagosan lémagyar társadalom születése (8.) Város és falu Pécsvárad városiasodó központja nyegesen többet dolgozik, mint a városiak. A jövedelmi kutatások viszont azt mutatják, hogy ezzel a többlet munkával nem feltétlenül jár többlet jövedelem. 1972-ben a községi lakosság egy főre jutó havi jövedelme elmaradt a városi lakosságétól, és ez nem egyszerűen az eltérő foglalkozási szerkezetből adódik, hanem szinte minden társadalmi rétegnél megfigyelhető. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a községi háztartások ezt a városiaknál alacsonyabb jövedelmet úgy érik el, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövedelmekkel lényegesen kiegészítik a munka- viszonyból származó jövedelmeket. A háztáji és kisegítő gazdaságokból származó jövedelmek aránya a paraszti háztartásokénál 38, a kettős jövedelmű háztartásoknál 24 és a munkásháztartásoknál 16 százalék. A társadalmi juttatásokból az átlagosnál lényegesen kisebb mértékben részesülnek a paraszti és kettős jövedelmű háztartások, árpolitikánk pedig szintén érinti őket. Ugyanez — ha kisebb mértékben is - a falun élő munkás és szellemi háztartásokra is igaz, és ezek a tényezők tovább növelik a falusi népesség anyagi hátrányait. A községi népesség hátrányos helyzetét fokozza a falvak, városoknál gyengébb infrastrukturális és kulturális ellátottsága is. Tény, hogy ebben a vonatkozásban is óriásit léptünk előre a szocialista fejlődés során. A lakások villannyal vagy gázzal való ellátottságában ma már csak minimális a különbség város és falu között. A lakások vízvezetékkel vagy csatornával való ellátottságában azonban nagy az egyenlőtlenség. Míg Budapesten 89 és a vidéki városokban 60, addig a községekben csak 19 százalékos a lakások vízvezetékkel és csatornával való ellátottsága. Ehhez tartozik az is, hogy míg a budapesti lakásoknak 66, a vidéki városokban lévőknek 38, addig a községi lakásoknak csak 10 százaléka bérlakás, tehát a községi lakosság rákényszerült, hogy lakásproblémáit szinte teljes egészében önerőből oldja meg. Egészségesebb települési szerkezet A települési szerkezet meglévő egyenlőtlenségek között meg kell említenünk még a magyar településstruktúra két további jellemzőjét is. Az egyik Európa legtöbb országától megkülönböztető jellemző, hogy a népesség igen nagy része, mintegy 20 százaléka tömörül a fővárosban és Magyarországon, a többi város nemcsak a lakosság száma, hanem a városiaso- dottság szintje, a lakosság ösz- szetétele és társadalmi helyzete tekintetében is különbözik a fővárostól. Budapest ilyen fokú túlsúlyának különböző történeti okai vannak. Gazdasági és politikai vezetésünk úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet inkább htárányos, mint előnyös jelenség. Ezért tudatosan arra törekszik, hogy egyes vidéki városokat olyan módon fejlesszen, hogy fokozatosan a főváros „ellenpólusaivá" váljanak (bár Budapest jelentőségét a belátható időben nem fogják elérni.) Elsősorban öt városra ossz- > pontosítjuk a fejlesztést, amelyek Budapesttől körülbelül egyenlő távolságban, félkör alakban helyezkednek el (Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc). Ezek a kiemelt nagyvárosok a fővárossal együtt a centrumát jelentik az ország hat tervezési-gazdasági körzetének, amelyek a közigazgatási jellegű megyerendszer mellett a regionális tervezés egységei. A tanyaprobléma A településstruktúrával kapcsolatos különleges probléma Magyarországon az úgynevezett tanyasi népesség helyzete is. A tanyák, amelyek különösen a 19. században fejlődtek ki Magyarország egyes részein, elsősorban az Alföldön, egyedülálló lakó- és gazdasági épületek, amelyek a hajdani egyéni parasztgazdaságok földjeinek közelében helyezkedtek el. A tanyai kitelepülés előnye volt, a megművelendő földek egyszerűbb