Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-09 / 187. szám

1978. július 9., vasárnap Dunántúli napló 3 Szeretnénk jól fizetni, emberi megbeesü lést adni, művelt munkásokat nevelni Kossuth­bánya / Újjászületik hazánk legnagyobb föld alatti bányaüzeme Korszerű technikai eszközök, új akna, új bányamező Már óvatos vagyok. Oly sok szép tervről hallottam, kísér­tem figyelemmel, ahogy néhá­nyon vagy sokan szerették volna ezeket megvalósítani, örültem, amikor kétségtelen­nek látszott, hogy az embe­rek szépet, hasznosat, időtál- lót alkottak. Most először a népeshez megyek, a hajnali leszállók között téblábolok. Bizonyára lesz ismerős. —• írni akarsz? Hát csak rajta! Nincs pénz ebben a szakmában, ennyit bárhol ke­reshetsz. Hogy milyen a mun­ka? Gyere, próbáld meg! A jövő? Megbecsülés? Neki is, társainak is most, a műszak kezdete előtt bizo­nyára igazuk van. Néhány perc múltán a népes bedö­cög az altáróba, rázódnak vagy 20 percet, aztán átszáll­nak a kasba, gyalogolnak, talán útközben már megeszik a zsíroskenyeret, aztán kive­szik az éjszakások kezéből a gépet. Talán elmondják, hogy ronda, esős reggel van mo kinn, és akkor felugatnak a fúrógépek, a szellőztető ott bőg a nyakukba, valaki a ra­kodógépet viszi hátrább, a szóllítóvágaton csikorogva megindul a kaparó, valahol a két szint között a fejtésben, fejtőkalapácsok kerepelnek, a bunkerba szén dübörög, a kő még mindig a robbantáskor magába szívott füstöt leheli, por ül a gégére, krákogni kell ... Igen, csak egyre ke­vesebben próbálják meg. Az utolsó harminc esztendő alatt 75 000 ember fordult meg Kossuth-bányán, volt olyan év, ímikor 7300 embert vettek fel és 4600-an mentek el. 1955-ben például még 4400 ember dolgozott Kossuth-bá­nyán, ma 2 ezerrel kevesebb. Műszak után, amikor majd megfürödnek, bizonyára töb­ben elhiszik, hogy újjászüle­tőben van a bányaüzem, hogy szeretnék őket jól meg­fizetni, és a lehetőségek sze­rint ezt meg is teszik, emberi megbecsülést ad ez a bánya, sokat fáradoznak, hogy mű­velt munkásokat neveljenek. Még mindig óvatos vagyok. Az aknászokkal is beszélek. — Hát? Nincs kaparóalkat­rész, összeomlóban van sok bányatérségünk, betegesek az emberek . . . Kezdjük talán itt. A mai Kossuth l-es aknát 1915-ben helyezték üzembe. Az 557 mé­ter mélységű aknát 1952-ben falazták át, azóta a bánya- műveletek hatására elferdült. Az 599 méter mélységű Kos­suth ll-es aknát 1952-ben épí­tették. Hasonlóan az l-es ak­nához, több mint 3 méterrel ferdült >el, ezen kívül mind­két akna csaknem 3 métert le is süllyedt. A lll-as akna ugyancsak nem volt alkalmas szállításra, a művelhető szén- vagyon pedig éppen ott van, így az elmúlt esztendőben Kossuth-bánya tulajdonképpen akna nélküli üzem volt. A Me­cseki Szénbányák vezetői ezt figyelembe is vették, 40 ezer tonnával enyhítették a bánya­üzem termelési programját. Kossuth-bányán azonban ta­valy hihetetlen erőfeszítések árán csaknem annyi szenet termeltek, mint az eredeti programban célul tűztek ki. Huszonhat szabad szombatot áldoztak fel a bányászok. Az aknákban a termelés alatt szin­te szüntelenül helyreállítási munkákat végeztek, elképzel­hető, hogy az iszonyatos mély­ség felett, a szüntelenül su­hanó kötelek mellett milyen nehéz volt az aknakőművesek munkája. Hörnyéki István például (ap­ja is sok évtizedig aknavájár volt) annyi pótműszakot tel­jesített, hogy csak karácsony­kor, a bányásznapon, húsvét- kor, talán még május 