Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-03 / 212. szám

1978. augusztus 3., csütörtök Dunántúli napló 5 NAGYVILÁGBAN Harcok és izraeli célok Libanon a Biztonsági Tanácshoz fordul ? Libanonból ismét hadijelen­tések érkeznek: nemcsak a déli országrészben — ahol a hadsereg egységeinek a jobb­oldali milicisták támadásai miatt még mindig nem sike­rült Kaukűbából tovább halad­niuk — hanem most már a középső és az északi terüle­teken is folynak harcok. Bei­rut keresztények lakta kerüle­tében a rendőrség közlése sze­rint 11 halottja és mintegy 60 sebesültje van a legújabb lö­völdözéseknek. A lakosság je­lentős része ismét az óvóhelye­ken próbálja átvészelni a har­cokat. A jobboldali erők rá­diója ezúttal is az arabközi békefenntartó erők soraiban levő Szíriái katonákat vádolja a harcok kirobbantásával, de a zavaros helyzetben ez a vád sem megerősítést, sem cáfolatot nem nyert. Miközben Fuad Butrosz had- és külügyminiszter állandó kapcsolatot tart fenn amerikai és más nyugati diplomatákkal, Szárkisz államfő állítólag az ENSZ biztonsági tanácsának összehívására irányuló lépést fontolgatja. A libanoni vezető politikusok a helyzetet ele­mezve egyre inkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy a libanoni államhatalom hely­reállítását, vagyis a hadsereg alakulatainak délre vonulását Izrael akadályozza. Szelim Al-Hossz miniszterelnök legfris­sebb nyilatkozatában ki is je­lentette: Izrael célja az, hogy Dél-Libanont továbbra is sa­ját befolyási övezetének tart­sa meg. Libanon állandó ENSZ-képvi- selője szerdán New Yorkba utazott, hogy sürgős tárgyalá­sokat foltyasson Kurt Wald- heimmel, a világszervezet fő­titkárával.---------------'♦----------------­+ PÁRIZS: Szerdán befejező­dött a francia repülésirányítók öt napig tartó túlbuzgósági sztrájkja. A sztrájk nagy fenn­akadásokat okozott a nyugat­európai országok légiforgalmá­ban. ♦ BERLIN: Már csak néhány hét és Bajkonurból — valószí­nűleg a Szojuz—31 fedélzetén — szovjet parancsnokkal együtt elindul az űrbe az első NDK- beli kozmonauta. A Szojuz—31 csatlakozik majd a Szaljut-6 űrállomáshoz, és a két űrha­jós, aki különböző készüléke­ket és berendezéseket visz ma­gával, a törzslegénységgel együtt egy hétig újszerű kuta­tásokat végez. ♦ BRÜSSZEL: A Közös Piac tagországaiban májusban, áp­rilishoz képest 0,9 százalékkal csökkent az ipari termelés. A Brüsszelben közzétett adatok szerint Hollandiában 3 százalé­kos, Nagy-Britanniában 2,3 százalékos, Franciaországban 1,9 százalékos, Belgiumban 1,7 százalékos csökkenés mutatko­zott. Olaszországban, Dániában és a Német Szövetségi Köztár­saságban ugyanakkor kis mér­tékben növekedett az ipari ter­melés. ♦ WASHINGTON: Az ame­rikai képviselőház szerdai ha­tározata nyomán ismét megin­dulhatnak Törökországba az amerikai fegyverszállítmányok. Alig három szavazatos több­séggel: 208 szavazattal 205 el­lenében a törvényhozás jóvá­hagyta az egy héttel korábbi szenátusi döntést a fegyverszál­lítási tilalom feloldásáról. A törvény, amely Carter elnök külpolitikai sikereként értékel­hető, és a NATO-tagországok nagy megelégedésére szolgál, egyúttal egymilliárd dolláros katonai segély folyósítását is előirányozza. ♦ A Budai Parkszínpadon vendég­szerepeit a Brasil Tropical együttes — Edvaldo Carneiro és Domingos Campos revüje. Az etióp hadsereg újabb helységeket szabadított fel Eritreában Az etióp hadsereg a széles néptömegek támogatásával folytatja támadó hadműveleteit Eritrea tartományban. A regu­láris csapatok kedden — a szeparatistók elkeseredett ellen­állása ellenére — felszabadí­tottak három megerősített tele­pülést: Digsát, Segeneitát és Aresát — jelentette be az or­♦ PEKING: Kinai sebészek végrehajtották az első szívátül­tetést az országban, és a pá­ciens már rövid sétárg is ké­pes - jelentette a sanghafi rá­dió. Az újszíves egy 38 éves tanár, aki 