Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-23 / 201. szám
1978. JÚLIUS 23. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. A szocialista magyar társadalom születése (6.) Áz értelmiség A bólyi német nemzetiségi kollégium Erb János felvétele Nemzetiségi kultúra Baranyában (I.) Baranya megyében a Hoóz István által végzett felmérés jóvoltából megközelítően pontos adataink vannak a nemzetiségi lakosság számáról és elhelyezkedéséről. E szerint 60 ezer nemzetiségi él a megyében, 47 ezer német, 13 ezer délszláv. Számítás alapján a nemzetiségi szülőknek körülbelül 2500 óvodáskorú és 6700 általános iskolás korú gyermeke van, A baranyai lakosság közel 14%-a nemzetiségi. A nemzetiségi politika a szocializmust építő Magyarországon azonban nem a nemzetiségiek arányszámának függvénye, hanem elvi-politikai kérdés. Az MSZMP XI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a helyes Nálunk — csakúgy, mintáz országban — a nemzetiségiek szétszórtan, főként magyar környezetben élnek és az egyes csoportok egymástól is meglehetősen elszigeteltek. A megyében a németek 230 községben találhatóak, de a lakosság 30%-os arányát csak 48 községben érik el. A délszlávok 119 községben laknak, de arányuk csak 14 helyen éri el a 30%-ot. Ha a nemzetiségiek összefüggő területen élnének, gyakorlati okokból jobban, gazdaságosabban és hatékonyabban elégíthetnék ki igényeiket. Szórványokban gyengébb a nemzetiségi tudat, lazább az ösz- szetartozás, határozatlanab- bul fogalmazódnak meg a nemzetiségi igények. A települési adottságokból folyó további sajátosság, hogy nemzetiségiek döntő többsége anyanyelvén kívül érti és beszéli a magyar nyelvet. A szocialista nemzetiségi politika érvényesítése éppen azért kíván hazánkban különös figyelmet, sajátos megoldási módokat, mert a nemzetiségi lakosság viszonylag kisszámú és szétszórtan él. Ezek a tényezők könnyebben kiváltják a nemzetiségi kérdés jelentőségét alábecsülő nézeteket is. Baranyában a párt-, állami és társadalmi szervek folyamatosan dolgoznak a szocialista nemzetiségi politika kiteljesedéséért. Ennek érvényesülését a politika, a gazdaság és a kultúra területén egyaránt biztosítanunk kell, mégis a legfontosabb feladatok a mi viszonyaink között a nemzetiségi művelődésben adódnak. Ezért 1978 júniusában a megyei tanácsülés értékes vita után'távlati nemzetiségi művelődési programot fogadott el. A programot munkaközösség segítségével és alapos előkészítéssel a tanács nemzetiségi bizottsága dolgozta ki. A nemzetiségi művelődés szerves része a magyarországi művelődésügynek és a szocialista nemzetiségi politika érvényesítése nélkülözhetetlen feltétel a szocialista ország belső szilárdságához, a szocialista országok összeforrottságához, a népek barátságához. Növekszik a nemzetközi életben a nemzetiségi kérdés helyes megoldásának jelentősége. Baranya az ország egyik leg- nemzetiségibb megyéje, ezért különös felelőssége van a marxista—leninista elveken alapuló szocialista nemzetiségi politika megvalósításában. A társadalmi fejlődés a nemzetiségi lakosság életében új jelenségeket alakit ki. A belső népességmozgás következtében a korábban elsősorban falun élő nemzetiségiek a nagyobb községekbe és városokba költöznek, ahol abszolút számuk nő, arányszámuk viszont kisebb mint korábbi lakóhelyükön. Nagy figyelmet kell arra fordítani, hogy igényeiket új lakóhelyükön kielégíthessék. A nemzetiségi művelődés sorsa a jövőben egyre inkább a körzeti központokban és a városokban dől el. Az itteni intézményeket képessé kell tenni, hogy a vonzáskörzetükbe tartozó nemzetiségi lakosság művelődési szükségleteit is ki tudják elégíteni. A legjelentősebb szerepe Pécsnek van, ahol a nemzetiségi művelődés jelentős regionális intézményei működnek. A