Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-09 / 187. szám
1978. július 9., vasárnap Dunántúli napló 3 Szeretnénk jól fizetni, emberi megbeesü lést adni, művelt munkásokat nevelni Kossuthbánya / Újjászületik hazánk legnagyobb föld alatti bányaüzeme Korszerű technikai eszközök, új akna, új bányamező Már óvatos vagyok. Oly sok szép tervről hallottam, kísértem figyelemmel, ahogy néhányon vagy sokan szerették volna ezeket megvalósítani, örültem, amikor kétségtelennek látszott, hogy az emberek szépet, hasznosat, időtál- lót alkottak. Most először a népeshez megyek, a hajnali leszállók között téblábolok. Bizonyára lesz ismerős. —• írni akarsz? Hát csak rajta! Nincs pénz ebben a szakmában, ennyit bárhol kereshetsz. Hogy milyen a munka? Gyere, próbáld meg! A jövő? Megbecsülés? Neki is, társainak is most, a műszak kezdete előtt bizonyára igazuk van. Néhány perc múltán a népes bedöcög az altáróba, rázódnak vagy 20 percet, aztán átszállnak a kasba, gyalogolnak, talán útközben már megeszik a zsíroskenyeret, aztán kiveszik az éjszakások kezéből a gépet. Talán elmondják, hogy ronda, esős reggel van mo kinn, és akkor felugatnak a fúrógépek, a szellőztető ott bőg a nyakukba, valaki a rakodógépet viszi hátrább, a szóllítóvágaton csikorogva megindul a kaparó, valahol a két szint között a fejtésben, fejtőkalapácsok kerepelnek, a bunkerba szén dübörög, a kő még mindig a robbantáskor magába szívott füstöt leheli, por ül a gégére, krákogni kell ... Igen, csak egyre kevesebben próbálják meg. Az utolsó harminc esztendő alatt 75 000 ember fordult meg Kossuth-bányán, volt olyan év, ímikor 7300 embert vettek fel és 4600-an mentek el. 1955-ben például még 4400 ember dolgozott Kossuth-bányán, ma 2 ezerrel kevesebb. Műszak után, amikor majd megfürödnek, bizonyára többen elhiszik, hogy újjászületőben van a bányaüzem, hogy szeretnék őket jól megfizetni, és a lehetőségek szerint ezt meg is teszik, emberi megbecsülést ad ez a bánya, sokat fáradoznak, hogy művelt munkásokat neveljenek. Még mindig óvatos vagyok. Az aknászokkal is beszélek. — Hát? Nincs kaparóalkatrész, összeomlóban van sok bányatérségünk, betegesek az emberek . . . Kezdjük talán itt. A mai Kossuth l-es aknát 1915-ben helyezték üzembe. Az 557 méter mélységű aknát 1952-ben falazták át, azóta a bánya- műveletek hatására elferdült. Az 599 méter mélységű Kossuth ll-es aknát 1952-ben építették. Hasonlóan az l-es aknához, több mint 3 méterrel ferdült >el, ezen kívül mindkét akna csaknem 3 métert le is süllyedt. A lll-as akna ugyancsak nem volt alkalmas szállításra, a művelhető szén- vagyon pedig éppen ott van, így az elmúlt esztendőben Kossuth-bánya tulajdonképpen akna nélküli üzem volt. A Mecseki Szénbányák vezetői ezt figyelembe is vették, 40 ezer tonnával enyhítették a bányaüzem termelési programját. Kossuth-bányán azonban tavaly hihetetlen erőfeszítések árán csaknem annyi szenet termeltek, mint az eredeti programban célul tűztek ki. Huszonhat szabad szombatot áldoztak fel a bányászok. Az aknákban a termelés alatt szinte szüntelenül helyreállítási munkákat végeztek, elképzelhető, hogy az iszonyatos mélység felett, a szüntelenül suhanó kötelek mellett milyen nehéz volt az aknakőművesek munkája. Hörnyéki István például (apja is sok évtizedig aknavájár volt) annyi pótműszakot teljesített, hogy csak karácsonykor, a bányásznapon, húsvét- kor, talán még