Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-04 / 152. szám

1978. JÚNIUS 4. IRODALOM - MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9. így ismertük meg a diák- közösséget Ma a közösségekkel foglal­kozóknak — pedagógusoknak és nem pedagógusoknak egyaránt — nemcsak lebon­tani kell társadalom és közös­ségismereteiket elemző, tör­vényorientált szemlélettel, ha­nem kezelni is tudni kell azo­kat ugyanolyan szabatosság­gal, mint amellyel egyetlen törvényszerűséget feltárunk. Ezért fordul a figyelem a tár­sadalmat alkotó személyiségek együttműködésének körére, a csoportmechanizmusok közvet­len és közvetett hatásainak vizsgálatára. Vastagh Zoltánná és Vas- togh Zoltán több éves kutató­munkája tárul fel az így is­mertük meg a diákközösséget című kiadványban. Egy osz­tály társasvilága — már a meghatározás jelzi azt, hogy átfogó, a közösséget érintő, sokrétű elemzés útját járjuk végig a szerzőkkel. Ma már széles körben elfogadottak és alkalmazottak azok az eszkö­zök, eljárások és módszerek, amelyekkel a közösség szerke­zete, működése megismerhető és a pedagógiai hatásrend­szerben felhasználható. Szer­zőink Mérei Ferenc szociomet­riája és korábbi saját vizsgá­lataik alapján — a bonyolult számítási eljárások bemutatá­sának mellőzésével — tárják fel a vizsgált osztály megis­merésének, közös munkájuk, élményforrásaik, vitáik és dön­téseik alakulásának folyama­tát. Jól körülhatároltan, a fo­galmak egyszerű és pontos al­kalmazásával közvetlen stílus­ban írják le a pedagógiai fo­lyamatban együttműködők te­vékenységének alakulását, a közösség rétegződését. Különösen tanulságos __ és m a még nem mindenütt köve­tett gyakorlat, vagy hatásában kevéssé lemérhető — az osz­tályfőnök és az osztályban ta­nító pedagógusok kapcsolata. Szerzők megfelelő adatok bir­tokában alakították ki a tanu­lókról azt a képet, amelyet közösen beszéltek meg az osz­tályban tanító pedagógusok. A nevelési feladatok közös meghatározása után mód nyílt állandó véleménycserére, a ta­nuló objektívebb megítélésére. Külön gondot fordítottak arra, hogy a nevelési feladatok meg­felelő arányban szerepeljenek, hogy így a személyiségfejlesz­tés minél több oldalát érintő hatásokat érvényesíthessenek. örvendetes, hogy szerzőink a rendszerszemlélettel közelítik meg a tanulóközösséget — így nyílik mód a tervezés, a szervezés, a tapasztalatszerzés és tudatosítás lehetőségeinek a megközelítésére is. A belső érdekeltségi és rokonszenv- rendszer feltárása, a vezetői tulajdonságok, általában a kö­zösség befolyásolása a mű ta­núsága szerint utat nyit a kö­zösség megfelelő nevelésére, hatásosabb alakítására. Vastagh Zoltánná és Vas­tagh Zoltán tudományos igé­nyességgel, de tudós közvet­lenséggel mindenki számára érthető és követhető módon mutatják be a szociometriái alkalmazás módjait és a fel­tártak alapján végzett szerve­ző munkájukat. A pedagógiai folyamat mai állapotában úgy látszik vala­milyen határterületre érkezett. Megnő a makrostruktúra elem­zésének igénye, de ugyanilyen erővel jelentkezik a mikro- struktúrák lehetséges feltárásá­nak igénye. A megoldás egyik — de nem egyetlen pontja — az a szociometriái vizsgálat, amelyet a szerzőpáros bemu­tatott. Legalább annyira érde­mes, mint érdekes lenne an­nak nyomon követése, hogy a baranyai-pécsi pedagógusok és más szakírók hogyan vették át a tudományok eredményeit, hogyan hasznosították azt a gyakorlatban. Úgy véljük, Vas­tagh Zoltónné és Vastagh Zol­tán mai iskolát mai módszer­re! vizsgált, hasznosítva a ne­velésszociológia eszközeit. Kö­tetük ezért jól sikerült alap- és továbbképző olvasmány is. Krisztián Béla Akik sokat tettek a tudományért Dr. Simor Ferenc