Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-09 / 187. szám

2 Dunántúlt napló 1978. július 9., vasárnap Magyar bőr­és cipőipari kiállítás (Folytatás az 1. oldalról) előkészítették a Bőr- és Cipő­ipari Egyesülés megalakulását, melynek a bőr- és cipőipo' marketing tevékenységében is meghatározó munkát kell vé­geznie. A cipőipar tehát úgymond át­dobta a váltót, jó útra tért. Mi ezt a pécsi kiállításon az or­szág egyik legrégibb, ma a legnagyobb cipőgyára, a Tisza Cipőgyár kiállító termében igyekeztük tetten érni. Sok új­donsággal találkoztunk, a Ti­sza nem véletlenül az egyetlen cipőgyár, amely kiállítási dijat kapott. Itt vannak például a nagydíjat nyert, indiai koope­rációban készült férfi és női szandálok. A gyár példamuta­tó módon már korábban rálé­pett a kooperáció útjára a vi­lággal. A férfi és női szandá­lok és félcipők nagyon munka- igényes, fonott — s tegyük hoz­zá, nagyon szép — felsőrészét Indiában gyártatják, s a kész­terméket idehaza szerelik ösz- sze. Egyik fő termékük a sport­cipők, együttműködésük a vi­lághírű Adidas céggel közis­mert. De mára már a Tisza sa­ját lábra állt, kifejlesztette a saját emblémás sportcipőit, s az őszi BNV-n már az ameri­kai exportról tárgyal. Ugyanak­kor a hagyományos tornacipők gyártását — a gépsort, a tech­nológiát — átadják Vietnamnak, s az így felszabaduló létszám értékesebb termékek gyártásá­ra áll rá. S további nagy új­donságuk a férfi — ez már a viláqszínvonal - és a női mun­kavédelmi cipő, amiben — né­mi túlzással - kétszer könnyeb­ben megy majd a munka. A kiállításon sok szép cipőt láttunk. Kérdés, a kedden kez­dődő országos cipőbörzén ugyanezt kínálja-e fel az ipar? Nagyon nem szeretnénk kiáb­rándulni. Miklósvári Zoltán Értékes díjak hulladékgyűjtésért Elkészült a mezőgazdasági üzemekben legutóbb lezajlott vas- és színesfémgyűjtés gyors­mérlege. E szerint összesen 20 293 tonna vas és 303 ton­na színesfém-hulladékot adtak át a területi MÉH-vóllalatok- nak. Ezen a nyáron értékes dí­jakért versenyezhetnek ozok az úttörők, kisdobosok, akik augusztus 31-ig egyénileg leg­alább 3 kilogramm pamut­textil-hulladékot adnak át a MÉH-nek, s az erről szóló bi­zonylatot szeptember 1—10. között beküldik a MÉH Tröszt címére. A verseny résztvevői között 10 darab, 1979 nyarára szóló 10 napos MÉH-jutalcmtáboro- zási utalványt és 50 különféle ajándéktárgyat sorsolnak ki szeptemberben. Virágmeglepetések résztvevőknek és nézőknek AXIL országss világ­kötészeti verseny győztesei Mátyás király asztala és Lammermoori Lucia virágfantáziában Szabó Jánosné I. díjas kalocsai asztala Pécsi kórusok is részt vesznek Nemzetközi kórus­fesztivál Debrecenben Pécsi kórusok is részt vesz­nek a Vili. nemzetközi kórus­versenyen Debrecenben, ame­lyet július 10-15. között ren­deznek meg. A fesztiválra az Ifjúsági Ház Kamarakórusa; a pécsi Nevelők Háza Kamara­kórusa; a Pécsi Tanárképző Fő­iskola Vegyeskara; a komlói Kun Béla Gimnázium Vegyes­kara, valamint a Janus Panno­nius Úvónőképző Szakközépis­kola együttese kapott meghí­vást. A debreceni fesztivál hétfőn délután kezdődik. A részt vevő 64 kórus — mintegy 4 ezer da­los! — ünnepélyesen felvonul a város főutcáján a Déri térre, ahol együttesen eléneklik Bár­dos Lajos erre az alkalomra írt Cantemus című kprusművét. Este a Bartók-teremben Boros Sándor miniszterhelyettes nyit­ja