1-én, szilveszterkor^) volt otthon. Igaz, több mint 120 ezer fo­rint volt az 1977. évi kerese­te, de ha jól meggondoljuk, az a havi tízezer sem olyan sok ennyi túlműszakkal... Mérei Emil üzemvezető egy kimutatást tesz elém: amíg az állami iparban 1970 és 1976 között az átlagkeresetek 145,2 százalékkal emelkedtek, a szénbányászatban csupán 139,7 százalékkal. Kossuth-bá­nyán úgy vélik, ha már nem tudják azt a többletkeresetet biztosítani, amit a nehéz föld­alatti munka megkövetelne, legalább a munkakörülménye­ken igyekszenek javítani, amennyire csak lehet. A SZOW lengyel önjáró fejtésbiztosító berendezés ed­dig is jól vizsgázott, a közel­jövőben érkezik egy újabb berendezés, amely a meredek telepekben is alkalmazható lesz. 1979-ben újból maróhen­gerrel és széngyaluval kísér­leteznek majd, a távolabbi tervekben pedig teljes elővá­jó gépsorokat kívánnak alkal­mazni. Addig viszont a Kos­suth-bányán kialakított új biz­tosítási módot tökéletesítik; a betonbiztosítós nagy biztonsá­got nyújt, sokáig épen tartja a vágatokat és jól gépesíthe­tő, a nehéz fizikai munkától megkíméli a bányászokat. Nem elég azonban az em­berről a munkahelyen gon­doskodni — vallják — a für­dőben, az öltözőben, a mun­kásklubban, a sikondai pihe­nőparkban, a városban érez­niük kell a bányászoknak az üzem segítőkészségét, gondos­kodását. Az üzem. Milyen jövője van Kossuth- bányának? Az elferdült, le­süllyedt aknák a legkiválóbb széntelepekben vannak. A tel­jes biztonságot jelentő pillé­rek éppen az egész mai Kos­suth-bánya területét jelente­nék. Tehát az aknák további ferdülését és süllyedését tel­jes biztonsággal csak akkor lehetne megakadályozni, ha megszűnne a bányaművelés. Jelenleg olyan pillért hagynak, amely lecsökkenti az aknák mozgásának sebességét, és még némi művelésre alkalmas széntelepet szabadon is hagy. Persze ez sem megoldás. A Kossuth-bányaiak lényegesen jobb tervet dolgoztak ki. Épül már a Kossuth IV-es akna, ez a korszerű, csaknem automa­tizált akna, szinte emberi kéz érintése nélkül lesz képes a szállítási feladatokat legké­sőbb 1980-ban átvenni. A két másik akna szénpillére így tel­jes egészében leművelhető lesz. 3 millió tonna jó minő­ségű szén szabadul fel, az ezredfordulóig tehát csaknem a mostani termelési szinten dolgozik Kossuth-bánya. A Tanbánya végzős tanulói jól választottak, amikor valameny- nyien Kossuth-bányára jelent­keztek. Persze a mecseki szén­medence bármelyik üzemére ugyanígy igaz ez. A képzeletem ismét megló­dult, pedig megfogadtam, hogy óvatos leszek. Majd min­den alkalommal, amikor a mecseki szén adta lehetősé­gekről írtam, jó néhány bá­nyász, amolyan leszállás előtti hangulatban írt levelet kül­dött; jöjjek, ott nézzem meg, ahol ő dolgozik. Tudom, hogy milyen ott, azt is tudom, húsz éve milyen volt, azt is, hogy egy évtizede. Ezért is hiszek benne, hogy rövidesen jól gépesített, korszerű szállítóbe­rendezésekkel felszerelt, biz­tonságos bányaüzem lesz Kos­suth-bánya (a többi üzem is), ahova érdemes az embernek sorsát odakötnie. Az üzem 1979 végéig 312 új lakást tud adni. Lombosi Jenő Kossuth-bánya csille-pályaudvara Erb János felvétele Vasutasok Erről a mesterségről csak teljes szívvel lehet beszélni, és még nagyobb hittel dolgozni benne. Aki restelli, az gyor­san elmarad, kihullik a kol­lektívákból. A vasutas szak­máról van szó, ami teljes va­lóságában legtöbbször elrejt­ve létezik, az utasok csak a kalauzt, az állomáson szalu­táló főnököt