Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-11 / 159. szám
DN HÉTVÉGE 8. IRODALOM - MŰVÉSZET 1978. JÚNIUS I I. László Lajos: Infarktus Egry József: Badacsonyi hegyoldal Az egyén előbb vagy utóbb, így vagy úgy kénytelen szeri tenni bizonyos fokú és pontosságú önismeretre, amely nélkül elképzelhetetlen az, hogy értelmes életet éljen. Az egyes embert, ahogy mondani szokás, „az élet tanítja meg” önmaga és környezete értékeinek számbavételére, a hozzájuk való igazodásra. A társadalomnak sokkal no- gyobb mértékben szüksége van a reális önismeretre, az értékek helyes és okos rendszerére, az önmagával való bátor szembenézésre. Míg az egyén esetenként megengedheti magának, hogy önmaga előtt szépítges- se fogyatékosságait, a társadalmat veszélybe sodorhatja az önáltatás. Míg az egyéni önismeret gyarapításához nem szükségesek tudományos módszerek, a társadalmi önismeretet a társadalomtudományok, a társadalomtudományi megismerés mindenkori fejlettségi szintje határozza meg. Ha az egyén túlságosan sokat szépítget tükörbéli önmagán, túlságosan sokáig áltatja magát ilyen vagy olyan tulajdonságokkal, amelyek nincsenek meg benne, könnyen megtörik életvitele, és egyszercsak szívéhez kap... Ha számára tehát nem ajánlatos, hogy illúziókkal egészítse ki a tudatában önmagáról kialakított kép fehér, vagy fekete foltjait, akkor mindennek a társadalmi méretű veszélyességéről fölösleges is ezúttal külön beszélni. László Lajos Infarktus című, a Táncsics Könyvkiadónál most megjelent könyvében azt a folyamatot követi nyomon és azt a pillanatot kísérli meg tetten érni, amíg és amikor az egyén eljut - a mindezzel szorosan összefüggő és manapság már egyre gyakrabban „népbetegségként” emlegetett — infarktus talajvesztéséig. Az önismerethiány hangsúlyozása azonban csak egyoldalú magyarázata lehet az infarktusnak. Hasonló leszűkítéshez, irreális képhez vezet, ha csupán az „egészségtelen" életmódot próbálnánk okként az egyén nyakába varrni. Az „élj egészséges életmódot, és nem leszel beteg” kétségtelen, mindenki számára megszívlelendő arany- igazság. Ennél azonban, mint a többi hasonló jellegű „népbetegségnél" (alkoholizmus) jóval többről van szó. Mindenekelőtt az embert többnyire adott helyzetként, mondhatnánk Így is: kényszerként körülvevő mikrostruktúráról, a szűkebb értelemben vett munkahelyi és csoládi légkörről és sok egyébről... Tógabb értelemben pedig a közösségi élet zavarairól, a szocialista huma. nizmus nemegyszer papírízű, valóságfedezet nélküli, üres -hangoztatásáról. Mindezek mögött újabb okok húzódnak meg. Az urbanizáció rohama, a társadalmi ótrétegeződés és egy sereg más tényező — alapvetően pozitív —, ám az egyént nem egyszer derékbatörő, súlyos göngyölege. És még valami. Az ember korunk gyorsütemű fejlődésével, vaskemény követelményeivel, megpróbáltatásaival máról holnapra került szembe és döbbent rá védtelenségére. A „védelmi taktika" elsajátítása mellett több ezer éve próbál kialakítani egy másfajta vérte- zetet is, amely a „másik” ember gonoszsága, a cinizmus, az agyafúrtsággal társuló rosszindulat ellen megvédené. Sajnos — mind nyitottabbá váló — korunkban mindez egyre reménytelenebbé válik, és az egyes ember számára aligha hozza meg a kívánt eredményt. Nem is hozhatja meg. Ezekkel a veszélyekkel, „környezeti ártalmakkal" csak a társadalom képes elbánni. A társadalom, amely egyre jobban rákényszerül arra, hogy fejlődésével párhuzamosan megfelelő „társadalmi környezetvédelmet" alakítson ki, hogy megvédje magát a történelmileg idejét múlt, lehanyatlott rendszerek, társadalmi tudatformák folytonosan előszivárgó és — ha egyre szűkülő körökben is — folytonosan újratermelődő viselkedési formáival, elemeivel szemben. Erre figyelmeztetnek, ezt sugallják László Lajos ízig-vérig becsületes, olykor az ő fülének is hihetetlennek hangzó és mégis: valamennyiünk előtt ismerős történetei — az infarktusról. Bebesi Károly E gry József (1883— 1951) a Balaton, a balatoni táj festője volt. „Festményein a víz és ég élménye a fények formát bontó káprázatában sajátos látomássá sűrűsödik" — olvasom a Pécsi Modern Magyar Képtár katalógusában. Visszaemlékezésében Egry ezt írta: „1918- ban Keszthelyen