Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-24 / 233. szám
1978. augusztus 24., csütörtök DlmaatOlt napló 3 Kiemelt feladat az ingatlankezelés Meddig élnek a házak? Fél évszázad mulasztását kell pétolni Pénz van, a munkát kell elvégezni Az új kórház megoldja a gondokat Magas szintű gyógyítás mostoha körülmények között Elismert a szigetvári minta Áldozatos orvosi, egészségügyi munka „Számottevő eredményeink mellett a lakáskérdés változatlanul legnagyobb társadalompolitikai problémánk ... Nagy anyagi erőt köt le a lakásállomány karbantartása, a korszerűtlenné vált lakások szanálása és pótlása”. (Az MSZMP KB 1973. április 19—20-i határozatából.) Négydimenziós városok — az építészek gyakran illetik ezzel a találó elnevezéssel azokat a településeket, ahol elöregedett a városmag, a régi és új házak egy épületcsoportban vannak jelen. Itt a térbeli kiterjedés mellett a negyedik meghatározó: az idő. Vagyis a házak életkora, mely nemcsak attól függ, hogy milyen anyagból (téglából, vasbetonból), milyen technológiával épültek. Abban, hogy meddig él egy épület, lényegesen közrejátszik fenntartása: a rendszeres karbantartás vagy éppen a felújítás. Az építészek általában egy emberöltőre tervezik a házakat, még ha száz év múltán is lakják azokat, mivel a fizikai és erkölcsi kopás nem egyszerre következik be — az utóbbi sokkal hamarabb. Az idő ostromában Az elöregedés jegyeit magukon viselő épületek száma nem csekély az országban. Épp ezért napjainkban gyors intézkedést követel a pusztító idő ostromának visszaverése. A közelmúltban több fórumon (az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának ülésén, a III. országos épületfelújítási konferencián) foglalkoztak a szakemberek az ingatlankezelés megnövekedett feladataival, ez épület-rehabilitáció és rekonstrukció helyzetével. A népgazdasági tervben is kiemelt helyet kapott az ingatlankezelés: az elmúlt tervidőszakhoz képest ebben az ötéves tervben csaknem kétszeresét, 30 milliárd forintot költhe- tünk a tanácsi kezelésben lévő lakóépületek fenntartására. 85 ezer lakás vár felújításra, ebből csaknem 50 ezer a fővárosban. 35 ezer lakást kell korszerűsíteni, ennek majdnem fele vidéken van, és 18 ezer műemléklakás zárja le a sort. Az előirányzott összegből 16 milliárd Budapesté, a fennmaradó 14 milliárd forint a megyék között osztódik el, melyet a tanácsok beépítettek költségvetésükbe, tehát öt évre előre tudhatják, hogy az épülő új lakóházak mellett mennyit és milyen ütemezésben költhetnek a régi épületek karbantartására, korszerűsítésére. A pénz azonban nem minden, bizonyítja az is, hogy míg a fővárosban időarányosan használják fel a felújításra fordítható összeget, addig vidéken — a? építőipar kapacitáshiánya miatt — egyes nagyvárosokban, mint Pécsett, Debrecenben, Győrött nem tudták elkölteni a pénzt, illetve átcsoportosították. Például Baranyában Siklós, Szigetvár részesült belőle. Ugyanakkor Pest, Békés, Bács, Veszprém és Zala megye fenntartásiépítési erői a pénzügyi fedezethez mértek, sőt terven felül is vállalnának, amennyiben megkapnák rá az állami támogatást. A vidék helyzete korántsem annyira aggasztó, mint a fővárosé. A megyei tanácsok tervei alapján előreláthatólag 5—10 évvel hamarabb befejeződik a karbantartás-lemaradások pótlása mint Budapesten, ahol az ezredfordulóra tervezik a félévszázados elmaradások felszámolását. Hogy milyen horderejű feladat a meglévő