Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-03 / 212. szám
e Dunántúlt napló 1978. augusztus 3., csütörtök A környezetvédelem a jelenleg élő és a jövő nemzedékek létének ügye A környezetvédelem A kipufogógázok méregtelenítése Szervezett levegővédelem szocialista integrációja A környezet- és természet- védelem problémája az egész világon elsőrendű kérdéssé vált, ez minden iparilag fejlett országot, köztük a szocialista országokat is érinti. A szocialista országok tervgazdálkodása azonban sokkal könnyebben képes megbirkózni a szennyezés problémáival, mint a tőkés országok. Lehetőség van arra, hogy az ipar fejlesztése során kellő figyelmet fordítsanak az össztársadalmi érdekekre olyan értelemben is, hogy a levegő és a vizek ne szennyeződjenek, hogy ne rombolják és ne csúfítsák el a természeti környezetet. A szovjet környezetvédelmi politika szép példáját jelentik a Bajkál-tó környékének a megóvására hozott intézkedések. A 23 600 köbkilométer víz- térforgatú tó és környéke a világ egyik legszebb területe, méltán a Szovjetunió nemzeti parkja. Az ipartelepítés következtében a tudósok mintegy 10 éve nagyfokú vízszennyeződést észleltek. Gyors cselekvésre volt szükség. A szakemberek háromlépcsős tisztítóberendezések konstruálásával és felszerelésével siettek a természet segítségére, és ma a Bajkál-tó és környéke ismét mentes mindenfajta szennyeződéstől. A Szovjetunió számos kétoldalú megállapodást kötött a vizek tisztasága és a halállomány megőrzése céljából. Aláírta azt a szerződést is, amely a tengerek olajszennyeződéséSzovjet rezervátum, amely a kutatók számára hatalmas természeti laboratóriumot jelent nek a megakadályozását szolgálja. A szocialista országok összefogásából is születtek már jelentős eredmények a környezet- szennyezés megelőzésére, a természeti kincsek ésszerű fel- használására. Mind a KGST végrehajtó bizottsága, mind pedig a KGST tanácsülése többször állást foglalt már amellett, hogy ez a szocialista társadalmi rendszer lényegéből következően az egyik legfontosabb közös és országos feladattá válik, amelynek megoldásától nagymértékben függ a népgazdasági tervek teljesítése, á jelenleg élő és a jövő nemzedékek jóléte. Világszerte kísérletek folynak a gépjárművek kipufogógázainak „tisztábbá" tételére, méregtelenítésére. A kutatások iránya kettős: részint egy, a kipufogócsőre szerelhető berendezéssel a szennyező anyagok visszatartására, felfogására törekszenek, illetve azok elbontását igyekeznek elérni, részint pedig olyan üzemanyag-keverékek összeállításán fáradoznak, amelyek kipufogógázai nem is tartalmaznak légszennyező anyagokat. Az Egyesült Államok autóipara inkább a mé- regtelenítési eljárás mellett foglal állást — tekintettel az ólom- tetraetil-gyártók féltett érdekeire —, míg az európai szakemberek az üzemanyag-összetétel megváltoztatását látnák hasznosabbnak. Az USA környezet- védelmi hivatala a benzin literenkénti 0,013 grammos ólom- tartalmát tartaná kívánatosnak, így minden gépjárművet viszonylag kis költséggel el lehetne látni egy olyan katalizátor-dobozzal, amely megoldaná a szénmonoxid és a szénhidrogén-maradékok utóégését. Ám az a baj, hogy e kis dobozok elkészítéséhez 5:2 arányú pla- tina/palladium katalizátorra van szükség, és a doboz élettartama nem több 15-20 ezer kilométernél. Az is problémát jelent, hogy így a nitrogénoxi- dok redukciója még nincs megoldva, azok „felemésztéséhez" megint más katalizátor szükséges. Mindezekre tekintettel intenzív kutatások