Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-04 / 182. szám
2 Dunántúlt napló 1978. július 4., kedd Sz. Bayer Erzsébet kiállítása Pogány O. Gábor megnyitja a kiállítást Régen volt Pécsett ekkora közönsége festőművész tárlatának. Szirmayné Bayer Erzsébet számos tanítványa, barátja és tisztelője jelent meg a tegnap délutáni, a Fegyveres Erők Klubjában megtartott megnyitón, köztük Tímár Irma, a Baranyai megyei Tanács közművelődési csoportjának vezetője. Bayer Erzsébet egy baranyai kis faluban, Szentlászlón született, elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Bernáth Aurél volt a mestere, majd Dombóvárra került tanárnak a tanítóképzőbe. Ma Kaposváron él, a Tanítóképző Főiskola rajztanszékének vezetője volt nyugdíjazásáig. Egykori tanítványai messzi országrészekből jöttek el megnézni kiállítását, amelyet Pogány Ödön Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitott meg. A társművészetek üdvözletét Barth István tolmácsolta, aki Henri Thomasi Pastorale című, szólófuvolára írt művét adta elő. Pogány Ödön Gábor különösen a képek gazdag, sok helyütt eredeti színvilágát emelte ki, és megemlítette, hogy Bayer Erzsébet művészete alapján tulajdonképpen a nagybányai festőiskola negyedik generációjához sorolható, némelykor merészebb formabontásra is példát adva. A kaposvári festőművész képeit áthatja a falu, a kis közösségek szeretete. Gyermekkori emlékeit-élményeit fogalmazza meg nem egy képén, mint például az öregek és a Várakozók címűn. Nagyszámú portréi is a hozzá érzelmileg közel állókat ábrázolják. Januári nagy sikerű budapesti kiállítása után — a Fáklya klubban rendezték — pécsi tárlata is szép élményt ígér a hagyományos festészeti stilus kedvelőinek. Magyar bőr Nagydijas termékek a kiállításon: a Minőségi Bőrdíszműves Szövetkezet utazótáska családja A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó V. férfi kazettái Műbőr női táskák a Fővárosi Bőrdíszműipari V. termében Táskaparádé a divatbemutatón Fotó: Erb János Hétszázkét szövetkezeti lakás Pécsváradon Pénteken, o félév utolsó napján Pécsváradon, a Zengő Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetnél a negyedik alkalommal került sor műszaki átadásra. Ezúttal a műszaki átvétellel együtt a hat szövetkezeti lakás kulcsátadására is sor került. Pécsvárad nagyközség központjában a szövetkezet megalakulása óta már 48 szövetkezeti lakás készült el. Épül már az ötödik ütemben további 12 lakás, s a szövetkezeti lakások földszintjén takarékszövetkezeti székház, Gel- ka-szerviz, fodrászat és könyvtár. A hatodik ütemben további 30 szövetkezeti lakás előkészületei, tervezési munkái folynak. A volt Zengő-étterem helyén épülő szövetkezeti új lakótelepen az építést a Pécs- váradi Építő Szövetkezet — a SZÖVTERV tervei alapján — folyamatosan építi. A Pécsvá- radi Építő Szövetkezet Pécs lakásépítéseit is segíti, két építési helyen épít. Tizenkét szövetkezeti lakás építése már folyamatban van és rövidesen újabb 32 szövetkezeti lakás építését kezdik meg. Pécsváradon a Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet keretében épülő lakásokon túl felépült már 27 szövetkezeti garázs és újabb 20 garázs építési előkészületei folynak. Az első félévben nyolc helyen hetvenhárom szövetkezeti lakás átadása történt meg ezés cipőipari kiállítás Táska-családok A bőrdíszmű- ipar termékei sok elismerést kaptak a Pécsett zajló magyar bőr- és cipőipari kiállításon. A legmagasabb elismerést, a kiállítás díját kapta bemutatott termékeiért és felvonulásáért a Minőségi Bőrdíszműves Szövetkezet. A budapesti szövetkezet ezenkívül nagydíjat kapott sport- és vadászfelszerelésére, valamint szabad idő termékcsaládjára, arany termékdíjat irattáska- garnitúrájára. Nagydíjat és több más termékdíjat visz haza a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat. Arany termékdíjas utazótáskacsaládjával a Fővárosi Kézműipari Vállalat. Termékdíjakkal dicsekedhetnek a győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár bőrdíszműipari műbőreiből készült táskák. * A