látják. A szakma vonzó és első hallásra titok­zatos mélységei a látványok, a vonatablakból érzékelt ké­pek mögött húzódnak, feszül­nek. ♦ Akik akkor dolgoznak a leg­többet, amikor nem kattognak sivítva a kerekek, azok a pá­lyamunkások. A húszfős ezüstkoszorús „Petőfi” brigád munkahelye a pécsi pálya- fenntartási főnökség kettes pályamesteri szakasza, csa­patvezető előmunkásuk a 44 éves Schmidt Jakab, aki ne­gyedszázada a pécsi főpá­lyaudvar egyik legjobb mun­kása : — Cigány, német, horvát, magyar — nem a faj számít nekem, hanem a ténykedése, a becsülete, az minden szó­nál, hősködésnél ékesebb bi­zonyíték. Nem idegenedtem el enyéimtől, velük együtt fogom a lapátot, hórukkolok és az adminisztráció a munkavégzés után marad. Amikor reggel nekikezdek, elhagyom ottho­nom gondjait, de ez fordítva is érvényes. A fizetésért meg­dolgozni, ez az első és a legfontosabb, vagyis a köte­lesség. csak ezután jöhet a jog és azt sulykolom: Ha az asztalra tettünk, akkor vehe­tünk is le. Tíz éve előmunkás, közvet­len, emberi vezető, ötször lett kiváló dolgozó, csak úgy érzi jól magát, ha a jót be tudja mutatni. Keze még erős mo­sás után is kátrányillatú o súlyos talpfáktól. Az 58 éves Kassai György majdnem negyven éve a sum- más-kaszát hagyta ott, a kis- parcellát, hogy bekerüljön a vasútra, először a pályamun­kába, majd a csúcsba, vagy­is a forgalomhoz. Harminc esztendeje Pécsett, a Megyeri útnál beosztott váltókezelő: — Nem izgulok, nem is té­vedhetek, mór úgy belerög­ződtem a ritmusba. Mecsek- aljáról bejelzik a vonatot, ez­után 5—6 perc alatt ponto­san hatféle munkamozzanatot hajtok végre a legszigorúbb ellenőrzés mellett. Ma fegyel­mezettebb a vasút, mint va­laha és a parancs, az utasí­tás az visszavonhatatlanul kö­telez. A megértés, a megbe­csülés vonzza, összetartja a brigádunkat. Nincs egy perc­nyi idő sem az unatkozásra, pedig tizenkétórázunk. A vasutasnapon kapta meg másodszor o „Kiváló dolgozó" kitüntetést, szabad idejében szenvedélye az MHSZ lövész­klub vezetése, valamint Gyó- don tanácstag. Ezen kívül mindene az atlétika, a táj, a természet. Váci Imre épp tizennyolc­évesen kezdte a pécsi állo­máson, egész életét, lelkese­dését „feltéve” erre a szak­mára. Nem bánta meg, meg­szokta itt, közben együtt nőtt fel a lerombolt vasúttal, ami­nek a mostani fejlődését rend­kívül gyorsnak tartja. Másod­szor tüntették ki az arany törzsgárda jelvénnyel az 53 éves blokkműszerészt. — Legalább kétszáz kilo­méteres körzetben enyém az összes állomás jelzője, bizto­sító-berendezése, váltója, fény­sorompója. Karbantartom őket, a hibákat előzzük meg ezzel. Lakatosként kezdtem, most 4500—500Ö forintot keresek havonta. Jön a távirat a baj­ról, mire elérek a probléma színhelyére, nagyjából tudom, mi is történt, mit hárítsak el, annyira ismerem a finom han­gú műszereket, elektromos ké­szülékeket. Bekötött szemmel odatalálnék bármelyikhez. Egy teremben egy-két falfelületet beborítva sorakoznak 50—60 éve a még jelenleg is jól működő jelző- eszközei, a leg­modernebbekkel együtt. Szinte alig hibásodnak meg a Sie­mens-blokkok. Ügy érzem, mintha veterán műszerek mú­zeumában járnék, amikor ki­szállok a rendszeres karban­tartásra. A legizgalmasabb, hogy működés közben szere­lek, javítok, nagyon gyorsan, hogy ne késsenek a szerelvé­nyek. A jelzőkkel, az automa­ta fénysorompókkal majdnem hogy percek alatt kell vé­gezni. Kiváló vasutas, négyszer ki­váló dolgozó, részesült „Ve­zérigazgatói