megközelítése és jobb lehetőségek kínálkoztak az állattartásra is. A legutóbbi nép- számlqjás idején 1970-ben az ország lakosságának mintegy 6 százaléka volt tanyasi lakos. A tanyasi népesség sok vonatkozásban hátrányosabb körülmények között él. Rosszabb a közművesítettség, távol vannak az iskolák, az orvosi rendelők stb. A tanyasiak hátrányos helyzete miatt az elmúlt évtizedekben sokszor felvetődött az a célkitűzés, hogy a tanyavilágot rövid időn belül felszámoljuk. Valóban gyors ütemű volt a tanyai népesség csökkenése. (1949-ben még a lakosság mintegy 20 százaléka élt tanyán), az ország egyes részein azonban meglehetősen nagy életképességet mutatnak a tanyák. Elsősorban ott, ahol intenzív szőlő- és gyümölcstermelés folyik a tanyák körüli háztáji földeken és szakszövetkezeti gazdaságokban. Szocialista építésünk 30 évében tehát jelentősen csökkent a város és a falu közötti osz- tályjellegű egyenlőtlenség, azonban települési szerkezetünk még ma is viszonylag jelentős társadalmi különbségeket, egyenlőtlenségeket hordoz és hazánk lakosságának fele a ma még hátrányt jelentő községi lakosok közé tartozik. Kolosi Tamás (KÖVETKEZIK: 9. NYITOTT ES MOBIL TÁRSADALOM) Egy esztendő alatt Egymillió-háromszázezer táppénzes nap Pécsett Szezonmunkák betegállományban Üzemleálláskor csökken a táppénzesek száma Valami nincs rendben az egészségünkkel. Orvostól orvosig futunk, marékszámra szedjük a gyógyszert — köztük a nyugtatót —, s egyre több pihenőnapot lopunk a munka rovására. Lassan már feltűnő, ha valaki több éven át folyamatosan dolgozik, nem megy orvoshoz, nem „íratja ki” magát. Nemegyszer hallani az elgondolkoztató — és figyelmeztető — példát: hazánkban háromszor-négyszer any- nyi gyógyszer fogy, mint Európa más államaiban. (Mégis, vagy éppen e miatt évről évre nő a táppénzen töltött napok száma, s csak Pécs városában 1 300 000 fölött volt 1977-ben a táppénzes napok száma. Nemrégiben Pécs város Tanácsának végrehajtó bizottságán tárgyalták, elemezték Pécs város táppénzes helyzetét, egy korábbi intézkedési terv nyomán. Elöljáróban csak annyit: a körzeti orvosok, szakorvosok, üzemorvosok szinte már előre tudják, hogy mikor várható nagyobbarányú „megbetegedés". A járványidőszakokon túl főleg a kétlaki életet élők — gyárban üzemben dolgozik, de otthon van háztáji, szőlő, gyümölcsös —, főleg a házi munkák szaporodásakor élnek a táppénzes joggal. (Ugyanakkor az üzemen belüli viszonyok is táppénz-meghatározó szereppel bírnak: ha egy üzem egy időre karbantartási munkák miatt leáll, az üzemorvoshoz kevesebben mennek fájdalmas arccal, fájó derékkal. Természetesen hozzátenném: a szimulánsok köre nem döntő o táppénzhelyzet elemzésekor, de rájuk is kell figyelni. Éppen emiatt az utóbbi években a keresőképtelen „állomány” ellenőrzése, a táppénzes mutatók vizsgálata és a gyorsabb gyógyulást célzó szaktanácsadói tevékenység az egészségügy kiemelt feladata lett. A tóppénzhelyzetet Pécsett a két bányaüzem döntően befolyásolja, de ugyancsak döntő jelentőséggel bír a gyermekápolási napok számának emelkedése. A rehabilitáció helyzete az üzemekben évek óta változatlan, o lehetősége szűkre szabott, s így az üzemorvos hiába igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a csökkent munkaképességű dolgozó állapotának megfelelő helyen végezhessen munkát. így aztán ez a vonal is jelentősen emeli o táppénzes mutatókat. Visszatérve a gyermekápoláshoz: a minisztertanácsi határozat a gyermekápolási jogok körét szélesítette — a határozatot minden szempontból üdvözöltük —, de emiatt 1973 és 1.977 között o kiutalt napok száma ötszörösére, a táppénzes esetek száma pedig több mint tízszeresére emelkedett. Ez az egyetlen terület, ahol a táppénzes napok számának emelkedése egy igen pozitív eredményeket hozó