nemzetiségiek —- nálunk sajátosan — korábban a mezőgazdaságban dolgoztak, ma egyre nagyobb számban helyezkednek el az ipari üzemekben és a mezőgazdaságon kívüli területeken, de a faluban maradók életformája is átalakul, megváltoznak művelődési szokásaik. Az új jelenségeket a nemzetiségi politikában is követnünk kell. művelődés egészével együtt fejlődik, bár nem automatikusan. Céljai azonosak művelődéspolitikai céljainkkal, e mellett sajátos funkciója, hogy elősegítse a nemzetiségi lét megőrzését, a nemzetiségieknek mint kollektívumoknak a továbbfejlődését, a nemzetiségi tudat szocialista formálódását, a nemzetiségi lakosság jó állampolgári közérzetét, társadalomba való beilleszkedését és általa népünk politikai egységét. A nemzetiségi kultúra és nyelv társadalmi hasznossága megnyilvánul abban is, hogy értékes színekkel gazdagítja a hazai művelődést és a kétnyelvűség közelebb hozza népünkhöz a szomszédos népeket és kultúrákat. A mi viszonyaink között nem tűzhetjük ki célul azt, hogy ami a magyar művelődésben megvan, az legyen meg kicsiben a nemzetiségi művelődésben is. Meg kell azonban teremteni a lehetőséget az alapellátásra, a nemzetiségi kultúra legfontosabb elemeinek fejlődésére és minden olyan terület fejlesztésére, ahol ennek szubjektív és objektív feltételei adottak vagy megteremthetők. Nemzetiségi politikánk ugyanakkor biztosítja a nemzetiségiek számára a jogot és lehetőséget arra, hogy az anya-, illetőleg a nyelvterületi szocialista országból elégíthessék ki olyan kulturális szükségleteiket, amelyek hazai forrásból nem fedezhetöek. Ez a törekvés egyre inkább az államközi kulturális munkatervek részévé válik. A jugoszláviai Eszék és az NDK-beli Schwerin megyékkel kialakult testvérmegyei kapcsolatok kedvező feltételeket teremtenek a kulturális cserékre. Ebből a A nemzetiségi művelődés alapjq, legfontosabb része az óvodai és iskolai anyanyelvi oktatás. Ma a nemzetiségi óvodáskorúak 45%-a> az általános iskolás korúaknak pedig 60%-a vesz részt anyanyelvi oktatásban a megyében. A létszám évek óta emelkedő, szükség van azonban a nyelvoktatás további mennyiségi és minőségi fejlesztésére, javítani kell az iskolák tárgyi és személyi feltételeit, a nyelvoktatás színvonalát, a pedagógusok hazai és külföldi továbbképzését. Biztosítani kell, hogy a körzetesítés sehol se vezessen a nemzetiségi oktatás visszaszorulására. Kívánatos a kétnyelvű óvodák és iskolák körének bővítése, mert ez a típus tudja a legeredményesebben megoldani, hogy a gyermekek jól megtanulják az anyanyelvűket és a magyar nyelvet is. Tannyelvű óvoda, ahol a társalgás nyelve is kétnyelvű, még nincs a megyében. A nyelvoktató óvodákban a társalgás nyelve magyar és a fő foglalkozások 50%-o történik nemzetiségi nyelven. Tannyelvű (kétnyelvű) általános iskola és diákotthon Pécsett működik, ahol a tárgyak egy részét szerb-horvát nyelven, a másik részét magyarul tanítják. A többi iskola nyelvoktató iskola, amelyben heti 3—4 órában tanulják a nemzetiségi anyanyelvet. A kétnyelvű óvodát és iskolát körültekintően, a feltételek optimális biztosítása után szabad megindítani. Szükség esetén célcélból tudatosabbá és rendszeresebbé tesszük az érdekelt kulturális intézmények közötti kapcsolatokat. Hatékonyabb együttműködés lehetséges például a színházi és amatőregyüttesek, a szakemberek és a könyvek cseréjében, a néprajzi, történeti, nyelvi kutatásokban, filmnapok rendezésében, főiskolai hallgatók képzésében, pedagógusok továbbképzésében és más területeken. A művelődési munkában nemcsak a meglevő szükségletek kielégítéséért dolgoznak, hanem újabb szükségletek, egyre magasabb igények felkeltéséért is. Ezzel a szemlélettel kell dolgozni a nemzetiségi művelődésben is. A megyei program kidolgozásában a