Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-09 / 187. szám
2 Dunántúlt napló 1978. július 9., vasárnap Magyar bőrés cipőipari kiállítás (Folytatás az 1. oldalról) előkészítették a Bőr- és Cipőipari Egyesülés megalakulását, melynek a bőr- és cipőipo' marketing tevékenységében is meghatározó munkát kell végeznie. A cipőipar tehát úgymond átdobta a váltót, jó útra tért. Mi ezt a pécsi kiállításon az ország egyik legrégibb, ma a legnagyobb cipőgyára, a Tisza Cipőgyár kiállító termében igyekeztük tetten érni. Sok újdonsággal találkoztunk, a Tisza nem véletlenül az egyetlen cipőgyár, amely kiállítási dijat kapott. Itt vannak például a nagydíjat nyert, indiai kooperációban készült férfi és női szandálok. A gyár példamutató módon már korábban rálépett a kooperáció útjára a világgal. A férfi és női szandálok és félcipők nagyon munka- igényes, fonott — s tegyük hozzá, nagyon szép — felsőrészét Indiában gyártatják, s a készterméket idehaza szerelik ösz- sze. Egyik fő termékük a sportcipők, együttműködésük a világhírű Adidas céggel közismert. De mára már a Tisza saját lábra állt, kifejlesztette a saját emblémás sportcipőit, s az őszi BNV-n már az amerikai exportról tárgyal. Ugyanakkor a hagyományos tornacipők gyártását — a gépsort, a technológiát — átadják Vietnamnak, s az így felszabaduló létszám értékesebb termékek gyártására áll rá. S további nagy újdonságuk a férfi — ez már a viláqszínvonal - és a női munkavédelmi cipő, amiben — némi túlzással - kétszer könnyebben megy majd a munka. A kiállításon sok szép cipőt láttunk. Kérdés, a kedden kezdődő országos cipőbörzén ugyanezt kínálja-e fel az ipar? Nagyon nem szeretnénk kiábrándulni. Miklósvári Zoltán Értékes díjak hulladékgyűjtésért Elkészült a mezőgazdasági üzemekben legutóbb lezajlott vas- és színesfémgyűjtés gyorsmérlege. E szerint összesen 20 293 tonna vas és 303 tonna színesfém-hulladékot adtak át a területi MÉH-vóllalatok- nak. Ezen a nyáron értékes díjakért versenyezhetnek ozok az úttörők, kisdobosok, akik augusztus 31-ig egyénileg legalább 3 kilogramm pamuttextil-hulladékot adnak át a MÉH-nek, s az erről szóló bizonylatot szeptember 1—10. között beküldik a MÉH Tröszt címére. A verseny résztvevői között 10 darab, 1979 nyarára szóló 10 napos MÉH-jutalcmtáboro- zási utalványt és 50 különféle ajándéktárgyat sorsolnak ki szeptemberben. Virágmeglepetések résztvevőknek és nézőknek AXIL országss világkötészeti verseny győztesei Mátyás király asztala és Lammermoori Lucia virágfantáziában Szabó Jánosné I. díjas kalocsai asztala Pécsi kórusok is részt vesznek Nemzetközi kórusfesztivál Debrecenben Pécsi kórusok is részt vesznek a Vili. nemzetközi kórusversenyen Debrecenben, amelyet július 10-15. között rendeznek meg. A fesztiválra az Ifjúsági Ház Kamarakórusa; a pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa; a Pécsi Tanárképző Főiskola Vegyeskara; a komlói Kun Béla Gimnázium Vegyeskara, valamint a Janus Pannonius Úvónőképző Szakközépiskola együttese kapott meghívást. A debreceni fesztivál hétfőn délután kezdődik. A részt vevő 64 kórus — mintegy 4 ezer dalos! — ünnepélyesen felvonul a város főutcáján a Déri térre, ahol együttesen eléneklik Bárdos Lajos erre az alkalomra írt Cantemus című kprusművét. Este a Bartók-teremben Boros Sándor