bőrfeldolgozó-iparban tekintélyes részt képvisel a bőrdíszműipar. A Könnyűipari Minisztérium által összeállított tájékoztatóból tudjuk: a hazai bőrdíszmű-ipar idei termelési terve 1,6 milliárd forint, 8 százalékkal magasabb, mint a tavalyi tényszám. A bőrdíszműgyártás növelését a megfelelő színvonalú hazai alapanyagbázis, s a termékek iránt főleg a szovjet piacon megnyilvánuló érdeklődés, s az oda irányuló kivitel gazdaságossága teszi szükségessé. A bőrdíszműipar termelésének több mint felét a szocialista országokba, 9 százalékát a tőkés piacokra szállítja. A legfőbb exportőr a Minőségi Bőrdíszműves Szövetkezet. A műbőr, amely valamikor hadat üzent a természetes bőrnek, ma már akkor sem ellensége a bőrnek, ha mégoly megtévesztően is hasonlít rá. Megvannak egymás mellett, kiegészítik egymást. — A kézitáskák mindinkább természetes bőrökből készülnek, de mondja meg — szögezi nekünk a kérdést Balázs Jánosné vegyészmérnök, a győri Graboplast fejlesztési főosztályvezető-helyettese—, ki hord ma nehéz, marhabőrből készült bőröndöket. De vajon az itt látható műbőr-bőröndöket, nézzen körül, meg tudja-e különböztetni a valóditól? Sikere van a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat' táskacsaládjainak, magának a koncepciónak a kialakításáért elnyerték a TANNIMPEX különdíját. A vállalat kereskedelmi vezetője és vezető tervezője: — Két éve próbálkozunk a táskacsaládok tervezésével és piacra hozásával. Ezek a tás: kák, melyeknek egyes darabjai különféle alkalmakra, utazásra, iskolába, színházba stb. szolgálnak, egységes szemlélet és díszítési mód jegyében fogantak. A vásárlóerő növekedésével egyre nagyobb az éredklődés irántuk. Egyelőre persze megvásárlásuk nagyobb befektetésnek számítanak. Tegnap Simontornya, ma a Pécsi Bőrgyár tart szakmai napot a kiállításon, holnap tehát a bőrökről lesz szó. Mára várják a kiállításra Keserű Jánosné könnyűipari miniszterasszonyt. Miklósvári Zoltán Málna, vödörben és kosárkában Hétfő a virágok és gyümölcsök napja A piacon is ismerik a leértékelést A fél kiló málnát tizenöt forintért árulja a néni, s míg a vevőnek adja, a sorban állóknak is magyarázza, hogy nincs szíve csak úgy halomba rakva és összetörve elhozni a piacra, ezért inkább megvette ezeket a fehér műanyag kosárkákat, s már otthon kimérte a szépszeRákóczi úti házak Bontás a Rákóczi úton, a Zsolnay-szoborral szemben Rákóczi úti házak! Mire e sorok napvilágot látnak, már hírmondó sem marad belőletek ... Mint két óriási, ősvilági szörnyeteg forgolódnak a Poclain- ek a posta és a néprajzi múzeum közötti „romterületen". Figyelem az egyiket: neki-neki- lendül, a kórja végén lévő markolóval megpöccinti a mozdít- hatatlannak tűnő falat, s az erőtlenül omlik le. Aztán benyúl a még helyén lévő tető alá, picit emel rajta és o nehéz ge- rendázat recsegve-ropogva csúszik arrébb, hogy aztán támaszték nélkül maradva darabjaira essen szét. A gép hátrább húzódik, a vezető méregeti a falakat, milyen állásból lehetne legtöbbet dönteni. Meglódul a Pociéin, hol az egyik, hol a másik kereke emelkedik veszedelmesen a levegőbe — már-már azt hiszem, felborul a monstrum — zel — az elmúlt években — eddig 702 szövetkezeti lakás épült fel. A második félévben az első félévinek a két és félszerese, 188 szövetkezeti lakás építése valósul meg. Az év végére közel kilencszáz lakás építőszövetkezeti lakás lesz, a jövő év első felében várható az 1000. lakásépítő szövetkezeti feltételekkel felépült lakás átadása. Lukács József aztán szilárdan talajt fog, a markoló oldalról „belepofoz" a falba .. . Sűrű malterporba burkolózik gép, ház és ember, s mire a por elül, a falnak nyoma sincs. — Nem sajnálja ezeket a házakat? — kérdem Dombai István gépkezelőt, amikor a fehér port köpködve, magát tisztogatva leszáll a nyeregből. — Mit sajnáljak rajtuk? Rontották már ezek a város képét. — Amikor benyúl a markolóval a falak közé. gondol-e arra, hogy ott nemrég emberek laktak? — Nem is tudom ... Én már nem lakásnak látom azokat. — Tizenhárom éve dolgozik az Építőipari