fejlődésből táplálkozó újabb szükségleteket is figyelembe vették. Több területen szükség van jelentős extenzív fejlődésre, de ennél is fontosabb a minőség, a színvonal emelése, a szocialista eszmei tartalom erősítése. szerű átmeneti formát alkalmazni. (Pl. az alsó tagozatban a környezetismeret és az ének-zene kétnyelvű oktatásával.) A szülők egyetértése esetén a közeljövőben Felső- szentmártonban, Kásádon szerb-horvát, Ófaluban német tannyelvű óvodát, ugyancsak Felsőszentmártonban és Drá- vasztárán szerb-horvát, Bolyban német tannyelvű iskolát kívánunk alakítani. Szeretnénk mielőbb megoldani a pécsi délszláv és a bólyi német nemzetiségi általános iskolák épületgondját, valamint Pécsett tanárképzés céljait is szolgáló német nemzetiségi gyakorló iskolát szervezni. Kívánatos, hogy a tanulók nemzetiségi tannyelvű (kétnyelvű) gimnáziumban is továbbtanulhassanak. Ennek érdekében működik Pécsett a Leöwey Klára Gimnáziumban a német nemzetiségi tagozat és megfelelő érdeklődés esetén a szerb-horvát nemzetiségi tagozatot is megindítják. Ebben a tervidőszakban Pécsett 100 személyes német nemzetiségi diákotthon épül és a továbbiakban regionális szerepkörű szerb-horvát gimnázium és kollégium építését tervezik. A kereskedelmi szakközépiskolában, valamint a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőben szeretnék bevezetni a német és a szerb- horvát nyelv oktatását, mert nagy szükség van a kereskedelemben és a vendéglátó- iparban kétnyelvű szakemberekre. Takács Gyula (A II. részt július 30. számunkban közöljük.) Kelet- és Közép-Kelet-Európa egész modern fejlődésében, és így a szocialista építés időszakában is mindig fontos társadalmi-politikai kérdésként jelentkezett az értelmiség helyzete. Európa ezen térségében sokkal erősebb volt az értelmiség társadalmi integráltsága és politikára való orientáltsága, mint Nyugat-Európában. Az 1945-től meginduló népi demokratikus fejlődés az értelmiség társadalmi-politikai orientációja fő irányának megváltozását eredményezte: a nemesiúri társadalomvezetéssel kapcsolatos állásfoglalás helyett a szocialista fejlődéssel kapcsolatos állásfoglalás vált vízválasztóvá. A fordulat évét követően ez az alapvető orientációs pont még egyértelműbbé vált és így 1945-től folyamatosan erősödött — és ebben értelmiségi politikánk torzulásai is szerepet játszottak — az a tendencia, amely az értelmiség számára — az emigrációtól és az értelmiségi pálya elhagyásától vagy az arról való lekénysze- rüléstől eltekintve — a következő alapvető alternatívát nyújtotta; vagy a szocializmus ügyével való teljes politikai azonosulás, vagy pedig a szakember mivolt előtérbe állítása, a szak- szerűség útján való érvényesülés és így a közszférától a „privátszféra" felé fordulás. Ennek eredményeképpen két magatartástípus alakult ki: az egyik a szocializmus ügyéért való társadalmi-politikai orientációban kereste a megvalósulást, a másik a szakszerűség védelmében fellépve politikailag abban fejeződött ki, hogy a szakszerűséget féltette a politikától, a forradalomtól, a szocializmustól. A félreértések elkerülése végett nem azt mondjuk, hogy a szocializmussal azonosuló értelmiségiek nem voltak jó szakemberek, és azt sem állítjuk, hogy a jó szakemberek között teljesen hiányzott a szocializmus igenlése. Nem lehet a szakszerűséget és a politikát radikálisan szembeállítani. Itt csupán a fő orientációs tendenciákról van szó. Régi és új értelmiség A másik lényeges tényező, amelyik ebben az időszakban az értelmiség átstruktúrálódá- sát elősegítette, az új értelmiség kiképzése, és így az új és régi értelmiség kettőssége volt. A népi kollégiumok rendszere — a háború előtti kezdeményezésekre támaszkodva — rendkívül erőteljesen járult hozzá ahhoz, hogy egy új, munkás-paraszt