lakásállomány fenntartása, érzékeltetésére elég néhány adat: A lakosság 3,5 millió otthonban él, az állami tulajdonban lévő lakások száma 690 ezer, ebből 281 ezer vidéki lakás. Ennek a 281 ezernek a 76 százaléka összkomfortos és komfortos, a fennmaradó részt a fél-, illetve komfort nélküli, továbbá a szükséglakások teszik ki, ez utóbbiak száma még mindig 15 ezer. Ne feledkezzünk meg a 25 ezer társbérletről sem. Tehát a hajlékoknak majdnem egynegyede mielőbbi rehabilitációra, teljes újjáépítésre szorul. Ez nemcsak konzerválást, hanem korszerűsítést is jelent, vagyis a ma és holnap emberének igényeit kell, hogy kielégítsék az átalakított, jobb belső elosztású, központi vagy gáztüzelésű, fürdőszobás otthonok. Köztudomású, jelenleg egy 54 négyzetméter alapterületű lakás építési költsége 420 ezer forint. A felújítás, korszerűsítés költsége ennek az összegnek a 65—70 százalékát nem haladhatja meg, mert azon túl már nem lenne gazdaságos, s inkább az újjáépítését kell választani. Az is mérlegelendő, hogy a rehabilitált épület használható lesz-e még legalább 30—40 évig? Természetesen egy ház lebontásába beleszól a városképi jelleg is, mivel a történeti városrészekben egy új épület zavarhatja az összhangot. Egységes cselekvéssel Az ország lakásállományának karbantartása komplex feladat: csak összehangolt munkával valósítható meg. Szervezett együttműködés, a tanácsok (mint beruházók), az építőipari és ingatlankezelő vállalatok egységes cselekvése szükséges hozzá. A régi házak megőrzése, megóvása legalább annyira fontos, mint az új lakások építése. Társadalmunkban épp olyan szociális problémát vet fel, s lényegesen befolyásolja a lakosság életkörülményeit Nem elég egy házat felépíteni, azt fenn is kell tartani, s amennyiben karbantartását elhanyagolják, úgy az épület idő előtt tönkremegy. Nehéz évek elé néz a 22 vidéki ingatlankezelő vállalat, a 43 városgazdálkodási vállalat és a 20 költségvetési üzem, mert a múlthoz képest jóval nagyobb felelősség hárul rájuk a régi és új házak állapotáért. Nem kevésbé a tanácsi építőipari vállalatok, melyeknél szinte feledésbe merült a hajdani „tatarozó profil”, pedig létük meghatározója volt a múltban. Jelenleg a karbantartási és felújítási feladatoknak 38 százalékát az ingatlankezelők, 34 százalékát a tanácsi építőipar, a többit a szövetkezeti és kisipar látja el. Megyénként változik az arány: míg a fővárosban a tanácsi építőipar végzi a felújítások 50 százalékát, addig vidéken ennél jóval kevesebbet vállal, Somogybán péí^ dául alig éri el a 10 százalékot. Általában a vállalatok építési kapacitásuknak 18—20 százalékát kötik le erre a célra. Roppant kevés, holott elsősorban a tanácsi építőiparra tartoznának a nagyobb felújítási, korszerűsítési munkák, s az IKV- nak több ideje jutna a fenntartásra, karbantartásra. Rendszeresebb lehetne így a házak tmk- ja, jobban kielégíthetnék a lakossági igényeket, s nem következnének be olyan nagymérvű leromlások, mint amelyek ma tapasztalhatók azokon az épületeken, amikre 40—50 évig feléjük se néztek. Az utóbbi években gyorsan fejlődtek az Ingatlankezelő Vállalatok: korszerű műhelyekkel, raktárral, szociális létesítménynyel központi telep épült Szombathelyen, hamarosan átadásra kerül Miskolcon, Tatabányán, Békéscsabán és Nagykanizsán is a jól felszerelt műszaki telep. Rendszeres éjjel- nappali ügyeletet vezettek be az IKV-k. A 2,2 milliárd központi fejlesztési alapból