20 éve súlyos szív- bántalmakban szenved. Fóka az Elbában Ebben az évtizedben már má­sodszor ritka látogatója van az NDK-beli Magdeburgnak, ponto­sabban az Elba folyó magde- burgi szakaszának: egy fóka. A jövevény ugyanúgy felkeltette a város lakóinak kíváncsiságát, mint a hét évvel ezelőtt megje­lent, Magdeburg lakói által „Trixi,,-nek elkeresztelt rokona. „Trixi" akkor négy hónapig lu­bickolt az Elbában, majd eltűnt. A magdeburgi állatkert igaz­gatójának véleménye szerint ,.fel­fedezői kíváncsiságról" van szó, ami szinte természetes olyan in­telligens állatoknál, mint a fó­kák. + PÁRIZS: A francia kor­mány Giscard d'Estaing állam­fő elnökletével megtartott szer­dai ülésén úgy döntött, hogy kiutasítja az országból azt a három iraki diplomatát, akik hétfőn tüzet nyitottak az iraki nagykövetség elleni támadás miatt letartóztatott fegyveresre és az őt kisérő francia rend­őrökre — jelentette be közle­ményében a francia kormány­fői hivatal. ♦ SANTIAGO DE CHILE: A chilei kormány kedden elren­delte Manuel Contreras Sepul­veda nyugalmazott tábornok­nak, a DINA az azóta átszer­vezett chilei titkosrendőrség egykori főnökének őrizetbevéte­lét. Az intézkedésre azt köve­tően kerül sor, hogy a washing­toni nagyesküdtszék hivatalo­san vád alá helyezte Contre- rast és több társát, mivel ré­szük volt Orlando Letelier egy­kori chilei külügyminiszter Wa­shingtonban, 1976 szeptemberé­ben történt meggyilkolásában. szágos forradalmi operatív pa­rancsnokság közleménye. A szeparatistók visszavonulás közben iparvállalatokat, iskolá­kat, kórházakat semisítettek meg, így a felszabadított terü­leteken a legfontosabb feladat a gazdasági objektumok helyre- állítása és a lakosság megse­gítése. + KARACHI: Szerdán reggel Karachiban két arab fegyveres tüzet nyitott Irak ottani főkon­zuljának a főkonzulátus épüle­te elé érkező gépkocsijára. A támadók és a főkonzulátus biz­tonsági őrségének tagjai tűz- párbajt vívtak egymással. A két arab egyike meghalt, egy pakisztáni rendőr, valamint az iraki főkonzulátus egyik magas rangú tisztségviselője pedig sú­lyosan megsebesült A másik merénylőt, aki szintén megeebe- sült, letartóztatták. Az iraki fő­konzul a merénylet pillanatá­ban nem tartózkodott gépko­csijában, s így nem esett bán- tódása. ♦ Egyesült Államok Női egyenjogúság? Lemondott kedden Margaret Constanze, Carter elnök poli­tikai tanácsadója, a Fehér Ház titkárságának tagja, mi­után nézeteltérése támadt az elnökkel. Constanza a Fehér Házban a nők helyzetével ösz- szefüggő kérdésekkel foglalko­zott. Margaret Constanza ha­tározottan kiállt amellett, hogy biztosítsanak egyenlő jogokat a nőknek. Több mint félévszázaddal az­után, hogy az amerikai kong­resszusba beterjesztették azt a törvényjavaslatot, amely az ál­lampolgárok teljes egyenjogú­ságát mondta ki, függetlenül nemüktől, az amerikai nők helyzete még ma sem tekint­hető rózsásnak. Hivatalos adatok szerint a munkanélkü­liség a nők körében másfél­szer nagyobb az országos át­lagnál. Fizetésük pedig mind­össze 57 százaléka a férfia­kénak. A kétkamarás amerikai parlament képviselőházában a 435 képviselő közül mindössze 18, a szenátus 100 tagja kö­zül pedig csupán kettő nő. Mozgósítani kell a béke, az enyhülés erőit! Romesh Chandra sajtókonferenciája Budapesten Ismét megélénkül a nyugati hidegháborús körök tevékeny­sége, amelyet az amerikai kor­mányzat is támogat. A BVT július 11-e és 14-e között Moszkvában megtartott elnök­ségi ülésén az új világpoliti­kai helyzetnek megfelelő új békemozgalmi teendőket és módszereket dolgozták ki — hangsúlyozta szerdai budapes­ti sajtótájékoztatóján Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke. Az Országos Béketanács vendégeként hazánkban tar­tózkodó Romesh Chandra a nemzetközi élet főbb kérdéseit elemezve rámutatott: a NATO május végi washingtoni ta­nácskozásán hozott döntések