május 1-én, szilveszterkor^) volt otthon. Igaz, több mint 120 ezer forint volt az 1977. évi keresete, de ha jól meggondoljuk, az a havi tízezer sem olyan sok ennyi túlműszakkal... Mérei Emil üzemvezető egy kimutatást tesz elém: amíg az állami iparban 1970 és 1976 között az átlagkeresetek 145,2 százalékkal emelkedtek, a szénbányászatban csupán 139,7 százalékkal. Kossuth-bányán úgy vélik, ha már nem tudják azt a többletkeresetet biztosítani, amit a nehéz földalatti munka megkövetelne, legalább a munkakörülményeken igyekszenek javítani, amennyire csak lehet. A SZOW lengyel önjáró fejtésbiztosító berendezés eddig is jól vizsgázott, a közeljövőben érkezik egy újabb berendezés, amely a meredek telepekben is alkalmazható lesz. 1979-ben újból maróhengerrel és széngyaluval kísérleteznek majd, a távolabbi tervekben pedig teljes elővájó gépsorokat kívánnak alkalmazni. Addig viszont a Kossuth-bányán kialakított új biztosítási módot tökéletesítik; a betonbiztosítós nagy biztonságot nyújt, sokáig épen tartja a vágatokat és jól gépesíthető, a nehéz fizikai munkától megkíméli a bányászokat. Nem elég azonban az emberről a munkahelyen gondoskodni — vallják — a fürdőben, az öltözőben, a munkásklubban, a sikondai pihenőparkban, a városban érezniük kell a bányászoknak az üzem segítőkészségét, gondoskodását. Az üzem. Milyen jövője van Kossuth- bányának? Az elferdült, lesüllyedt aknák a legkiválóbb széntelepekben vannak. A teljes biztonságot jelentő pillérek éppen az egész mai Kossuth-bánya területét jelentenék. Tehát az aknák további ferdülését és süllyedését teljes biztonsággal csak akkor lehetne megakadályozni, ha megszűnne a bányaművelés. Jelenleg olyan pillért hagynak, amely lecsökkenti az aknák mozgásának sebességét, és még némi művelésre alkalmas széntelepet szabadon is hagy. Persze ez sem megoldás. A Kossuth-bányaiak lényegesen jobb tervet dolgoztak ki. Épül már a Kossuth IV-es akna, ez a korszerű, csaknem automatizált akna, szinte emberi kéz érintése nélkül lesz képes a szállítási feladatokat legkésőbb 1980-ban átvenni. A két másik akna szénpillére így teljes egészében leművelhető lesz. 3 millió tonna jó minőségű szén szabadul fel, az ezredfordulóig tehát csaknem a mostani termelési szinten dolgozik Kossuth-bánya. A Tanbánya végzős tanulói jól választottak, amikor valameny- nyien Kossuth-bányára jelentkeztek. Persze a mecseki szénmedence bármelyik üzemére ugyanígy igaz ez. A képzeletem ismét meglódult, pedig megfogadtam, hogy óvatos leszek. Majd minden alkalommal, amikor a mecseki szén adta lehetőségekről írtam, jó néhány bányász, amolyan leszállás előtti hangulatban írt levelet küldött; jöjjek, ott nézzem meg, ahol ő dolgozik. Tudom, hogy milyen ott, azt is tudom, húsz éve milyen volt, azt is, hogy egy évtizede. Ezért is hiszek benne, hogy rövidesen jól gépesített, korszerű szállítóberendezésekkel felszerelt, biztonságos bányaüzem lesz Kossuth-bánya (a többi üzem is), ahova érdemes az embernek sorsát odakötnie. Az üzem 1979 végéig 312 új lakást tud adni. Lombosi Jenő Kossuth-bánya csille-pályaudvara Erb János felvétele Vasutasok Erről a mesterségről csak teljes szívvel lehet beszélni, és még nagyobb hittel dolgozni benne. Aki restelli, az gyorsan elmarad, kihullik a kollektívákból. A vasutas szakmáról van szó, ami teljes valóságában legtöbbször elrejtve létezik, az utasok csak a kalauzt, az állomáson