Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-19 / 197. szám
2 Dunántúli napló 1978. július 19., szerda ÍNhemrÍ • Wyäri Színház Báb II. után - Salome előtt Különös intézmény a színház. Ma este: Salome-premier a Szabadtéri Táncszinen. Képünk az előadás főrpóbáján készült. Az előtérben Végvári Tamás és Galambos Erzsi Négy ország történészei Eszéken Az osztrák, horvát, szlovén és magyar történészek 9 évvel ezelőtt, 1969-ben rendezték meg először találkozójukat az ausztriai (burgenlandi) Mogers- dorfban. Azóta minden évben megtartották ezt a kultúrtörténeti szimpoziont. Az idén Eszéken került sor a konferencia megrendezésére, amelynek fő témája volt: Az iparosodás társadalmi gazdasági és kulturális hatása a Pannon térségben a két világgazdasági válság között (1873—1929.). Budapestről és a Dunántúlról 12 magyar kiküldött vett részt, s közülük a támakörben hárman tartottak előadást: dr. Ránki György professzor Budapestről, dr. T. Mérey Klára, a Dunántúli Tudományos Intézet főmunkatársa és dr. Kopasz Gábor főlevéltáros Pécsről. Az első napi munka a konferencia ünnepélyes megnyitásával kezdődött, este Ivica Fekete, az eszéki képviselőtestület elnöke adott fogadást a résztvevők tiszteletére. A szimpozion idején az eszéki képtárban kiállítást rendeztek és megszervezték a népi táncegyüttesek találkozóját. A képkiállításon magyar részről Soltra Elemér pécsi festőművész szerepelt képeivel, a népi táncegyüttesek fellépésén pedig a pécsi KISZÖV táncosai vettek részt. Eszéknek Pécs iránti baráti vonzalma nyilvánult meg abban, hogy Magyarországról kifejezetten pécsi festőművészt és pécsi népi együttest kért a történész szimpozion kulturális rendezvényeire. Dr. K. G. Az által létezik, amit művészi értékben nyújt, ám befogadói, azaz közönsége nélkül se kéjszelhető el. Hogy legyen közönsége, kedvébe kell járjon, kegyeit keresve. És legalább eny- nyire a közönség előtt is keli járnia, a mindig való újkeresés igényével, Egy neves szovjet rendező mondása klasszikussá vált, legalább fél évszázada idézgetik, hogy a színháznak (a rendezőnek), ötévenként meg kell újulnia ahhoz, hogy valóban színháznak nevezhessék azt, amit csinálnak. Valami hasonló megújulási törekvés részesei lehetünk a Salome küszöbön álló bemutatásakor is. Oscar Wilde művének nem a „köntöse” más, mint eddigi színpadi megjelenési formái, hanem a lényege, a fantasztikum és a játék egymáshoz való viszonya más, mint eredeti, csak prózai formájában — ahol a tánc csupán betétként szerepel —, vagy operai változatában. Ezúttal o Szabadtéri Táncszín Salome bemutatóján a pécsi modern balettnek — a Rekviem s a mostani három oratorikus balett után — egy újabb, stílust kereső és műfajokat a színházi komplexitás igényével ötvöző jelenlétére számíthatunk. Szem előtt tartani érdemes az eredeti mű jellegét (fantasztikus játék!), amely e monumentális téren fokozott érvénnyel hat. A darab főpróbáit hétfőn és kedden este tartották meg. Főszereplők: a Pécsi Balett, Végvári Tamás (Heródes), Bókay Mária (Heródiás), ifj. Kőmíves Sándor (Jochanán); címszereplő: Galambos Erzsi. Bemutató: ma este. Bemutatkoztak a kolozsvári bábosok Legközelebb vasárnap szerepelnek Milyen is az ember? Mindenekelőtt játékos. S mit játszik? Simogatást, verekedést, fojtoga- tást. De játszik színházat is, önmagával és legrégibb barátjával, a bábuval. És milyen a színház? Lorca szerint az egyik legkitűnőbb és leghasznosabb eszköz egy ország építésére. Ezen gondolatok jegyében állt össze a kolozsvári bábosok Mai program A Szabadtéri Táncszínen 20,30-kor tartják Oscar Wilde—Petrovics Emil—Eck Imre Salome című fantasztikus játékának bemutatóját. Az Ifjúsági Házban július 31-ig látható a lengyel karikatúrakiállítás; a Színház téri kiáilítóteremben a hónap végéig tart nyitva az V. Országos Kerámia Bien- nálé, míg a Sétatéren ugyancsak a nyári színház zárásáig tekinthető meg a pécsi szobrászok tárlata. műsora, amellyel hétfőn