Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-06 / 215. szám
DN HÉTVÉGE 6. RIPORT 1978. AUGUSZTUS 6. Á tavak és erdők vá rosa Akárhányszor is mentem végig Schwerin sétálóutcáján, végűi mindig az óváros piacterén kötöttem ki. Elnéztem az egymáshoz simuló színes ponyvával fedett zöldséges standokat, a tér' hátterében magasodó Mária és Szent János templomát, amely a legszebb középkori északnémet gát stílusú egyházi építmények közé tartoíik, a műtörténetileg is értékes egykori polgári, favázas lakóházakat. Schwerint, Pécs NDK-beli testvérvárosát — amely feltehetően a hetedik századból származó szláv település — a tavak és erdők városának nevezik, s nem véletlen. A száznégyezer lakosú megyeszékhelynek hét tava van. Keletre hosszan elhúzódik a Schweriner See, az NDK második legnagyobb tava. A huszonegy kilométer hosszú tó és közvetlen környéke természetvédelmi terű-' let, gazdag madárvilággal és a számunkra szokatlanul hűvös, tizenöt fokos vízzel. Az egymást érő üdülőtelepeken nyaralók is inkább a víI I zisportoknak hódolnak. A Zippendorfban emelt mintegy száznegyven méter magas televíziós toronyból í érzi csak igazán az idelátogató, hogy Schwerin a vizek városa. Jól kivehető innen az egyre jobban fejlődő megyeszékhely új iparnegyede, a házgyár, az épülő új városrész paneltömbjei, az óváros a színházzal és a múzeummal, ahol főként németalföldi mesterek — Rembrandt és Rubens —értékes képei láthatók. Schwerin alig harminc kilométerre van a Keleti-tengertől. A Wismarba vezető úton kocsi kocsit ér. Útközben megpihenünk a ma már ipari műemléknek számító szélmalomban kialakított presszóban: jólesik a kávé még akkor is, ha ez hosszabb lére eresztett. Wismar: alig hatvanezer lakosú kikötő- és hajógyárváros. Az NDK második legnagyobb hajóforgalmat lebonyolító kikötője. Évente két és fél millió tonna áru érkezik ide, illetve indul útnak a világ minden tájára. Errefelé ritkán fordul meg a magyar turista: ám Warnemünde, Timmendorf és Boltenha- gen tengerparti fürdője már ismertebb a magyarok körében. Népszerű is, csak mi melegebbhez szoktunk. Salamon Gyula és Seres Éva riportja