meg a fesztivált. A nyitó­koncerten Bartók Cantata pro­fana című műve hangzik el a Debreceni Kodály Kórus és a MÁV Filharmonikusok előadá­sában, Vaszi Viktor vezénylé­sével. A fesztiválon, amelyet 1961-től a XX. századi kórus­zene jegyében rendeznek meg — s ahol különös hangsúlyt kap a mai élő kortárs muzsi­ka -, összesen 23 külföldi együttes szerepel. A kórusok XX. századi és folklór verseny­ágakban, hat kategóriában (ve­gyeskari, nőikari, férfikari, gyermekkori, ifjúsági és kama­rakórus kategóriában) verse­nyeznek. ünnepélyes eredmény- hirdetés és zárókoncert szom­baton este lesz. W. E. A gerberát a virágkötészeti versenyek és kiállítások tették ismert és keresett virággá, a mostani, a pécsi sportcsarnok­ban megrendezett XII. országos virágkötészeti versenyen láttam először a mákgubót, a vörös- és fokhagymát, a sárgarépát és karfiolt „virágként”. Sok meg­lepetést tartogatott ez a kiállí­tás nemcsak a versenyzőknek, hanem a nézőknek is: a két, legjobbnak minősített verseny­munka egymás mellé került a bemutatóteremben, megnehezít­ve a választást, mert ki tud rangsorolni két különböző stílus, két csodálatos alkotás, s O' ha­zai virágkötészet két nagyszerű mestere között? Talán csak a zsűri, amely több kategóriában, s az összetettben az első dijat Szabó Jánosnénak, a FŰKERT versenyzőjének ítélte oda. Kedves, színes egyéniség, sző­ke hajóval, mosolygós szemé­vel. Régi versenyző, tizenhat éve foglalkozik virágkötészettel, részt vett sok hazai és európai, sőt Nizzában a világversenyen is. A most elkészített kompozí­ciót kalocsai motivumokból épí­tette fel: — A randevú, az esküvő és a nászajándék témáit fogalmaz­tam meg virágokkal, kellékek­kel. Hetekig készültem a ver­senyre: válogattam a kelléke­ket, tanulmányoztam a virágok tulajdonságait. Mindig két ter­vet dolgozok ki, mert ha valami tönkremegy, rögtönzök, újítok — mondta Szobó Jánosné. — Ott­hon az ünnepi asztalokra termé­szetesen kerül virág. Legutóbb o kisfiam születésnapjára pa­pagájtulipánból és nefelejcsből kötöttem csokrot, de kedvencem a gyöngyvirág, bármilyen cso­korban el tudom képzelni. A boltban, melyet vezetek, min­den menyasszony gyöngyvirág- csokrot kap április 20. és május 10. között, amikor a gyöngyvirág nyílik. Ihárossy Jánosné, a verseny második helyezettje megfontolt, komoly versenyző. A pécsi Ker­tészeti és Parképítő Vállalat há­zi kiállításán tűnt fel 1965-ben, a II. miskolci versenyen már a vállalatát képviselte, azóta részt vesz minden hazai verse­nyen, de többször járt o külföldi bemutatókon is.- Már a természetet is a vi­rágkötő szemével szemlélem. Éj­jel felébredek és virág-kompo­zíciókról elmélkedem. A Lam­mermoori Luciát a rádióban hallottam nemrégen, akkor fo­galmazódtak meg a verseny­munkám részletei, s így kapta a Lammermoori Lucia címet. A Mátyás korabeli asztal dí­szítéséhez komoly tanulmányo­kat végzett: megismerkedett a kor stílusával, a képzőművésze­tekkel, sőt a történelmi tények­kel is, milyen evőeszközt hasz­náltak, s milyen virágok lehet­tek akkoriban? A Kertészeti Egyesülés ván­dorserlegét, valamint az Építési és Városfejlesztési Minisztérium különdíjót — idén először — a budapesti Rozmaring Tsz csa­pata nyerte. — A termelőszövetkezetünk, amely idén húsz éves, fennállá­sa óta virágtermesztéssel fog­lalkozik. Hatvanötezer négyzet- méter üveg alatti