miniszterhelyettes nyitja meg a fesztivált. A nyitókoncerten Bartók Cantata profana című műve hangzik el a Debreceni Kodály Kórus és a MÁV Filharmonikusok előadásában, Vaszi Viktor vezénylésével. A fesztiválon, amelyet 1961-től a XX. századi kóruszene jegyében rendeznek meg — s ahol különös hangsúlyt kap a mai élő kortárs muzsika -, összesen 23 külföldi együttes szerepel. A kórusok XX. századi és folklór versenyágakban, hat kategóriában (vegyeskari, nőikari, férfikari, gyermekkori, ifjúsági és kamarakórus kategóriában) versenyeznek. ünnepélyes eredmény- hirdetés és zárókoncert szombaton este lesz. W. E. A gerberát a virágkötészeti versenyek és kiállítások tették ismert és keresett virággá, a mostani, a pécsi sportcsarnokban megrendezett XII. országos virágkötészeti versenyen láttam először a mákgubót, a vörös- és fokhagymát, a sárgarépát és karfiolt „virágként”. Sok meglepetést tartogatott ez a kiállítás nemcsak a versenyzőknek, hanem a nézőknek is: a két, legjobbnak minősített versenymunka egymás mellé került a bemutatóteremben, megnehezítve a választást, mert ki tud rangsorolni két különböző stílus, két csodálatos alkotás, s O' hazai virágkötészet két nagyszerű mestere között? Talán csak a zsűri, amely több kategóriában, s az összetettben az első dijat Szabó Jánosnénak, a FŰKERT versenyzőjének ítélte oda. Kedves, színes egyéniség, szőke hajóval, mosolygós szemével. Régi versenyző, tizenhat éve foglalkozik virágkötészettel, részt vett sok hazai és európai, sőt Nizzában a világversenyen is. A most elkészített kompozíciót kalocsai motivumokból építette fel: — A randevú, az esküvő és a nászajándék témáit fogalmaztam meg virágokkal, kellékekkel. Hetekig készültem a versenyre: válogattam a kellékeket, tanulmányoztam a virágok tulajdonságait. Mindig két tervet dolgozok ki, mert ha valami tönkremegy, rögtönzök, újítok — mondta Szobó Jánosné. — Otthon az ünnepi asztalokra természetesen kerül virág. Legutóbb o kisfiam születésnapjára papagájtulipánból és nefelejcsből kötöttem csokrot, de kedvencem a gyöngyvirág, bármilyen csokorban el tudom képzelni. A boltban, melyet vezetek, minden menyasszony gyöngyvirág- csokrot kap április 20. és május 10. között, amikor a gyöngyvirág nyílik. Ihárossy Jánosné, a verseny második helyezettje megfontolt, komoly versenyző. A pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat házi kiállításán tűnt fel 1965-ben, a II. miskolci versenyen már a vállalatát képviselte, azóta részt vesz minden hazai versenyen, de többször járt o külföldi bemutatókon is.- Már a természetet is a virágkötő szemével szemlélem. Éjjel felébredek és virág-kompozíciókról elmélkedem. A Lammermoori Luciát a rádióban hallottam nemrégen, akkor fogalmazódtak meg a versenymunkám részletei, s így kapta a Lammermoori Lucia címet. A Mátyás korabeli asztal díszítéséhez komoly tanulmányokat végzett: megismerkedett a kor stílusával, a képzőművészetekkel, sőt a történelmi tényekkel is, milyen evőeszközt használtak, s milyen virágok lehettek akkoriban? A Kertészeti Egyesülés vándorserlegét, valamint az Építési és Városfejlesztési Minisztérium különdíjót — idén először — a budapesti Rozmaring Tsz csapata nyerte. — A termelőszövetkezetünk, amely idén húsz éves, fennállása óta virágtermesztéssel foglalkozik. Hatvanötezer