csaknem 1 milliárd forintot kaptak a vidéki vállalatok telepeik korszerűsítésére, új létesítményekre, gépesítésre, állványozásra, új technológiák bevezetésére. Az összegből átmeneti lakások építésére is felhasználhatnak, ezzel az épületfelújításokat megkönnyítik, hisz a lakók ideiglenes átköltöztetésével sokkal zavartalanabbul, gyorsabban bonyolíthatók le az átalakítások. Nagy árat fizetnénk Még 1972-ben az IKV-k létrehozták társulásukat. Célja: a műszaki fejlesztésben elért eredmények közös hasznosítása, a rendszeres szakmai továbbképzés. A testvérvállalatok részvételével egy-egy megyében bemutatókat tartanak, például vakolt homlokzatok műanyag felületképzéséről Oroszlányban, a gépesített karbantartásról Pécsett, s gondolnak a közeljövőre is: előadásokat hallgatnak a nagypaneles (házgyári) lakótelepek felújításáról, karbantartásáról, mely lényegesen eltér a hagyományostól. Az elmúlt évtizedek „ráérünk arra még” felfogásának kárát most érezzük, s ebből okulva már jó előre gondolni kell arra, hogy a 10—20 éves házak karbantartásának elhanyagolásáért nagy árat fizetnénk, hisz a víz és hőszigetelések, a különböző vezetékek, szerelékek tmk- jának elmulasztása komoly következményekkel járna. Igaz, hogy 100 évig is élhet egy ház, de az már rajtunk múlik, hogy: UNOKÁINK IS LÁTNI FOGJAK? Horváth Anita A szigetvári kórház bizony megkopott. A nem éppen bizalmat sugárzó épületben megfeszített munkát végeznek orvosok, szakkáderek azért, hogy a járás és város szívdobbanásai ne térjenek el a normálistól, és feladataikat maradéktalanul elláthassák. Dr. Virág Sándor kórház- igazgató főorvossal éppen a jelent próbáltuk vázolni, a jövő szemszögéből, melyet az új kórház alapoz. (Ez év végén, ha minden jól sikerül, megkezdik a gépek-műszerek szerelését, s ezzel új időszak veszi kezdetét.) A szigetvári minta Mint általában a kis kórházak — gondolnánk — a szigetváriak is élik nyugodt hétköznapjaikat. így is van ez, meg nem is, hiszen a falakon túlra is tekinteniük kell. A kórház a fekvőbeteg-ellátáson kívül 1962(1) óta — innen számolhatjuk a szigetvári egészségügyi integrációt — mint bázisintézmény tevékenykedik. Irányítja és ellenőrzi a város és a járás egészségügyi ellátását, szakmai, szervezeti és gazdasági egységben irányítja és ellenőrzi a körzeti orvosi, üzemegészségügyi, gyermekorvosi szolgálatot, a szakorvosi rendelőintézetet és a hozzá tartozó gondozóintézeteket, tehát közel 30—40 ezer ember egészségéért felelnek. Ezt a szervezett egységet ismerte el annakidején az Egészségügyi Minisztérium, úgy mint „szigetvári minta”. Egyelőre maradjunk csak a kórháznál. Évente átlagban 3000—3200 beteg egészségének visszaadásán fáradoznak az orvosok, összesen tízen. Négy betöltetlen státus várja további négy orvos érkezését. A nyár végén a friss diplomások érkeznek Pécsről, s talán gondjaik enyhülnek. Ilyen kis létszám mellett állandó éjjel-nappali ügyeletet adni — az ügyeleti rendszert úgy kialakítani, hogy mindig legyen szakorvos készenlétben — nagyon nehéz. (E miatt minden szakorvos kétnaponként vagy a kórházban, vagy otthon a telefon mellett tart készenlétet.) A három fő profil Sebészet, szülészet, belgyógyászat — a három fő profil. Mindhárom osztály működését szakmai színvonal tekintetében jónak ítélik a megyei szakmai főorvosok, bár — rossz kifejezéssel élve — nagyon szűk a kapacitásuk. Ä szülészet-nőgyógyászati osztályon évente közel 500 műtétet