Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-20 / 229. szám
DN HÉTVÉGÉ 4. BELPOLITIKA 1978. AUGUSZTUS 20. Kapunyitás hazánkra Várakozó autók sora Drávaszabolcsnál „Mi kaptuk a kitüntetést...” A faluért Határátkelőhely. Kapunyitás a világra, illetve megyénkén át hazánkra. Kifelé tartva vagy hozzánkjövet az utazók napjában több ezren hallják határőreinktől: „Jó napot kívánok! Magyar útlevélellenőrzés. Kérem az útiokmányokat személyesen kezelésre átadni I” Az udvarias tisztelgés, a határozott fellépés, a röpke mondatok nyomán még a pakisztáni utas is érti, mit kívánnak tőle. A határátkelőhelyek nyelve világnyelv. Kiss István, a drávaszabolcsi átkelőhely parancsnoka számokkal bizonyítja, hogy egyre többen kíváncsiak hazánkra. Talán azért is, mert január elsejével megszűnt a kötelező valutabeváltás? A legújabb térképeken már a lassan 4 éve üzemelő drávaszabolcsi átkelőhely is megtalálható, így érthető, hogy egyre növekszik az általuk ki- és beléptetett személyek száma. Tavaly 309 ezer, idén már eddig megközelítően 400 ezer átutazójuk volt, a júliusi forgalmi adatuk szerint 127 ezren adták át kezelésre útiokmányaikat. — Itt már csak magunkra támaszkodhatunk. Nem vagyunk sokan, de jó a kollektíva, egymást segítjük, hogy az érvényes útiokmánnyal érkezők mielőbb tovaindulhassanak. — Hányféle útlevéllel találkoztak eddig? — Hirtelen össze se tudnám számolni. Tény, hogy sorkatonáink nem jöhetnek zavarba, bármilyen útlevelet vesznek is kezükbe. Azt rögtön észreveszik, ha nincs szabályosan kitöltve, hiányos, netán lejárt az érvényessége, vagy saját kezűleg írtak bele, változtattak benne. Csak szabályos útlevéllel érkezőknek adhatunk szabad utat. Ha viszont probléma van a papír körül — anélkül, hogy az utas észrevenné — intézkedünk. Jelszavunk: gyorsan, precízen, szabályosan udvariasan és határozottan, hiszen a külföldi nálunk szerzi az első vagy utolsó élményét Magyarországról. Azt akarjuk, hogy jó érzéssel jöjjenek vagy távozzanak. A sorompó mindkét oldalán végeláthatatlan kocsisorok, tikkasztó meleg. Az ellenőrző területen különböző típusú és állami jelzésű autók, bábeli nyelvzavar, szerb, horvát, német, cseh, olasz nyelvű kérések, kérdések, válaszok, a határőrök és a pénzügyőrök lankadatlan figyelemmel, udvariasan ténykednek. A határőrök a nyakukban lógó kezelőtáskájuk fölött villámgyors ujjakkal pörgetik át a lapokat. Ha minden rendben, beütik az „ablakot”, megköszönik, visszaadják az okmányt, majd jó utat kívánva indulnak a következő kocsihoz. Dombai Gábor határőr szakaszvezető tavaly júniustól teljesít itt szolgálatot, hivatásosként is itt akar maradni. Megszerette ezt a munkát. Hogy miért? — Szép, jó változatos, izgalmas, bármennyire is fárasztó. Utazunk, de úgy, hogy hozzám jönnek a távoli országok lakói, rengeteg arc, más-más ember — pillanatonként változó helyzet. Néha meleg pillanat is adódik, ha felfedezem, hogy valami nincs rendben. A napi szolgálat végeztével sokszor már álmomban is útlevelet kezelek. Mosolyog. Aztán rendíthetetÜtlevélellenőrzés len nyugalommal végzi tovább feladatát, mintha csak most kezdte volna a mai szolgálatot. «V A mohácsi FEP-parancsnok, Szegedi Mihály több mint negyedszázada teljesít itt szolgálatot, a mohácsi vízi és az udvari közúti átkelőhely is hozzá tartozik. — A Dunán érkezők és távozók száma alig, míg az országúton ki- és belépők száma a tavalyihoz képest több mint 35 százalékkal emelkedett. Idén az első félévben 7621 szállítóhajó, uszály és egyéb vízijármű állt meg nálunk, félezerrel több, mint tavaly ilyenkor, az utasok száma meghaladja a 31 000-et. Az udvari átkelőhely júliusi csúcsforgalma 45 000 jármű — köztük 461 kamion — és majd 220 000 ember. Nálunk a nyári hónapok a legerősebbek, itt is a hétvégek, de különösen a szombati napok. Augusztus 5- én majdnem 20 000 útlevelet kezeltek határőreink. Elnyújtott dudaszóval érkezik a cseh NITRA vontatóhajó, szénnel megrakott uszállyal. Kiszáll a hajókezelő, hogy a hatóságokkal kezeltesse az okmányokat. Nemsokkal később a román PETROSENI nyolc