négyzet- méter üveg alatti területen szegfűt, gerberát, fokföldi ibolyát, azóliát és streliciót szaporítunk. Csapatunk kedvence a Benkovics házaspár. Benkovics Ferenc most ért el szép eredményeket, míg felesége hamarosan Rómában képviseli hazánkat. Mindketten idén szerezték meg a virágkötő mester oklevelet — mondto Fehér Krisztina, o csapat menedzsere. Gáldonyi Magdolna MÁV-fúvós zenekar Aranylant, diplomával a siklósi várfesztiválról Többet vállalnak a mundér becsületéért Villanásnyi, de máig is visz- sza-visszatérő emléket őrzök a vasutas fúvószenekarral való első találkozásomról. Napsütéses»- kora őszi délután sétáltam végig a Várady Antal utcán. A vasutas klub nyitott ab- lokán zene szűrődött ki. Már a Sállai utca sarkán hallani lehetett a nagydob puffogó- sát, az induló dallamfoszlányait. A pécsi MÁV-fúvószenekar- nak többször a szemére hányták, ha valamit kért: hát minősítésetek van-e? Nem volt. Pedig ebben a mai, mércés világban enélkül nem nagyon állnak már szóba művészeti csoporttal. Az idei siklósi várfesztiválon aztán nagy huszárvágással mindjárt a legmagasabb minősítést, az Aranylantot, diplomával szerezték meg. A karnagy, Keresztvölgyi Adóm nyugalmazott kalauz — katonakarmesterként gyaNapló a nyárról Stummer Imelda naplót vezet. Nem olyat, amilyenekbe egykor hajadonok vallottak szívszerelmükről, hogy azután hét lakat alatt őrizzék és a borongás téli estéken emlékidézőként fellapozzák, elmerengve lánykoruk letűnt világának rejtelmes gondolatain. Stummer Imelda naplója munkanapló. Azoknak a heteknek a történéseit örökíti meg benne, amelyeket üzemi gyökorlaton a Pécsi Állami Gazdaság különböző területein, ágazataiban eltölt A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem végzős hall- „ gatója a tanév kezdetén ezzel a naplóval igazolja majd, hogy nem töltötte tétlenül a nyarat. — A háromhónapos üzemi gyakorlatot műszaki vezetőként kezdtem a Gréc-pusztai ■■ Üzemi gyakorlaton építőtáborban. Társaimmal — Horváth Juliannával és Módi Istvánnal — egy hete kezdtük meg a munkát a Pécsi Állami Gazdaságnál. A nyáron végigjárjuk e nagy „iskola" minden osztályát. Az első két nap az ismerkedéssel telt el, de ez sem volt haszontalan, mert így legalább átlátjuk az egészet és nemcsak a részterületek munkáját tanulmányozhatjuk. A jelen mellett a tervekkel is megismerkedhettünk. Partnerként fogadtak bennünket és nem vendégként Márkáz első héten igén izgalmas feladatot kaptunk. Olyat, amelynek az eredményét nemcsak mi hasznosíthatjuk, hanem a gazdaság vezetése is. Úgynevezett munkanapfelvételt végeztünk a csokoládépusztai sertéstelepen. Én például az elletőben figyeltem az állatgondozók napi tevékenységét és percről percre lejegyeztem, hogy hogyan töltik ki a munkaidőt. A felvétel elemzése még hátra van és ennek során derül majd ki, hogy hogyan lehet még szervezettebbé, még hatékonyabbá tenni a munkát ezen a modern sertéstelepen. — Végül azt is elmondhatom, hogy jó körülmények között lakunk, mert a lovászhe- tényi vendégszobához fürdőszoba és televízió is tartozik. Ami pedig az eddigi tapasztalatok összegzését illeti, legkellemesebb élményünk az, hogy több elégedett, munkáját szerető emberrel találkoztunk a gazdaságban, mint panaszkodóval . . . E. A. korolta be a zenekarvezetést — így magyarázza a sikert: — A műsorválasztás volt a döntő, azt hiszem az ered- ■ ményt ennek köszönhetjük. Kizárólag mai magyar szerzők műveit vittük a fesztiválra, erős szólampróbákon gyakoroltuk a nehezebb részeket. Nem nagy zenekar: harmincketten vannak. 