területen szegfűt, gerberát, fokföldi ibo­lyát, azóliát és streliciót szapo­rítunk. Csapatunk kedvence a Benkovics házaspár. Benkovics Ferenc most ért el szép ered­ményeket, míg felesége hama­rosan Rómában képviseli ha­zánkat. Mindketten idén szerez­ték meg a virágkötő mester ok­levelet — mondto Fehér Kriszti­na, o csapat menedzsere. Gáldonyi Magdolna MÁV-fúvós zenekar Aranylant, diplomával a siklósi várfesztiválról Többet vállalnak a mundér becsületéért Villanásnyi, de máig is visz- sza-visszatérő emléket őrzök a vasutas fúvószenekarral való első találkozásomról. Napsü­téses»- kora őszi délután sétál­tam végig a Várady Antal ut­cán. A vasutas klub nyitott ab- lokán zene szűrődött ki. Már a Sállai utca sarkán hallani lehetett a nagydob puffogó- sát, az induló dallamfoszlá­nyait. A pécsi MÁV-fúvószenekar- nak többször a szemére hány­ták, ha valamit kért: hát mi­nősítésetek van-e? Nem volt. Pedig ebben a mai, mércés világban enélkül nem nagyon állnak már szóba művészeti csoporttal. Az idei siklósi vár­fesztiválon aztán nagy huszár­vágással mindjárt a legmaga­sabb minősítést, az Arany­lantot, diplomával szerezték meg. A karnagy, Keresztvölgyi Adóm nyugalmazott kalauz — katonakarmesterként gya­Napló a nyárról Stummer Imelda naplót ve­zet. Nem olyat, amilyenekbe egykor hajadonok vallottak szívszerelmükről, hogy azután hét lakat alatt őrizzék és a borongás téli estéken emlék­idézőként fellapozzák, elme­rengve lánykoruk letűnt vilá­gának rejtelmes gondolata­in. Stummer Imelda napló­ja munkanapló. Azoknak a heteknek a történéseit örö­kíti meg benne, amelyeket üzemi gyökorlaton a Pécsi Állami Gazdaság különböző területein, ágazataiban el­tölt A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem végzős hall- „ gatója a tanév kezdetén ez­zel a naplóval igazolja majd, hogy nem töltötte tétlenül a nyarat. — A háromhónapos üzemi gyakorlatot műszaki vezető­ként kezdtem a Gréc-pusztai ■■ Üzemi gyakorlaton építőtáborban. Társaimmal — Horváth Juliannával és Módi Istvánnal — egy hete kezdtük meg a munkát a Pé­csi Állami Gazdaságnál. A nyáron végigjárjuk e nagy „iskola" minden osztályát. Az első két nap az ismerkedés­sel telt el, de ez sem volt haszontalan, mert így leg­alább átlátjuk az egészet és nemcsak a részterületek mun­káját tanulmányozhatjuk. A jelen mellett a tervekkel is megismerkedhettünk. Part­nerként fogadtak bennünket és nem vendégként Márkáz első héten igén izgalmas fel­adatot kaptunk. Olyat, amelynek az eredményét nemcsak mi hasznosíthatjuk, hanem a gazdaság vezetése is. Úgynevezett munkanapfel­vételt végeztünk a csokoládé­pusztai sertéstelepen. Én pél­dául az elletőben figyeltem az állatgondozók napi tevé­kenységét és percről percre lejegyeztem, hogy hogyan töltik ki a munkaidőt. A fel­vétel elemzése még hátra van és ennek során derül majd ki, hogy hogyan lehet még szervezettebbé, még ha­tékonyabbá tenni a munkát ezen a modern sertéstelepen. — Végül azt is elmondha­tom, hogy jó körülmények kö­zött lakunk, mert a lovászhe- tényi vendégszobához fürdő­szoba és televízió is tartozik. Ami pedig az eddigi tapasz­talatok összegzését illeti, leg­kellemesebb élményünk az, hogy több elégedett, munká­ját szerető emberrel talál­koztunk a gazdaságban, mint panaszkodóval . . . E. A. korolta be a zenekarvezetést — így magyarázza a sikert: — A műsorválasztás volt a döntő, azt hiszem az ered- ■ ményt ennek köszönhetjük. Ki­zárólag mai magyar szerzők műveit vittük a fesztiválra, erős szólampróbákon gyakoroltuk a nehezebb részeket. Nem nagy zenekar: har­mincketten vannak. 