koksz- szál megrakott uszállyal érkezik és köt ki. Az iratok egyeztetése után a határőrök elindulnak, hogy elvégezzék a személyazonosítást és ellenőrizzék a hajót. * Földi István 22 éves határőr álmában sem hitte volna, hogy Udvarra kerül. — Már több mint egy éve vagyok itt, de annyi rámragadt, hogy a nyelvtudásom alapján nem adhatnak el sem a jugo- szlávok, sem a németek. Változatos, érdekes, fárasztó a munkám, mégis szeretem csinálni. Néha megreked a levegő, 40 fokos a meleg, esténként a szúnyogok nehezítik a szolgálatot. Jó, ha van forgalom, jobban megy az idő. Felváltva teljesítünk szolgálatot itt vagy a Du- na-parton. Ott nincs ekkora hajtás, bár teljesen kiszámíthatatlan a hajók érkezése. Kollár Márton határőr október végén került ide, anyanyelve a szerb-horvát, a német is megy valahogy. — A buszon a legnehezebb. Mire mindenkinek kezelem az útlevelét, ömlik rólam a víz — mondja. Varga István határőr áprilisban vonult be, alig pár napja került ide a kiképzőhelyről. Most gyűjti a tapasztalatot. — Még egy kis idő, és ha csökken a forgalom, akkor önállóan is végezhetem az útlevélkezelést. Hivatásos és sorállományú határőrök védik a Magyar Nép- köztársaság államhatárait, betartják, betartatják a törvényeket, előírásokat. - Egyben diplomaták, hiszen az ő tevékenységük alapján szerzik az érkező külföldiek az első benyomást Rajtuk is múlik, hogy az átutazók milyen képet alkotnak hazánkról. Murányi László Meskó Lászlónak, a Hazafias Népfront Hidas község bizottsága elnökének csütörtökön nyújtották át a Népfront Munkáért kitüntető jelvényt. — Mi kaptuk a kitüntetést, az aktívák, a bizottsági tagok — mondja. — Én egyedül csak egy ember vagyok, hiába igyekeznék, a közösség támogatása nélkül nem sokra jutnék.. . Harminc éve lakik Hidason, huszonegy éve elnöke a községi népfrontbizottsógnak. — Harminc év alatt nagy változások történtek ebben a községben is — mondja. — Igaz, hogy 1966-ban bezárták a bányát, de több új üzem nyitása, mint például a Budapesti Vegyiművek gyártelepe, az Univerzum faipari telepe, a Szövetkezeti Áru- és Anyagellátó telepe — adott jó munkalehetőségét. Sokan dolgoznak a Mecsekkapu Termelő- szövetkezetben és jelentős az ingázók száma is: mennek a bányákba, a Bonyhádi Cipőgyárba, a Zománcgyárba ... Jómagam is közéjük tartozom, a pécsváradi posta vezetője vagyok. Mint a népfront területfelelőséhez, hozzám tartozik Mecseknádasd, Óbánya, Ófalu is. Kitűnő együttműködést alakítottak ki a pártbizottsággal, tanáccsal, tömegszervezetekkel, intézményekkel. — Közösségi munkát csak a közösséggel együtt lehet végezni — folytatja. Mert amit én elgondolok, az nem biztos, hogy jó, de amit közösen tervezünk, együtt határozunk el, az minden bizonnyal javunkat szolgálja. — Vannak-e önkéntes segítők? — Nagyon jól dolgoznak a Népfront keretén belül a különböző bizottságok. Említhetem a nőbizottság széles körű munkáját, a gyermeknap, az öregek napja szervezésétől az állami gondozásban levő gyermekek rendszeres látogatásáig. A természetvédelmi bizottság, a környezetvédelmi őrsök az általános iskolákban a község tisztaságára ügyeinek. A népfront tagjai a tanácstagokkal együtt mennek látogatóba, megbeszélni a lakókkal a községi tennivalókat ... — A lakosság szívesen vesz részt a község szépítésében, fejlesztésében? — örömmel mondhatom: igen. Amikor például a járdaépítési program végrehajtását szerveztük, feladat volt: mindenki egyengesse el háza előtt a járda részt — megcsinálták. Fákat ültettek .. . Füzetet vesz elő, belelapoz: — A társadalmi munka értéke 1976-ban 512 ezer, 1977- ben 513 ezer forint volt. — Ez év első felében már 635 ezer forintot tett ki. Természetesen ebben benne van az üzemek szocialista brigádjainak munkája is, iskola-, napközi-, óvodapatronálás. . . De nemcsak társadalmi munkára mozgósítottak, hanem például jelentős szervezési munkát végeztek az esti iskolánál is. — A hetedik—nyolcadik általános elvégzését, az érettségi megszerzését is szorgalmaztuk. Mintegy félszázan tanultak munka után. Számos népfrontaktívónk a