célja egyértelműen a fegyver­kezési verseny növelése. Nem­csak a katonai költségvetés minden eddiginél magasabb, dollármilliárdjairól van szó, ha­nem a fegyverarzenál minőségi változásáról, új fegyverrend­szerek kidolgozásáról is. Ezek­hez az elképzelésekhez „jól il­lik" a NATO-országoknak egy másik határozata, amely szerint — ha úgy látják jónak —, ké­szek beavatkozni más országok ügyeibe is. Afrikában a zairei események alkalmával a vi­lágnak már szembe kellett néznie a nyugati országok nyílt támadásával. Kissé más a helyzet Indokínában, Vietnam­ban. A közvetlen támadó Kam­bodzsa, óm mögötte a NATO erői mellé egyre inkább fel­sorakozó Kína áll. — Az enyhülésre veszélyes, új köntösben jelentkező hi­degháborús jelenségekről van tehát szó — mutatott rá a Bé­ke-világtanács elnöke. — A köz­véleményt fel kell világosítani az egyes nyugati körökből szét­gyűrűző gyűlöletkampányról, hogy minden haladó szerve­zetet, minden népet az impe­rializmus és az új hideghábo­rú ellen, az enyhülés mellett harcolók sorába állítsuk. Ezért szólít fel mindenkit a Béke-vi; lágtanács az ENSZ leszerelési ülésszaka határozatának, a New York-i közgyűlésen el­hangzott szovjet és más szo­cialista országok javaslatainak támogatósára. A havannai világifjúsági fesztivál — amelynek megnyitó­ján Romesh Chandra is részt vett —, az antiimperializmus, a béke, a barátság és a szolida­ritás jelszavával egységes cé­lokat fogalmazott meg. — A világ fiataljainak kép­viselői a nemzetközi politika „órája" szerint megfelelő idő­ben és megfelelő helyen gyűl­tek össze, hiszen Kuba példa a nemzeti függetlenségi moz­galmak lehetőségeire és ered­ményességére — mondotta.- A kedvezőtlen jelenségek ellenére a BVT kibővített el­nöksége azt állapíthatta meg, hogy a világ békemozgalma még soha sem volt annyira erős, mint ma. A további harc­hoz támogatást várnak a Ma­gyar Országos Béketanácstól is, amelynek képviselői eddig is a mozgalom első soraiban küzdöttek — mondotta befeje­zésül Romesh Chandra. Ezt követően Sebestyén Nán- dorné, az OBT főtitkára tájé­koztatta a sajtó képviselőit a Béke-világtanács elnökségi üléséhez kapcsolódó magyar- országi tervekről és békemoz­galmunk decemberi kongresz- szusának előkészületeiről. El­mondotta, hogy a most követ­kező hetekben tudományos konferenciákon, szolidaritási napokon, nemzetközi tanács­kozásokon tűzik napirendre a mozgalom időszerű kérdéseit. — Szovjet útinapló — /. Föld alatti szoborkert Mintha hómezőbe fúródna a gép orra, amikor eléri a fel­hők felső határát. Néhány percig úgy tűnik, az ablakra kívülről papírlapot ragasztot­tak, azután ritkul a pára. Oda­lenn havas nyírfaligetek, mesz- szebbre apró kertes házikók, alattunk pedig Seremetyevó betonpályáinak szürke szalag­jai, s máris gurulunk az egyi­ken. Faházak — dácsák, azaz nyaralók — és fából épült la­kóházak, behavazott nyíresek között vezet Moszkvába az autóút. Hirtelen hatalmas vas­szerkezetet hagyunk el. Egy fura épület váza is lehetne. — Sün — mondja a kísé­rőnk. Én így sem tudom, mi volt az, de azonnal eszembe jut­nak a háborús olvasmányok. A második világháború alatt, a hatalmas vastövisekből ké­szült tankcsapdákat hívták így. De ez az út melletti sün új: emlékmű a szovjet főváros egykori védelmi vonalainak he­lyén. Hamarosan lakótelepek tűn­nek fel. A Leningrádszkij prosz- pekten megyünk. Budapesti tá­volságokhoz szokott szemem megnyugszik: rögtön bent va­gyunk. De elfelejtettem, hogy Moszkvának már majdnem annyi lakosa van, mint Ma­gyarországnak. Innen még majd egy óra a város központ­ja, s úticélunk, a Vorovszkij utca, Rosztovék háza. Ma a Szovjet írók Szövetségének köz­pontja. Valaha a Rosztov gró­foké volt, Natasáéké a Hábo­rú és békéből. Ebbe a házba hozták a sebesült Andrej her­ceget Borogyinóból. Azóta Bo- rogyinó is beleépült Moszkvá­ba. Rövid megbeszélés, ismerke­dés