végeznek — ebből 100—120 az úgynevezett „nagyműtét”, ami jóval több, mint a hasonló ágylétszámú kórházakban. A legszebb funkciójuk: évente 500—600 szüléshez nyújtanak segédkezet, segítik a járás és város terhesgondozását, itt végzik a kismamák számára a központi tanácsadást. Megjegyezendő: az osztály munkáját nehezíti, hogy csak 1(1) szakorvossal rendelkeznek. A sebészetnél egyre nagyobb tehertételként jelentkezik a közúti balesetek gyarapodása, s ehhez még hozzájön a hiányos, korszerűtlen műszerellátottság. Emiatt mind többször kell más kórházba, más klinikára küldeni a beteget. A kórház belgyógyászati osztálya mutatja legszembetűnőbben az „összement kórházfalakat": évek óta igen magas az ágykihasználási mutató. Ez azt jelenti, hogy gyorsan kell „forgatni" a beteget, az átlagos ápolási napok száma alig emelkedik tíz fölé. Arra pedig lehetőség- nincs, hogy úgynevezett gyógyító kúrát végezzenek. A lábadozót minél előbb haza kell küldeniük, hiszen a kapuban már ott a következő. Van előrelépés A szorító gondok ellenére az elmúlt öt esztendő főleg szakmai téren előrelépést hozott. Létrehozták a ma már korszerűnek mondható központi laboratóriumot ésv röntgen- osztályt. Ez a két osztály biztosítja mindazon diagnosztikai feltételeket és eszközöket, amelyek a modern betegellátáshoz feltétlenül szükségesek. Megalakították a kórház központi anaesthesiológiai szolgálatát. 1975-től bevezették az új készenléti-ügyeleti rendszert. 1976-tól működik a városi központi körzeti orvosi ügyelet, alig fél éve pedig a központi járási körzeti orvosi ügyelet. Á kórház azonban nem csak a gyógyítást vállalja. A körzeti orvosok továbbképzésében, szakmai konzultációs napok szervezésében is élen jár, ugyanakkor már az új kórház jövőjét is egyengetik, jelenleg 30 egészségügyi szakdolgozó számára tartanak tanfolyamot, ahol szinte minden orvos előadó. Ugyanis 1980-ban — a tervek szerint — belép az új kórház első üteme, a 330 ágyas elme-rész. S ott is szükség lesz szakképzett dolgozókra, orvosokra. Ott lesz a központi sterilizáló, a központi konyha, mosoda is, melyek a mai „öreg" kórházat is ellátják. S a távolabbi jövő, amely feltehetően a hatodik ötéves terv programja, a kór- házépítés második szakasza: egy 220 ágyas általános kórházi rész. Jól járunk vele Az ideg-elme gyógyászatban az új kórház belépésével jól jár megyénk. A kisegítő létesítmények — mint a mosoda, sterilizáló, konyha — a szigetvári kórház számára is jól jönnek, de még jobb lesz, ha majd egészen új kórházba költözhetnek a szigetváriak. Addig ezen a szinten kell kitartani — 1985-ig. Kozma Ferenc Közlekedési park Sásdon Százezer forintnyi társadalmi munkával segítették a sásdiak ezidáig a nagyközség közlekedési parkjának építését. A nyár elején . kezdett munkával a játszótér és a sporttelep szomszédságában lévő területet alakítják át közlekedési parkká. A járási hivatal műszaki osztálya társadalmi munkában készítette a terveket, a Baranya- csatorna menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat dolgozói kialakították az utak nyomvonalait. A sásdi üzemek szállító gépkocsijai pedig hétvégeken hordték a kőzúzalékot. A MEZŐGÉP mágocsi üzemének dolgozói már készítik a közlekedési jelzőlámpákat. E hónap végén, szeptember elején a szegélykövek is helyükre kerülnek, s egy aszfaltréteg borítást követően a gyerekek birtokukba vehetik a parkot. Házfelújítás Pécsett, a Sörház utca sarkán