este mutatkoztak be a Csontváry- udvarban. Minden ülőhely elkelt, többen kuporogtak még a lépcsőkön is_ vagy támasztották a falat. A nézők lélegzetvisszafojtva figyelték a történeteket, a mozgást, s egy-egy hirtelen fölismert figuránál félhangosan mondogatták, hogy ni csak, de érdekes, most csigát, aztán gúnárt, majd szerelmes kutyust formálnak a kék és piros pulóverbe bújt kezek. De nem maradt el a „hagyományos” bábszínház sem és kacagva figyelhettük a spanyol bábhős esetét a szépséges Rositával és annak pénzéhes, raffinált mamájával. A bájosan pajkos falusi bohózat általános tetszést aratott. Lelkesen megtapsolták a szellemes játékot, a bábuk megfor- málóit, a bábokat, különösen Rositát, kinek „popija oly gömbölyű, hogy a férfi attól bömböl”. .. Homo ludens ... A játékos, játszó ember. Játszottak a művészek és játszott a közönség is, bebizonyítva, hogy a felnőttek is értékelik az igazi, a felszabadító és egyben gondolkodtató játékot. Nagy örömünkre szolgál, hogy vendégként a Pécsi Nyári Színház programjában láthatjuk a kolozsvári bábművészek műsorát Legközelebb vasárnap este szerepelnek. B. A. Herödes a Salome-bol Végvári Tamás Hétfőn délután a tv-fölvétel és a főpróba előtt sikerült találkoznom Végvári Tamással, aki az elkövetkező néhány estére Heródessé alakul majd át. A Káptalan utcai Szabadtéri Táncszín nézőterén beszélgettünk a szerepről, amely saját bevallása szerint eleinte furcsa volt számára, hiszen úgy érzi, alkatilag nagymértékben különbözik a megformálandó karaktertől. — Furcsa kettősség keveréke Wilde Heródese — mondja. — Az első pillanatban nyilván mindenki a bibliai Heródesre gondol, s a név hallatán már a legtöbb emberben egy korábban, a bibliai történet nyomán kialakult kép idéződik föl. Ez a figura azonban más jellem. Alacsony sorból származik, s ez is egyik oka a már említett kettősségnek. Azt mondhatnám, egyszerre királyi és közönséges. Primitívségéhez társulnak az uralkodásra való hajlama, s azok a külsőségek, amiket uralkodói környezetében magára szedett. Szenzibilis alkat, gyengébb idegzetű, reb- benékeny. Kettőssége tetteiben is érvényesül: tulajdonképpen szimpatizál a próféta által hirdetett jövendő vallással — nem az eszével, az ösztöneivel érzi, hogy Jochanán szavai egyszer majd bekövetkeznek —, ugyanakkor mégis mást cselekszik. — Mondhatjuk-e, hogy határozatlan vagy gyáva? — Azt hiszem, nem, mert ilyen alapon minden emberre elmondhatnánk ugyanezt. Heródes éppen úgy esendő, mint bármelyikünk. És Oscar Wilde sem húzza élesre a határokat, inkább kicsit elmossa, hiszen minden, amit a próféta mond, mindegyik szereplőre áll. Nem tartom könnyű darabnak — és könnyű szerepnek sem —, s pillanatnyilag a legnagyobb feladatot az jelenti, hogy önmagomban összefogjam a figura valamennyi rezdülését. Premier előtt két nappal még egy érdekes dolgot említett meg Végvári Tamás: a szövegben minduntalan utalnak a Holdra, s éppen ezért utánanéztek, hogy vajon az előadások idején mikor kél föl? Ekkor kiderült, hogy csupán a premieren lesz majd látható, így ezen az estén kénytelenek lesznek ezeket a részeket „eredetiben” eljátszani. Az összes többi előadáson már nem kell igazodniuk az akkor már később kelő égitesthez, mert az csak a bemutató estéjén „erősíti” jelenlétével a szöveget. D. Cs. így közlekedünk mi Hétfő esti barangolás Egy szabálytalanul kanyarodó gépkocsi a Tüzér utca—Alkony utca sarkán A baleseti statisztikák számtengerében megbúvó adatok, valamint a közúti forgalmat vigyázó és ellenőrző rendőrök sokéves tapasztalatai szerint a hétfő viszonylag csendes napnak számít közlekedési szempontból. Hogy mégis hétfő estét választottuk őrjáratunk időpontjául, annak csak egy magyarázata van: a kíváncsiság, vajon a nappali nyugalom átragad-e a szürkület után vezető autósokra, motorosokra. Negyed nyolc tájban indultunk, az első színhely: Lvov- Kertváros, Melinda utca. Az ide torkolló, s az új házak közül kivezető utakon