folynak a drága nemesfémek helyett az olcsóbb ritkafémek alkalmazására. Többirányú kísérleteket végeznek ozmium, ruténium, nikkel és réz tartalmú anyagokkal. Képünkön az a Volkswagen- Sirocco autó látható, amellyel nyugatnémet szakemberek a levegőt kevésbé szennyező üzemanyagok kipróbálását végzik. Érdekes megoldás, hogy ezt az autót két — egymástól függetlenül a motorhoz vezetett — energiahordozó hajthatja: ólommentes, kevésbé kopogásálló benzin, és nagymértékben kopogásmentes metanol (metil- alkohol)-víz keverék. Mindenképpen az a cél, hogy az ólomvegyületeket száműzzék az üzemanyagból. n Balaton vizsgálata ú lm flHBH Mintavétel a Balatonból A Balaton vízminőségének, s élővilágának a megóvása napjaink egyik legégetőbb feladatává vált. Az emberi tevékenységekből eredő környezetszeny- nyeződés különösen az utóbbi években okozott jelentős változásokat a tavi ökoszisztéma évtízezredek alatt kialakult rendszerében. A tó flórájának és faunájának összetételében, valamint ezek népességében bekövetkezett módosulások egyre határozottabban jelzik a tó tápanyag-feldúsulását, szakszóval entrofizálódását. A helyzet romlását az 1965. évi nagyméretű balatoni hal- pusztulás jelezte először. Az utóbbi évek egyik legszembetűnőbb változása a Balaton nyíltvizében a lebegő algák tömeges megjelenése volt, az ún. vízvirágzás. Emellett észrevették az egyes víziállatok mennyiségének a csökkenését és a szennyezettséget jelző fajok feltűnését is. Ezeknél azonban sokkal feltűnőbb volt a hínárnövényzet nagymértékű elburjánzása. A tóra leselkedő veszélyek közül az egyik legtöbb gondot az élő víz tápanyag-felhalmozódása okozza. Ezek a tápanyagok közül legfontosabb a foszfor, amely döntően befolyásolja a vízinövények, így az algák szaporodását, a tó szer- vesanyag-termelő képességét. A foszfor különböző formában fordul elő a vízben, melyek közül a vízi növények, algák elsősorban a vízben oldott szervetlen foszfort hasznosítják. A Balaton és természeti környezetének megvédésére eddig soha nem tapasztalt, széleskörű együttműködés indult meg, amelyben részt vesz minden jelentős hazai intézmény, melynek profilja valamilyen vonatkozásban beleillik a környezet- védelmi kutatásokba. A tennivalók helyes megítéléséhez azonban nélkülözhetetlen a mai helyzet pontos ismerete. Tudni kell a vízi élettérben előforduló növény- és állatfajok pontos számát, ezek összetételét, egymáshoz való viszonyát. Ismerni kell azoknak a fajoknak a mennyiségét és minőségét, amelyet a halak fogyasztanak, a halállomány mennyiségét és összetételét, és főleg a víz kémiai összetételét, a belekerült anyagok mennyiségét. Szennyvíz a föld alá A szennyvizet kibocsátó nagy ipari üzemek, különösen a vegyi- és műtrágyagyárak jelenleg a folyókba vezetik a nagyrészt tisztítatlan szennyvizet. Franciaországban és az USÄ- ban azzal kísérleteznek, hogy a különböző mérgező anyagokat tartalmazó szennyvizet közel 2000 méter mélyre fúrt kutakon keresztül a Föld mélyébe, úgynevezett geológiai tárolókba táplálják. A föld alatti szennyvíztárolásra a porózus mészkőrétegek jöhetnek számításba, — de csak abban az esetben,« — hogyha vastag vízzáró réteggel, például agyaggal vannak körülvéve, mert ez kizárja a környező rétegek szennyezésének a lehetőségét. Egy erre a célra alkalmas kút fúrása kb. 35 napot vesz igénybe a jelenlegi fúrási techniko alkalmazásával. A kutak nyelőképessége, jelentős nyomás mellett kb. 40 köbméter óránként. Az oldatban lévő, és a mély tárolókba kerülő