után kísérőnk, Mojszej Iz- railovics Akerman szállásunkra kalauzol bennünket. Ki se cso­magoltam, máris arra gondo­lok, hogy mihamarabb el kell jutnom a Szadovájára. És egye­dül. Még térképem sincs, de nekivágok. A szállótól nem messze rémülten taxiba ülök. Petrov társszerzőjének, llfnek egy 1926-ban írt karcolata jut az eszembe: „Csakis Moszkvá­ban tudja meg az ember, hogy mi is az a mellékutca. Mert igazi mellékutca csak Moszk­vában van .. . hosszanti irány­ban a mellékutca háromszor változtatja meg a nevét, há­romszor az irányát, egyszer pedig keresztezi önmagát.” Négy évtized úgy szállt el azóta mint a füst. A társszer­ző Petrov, sok más moszkvai és szovjetunióbeli íróval együtt a második világháborúban halt hősi halált. Nevüket márvány­tábla idézi az írószövetség Vo­rovszkij utcai székházában. A hosszú névsorban Petrov neve mellett Gajdarnak, minden ál­talános iskolás kedves írójá­nak nevét is felfedeztem. Hajlamos vagyok egy kis ro­mantikára, bántam hát, hogy nem akadtam igazi mellékut­cára. Helyette elkábító távol­ságokra, járdán és úttesten erdősűrű forgalomra, A Szadováján lenni, megha­tározhatatlan dolog. Tizenhét utca és tizenkét tér alkotja. Némi erőltetéssel — tegyük meg — hasonlítható a buda­pesti kőrúthoz. Tizenöt és fél kilométer hosszú. Itt egy Hja Ehrenburg nevű gimnazista még lóvasúton járt: „Egy ge­be húzta: a Precsisztyenka úti emelkedő előtt egy fiatal fic­kó ugrott fel a lóvasútra: ő tartotta a kisegítő gebe gyep­lőjét és elkeseredetten gyüá- zott. A lóvasúton az egész Szadováját végig lehetett utaz­ni, ami igen hosszú út volt” — írta később „Emberek, évek, életem" című művében. Itt lakott Csehov is. Jurij Levitanszkij Szadovája körút című versében így írja le a házát: „Úgy szoronkodik ódon háza az új házak sorába zárva’, mint egy szerény, kicsiny fűzött kötet sok bőrkötésű könyv között.” Köd terjedezik mindenütt. Sűrű porhó, lámpák derengő foltjai, reflektorok suhanó pászmái. Hol jobbról, hol bal­ról, hol hátulról vagy szemből lök meg egy ködalak, ütkö­zöm neki valakinek. Megyek az eltűnt Szadováján, egy de­rengő M-betűig. Itt is azt je­lenti, amit Pesten: metró. Elő- kotrok a zsebemből egy ötko- pejkást, bedobom, lelépcső­zöm. Találomra beszállok egy beérkező szerelvénybe. Sok vá­lasztásom nincs is: nem jól he­lyezkedtem, s az áthatolhatat­lan tömeg amúgy is beleso­dorna. A metrózásnak ugyanis kü­lön technikája van. Nem lehet csak úgy cél nélkül megállni valahol, de ha már ez meg­történt, semmiképpen sem le­het azon a helyen gyökeret ereszteni, legföljebb az esti záróra után, addig haladni kell a többiekkel. Az egész már a mozgólépcsőn elkezdődik. Aki nem siet túlságosan, az jobbról megállhat, de balról sosem. Ha mégis ezt csinálná a tájékozatlan gyorsan a he­lyére teszik azok, akik sietnek, s a baloldalon rohannak le az állomásba. Ugyanígy lent is: ha beálltál egy sorba, oda kell utaznod, ahová a sor igyekszik. így is történt. Azután ugyanezzel a módszerrel át­szálltam, s kiszálltam a For­radalom terén. Mintha föld alatti szobor­kertbe léptem volna. A mély­állomásban a forradalom har­cosainak, vezetőinek szobrai, két-két sorban. Felfegyverzet- ten vagy sebesülve, rövid pi­henő közben vagy rohamra in­dulva. Egy békés kompozíció ragadja meg a tekintetem. Két kislány. Egyikük kezében föld­gömböt tartva ül, a másik áll, és jobb kezének mutatóujját a forradalom fővárosának csil­lag ábrázolatára helyezi. Régóta sétálhatok már a szobrok között. Az egyik állo­másügyeletes megkérdi, hová szeretnék menni. A Majakovsz­kij térre. Elmagyarázza, megér­kezem. Korántsem olyan monu­mentálisán díszített állomás, mint a Forradalom teréé. Szí­nes, mozaikszerű mennyezeti freskókat látni, két alapvető té­ma ihlette őket: a munka, a szocializmus építése és ered­ményeinek védelme. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents