Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-20 / 229. szám
DN HÉTVÉGE 10. MŰVÉSZET 1978. AUGUSZTUS 20. Polgár Ildikó térpiasztikatervei Séta a siklósi kerámia szimpozion Ideálkörnyezeteiben Fantáziatervek Utcák és terek művészete Oroszi Mária alkotása A Szliven áruház környékén elterülő Szigeti városrészt mintha kicserélték volna. A levegőben örömteli várakozás izgalmát keltő feszültség vibrál. Emberszabásúbbá vált, közelebb került hozzánk a házak betonfala. az idetelepített fű, fa, virág, megnőtt, kifinomult a tér és az emberek úgy igazítják lépteiket, mintha egy kicsit ünnep lenne a hétköznap is. Az áruház fala mellett Szemereki Teréz vagy Lőrincz Győző kerámiaplasztikája áll... Odébb egy pihenőnek kiképzett kerámia-kompozíció — rá lehet ülni, föl (ehet rá mászni. Amott, a Grifíaton-ház kertjében Zavadz- ky Éva csobogójából áramlik a hús víz a sikamlós gömbök alatti medencébe. Lőrincz Győző monumentális, áttört lépcsőrendszerét hiába keresem, pedig eltökéltem, az lesz a kedvencem ... Nem is találhatom meg, mert mindössze arasznyi makett még és a siklósi várban látható csupán a kerámia szim- pozion elmúlt héten megnyílt kiállításán. Az iménti kép pedig egyelőre csak az én képzeletemben van meg. Nádor Katalin kitűnő fotómontázsai segítségével állítottam össze azokból az úgynevezett „ideál- környezetekből", amelyek valósan léteznek itt Pécsett, és amelyek az idén Siklóson dolgozó keramikusok kezét vezették munkájuk során, amikor az Utcák és terek művészete elnevezésű program megvalósításán dolgoztok. A program szívbemarkolóan szép és jó. Annak a maradéktalanul soha meg nem valósult vágynak a beteljesülési útját igyekszik elszántan egyengetni, hogy egy-egy művészeti ág — ezúttal a kerámia — elképesztően gazdag és magas színvonalú megnyilvánulásai a lehető legdirektebb módon, lehetőleg mii.denfojta hatáscsökkentő közvetítés nélkül kerüljenek kapcsolatba o tömegekkel, azokkal, akik ennek a roppant kincsnek az igazi birtokosai. Függetlenül attól, hogy a tömegek ilyen jellegű „tulajdonosi tudata” mennyire egységes, avagy heterogén . . . t • t Talán egy hónapja lehet, hogy körbejártam a műhelyeket. Ismervén o programot, nagyjából sejtettem, mire számíthatok a siklósi kiállítás megnyitóján és most mégis egyik meglepetésből a másikba esek. Talán nem is elsősorban a kiállított tárgyak, hanem a falakon függő montázsfotók láttán érzek valami naiv rácsodálkozásra emlékeztető érzést: hát ilyen egyszerű volna? Hát ennyi volna az egész? Ma elkészülnek a kerámiák és holnap már a helyükre is kerülnek? Nem egészen így van ... De ehhez az állapothoz talán sohasem voltunk még ilyen közel! Szemereki Teréz csónak alakú vázáit, kerti edényeit jellegzetes növények, levelek lenyomatai díszítik. Az egyik porcelán plasztikán a hazai mediterró- num szép helyi ékessége, a fügefa levele a díszítő motívum. A keramikusnő azt mondja, hogy a fotón látható formatéglákból álló kompozíciót a Szliven áruház melletti sétálóutcába tervezte, csavart formájú oszlopát pedig egy parkban vagy az áruház melletti füves részen tudná a legjobban elképzelni. Zavadzky Éva luftballon-ihlet- te gömbjei is lezárt kompozíciót alkotnak már. Már csak a víz hiányzik a nedvesség érzetét sugalló, íves felületekről. A falon levő makett egy kisebb elemekből álló, 10x3 méteres felületű kerámia relief makettje. Közepében szabadon mintázott részlet — gömb formával. — Ezt a pécsi magasház melletti, Gettó Józsel tervezte étterem falára ajánlom — mondja Zavadzky Éva. A csobogót pedig a leendő városi könyvtári oivosókertbe terveztem, mint „ideálkörnyezetbe". Sajnos kicsit kevés volt. az idő valameny- nyi ötlet, elképzelés megvalósítására ... Lőrincz Győző talán a szim- pozion legcéltudatosabb formarendszert megtestesítő makettjei mellett áll. Három oszlopelemből álló 3,45 méter magas, ma- gastűzű, hő- és fagyálló plasztikája ugyancsak a Szliven áruház szomszédságéba készült, — Végső kivitelezés után az oszlop zsírfényú matt mózbevonatot kap — tájékoztat. Az itt látható makettek betonplaszti- ka-gondolatfelvetések, vázlatok, öt-, nyolc-, tízméteres szobrokhoz. Lehetséges, hogy a kö- vekező szimpozion betonprogramjába be lehet vonni közülük valamelyiket. Orbán Katalin érdekes kerámia-lapjainak a zöme tulajdonképpen kerámia-grafika. A keramikusnő legalábbis így nevezi őket. Ez pedig nem azt jelenti, hogy kerámia plusz grafika, hanem egészen mást... Például különleges technikai poénokat, mondjuk a porcelán és a samott együttlétének paradoxonét ... A riporterre legerőteljesebb hatást tevő alkotásokról az első pillanatban nem könnyű megmondani, hogy micsodák. Szakmai megnevezésük szerint idolok, anyagukban színezett (tehát nem mázbevonatú), kék, zöld és barna mintázatú, elvont, nyúlánk nőalakok. Polgár Ildikó alkotásai. A művésznőt tavaly Faenzá- ban az olasz köztársasági elnök aranyérmével tüntették ki. Az ott bemutatott, városlődi agyagból és fehér porcelánból készült kompozíciói szintén Siklóson születtek. Rögtönzött beszélgetésünk során megtudom, hogy idén még tovább szeretett volna lépni azzal, hogy mondanivalóját egy finomabb anyagban, az edény-porcelánban próbálta megvalósítani. — Az idolok érdekes szimbólumok. Talán az ősi anya- és nő-idolok ihlettek meg... A nőket sohasem veszik elég komolyan. Ügy éreztem, hogy ebben a jelképben o nők^egy kicsit kihúzhatják magukat... A finom anyaggal pedig külön öröm volt dolgozni. Azt hiszem, sikerült bebizonyítanom, hogy az edény-porcelán elviseli a kézi formázást és nagyobb szobrok is készíthetők belőle. Fürtös György keramikusművész szeme láttára készültek ezek az alkotások Pécsett, a Zsolnay gyárban. — Mi a véleménye róluk? — A Pécsi Porcelángyár, mint ebből is látszik, ugyancsak támogatja a szimpozion munkáját. Azon a technikai nehézségi fokon, ahogyan Polgári Ildikó dolgozott, a kemence közvetlen közelében kellett maradni. Sajnos, így is összetörött két nagyobb munkája ... A formaalakítás egyszerűségét, anyagkezelését igen eredetinek tartom, az idol-jelkép pedig mindannyiunkhoz szóló, mégis újszerű megoldás. Munkái technikai bravúrt képeznek és ez nyilvánvalóan hatott rám. Orosz Mária és R. Strijecki műveinek megtekintésével ér véget részemről a tárlatlátogatás. Sok ragyogó gondolat nemes szándék, könnyen megvalósítható terv — ezek jellemzik az idei szimpoziont. A program szerint „ideáltervek” születtek a siklósi műhelyekben, de jó lenne, ha a legjobb elképzelések meg is valósulhatnának. Biztos, hogy ezzel valamennyi szépet szerető pécsi polgár vágya teljesülne. Bebesi Károly Zavodzky Éva, Lőrincz Győző munkái Bárdosi Németh János: Nyugtalan madarak Nyolcadik verseskötete után úgy hihetnénk: Bárdosi Németh János versei mögé rejtőzködő. Látszólag lenne csak így igaz, ha nem kellene azonnal kimondanunk: fegyelmezett. Fegyelmezettségéből következően türelmes, van ereje kivárni, hogy amit megírni akar, kristályosodjék. A kristályról köztudott: akkor ragyog fel, ha { fény éri, szögletei, síkjai szerint szórja-veri azt sokszorosan vissza, attól függően, hogyan és mennyire csiszolták. Bárdosi Németh János : hosszú évekig munkálkodott az övén, hogy erős legyen ragyogása. A fényt a kristály, kristályt a fény érdemelte ki — de vajon volt-e az utóbbiból elég? A kötet olvasása közben egyre érvényesebb a felismerés: szava „nyílt szó", arca „födetlen arc". Maguk a versek ^cáfolják, hogy szerényen elbújna mögöttük — ellenkezőleg: kimondják őt. Másképp fogalmazva: „kibeszélik” szülőjüket, minden örömével, fájdalmával, lefojtott indulatával együtt. Tudósítanak csöndesedésről, erőt kívánó talpraállásról, kötelességek maradéktalan teljesítéséről a folyton újrakezdés igényével. Ha költői, emberi programként fogjuk föl ezt az igényt, akkor jó program ez, úgy is mondhatni: közéleti. Mert úgy az egyént előre lendítő, hogy egyúttal közhasznú is. Mert példát mutató, segítő, konstruktív. Nem harsány, ám annál célravezetőbb összegubancolódott ügyeink, gondjaink fölfejtésében. Bárdosi Németh János nem deklarálja ezt, számára természetes, hogy ez a tennivalója. Ez a természetesség hitelesíti líráját, igazolja egy szüntelen világra figyelő, múltba pillantó és jövőbe tekintő, veszkölődéseken túljutó, de azokat nem felejtő ember humánumát. Hová néz visz- sza, milyen tájakra Bárdosi Németh János? Az időmúlással pörlekedve, azt kényszerűen elfogadva a gyerekkor, ifjúkor vidékére. Emlékezetben megőrzött, „versbe rántott" halmok, dombok, lankák, a Kemenesalja, a paraszt-élet és -sors jelenetei idéződnek fel plasztikusan. Ennyi lenne csupán a hűség, kötődés a hajdan odahagyott, mégis őt mindmáig fogva tartó szűkebb hazához? Csak a szemnek kellemes természeti szépségre szorítkozna e ragaszkodás? Eszerint Bárdosi Németh János az idill énekese lenne, ha crz 1972-től írott súlyos versek nem az ellenkezőjéről tanúskodnának (Szavak, Hómező, Az erdő terebély fái, Deák). Akinek „nyugtalan madarai" van- ; nak (benne vagy körötte röpdösők?), azt nem elégíti ! ki, nem elégítheti ki a j múltba-révedés. Igaz, többször kanyarodik vissza a I múltba, de míg benne ha- j | lad, a képzeletbeli kalan- i dor-úton, sokféle kép és j I emlék elevenedik föl, s I i lesz költői nyereség. Mi az, amire rátalál? i Mivel gazdagítja e baran- I - goiás? Gyűjti „emlékei mézét” - bölcsen, éltető erőnek, közben levonja a konzekvenciákat egy ietűnt világról, nosztalgia nélkül értékel és ítél. Paradox módon épp a múlt ébreszti rá folyvást a jelenre és jövőre, kiküzdött helyére, hétköznapjaira, formálható holnapjára. Nem „őszikék”-et ír, nem az ellágyulás jegyében fogannak a versek, képformálására a robusztusság jellemző. Említettük már a „Nyugtalan madarak"-at (kitűnő köteteim!), hadd idézzük a címadó vers be- bejező sorait: ... napnyugta utón az ég felhői alatt vacog a szív, riadt a gondolat, hogy a homály ágyúiban valami rejtett iszonyat van s robban a lövedék. Joj, megtart-e még az ég? Utolsó sorával, úgy tűnik, személyesre szűkül, holott tágul a költemény, benne nemcsak a költő döbbeneté fogalmazódik meg, hanem korunk pusztulástól félő emberéé is. S máris elérkeztünk Bárdosi Németh János alkotó módszeréhez. Úgy építi, alakítja verseit, hogy múlt, jelen, jövő egymásba játszik bennük, általuk kapják távlatukat. Több idősíkot képes egyszerre érzékeltetni. Modern „fogás” lenne, hatásos „trükk”? Mi sem áll tőlünk távolabb, minthogy ilyent feltételezzünk róla. Oly egyéni e költői szemlélet, mint amilyen szuverén írói birodalma, melyet meghódított. Mit üzen a „Nyugtalan madarak" szerzője? Helyzetmegállapítás és kérés egyúttal, amit az „Egy elmaradt találkozóra" című versében így tömörít: ...aki célba jut céltalan már, célt nekem, munkát és erőt. ezt súgom minden viadalnál s így álljak majd a sír előtt. Belenyugvás lenne ez az elkerülhetetlenbe, megadó főbólintás előtte? Szó sincs róla! Új feladatok, munka, értelmes élet és alkotás igenlése — különösen attól értékes ez az üzenet, aki nap mint nap mer és tud az idővel szembenézni, aki hitét önmagában és verseiben sikeresen megőrizte, írásai nemcsak áttetsző tisztaságúak, hanem segítenek eligazodni dolgaink között. Vox humana! — e hangot hallottuk ki az előzőkből, ezt halljuk ki most is a „Nyugtalan madarak" című, szépen tipografizált. ízléses kiállítású kötetből. Arcképvázlatnak írjuk idea a belső borítón olvasható vallomás részletét: .......Tiszt a tógában szeretnék állni a Múzsa előtt, amely nem hagyott cserben, mint a test sok más gyarlósága. S azok felé tapogatózom, akik egy-egy ritka pillanatban megérzik, hogy nagy dolog az élet. Szeretni való, és ha a költészet a szeretetnek ezt az érzését tudja segíteni: a vers nem lesz cifra szolga, hanem szárny és menedék minden veszedelmes hullámverésben." Arató Károly