politikai oktatás keretében képezi magát. Különböző előadások meghallgatására is mozgósítunk. Van mindig közhasznú tennivaló ebben a 2900 lakosú községben. — Most például milyen feladatokat lát? — A járdák készek, most az utak javítását kérik. De ehhez már jelentősebb anyagiakra van szükség, és ebben bizony nem bővelkedünk. A közvilágítás korszerűsítése, a közétkeztetés megoldása is a feladatok között szerepel. Most korszerűsítjük az öregek napközi otthonát. Népfrontbizottságunk tervezi: napirendre tűzzük a lakossági szolgáltatás helyzetét, javításának további lehetőségeit. A közeljövőben a pártbizottságnak adnak tájékoztatót végzett munkájukról. — Igyekeztünk és a jövőben is szívesen végezzük munkánkat mindannyiunk hasznára. G. F. Együtt az élvonalban Azoknak, akiknek kedvelt témájuk a söröző építők munkamorálja, azt ajánlom, látogassanak el egyszer Molnár Antal kőművesbrigádjához. Töltsenek el néhány órát a húsztagú csapattal, és akkor talán megfontoltabban általánosítanak majd. Igaz, a Molnár-brigád a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat elismerten legjobb kollektívái közé tartozik. Nemcsak a kitüntetések jelzik ezt — hét aranykoszorús jelvény, a vállalat és az ágazat kiváló brigádja elismerő címek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kiírt jubileumi munkaversenyben szerzett oklevél —, hanem az is, hogy ahol egy kicsit szorít a cipő, ahol csúszásban vannak a határidők, ott megjelenik a Molnár-brigád és ráver a munkára. A brigádban valamennyien szakképzett emberek. A mag már 27 esztendeje együttdolgozik, a brigádba bekerülni rangot jelent. Volt olyan, aki lazsált — nem sokáig volt köztük maradása. Magyar Gyula kivételével nincs olyan családos ember a közösségben, aki ne saját kertes házában lakna. Kőművesek, közösen építették egymásnak á házakat. Jerán György meséli, akinek a fia is a brigádban dolgozik, hogy a régi házat március derekán kezdték el bontani, és ugyanazon év októberében már beköltözhetett az újba. Igaz, sok sör meg stifolder elfogyott a közös munka néhány hónapja alatt. Mindenki valamihez jobban ért a brigádban, mint a többiek. Van, aki a válaszfalazás, van, aki a vakolás művésze. Jó pénzt keresnek, mert még a legfiatalabb brigádtag átlagos havi fizetése is elérte tavaly a 4000 forintot. Mi tartja össze a Molnárbrigádot munkaerőínséges időnkben, amikor vándormadarak rombolják a nagy kollektívák munkaerkölcsét? Nem a pénz, hiszen a bérezés nem olyan differenciált, hogy a forintokon hűen kifejeződne az, hogy a Molnár- brigád mennyivel tett többet a közösségért. A brigódta- gokat baráti és rokoni szálak fűzik össze. A húsz emberből tízen kátolyiak, a többiek a környező községekből járnak be a munkába. A brigád most a vállalat új központi telepén dolgozik, a Pellérdi út mellett. Beszélgetésünkkor egy kicsit bosz- szúsak voltak, mert akadozott az anyagellátás. Nem kaptak meszet, és ezért át kellett vo- nulniok egy másik munkaterületre. A brigádvezető, Molnár Antal szerint — ő 19 éve vezeti ezt a csapatot —, a két átállás legalább egy-egy óra munkaidő-kiesést jelent fejenként. Ez azt jelenti, hogy kőműves szakmunkások 40 munkaórája megy veszendőbe. Több mint egy negyedszázada alakult a brigád. Igaz, veszekedni néha szoktak, dehát ez még a legjobb családban is előfordul. Nagy munkát végeztek a sportcsarnok, a sörgyár, a 400 ágyas klinika, a 400 ágyas kollégium és a város sok más fontos középületének építkezésén. A brigádtagok közül négy kőművesnek van autója. Ez elég is, hiszen a négy kocsiba belefér mindenki. Elvált ember nincs közöttük. Munkaidőn túl is sokat vannak együtt. Szabad szombatokon egymásnak segítenek az építkezéseken vagy maszek munkát vállalnak valahol. Sokuknak van pincéje, ahol pincepörkölt mellett el- borozgatnak. Ilyenkor megjön nótázó kedvük is. A repertoár elég nagy, mert a bri- gódtagok fele délszláv és német nemzetiségű. így hát a magyaznóták mellett felcsendülnek a jókedvű német dalok, és a pattogó ritmusú sokáé dallamok. Mindegyik tud néhányat a másikéból is. E. A.