származású értelmiség jöjjön létre, amely annak alapján, hogy a társadalmi-politikai változások hívták életre, igen erőteljesen társadalmi-politikai elkötelezettségű volt. Nem arról van szó, hogy a régi és az új értelmiség különbsége egyszerűen nemzedéki különbségek alapján leírható. A régi és az új értelmiség nem azonos egyszerűen az 1945 előtt és az az után értelmiségiekké váltak csoportjával, hanem ezt legalább ilyen erősen motiválta a kétféle orientáció különbsége. A régi értelmiségre a szakmai orientáció jellemző, és a politika is csak mint szakembereket fogadja el őket, az új értelmiségnél pedig igen erős a társadalmi-politikai orientáció. Mindez pedig az értelmiségi szakmákat is erőteljesen differenciálta. Míg összességében — 1973-as országos adat szerint — az értelmiség 62 százaléka fizikai dolgozó gyermeke volt, addig ez az arány a különböző értelmiségi területeken már igen eltérő. A politikai vezetők 90; a tanácsi értelmiségi dolgozók 75, a gazdasági vezetők, agronómusok, mérnökök 65—70 százaléka fizikai származású, míg ugyanez az arány a középiskolai tanároknál 57, az orvosoknál 43 százalék. (A nem budapesti értelmiségre vonatkozó 1971-es adatok.) 1956 után — mint erről már szóltunk — az új társadalmi, társadalompolitikai szituáció és ezen belül az értelmiségpolitika megváltozásának hatására az értelmiség helyzetében is jelentős változások következtek be. Az ötvenes évek végétől a szakmai vezető részint emancipálódott, részint pedig a szakmai és politikai elem együttese egy személyben is a vezetés kritériuma lett. így az értelmiségiek egy része vezetővé vált, illetve a vezetők értelmiségiek lettek. Ezzel új elem lép be az értelmiség meghatározottságába, amely most már nem elsősorban orientációs, hanem elsődlegesen pozicionális jellegű. Mindezek a folyamatok azt eredményezték, hogy az értelmiség a szocialista fejlődés során a társadalmi struktúra általános kereteibe tagolódott be és egyre erőteljesebben, szakértelme révén kívánja és tudja megvalósítani önmagát. A szakmai struktúra kiegyensúlyozása Az értelmiségnek a társadalmi munkaszervezethez elsődlegesen szakemberként való beépülése parancsoló szükségletként követelte meg egyfelől az értelmiség rendkívül dinamikus létszámnövekedését, másrészt a két világháború közötti szakmai struktúrának átalakítását. 1949-ben az egyetemi és főiskolai diplomával rendelkezők aránya az aktív keresők 2 százalékát sem érte el. 1975-ben pedig a közel 3,5-szeres növekedés eredményeként az aktív keresők 7 százalékát is meghaladta. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy alapvetően ez a dinamikus növekedés tette lehetővé az értelmiség társadalmi összetételének "már jelzett radikális megváltoztatását is.) Természetesen — mint erre Huszár Tibor az értelmiség fejlődéstendenciáinak elemzése során rámutatott — „az uralmi-hatalmi viszonyok és a szak- tevékenységek elválasztása a szocialista társadalomban csak feltételes, s csak bizonyos határok között igazolható funkcionálisan". Ebből adódóan az értelmiségnek a társadalmi szerkezetbe elsősorban szakemberként való betagozódása nem az egyes értelmiségi pályák de- politizálódását jelenti, hanem az értelmiség strukturális elkülönülésének csökkenését. Éppen ezért hangsúlyozhatta pártunk XI. kongresszusa az értelmiség társadalmi helyzetéről szólva egyfelől az értelmiség társadalmi szerepének növekedését, másfelől pedig ezzel szoros összefüggésben, hogy „értelmiségünk a nép részeként alkotó tevékenységében eggyé forr, céljaiban azonosul a munkásosztállyal”. Kolosi Tamás (KÖVETKEZIK: 7. AZ OSZTÁLY- KÜLÖNBSÉGEK KIKÜSZÖBÖLÉSÉ FELE) Új jelenségek a nemzetiségi lakosság életében Feladatok a nemzetiségi művelődésben Úvodai és iskolai anyanyelvi oktatás