dicséretben" is. Fiával egy brigádban dolgo­zik, fia hét éve blokk-lakatos. ♦ Az M 472021-es Diesel és gazdája, a 26 éves Szabó Gábor elválaszthatatlanok. Ve­zetője a fémek sárgásbarna színe miatt Utolsó mohikán­nak becézi a 47 tonnás vas­paripát. Jár vele 14—15 órát, utána pihen, de a mozdony nem, mert az hármuké. — Nem visz el csak úgy a két sín, nagyon is figyelni kell, előre 100—200 méterre és jobbra-balra is fától, ál­lattól, bezuhanó tárgytól tart­va, és azonnal fékezek, ha a messze futó sínpár szemvakí­tó fénylése megtörik, ugyanis ott a repedés. Az ünnep és a hétköznap mind egybeolvad nekem. Ezért legfeljebb a ti­zenévesek irigyelnek, ők előre is szaladnak, ha leszálltak, hogy megnézzenek. Pécs és Mohács között köz­lekedik Dieseljével, ha haza­megy, a két gyerekének él. Autót sose akar, de gyorsvo­natot vezetni nagyon szeretne. Elhagyni ezt a pályát? Sem­milyen körülmények között sem kerülhet erre sor. Kitün­tetése még nincs, de enélkül is sok elismerésben részesül személyzettől és utasoktól egy­aránt. Csuti J. a MÁV KISZ- fiataljainak mozgalma Két évvel ezelőtt a bu­dapesti, Keleti pályaudvar fiataljai felhívással fordul­tak a MÁV KlSZ-alapszer- vezeteihez, hogy indítsanak egy mozgalmat a kultúrál- . tabb utazásért. Ehhez csat­lakoztak a MÁV Pécsi Igazgatósága pécsi csomó­pontjának KISZ-tagjai. Az­óta kétszer értékelték ezt a mozgalmat, s a pécsiek mindkét alkalommal a má­sodik helyet szerezték meg. A pécsi csomópont ki- i szesei, személy szerint leg­alább öt órát töltöttek a kocsik belső tisztításával, amikor is a falaktól az ablakokig, az üléshuzatok­tól a padlóig mindent le­söpörtek, lemostak, össze­sen 840 órát töltöttek ez idáig ilyen munkával. Ugyancsak e mozgalom ke­retében tisztítják rendsze­resen a csomóponthoz tar- i tozó vágányhálózatot, utas- j tereket. A kulturált utazásért in- j dított mozgalmukat nem te- kintik alapfeladatuknak, in- J . kább plusz vállalásnak. Jo- } gosan. Az alapszervezetek ; tagjai, a szocialista brigá- i dokkal együtt — számos egyéb munkát vállaltak, segítve a közös célok meg- | valósítását. Többek között i felmérték, hogy a lakott, de még villany nélküli őr­házakba honnét, hogyan, mennyiért lehetne áramot vezetni — s a lehetőségek, illetve a családok nagysá­ga szerint rangsorolva ja­vaslattervet dolgoztak ki az igazgptóság gazdasági vezetésének. Szabadnapja­ik egy részén vonatvezetést szoktak vállalni, s nem rös- telltek zsákolni sem a re­ménypusztai termelőszövet­kezetben. Hulladékgyűjtő napokat is szerveztek. A közelmúltban egy tu­ristaház rendbehozatalára is költöttek. A Godisa— Bükkösd közötti pályakor­szerűsítés során ugyanis a régi alagút melletti őrház­ra többé nem volt szüksé­ge az igazgatóságnak. A Vasutasok Szakszervezete Pécsi Területi Bizottsága, a MÁV Pécsi Igazgatósága központjának Hámán Kató KISZ-alapszervezete és a Kaposvári Épület- és Híd­fenntartó Főnökség 4-es számú építésvezetősége kö­zös erővel helyreállította, megszépítette ezt a négy­helyiséges épületet. A za- márdi üdülőjükből kiselej­tezett bútorokkal — melye­ket a fiatalok felújítottak — be is rendezték. A vas­utasnap — az ünnepélyes avatás — után a vasutas dolgozók közül bárki igény­be veheti. Hosszabb tartóz­kodásra ugyan nem alkal­mas, de kitűnő, romantikus pihenőhely egy-egy túrón. A turistaház fenntartásáról a kiszesek és a területi bi­zottság továbbra is együt­tesen gondoskodik. T. É.

Next

/
Thumbnails
Contents