különböző mérgező vegyületek meny- nyisége 100 gramm lehet literenként. A betáplálással kapcsolatban máris jelentkezett egy probléma. A rétegek telítődésével felborulhat a kéregfeszültség egyensúlya; ahol ez megtörtént, ott kisebb földrengések kipattanásához vezetett. Megállapították, hogy a földalatti tárolók feltöltése ahhoz hasonló földrengéses jelenségeket okoz, aminőket egyes földalatti nukleáris kísérletek esetében figyeltek meg. Jelenleg azt vizsgálják, hogyan lehet megelőzni a szennyvíz-betáplálással előidézhető földrengéseket. A tiszta víz védelme Az Egyesült Nemzetek Szervezete teret igyekszik biztosítani az emberiség olyan alapvető kérdéseinek a megvilágításához, amelyek csak világméretű nemzetközi összefogással oldhatók meg eredményesen. Az elmúlt 5 évben négy olyan konferenciát rendeztek, ahol az emberi környezet, a világ népesedése, illetve a világ élelmezése, az emberi települések problémáinak megoldása került megvitatásra. Ezek mellett kirajzolódik Földünk egy újabb súlyos gondja, a tiszta, egészséges víz biztosításának a kérdése. Ezért került sor Mar del Platóban az ENSZ vízügyi konferenciájára, amelyen 116 ország képviseltette magát. A vízgazdálkodás egyik legfőbb gondja még ma is az, hogy a víz ritkán áll rendelkezésre megfelelő helyen és megfelelő időben. A minőség sem mindig kielégítő. Miközben az emberiség meghódítja a világűrt, addig egyes országokban a lakosság kétharmadának — főként asszonyoknak és gyerekeknek — kilométereket kell gyalogolniuk ahhoz, hogy családjuk vízkészletét biztosítani tudják. A Föld városlakóinak közel egyötöde, a vidékieknek háromnegyede nem részesül megfelelő ivóvízellátásban. A lakosságnak és az iparnak növekvő és tervszerűtlen koncentrációja elsősorban a városokban okoz nehézséget. A szennyvízelhelyezés megoldatlansága még csak növeli a gondokat, és kihat a lakosság életkörülményeire, egészségügyi viszonyaira. A Föld vízkészletét 1,4 milliárd köbkilométerre becsülik, amelynek azonban csak 2,7 százaléka édesvíz. Ennek a viszonylag csekély mennyiségnek is 77,2 százaléka jéghegyekben és gleccserekben tárolódik. A tavakban 0,35 százalék-, a folyókban pedig 0,01 százalék édesvíz található. A folyókban lefolyó évi vízmennyiség 40-50 ezer köbkilométerre tehető. Ennek a zöme Ázsia és Dél-Ame- rika vízfolyásain hömpölyög az óceánok felé. A természetes édesvízű tavak 200 ezer köbkilométer, az ember alkotta vízAz egyik nagy ázsiai víztároló a Szovjetunió területén tározók 5000 köbkilométer vizet tárolnak. A Föld felszíne alatt is tekintélyes víztömeg van. Víz van, ám az igények is egyre nőnek, a szennyezés pedig veszélyezteti a készleteket. Csak nemzetközi összefogással lehetséges megőrizni a drága kincset: a tiszta vizet. A leningradi utcákon vett leve- göminta vegyi elemzése A Szovjetunió második legnagyobb városában, Leningrád- ban megkezdték a levegő tisztaságának megóvását célzó intézkedések megvalósítását. Az erre kidolgozott terv szerves részét képezi a város további gazdasági és szociális fejlesztése programjának. A tudományos kutató és tervező intézetekben, az orvosegészségügyi szervezetekben, a hidrometeorológiai szolgálatnál, az állami autófelügyeletnél dolgozó tudósok és szakemberek közös erőfeszítései révén egy sor intézkedést irányoztak elő, amelyek megvalósítása lehetővé fogja tenni a légszennyezés jelentős mérvű csökkentését, A város levegőjének a tisztaságáért több irányban folyik a küzdelem. A szennyezés egyik forrását a Leningrádban