1945-ben, a megalakuláskor mindössze tizenhatan muzsikáltak együtt, közel tíz évig közösen a bá­nyászokkal. Az alapító tagok közül már csak Rajna Géza játszik itt; MÁV-nyugdíjas, Esz- trombita a hangszere. Az évek múlásával gyarapodott a lét­szám, és sokasodtak az ered­mények is. A baranyai kon­certeken kívül szerepeltek Du­nakeszin, Nagykanizsán, a kis­kunhalasi vasutas-fesztiválon is; itt 1975-ben első díjat kap­tak. Részt vettek a pécsi ama­tőr művészeti csoportok szem­léjén egy évvel ezelőtt, majd jött az idei siklósi szép siker. A zenekar tagjai többségé­ben vasutasok. Utazó embe­rek: motorvezetők, vonatkísé­rők, de vannak szertári, irodai dolgozók is. Kész csoda, hogy ilyen „mobil” szakmában he­tente kétszer még próbára is tudnak járni. A vonatkísérők — némi harc árán — úgy ala­kították a „fordákat”, hogy a gyakorlásból ne maradjanak ki. Nehezebb helyzetben van­nak a motorvezetők, akik nem osztozkodhatnak még ennyire sem az időpontokon: a moz­donyról nem lehet akárhol le­szállói. A kültagok — milyen érdekes! — többnyire közgaz­dászok. A nagydobos a tudo­mányegyetem közgazdasági ka­rának hallgatója, két kislány közgazdasági szakközépiskolás, a MÁV-nál dolgoznak majd. Pintér Ilona klarinétos, a Szé­chenyiben véqzett, a tanár­képző főiskolára jelentkezett. A Pécsi Úttörőzenekarban is­merkedett meg a hangszeré­vel. A vasutasoknál Neumayer Ferenc motorvezető ül mellet­te, aki fatális véletlen folytán lett zenész: az édesapja — maga is aktív muzsikus — ha­zavitt egy klarinétot, mondván, hogy azé lesz a családban, aki meg tudja szólaltatni. Ferenc­nek sikerült. Báli József is csa­ládi tradíciókat folytat a ze- zekarban. Van, akit barátok, ismerősök hívtak játszani, mint Petrohán Józsefet vagy lera- bek Kálmán rendőr alezredest. Ő dr. Dobos Jenő zenekari elnök csábításának engedett. „Eig-band" tagjaként dzsesszt játszott sokáig. — Annyiféle egyenruhában szerepeltem már, hogy néha. a vasutassapka alatt is töröm a fejem, milyen uniformisban vagyok — mondja. A MÁV nem kis cég, még­sem tud annyit áldozni kultu­rális együtteseire, mint ameny- nyi kellene. Az anyagi támo­gatás összegét központilag ha­tározzák meg, s a javát elvi­szik a reprezentatív együtte­sek, a budapesp és a debre­ceni MÁV-szimfonikusok. A hangszerek pótlására sem na­gyon jut pénz, pedig az ilyen réz-instrumentumok beszerzése nem olcsó mulatság. A tagok­tól nem lehet elvárni, hogy maguk vegyék meg, hiszen például a legolcsóbb tuba is többe kerül tízezer forintnál. Az anyagi támogatásnál is fon­tosabb azonban a biztatás, az érdeklődés. Ezt nem mindig érzik a vasutasmuzsikusok. A műszakok cserélgetését, a „haknizást" sokan nem nézik jó szemmel. A másodkarnagy, Földesi József kalauzként ment nyugdíjba. A próba végén beszélgettünk. Fiatalokat meg­hazudtoló hévvel mondta: — Ha még egyszer kezdhet­ném az életem, megint vasutas lennék. A vasutat nem lehet nem szeretni . . . Legyen ez az érzés kölcsö­nös. Akik többet vállalnak a vasutasmundér becsületéért, megérdemlik az elismerést. És a vasutaszenekar tagjai többet vállalnak. Havasi János \

Next

/
Thumbnails
Contents