Vállalatnál, 71 óta a Poclaint „idomítja". Bont vele a városban és épít. A vezetőfülkéből át-átnéz a romokon, és amit lát, arról kéretlenül mondjo: — Sokfelé van rendetlenség ... Felbontunk valamit, aztán hónapokig semmi. Mondja meg, miért van ez?... És miért nem vigyázunk a városunkra? ... A másik óriás gazdája, Horváth József lép hozzánk, hív a masinájához. A soktonnás Poc- lain ott terpeszkedik vagy háromméter magasan a romhalmaz tetején. Alatta, a törmelék között egy lyuk, ahhoz lépünk mindhárman. — Tessék, príma jó idomköves falazás — mutat Horváth József a lyukra, egy pince lejáratára. — Nem tudom, mennyi pénzért falazták ki, pedig tudhatták, hogy le kell bontani ezt a házat. — Ha elszállítják a törmeléket, - fűzi hozzá Dombai István — felszaggatjuk a pince boltozatát és a százezreket csak úgy betemetjük a földbe ... Nem sokat meditálunk ezen, oz ÉPFU-sok sürgetik mindkettőjüket: el kell szállítani a sok törmeléket, hogy ne csúfoskod- jon sokáig itt a város szívében. H. I. mű gyümölcsből a fél-fél kilókat. A szállító kosaraiban drótokkal elválasztott helye van a sok-sok málnával teli műanyag kosárnak. Gyúrók Jánosné Szőkédről hozta tegnap a Felső- vámház utcai piacra a málnát, s rövid idő alatt túl is adott rajta. Jó „üzleti” szellemmel megáldott asszony, hiszen egy asztallal arrébb is tizenötért kínáltak félkilónként málnát, csak éppen vödörből ... Cigot Károlynénak tetszik, hogy kedvére válogathat a paradicsom- és paprikahalomban fél-fél kilót vásárol mindegyikből: — Szeretem a közepes nagy- ságúakat — akkor a családban mindenki igazságosan és egész paprikát, paradicsomot kap — mondja. A zöldségboltban 48 forintért adnak egy kiló paradicsomot, itt ötvenért, de a két- forint nem számít. Közel lakom, a Majtényi utcában, csaknem mindennap itt vásárolok. Amíg beszélgetünk, fehérin- ges, kalapos bácsi megy el mellettünk, s odaszól az eladónak: — Ki engedte meg Matyók- né, hogy a ládákat az útra tegye? — Rögtön beljebb rakom, Lajos bácsi — kiált utána az asz- szony, s csakugyan az elárusító pad mögé tolja a lódahalmazt, aminek legtetejéVi sárgarépa- és zöldségköteg tornyosul. — Gondoltam, jobban észreveszik, ha előrébb van a zöldién — mondia, dehát rendnek kell lennie. Ez már egyébként le is van árazva — szombatról maradt. Ezt a paprikát és paradicsomot is olcsóbban adnám, — kotor arrébb egy pár szemet — ezek mór nem szépek, de kevés a vevő. Hétfő bizony nem piaci nap, Nem is volt a padokon sokféle főznivaló. Mindössze pár kiló- nyi cukorborsót, zöldbabot, kelkáposztát, újkrumplit, no és zöldséget hoztak az árusok. Paprikát, paradicsomot, uborkát, gyümölcsöt, cseresznyét, meggyet, ribizlit, őszibarackot és virágot viszont bőséggel kínáltak. Az utóbbiból különösen a margarétát vitték a vevők. Egy szép csokrot vásárolt asz- szonyt, Császár Istvánnét, akinek uborka is van a szatyrában, még megállítottam: — A piacon szoktam vásárolni a hidegvacsorának valót. Hét elején mást nemigen veszek, mindig marad vasárnapról ebéd. A virág viszont kell a lakásba. Nagyon szeretjük. Ezt négy forintért vettem. Török Éva Drágák az autók A vasárnapi pécsi vásáron még a legedzettebb kibicnek is leesett az álla. A személy- gépkocsik árai már-már a csillagos eget érik. Egyszerűen hihetetlen, hogy Tnennyit mernek elkérni az új kocsikért. Egy PC-s 1500-as Ladáért tulajdonosa 150 000 forintot (!) szeretett volna kapni. Egy PB-s Trabant ára 75 000 forint volt Persze PC-s 1500-as Ladát mór 145 000 forintért is lehetett venni, s PC-s Polski Fiat 126-ot 78 000 forintért. Lehet, hogy sikerült üzletet kötni, s eladták ilyen áron is ezeket a kocsikat, de a valószínűbb az, hogy nem. Azért mindennek van határa! Vagy még- sincs? Több éves autóhoz viszonylag reális áron lehetett hozzájutni. Polski Fiat 125-ös típusú kocsit 35—80 000 forint, Moszkvicsot 12 000 és 70 000 forint között már vásárolhattak. Meglepő, hogy nyugati márkát milyen kevesen kínáltak. Mindent egybevetve leírható: még mindig drága a pécsi a utóvá sár. Lódul a gép, omlik a fal...