leszereltem, ugyancsak akkor kapott meg a Balaton csudás értékeivel, mely idővel kezdődik, tisztul fejlődésem, pikturám az a része, ami addig bizonyos homályba burkolt gyötrődés volt, mondhatnám azt is, hogy magamra találtam szülőföldem levegőjében." Valóban így volt ez. Otthont, és egy olyan festői világot talált a balatoni környezetben, amely számára a „mindent” jelentette. „Nekem mindent jelent, kiegészítője életemnek” — vallotta a Balatonról, a balatoni táj egészéről. Badacsonyi hegyoldal című képét 1930 körül festette. A mű nagysága 59,5x87 cm. Jellegzetes Egry-kép, a nap előtt hódoló festői színekkel kifejezett érzelmi kinyilatkoztatása. Ebben a kinyilatkoztatásban az ember és a természet összefüggésének mély, nagyon átélt lényege rejlik. Lírai látomásként vetíti a szeretett táj napfényben feloldódó csodálatos megnyilvánulását. Lírai látomásként, ami egyben tükrözi a festő természetimádását is, amelyben az ő saját élete' is kiteljesedik „mindent” jelentő valósággá. Ez a valóság a tér és végtelen szoros kapcsolatát jelenti művészetében, ahol a középpont a nap, az élet forrása. Az a csodálatos, fényt árasztó, tájat elvarázsoló, színeket és formákat átragyog- tató nap, amely éltetője az egész világnak. Éltetője az embereknek, a festőnek, akit valósággal lenyűgöz ez a hatalmas természeti erő. Lenyűgöz, érzelmileg átalakít, és alkotásra késztet. Azért, hogy megörökítse ezt az érzést, ezt a hangulatot, és azért, hogy átadja más embernek is. A kép nézője is érezze és közvetve átélje az alkotáson tükröződő csodálatos élményt, amely a festőt is elkápráztatta ott, a badacsonyi hegyoldalon. A kép jellegzetes olajpasz- tell színekkel érzékelteti a hegyoldal napfényben fürdő, feloldódó, helyenként párássá, légiessé formálódó tájrészleteit. A kép alsó részén, alacsony kőfalra támaszkodó emberalakot láthatunk. Sötét, kékesbarna sziluettként magasodik. Az emberalak lehet, hogy a festőt jelképezi, aki nézi és figyeli az eléje táruló látványt. Jobbra az előtérben egy sötét tónusú fát látunk, majd kissé hátrább szőlőkarókat és a kép jobb szélén kékes-feke- tetörzsű, zöldessárga lombú faág. Az emberalak, a fák és a szőlőkarók foltját ívesen görbülő sötét vonal köti össze — egy szőlőskert szélének kontúrvonala —, amely a kép bal oldalán elhelyezkedő kőfal foltjába olvad bele. Ettől felfelé a képen a látvány kiszélesedik, a badacsonyi hegyoldal változatosan tagolt, egyre emelkedő térszínévé. Sötétebb- világosabb, barnás-sárgás, helyenként kékes foltokkal ábrázolt fák, bokrok, és présházak váltakoznak a felületen. A merészen ívelő vonalak és hajlatok kisebb-nagyobb felületekre szabdalják a felszínt. A kép közepén álló fa koronájától sötét tónusú kékes színárnyalatú folt húzódik kissé jobbra felfelé. Ez a sötét tónusú folt a hegyoldal egy árnyékos területét jelzi. Ettől balra a kép felső részén a hegyoldalt lezáró vonalat metszik a napot jelentő köríves vonalak ismétlődései, szélesen húzódó áttetsző fénypásztákkal, fehér sávokkal. Ezek a fénynyalóbok, fénysávok szinte átragyogják az egész képet. Sajátosan megváltoztatják a képen látható formákat, és érdekes térjelenséggé alakulnak. Erről a jelenségről így írt a művész. „A párák, a fényértékek, a rengeteg reflex valósággal átalakítja a teret.” A fény és a párás levegő atmoszférájában a hegyoldal látványa sejtelmessé, oldottá válik. A formákon tükröződő napfényértékek káprázatos festői látomássá ötvöződnek. Olyan festői látomássá, ahol a napfény ragyogásától ünnepélyessé váló békés természet hatalmas valósága nyilvánul meg. Az a valóság, amit a művész sajátos stílusában ezen a képen is és műveinek többségén egyéni sajátossággal a legszebben tudott kifejezni és megörökíteni. Úgy, ahogy még magyar és külföldi mesterek sohasem. Szatyor Győző A közelmúltban került felszínre az lseum melletti római kori bazaltkő borítású út, melynek közelében egy épület falmaradványaira találtak. A kép hátterében az épülő városháza látható. Ifarosrendezes regeszekkel Képtár 2000 éves alapzaton Beszélgetés dr. Szentléleky Tihamérral, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesével Szombathely római elődjét, Colonia Claudia Savariát időszámításunk 43. évében