népese- désoolitikai határozat velejárója. Mindenesetre a táppénzes helyzetet meghatározó soksok tényező közül ki kell emelni azokat, melyek nem takarnak feltétlenül „betegséget", munkaképességkorló- tokat. S emiatt a táppénzre vevők az eddigieknél bizonyára nagyobb figyelmet fognak fordítani a megfelelő ellátás biztosítása mellett a keresőképtelen állományban lévők mielőbbi munkába állítására. S azt is jobban, szigorúbban fogják megnézni, hogy kit és mennyi időre írjanak ki — otthoni pihenőre. Hiszen mindennap, amit a munkahely elvesztett a népgazdaság vesztesége, mindannyiunk vesztesége. K. F. A Farostlemezgyár üzemi óvodája Jesz októberre a mohácsi szőlőhegyi volt általános iskola Új Intézmény Boksán, Kémesen, Orfűn Óvodai felvételek A csaknem 19 000 baranyai óvodáskorú gyermek közül 14 353-an jártak az elmúlt évben óvodába. Ez évben is több ezer szülő kérelmezte gyermeke felvételét. A megyei tanács és a városi tanács művelődésügyi osztályán kapott tájékoztatás szerint az igények egy részét nem tudják kielégíteni. A szeptember 1-től számítandó óvodai tanévben 150- nel növekszik a vidéki férőhelyek száma. Új óvoda indul Baksán, Kémesen és Orfűn. A versendi, sombereki és a szigetvári Zrínyi óvoda pedig egy- egy csoporttal bővül. Ezeket a fejlesztéseket részben megyei, részben helyi erőforrásokból valósítják meg. A három új óvodával egyben tovább csökken az óvodával el nem látott kisebb baranyai települések száma. A községi óvodák többsége fel tudja venni a jelentkező, igényjogosult gyermekeket, ám a megnövekedett létszám miatt itt is várhatók elutasítások, pontosabban megszűnik az a városokban nem is ismert külön kedvezmény, hogy a gyermekgondozási szabadságon lévő, illetve nem dolgozó anya óvodáskorú gyermekét is felvették. Ahol túljelentkezés van — városokban is így történik - bizottság határoz a felvételekről. Némely településen — Szent- lőrinc, Mázaszászvár, Villány, Sellye, Beremend, Boly — az igényjogosultak egy részét sem tudják majd felvenni. Boly egyébként máris lépni szeretne a gondok megoldása érdekében. A mezőgazdasági kombinát, illetve több helyi üzem és szövetkezet pénzügyi összefogása lehetőséget adna egy 25 fős új csoport indítására, ám jogszabályilag rendezetlen a társadalmi, gazdasági szervek támogatásából a költségvetési bérkeret képzése, ami viszont a munkáltatói jogok gyakorlásának alapfeltétele. Vagyis az óvoda vezetője minden szükséges berendezést, felszerelést megvásárolhatna, csak fizetést nem tudna adni a gyerekeket ellátó óvónőknek, dajkáknak! A városokban sem megnyugtató a helyzet. Szigetváron — annak ellenére, hogy ismét 25 újabb gyermeknek alakítottak ki helyet — várhatóan — ötven jelentkezőt kell elutasítaniuk. Siklóson sem tudnak felvenni ötven gyermeket. Tulajdonképpen hetven kérelemre kellett volna elutasító választ adniuk, de a gyűdi óvoda 25 férőhelyes bővítésével húsz siklósit ide vesznek fel. Mohácson 190 szülőnek kellett nemet mondani, ám épp a múlt héten döntöttek arról, hogy előbbre hozzák az 1980-ra tervezett új óvodájuk építését. A farostlemezgyár pedig egy harminc gyermekelhelyezésére alkalmas üzemi óvodát létesít a volt szőlőhegyi iskolában, amit októberben akar megnyitni. Komlón 340 kisgyermek nem fér el a meglévő intézményekben. A városi tanács a helyi üzemek segítségével óvodákban meglévő helyiségekből csaknem" 150 új férőhely kialakítását tervezi. Az üzemeltetés költségeinek biztosításához a megyei tanács támogatósát kérte. Pécsett nem változott a helyzet, hiszen a tavaly létesített 545 férőhelyet — mivel szükség volt rá — már menet közben betöltötték. Idén 425 férőhelyet terveznek, illetve az iskolába induló 1806 gyermek helyére tudnak újonnan jelentkezőket felvenni. Ezekre a helyekre 3399-en jelentkeztek... T. É.