sehol sincs jelzőtábla, így hát mindenki megy a saját feje után. Az épületek között kerékpározó temérdek gyerek éppúgy, mint a hazatérő, vagy éppenséggel onnan induló autós. Rendnek, szervezettségnek semmi nyoma. De hogyan is lehetne jelzés, útbaigazítás híján? A Megyei úton felfelé, szinte kocogva közelítettük meg a vasúti átjárót. Nem tévedés: majdhogynem lépésben, mert az út egy szakasza kátyúkkal teli, közlekedésre alig alkalmas. A Tüzér utca — Építők útja kereszteződéséhez érve félreállunk. Azt figyeltük, hányán kanyarodnak a tiltó jelzés ellenére a Tüzér utcából balra, nagy ívben az Alkony utcába. Nem kellett sokat várni, hamarosan megérkezett az első szabálytalankodó, majd a másik. Igaz, ez utóbbinak, egy téglaszínű Lada vezetőjének a manőver nem sikerült, hiába jelezte kanyarodási szándékát, még akkor is, amikor a rendőrök irányító mozdulataikkal erről le akarták beszélni. Sikertelenül. A helyszíni bírság kifizetését a „pilóta” felesége ekként kommentálta: „Ménkű vágna bele ezekbe a táblákba!” Úgy látszik, a takarékosság felütötte fejét a közlekedésben is. Erre utal a mégállapítás annak láttán, hogy a gépkocsi- vezetők egy része igencsak sötétedéskor kapcsolta be járműve lámpáit. Ki a városi világítást, ki a tompítottat használva, holott csak menet közben az utóbbit lehetne. Nem volt ritka a „félszemmel”, azaz egy lámpával világító autó sem. Végül egy jó tanács: hétfőn este még az aknafedél felújítását óvó, kivilágítatlan rács akadályozta a forgalmat Pécsett, a Hajnóczy- és a Páfrány utca torkolatában. Jó lesz odafigyelni rá, mert még nagyobb bajt okozhat, üzenem ezt a közlekedőknek és az illetékeseknek. H. L. Takarékos vízfogyasztást! Bár — szerencsére nem élünk a Szaharában, de azért a víz nálunk is nagy kincs, főleg ilyenkor nyáron. Nem mindegy, hogy e természeti kinccsel miként gazdálkodunk. Mindjárt hozzátehetjük: nem a legjobban. Gondoljunk csak az állandóan csöpögő vízcsapokra, a rekkenő hőségben az autómosásra, kertek locsolására. Csínján bánunk-e a rendelkezésre álló készletekkel? A kérdésre egyértelműen tagadó a válasz. Ma még meglehetősen alacsonyak a vízdíjak a kitermelés költségeihez képest, így hát voltaképpen pénztárcát alig érint közelebbről az, hogy több vagy kevesebb fogy. A háztartások zöme nincs érdekeltté téve a vízfogyasztás" visz- szaszorításában, azért a pár plusz forintért csöpög, ömlik, zuhog, fogy nyakló nélkül az, ami oly kevés: a víz. A termelő üzemek sem fu- korkodnak vele, ivóvíz minőségűt használnak fél akkor is, amikor a rosszabb fajta éppúgy megtenné. Ennek elkerülésére a Pécsi Víz- és Csatornamű Vállalat ez év júniusától kezdve napi 3000 köbméter, szennyvízből biológiai úton tisztított vizet termel, hogy csitítsa az ipari fogyasztók ivóvízhasználatót. Tavaly 14 üzemet sújtottak a jóváhagyott keret túllépése miatt büntető szankcióval, volt olyan cég, amely huszonötszörös vízdíjat fizetett. Csak Pécsett, a legnagyobb csúcs idején mintegy 65 ezer köbméter vizet használnak fel a háztartásokban, gyárakban, üzemekben, s ez a mennyiség évről évre növekszik. A meglevő készletek, a felhalmozott tartalékok viszont határt szabnak a fogyasztásnak. Az egyedüli járható út: takarékosabban gazdálkodni, ügyelni kell a csöpögő vízcsapokra, elkerülni a felesleges öntözést, locsolást, a nyakra-főre való gépkocsimosást, s ki tudja, még hány formája van a vízpazarlásnak. A készletek szűkös voltára tekintettel a gyárakban, ipari üzemekben az eddigieknél még fokozottabb figyelmet kell fordítani a víz- takarékos termeléstechnológiák alkalmazására, az igényt csökkentő vízvisszaforgatások bevezetésére. A Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén elfogadta az esetleges vízkorlátozás intézkedési tervét. Tőlünk is függ, hogy azt ne kelljen életbe léptetni. Nem árt arra is gondolni, mekkora bosszúságot jelent, ha víz nélkül hörög a csap, ha kannával a kézben kelf a vizet távolról hordani. H. L.