nagy számban üzemelő ipar- vállalatok jelentik. A tudósoknak ezért az a feladatuk, hogy konkrét ajánlásokat adjanak: milyen új, hatékonyabb tisztítóeszközökkel szereljék fel az üzemeket és gyárakat, hogyan módosítsák a technológiát, hogy elkerüljék a légtérre gyakorolt ártalmas hatást. Szükség esetén egyes üzemeket kitelepítenek a városból, vagy módosítják profiljukat. Ez történt például a gázgyárral: leállították, rekonstruálták és más termék gyártására állították át. Nagy figyelmet fordítanak a város további parkosítására, a szállítási problémákra, köztük a gépjárművek kipufogó gázai ártalmának a csökkentésére. A kísérletekből kitűnt, hogy az új, tökéletesebb porlasztók alkalmazása jóval csökkenti a kipufogó gázok szénmonoxid tartalmát. Kibővítik a gyors- forgalmi és a folytonos közle-' kedést biztosító főútvonalak hálózatát, ami csökkenteni fogja az útkereszteződéseknél való várakozást. Az utcákon elektromobilok és elektrobu- szok fognak közlekedni. Leningrádban létrehozzák a légtér állapotának önműködő ellenőrző rendszerét. A nagyforgalmú utcákon és tereken, a nagyvállalatok környékén érzékeny gázelemzőket állítanak fel, amelyek szakadatlanul figyelemmel kísérik Leningrád „lélegzését". Az „Atmoszféra—2” gördülő laboratórium légtisztasági ellenőrzést végez A sztratoszféra szennyeződése Lassanként már közhellyé válik, hogy az emberiség fokozatosan beszennyezi egész földi környezetünket. Az ipar és a közlekedés rohanó fejlődése egyre több nemkívánatos anyagot juttat a termőtalajba, a folyó- és az állóvizekbe, a világtengerekbe és leginkább- a levegőbe. Egyre égetőbb feladattá válik környezetünk természetes állapotának visszaállítása, a környezetvédelem. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak közvetlenül azt a levegőt kell megvédenünk a beszennyeződéstől, amelyben élünk, és amelyben lélegzünk. Kiderült, hogy nagyfokú szeny- nyeződés veszélye fenyegeti még a légkör magasabb rétegeit, a sztratoszférát is. Sztratoszféra a földi légkörnek az a része, amely kb. 11 kilométer magasságban kezdődik a fejünk felett, és 55 kilométer magasságig terjed. Az alatta elhelyezkedő légköri tartománynak a neve troposzféra. Amikor a sztratoszféra létezését a századfordulón felfedezték, csakhamar felismerték: a sztratoszféra és a troposzféra között különbség van, mégpedig az, hogy a troposzféra a légkör erősen szennyezett része, a sztratoszféra pedig sokkal tisztább, hiszen ott hiányoznak a felszálló légmozgások, amelyek az alsó szennyezett levegőt a sztratoszféra belsejébe emelhetnék. Ma azonban már nem ez a helyzet. A sztratoszférát szennyezhetik kivételesen erős vulkánkitörések, azonkívül a sztratoszféra szennyeződésének másik forrása a világűrben keresendő. Földünk légkörébe mindennap óriási mennyiségű meteor-por hull. Ez a Földön kívüli eredetű finom por hosszú ideig lebegve marod a sztratoszférában. És bármennyire távol van is tőlünk a sztratoszféra, az ember tevékenysége is erősen veszélyezteti az állapotát. Az ipari termelés során meglehetősen sok metán kerül a levegőbe. Feljutva a sztratoszférába bomlani kezd, amely vízgőz képződésére ad lehetőséget. Kiszámították, hogy a sztratoszféra jelenlegi vízgőztartalmának nagy része a földről felszálló metánból származik. Fel kell ezért készülnünk, hogy a sztratoszféra eredeti állapota fokozatosan átalakul, amelynek súlyos következménye lehet az emberiségre nézve. A nagyobb ipari üzemek ontják a levegőbe — több egyéb anyag mellett — a metánt is