1945-ben, a megalakuláskor mindössze tizenhatan muzsikáltak együtt, közel tíz évig közösen a bányászokkal. Az alapító tagok közül már csak Rajna Géza játszik itt; MÁV-nyugdíjas, Esz- trombita a hangszere. Az évek múlásával gyarapodott a létszám, és sokasodtak az eredmények is. A baranyai koncerteken kívül szerepeltek Dunakeszin, Nagykanizsán, a kiskunhalasi vasutas-fesztiválon is; itt 1975-ben első díjat kaptak. Részt vettek a pécsi amatőr művészeti csoportok szemléjén egy évvel ezelőtt, majd jött az idei siklósi szép siker. A zenekar tagjai többségében vasutasok. Utazó emberek: motorvezetők, vonatkísérők, de vannak szertári, irodai dolgozók is. Kész csoda, hogy ilyen „mobil” szakmában hetente kétszer még próbára is tudnak járni. A vonatkísérők — némi harc árán — úgy alakították a „fordákat”, hogy a gyakorlásból ne maradjanak ki. Nehezebb helyzetben vannak a motorvezetők, akik nem osztozkodhatnak még ennyire sem az időpontokon: a mozdonyról nem lehet akárhol leszállói. A kültagok — milyen érdekes! — többnyire közgazdászok. A nagydobos a tudományegyetem közgazdasági karának hallgatója, két kislány közgazdasági szakközépiskolás, a MÁV-nál dolgoznak majd. Pintér Ilona klarinétos, a Széchenyiben véqzett, a tanárképző főiskolára jelentkezett. A Pécsi Úttörőzenekarban ismerkedett meg a hangszerével. A vasutasoknál Neumayer Ferenc motorvezető ül mellette, aki fatális véletlen folytán lett zenész: az édesapja — maga is aktív muzsikus — hazavitt egy klarinétot, mondván, hogy azé lesz a családban, aki meg tudja szólaltatni. Ferencnek sikerült. Báli József is családi tradíciókat folytat a ze- zekarban. Van, akit barátok, ismerősök hívtak játszani, mint Petrohán Józsefet vagy lera- bek Kálmán rendőr alezredest. Ő dr. Dobos Jenő zenekari elnök csábításának engedett. „Eig-band" tagjaként dzsesszt játszott sokáig. — Annyiféle egyenruhában szerepeltem már, hogy néha. a vasutassapka alatt is töröm a fejem, milyen uniformisban vagyok — mondja. A MÁV nem kis cég, mégsem tud annyit áldozni kulturális együtteseire, mint ameny- nyi kellene. Az anyagi támogatás összegét központilag határozzák meg, s a javát elviszik a reprezentatív együttesek, a budapesp és a debreceni MÁV-szimfonikusok. A hangszerek pótlására sem nagyon jut pénz, pedig az ilyen réz-instrumentumok beszerzése nem olcsó mulatság. A tagoktól nem lehet elvárni, hogy maguk vegyék meg, hiszen például a legolcsóbb tuba is többe kerül tízezer forintnál. Az anyagi támogatásnál is fontosabb azonban a biztatás, az érdeklődés. Ezt nem mindig érzik a vasutasmuzsikusok. A műszakok cserélgetését, a „haknizást" sokan nem nézik jó szemmel. A másodkarnagy, Földesi József kalauzként ment nyugdíjba. A próba végén beszélgettünk. Fiatalokat meghazudtoló hévvel mondta: — Ha még egyszer kezdhetném az életem, megint vasutas lennék. A vasutat nem lehet nem szeretni . . . Legyen ez az érzés kölcsönös. Akik többet vállalnak a vasutasmundér becsületéért, megérdemlik az elismerést. És a vasutaszenekar tagjai többet vállalnak. Havasi János \