alapították. Magyarország területén ez volt az első városi település. Jól védhető falakkal vették kö. rül, a hatalmas bazaltkövekkel borított utcák szabályos, derékszögű rendszerben épültek. A város déli részén húzódó széles út mentén keleti istenségek szentélyei helyezkedtek el. Az elmúlt húsz évben napvilágra került az Isis-szentély, mely szinte meghatározója, magja lett a mai város kultúrközpont- jának. Vas megye székhelyének fejlesztési, városrendezési tervébe beleszólási joguk van a régészeknek. Az ő érdemük, hogy a 455. esztendőben földrengés következtében elpusztult Sava- ria maradványaiból egyre több felbecsülhetetlen értékű lelet kerül felszínre. Az új városrészek telepítése világszerte nehéz, döntésre késztető kérdéseket vet fel, ha a föld alatt értékes egykori történeti emlékek húzódnak. A kultúrák egymásra hatásáról, a múlt jelenbe való átmentéséről beszélgettünk dr. Szentléleky Tihamér régésszel, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesével, akit Savaria-kutatóként ismer az ország. Jelenleg Szombathely tovább épülő kultúrköz- pontjának területén Cservényi Vajk régésszel újabb római leletek feltárásán dolgozik. — Szombathelyen a városrendezési tervek készítésekor már húsz év óta figyelembe veszik, hogy az ókori Savaria központja fölé építkeznek. Szinte minden újabb beruházásnál feltételezhető a római kori emlékek jelenléte, ezért az építőipar felvonulását megelőzően ásatásokat folytatunk. (Az országban nem mindenütt sikerül ilyen megnyugtató módon megoldani az ősi leletek megmentését.) Az elmúlt évtizedekben az lseum feltárása és a Romkert berendezése hatással volt Szombathely kultúrközpontjó- nak kialakítására. Itt kapott helyet a zeneiskola, az egykori zsinagógából létrehozott Bar. tők Béla koncertterem. Az így kialakult térfalat az Isis Szálló épülete zárja le a belváros felé. A centrum déli részén elegáns térbeállítással emelkedik a most készülő városháza, mely stílusában alkalmazkodik az lseummal szembeni épületegyütteshez. — A romterület déli szakasza viszont még nyitott... — Már nem sokáig. Tavaly országos pályázatot hirdetett a városi tanács a szombathelyi képtár tervének elkészítésére. A kiírásnak alapfeltétele volt — a középület esztétikai megjelenése mellett - a kettős funkció: a bemutató termet magába foglaló épület hagyja érvényesülni az alatta feltárásra kerülő ősi romokat. Több mint ötven pályamű érkezett, a zsűri tagjaként mondhatom, remekeltek az építészek. A legjobbak közül végül is a Vas megyei Tervező Iroda munkatársai nyerték az első dijat: Mó- tis Lajos és Sólyom Miklós építészek. A kétszintes képtárat lábakro állították: nagy teherbírású pilon tartja majd a 2800 négyzetméter alapterületű épületet, melybe az lseumra néző nyitott folyosóról lehet bejutni A képtárban állandó kiállítás nyílik majd Derkovits Gyula és Dési Huber István festményeiből. De maradjunk a régészeti témánál ... Mór korábban ismert volt, hogy a képtár kijelölt helyén római emlékek vannak a felszín alatt. Ugyancsak ismertük az Isis-szentély előtti kilenc méter széles bazaltkő útszakaszt és egy keskenyebb utat, mely keletről nyugatra fut. Ez utóbbinak feltárását tovább folytatva újabb leletekre találtunk. Ettől az úttól dél felé egy pillérekkel határolt nagy épület falmaradványai kerültek most elő. Ha tisztában vagyunk is az ókori város szerkezetével, utcarendszerével, sajnos sohasem lehetünk bizonyosak abban, hogy csaknem kétezer év után mi maradt még meg az egykori emlékekből. Márpedig a föléjük emelt épület elhelyezkedésében éppen ezek a meghatározók. — Könnyen elképzelhető, hogy egy római kori középület foglalja el a teret, de az is meglehet, 'hogy a keskenyebb bazaltkő borítású út után esetleg lakóházak következnek. Júliusig kiderül, hogy a képtár telepítését mennyiben befolyásolják az előkerülő emlékek. A Savariai napok rendezvényeinek idején Szombathelyre látogatók eddig is meggyőződhettek arról, hogy a város művészeti életének élő színhelye az lseum. Az ókor hangulatát árasztó romok között operabemutatókat, színielőadósokat hangversenyeket tartanok. Féltő gonddal vigyáznak történelmi örökségükre, mely hatással van a város mai kultúrájára is. Horváth Anita