szalutáló főnököt látják. A szakma vonzó és első hallásra titokzatos mélységei a látványok, a vonatablakból érzékelt képek mögött húzódnak, feszülnek. ♦ Akik akkor dolgoznak a legtöbbet, amikor nem kattognak sivítva a kerekek, azok a pályamunkások. A húszfős ezüstkoszorús „Petőfi” brigád munkahelye a pécsi pálya- fenntartási főnökség kettes pályamesteri szakasza, csapatvezető előmunkásuk a 44 éves Schmidt Jakab, aki negyedszázada a pécsi főpályaudvar egyik legjobb munkása : — Cigány, német, horvát, magyar — nem a faj számít nekem, hanem a ténykedése, a becsülete, az minden szónál, hősködésnél ékesebb bizonyíték. Nem idegenedtem el enyéimtől, velük együtt fogom a lapátot, hórukkolok és az adminisztráció a munkavégzés után marad. Amikor reggel nekikezdek, elhagyom otthonom gondjait, de ez fordítva is érvényes. A fizetésért megdolgozni, ez az első és a legfontosabb, vagyis a kötelesség. csak ezután jöhet a jog és azt sulykolom: Ha az asztalra tettünk, akkor vehetünk is le. Tíz éve előmunkás, közvetlen, emberi vezető, ötször lett kiváló dolgozó, csak úgy érzi jól magát, ha a jót be tudja mutatni. Keze még erős mosás után is kátrányillatú o súlyos talpfáktól. Az 58 éves Kassai György majdnem negyven éve a sum- más-kaszát hagyta ott, a kis- parcellát, hogy bekerüljön a vasútra, először a pályamunkába, majd a csúcsba, vagyis a forgalomhoz. Harminc esztendeje Pécsett, a Megyeri útnál beosztott váltókezelő: — Nem izgulok, nem is tévedhetek, mór úgy belerögződtem a ritmusba. Mecsek- aljáról bejelzik a vonatot, ezután 5—6 perc alatt pontosan hatféle munkamozzanatot hajtok végre a legszigorúbb ellenőrzés mellett. Ma fegyelmezettebb a vasút, mint valaha és a parancs, az utasítás az visszavonhatatlanul kötelez. A megértés, a megbecsülés vonzza, összetartja a brigádunkat. Nincs egy percnyi idő sem az unatkozásra, pedig tizenkétórázunk. A vasutasnapon kapta meg másodszor o „Kiváló dolgozó" kitüntetést, szabad idejében szenvedélye az MHSZ lövészklub vezetése, valamint Gyó- don tanácstag. Ezen kívül mindene az atlétika, a táj, a természet. Váci Imre épp tizennyolcévesen kezdte a pécsi állomáson, egész életét, lelkesedését „feltéve” erre a szakmára. Nem bánta meg, megszokta itt, közben együtt nőtt fel a lerombolt vasúttal, aminek a mostani fejlődését rendkívül gyorsnak tartja. Másodszor tüntették ki az arany törzsgárda jelvénnyel az 53 éves blokkműszerészt. — Legalább kétszáz kilométeres körzetben enyém az összes állomás jelzője, biztosító-berendezése, váltója, fénysorompója. Karbantartom őket, a hibákat előzzük meg ezzel. Lakatosként kezdtem, most 4500—500Ö forintot keresek havonta. Jön a távirat a bajról, mire elérek a probléma színhelyére, nagyjából tudom, mi is történt, mit hárítsak el, annyira ismerem a finom hangú műszereket, elektromos készülékeket. Bekötött szemmel odatalálnék bármelyikhez. Egy teremben egy-két falfelületet beborítva sorakoznak 50—60 éve a még jelenleg is jól működő jelző- eszközei, a legmodernebbekkel együtt. Szinte alig hibásodnak meg a Siemens-blokkok. Ügy érzem, mintha veterán műszerek múzeumában járnék, amikor kiszállok a rendszeres karbantartásra. A legizgalmasabb, hogy működés közben szerelek, javítok, nagyon gyorsan, hogy ne késsenek a szerelvények. A jelzőkkel, az automata fénysorompókkal majdnem hogy percek alatt kell végezni. Kiváló vasutas, négyszer kiváló dolgozó, részesült „Vezérigazgatói dicséretben" is. Fiával egy brigádban dolgozik, fia hét éve blokk-lakatos. ♦ Az M 472021-es Diesel és gazdája, a 26 éves Szabó Gábor elválaszthatatlanok. Vezetője a fémek sárgásbarna színe miatt Utolsó mohikánnak becézi a 47 tonnás vasparipát. Jár vele 14—15 órát, utána pihen, de a mozdony nem, mert az hármuké. — Nem visz el csak úgy a két sín, nagyon is figyelni kell, előre 100—200 méterre és jobbra-balra is fától, állattól, bezuhanó tárgytól tartva, és azonnal fékezek, ha a messze futó sínpár szemvakító fénylése megtörik, ugyanis ott a repedés. Az ünnep és a hétköznap mind egybeolvad nekem. Ezért legfeljebb a tizenévesek irigyelnek, ők előre is szaladnak, ha leszálltak, hogy megnézzenek. Pécs és Mohács között közlekedik Dieseljével, ha hazamegy, a két gyerekének él. Autót sose akar, de gyorsvonatot vezetni nagyon szeretne. Elhagyni ezt a pályát? Semmilyen körülmények között sem kerülhet erre sor. Kitüntetése még nincs, de enélkül is sok elismerésben részesül személyzettől és utasoktól egyaránt. Csuti J. a MÁV KISZ- fiataljainak mozgalma Két évvel ezelőtt a budapesti, Keleti pályaudvar fiataljai felhívással fordultak a MÁV KlSZ-alapszer- vezeteihez, hogy indítsanak egy mozgalmat a kultúrál- . tabb utazásért. Ehhez csatlakoztak a MÁV Pécsi Igazgatósága pécsi csomópontjának KISZ-tagjai. Azóta kétszer értékelték ezt a mozgalmat, s a pécsiek mindkét alkalommal a második helyet szerezték meg. A pécsi csomópont ki- i szesei, személy szerint legalább öt órát töltöttek a kocsik belső tisztításával, amikor is a falaktól az ablakokig, az üléshuzatoktól a padlóig mindent lesöpörtek, lemostak, összesen 840 órát töltöttek ez idáig ilyen munkával. Ugyancsak e mozgalom keretében tisztítják rendszeresen a csomóponthoz tar- i tozó vágányhálózatot, utas- j tereket. A kulturált utazásért in- j dított mozgalmukat nem te- kintik alapfeladatuknak, in- J . kább plusz vállalásnak. Jo- } gosan. Az alapszervezetek ; tagjai, a szocialista brigá- i dokkal együtt — számos egyéb munkát vállaltak, segítve a közös célok meg- | valósítását. Többek között i felmérték, hogy a lakott, de még villany nélküli őrházakba honnét, hogyan, mennyiért lehetne áramot vezetni — s a lehetőségek, illetve a családok nagysága szerint rangsorolva javaslattervet dolgoztak ki az igazgptóság gazdasági vezetésének. Szabadnapjaik egy részén vonatvezetést szoktak vállalni, s nem rös- telltek zsákolni sem a reménypusztai termelőszövetkezetben. Hulladékgyűjtő napokat is szerveztek. A közelmúltban egy turistaház rendbehozatalára is költöttek. A Godisa— Bükkösd közötti pályakorszerűsítés során ugyanis a régi alagút melletti őrházra többé nem volt szüksége az igazgatóságnak. A Vasutasok Szakszervezete Pécsi Területi Bizottsága, a MÁV Pécsi Igazgatósága központjának Hámán Kató KISZ-alapszervezete és a Kaposvári Épület- és Hídfenntartó Főnökség 4-es számú építésvezetősége közös erővel helyreállította, megszépítette ezt a négyhelyiséges épületet. A za- márdi üdülőjükből kiselejtezett bútorokkal — melyeket a fiatalok felújítottak — be is rendezték. A vasutasnap — az ünnepélyes avatás — után a vasutas dolgozók közül bárki igénybe veheti. Hosszabb tartózkodásra ugyan nem alkalmas, de kitűnő, romantikus pihenőhely egy-egy túrón. A turistaház fenntartásáról a kiszesek és a területi bizottság továbbra is együttesen gondoskodik. T. É.