meteorológus Régen nem pörög már a mi­sinai meteorológiai obszervató­rium kis tornyán a szélsebesség­mérő kanalas kereke. Ahol a csapadékmérők, hőmérőszekré­nyek álltak, a műszerker. tét beton takarja, és hogy meteorológiai megfigyelő­állomás volt itt hajdanán, arra már alig emlékszik valaki. Az új tv-torony olyan örvényt, ár­nyékhatást keltett maga körül, hogy az egzakt meteorológiai mérések lehetetlenné váltak a közelében. Az obszervatóriumot be kellett zárni... Pedig mi harcba került annak idején, mennyit kellett verekedni érte, hogy azután mint az országos meteorológiai hálózat egyik büszkeségét lehessen megmu­tatni a hozzánk érkező tudósok­nak, szakembereknek. Minder­ről a legtöbbet az obszervatóri­um szó szoros értelmében vett atyja, dr. Simor Ferenc meteoro­lógus, az MTA Dunántúli Tu­dományos Intézetének nyugal­mazott főmunkatársa, a pécsi és kolozsvári egyetem volt kli- matológus magántanára, a födlrajzi (meteorológiai) tudo­mányok kandidátusa tudna be­szélni nekünk. Uránvárosi kis lakásában ke­restem meg az idős tudóst és földrajzi (meteorológiai) tudo- feleségét, Sári nénit, hogy együtt elevenítsük fel a kima­gaslóan szép ívelésű tudomá­nyos pálya legfontosabb állo­másait. Dr. Simor Ferenc 1901-ben született, itt Baranya megyében, Siklóson. Tanítóképzőt végzett, majd ezután a budapesti Pol­gári iskolai Tanárképző Főisko­lára iratkozott be, ahol 1923- ban kapta meg polgári iskolai tanári oklevelét. Az oklevél je­les volt és a földrajz, a vegytan, valamint a természetrajz szak­tárgyak tanítására jogosított. A tudományos munka iránti von­zalom már főiskolás korában kialakult benne. Professzora ja­vaslatára agrometeorológiai tár­gyú témával kezdett foglalkozni, kidolgozta a Magyarország bú­za-, rozs-, kukorica- és burgo­nyatermése és az időjárás közti összefüggés a XX. század első A Kossuth Könyvkiadó újdon­sága Tadeusz M. Jaroszewski Gondolatok a gyakorlatból cí­mű tanulmánykötete. A lengyel szerző kitűnő áttekintést ad Marx fiatalkori munkásságáról, ismerteti a gyakorlat fogalmá­ról folyó vitát, s annak szere­pét a filozófiai antropológiá­ban, végül részletesen tárgyal­ja a gyakorlat és a megismerés összefüggéseit, kölcsönhatását. Ránki György történelmi mo­nográfiája — 1944. március 19. —■' Magyarország német meg­szállását ismerteti a most má­sodik, átdolgozott és bővített kiadásban publikált kötetben, a korábbinál részletesebben és alaposabban, újabb történeti források, hozzáférhetővé vált dokumentumok felhasználásá­val elemezve hazánk történeté­nek e tragikus időszakát. A Győzelem könyvtára soro­zatban jelentette meg a kiadó lonas Ávyzius Elveszett hajlék című regényét. A cselekmény hátterét az 1941—43-as évek történelmi forgataga adja, amely ugyancsak megpörgette a litván népet is: alighogy visszaállították a szovjet-rend­évtizedében című témát, ame­lyet a főiskolai pályázati bírá­lóbizottság Eötvös József pálya­díjjal jutalmazott. Ettől kezdve nem volt megál­lás. Pécsre került tanárnak, ta­nított és tanult Tanítóképző intézeti tanári vizsgát tett föld­rajzból, mint fő tárgyból — je­les eredménnyel. 1934-ben a pécsi egyetemet is elvégezte. A tanítás mellett minden ener­giáját arra fordította, hogy kli- matológussá képezze magát. Ekkoriban már a pécsi egye­tem Földrajzi Intézetének külső munkatársa volt. 1934-ben ké­szült el Pécs éghajlata című művének I. kötete, amely egy­ben doktori értekezésül szolgált. A doktori szigorlatot földrajz­ból, mint főtárgyból, geológiá­ból és biológiából, mint mel­léktárgyakból summa cum laude minősítéssel tette le. To­vábbi három évig dolgozott a Pécs éghajlata című munka II. kötetén, amely mint az első kö­tet, a Geographia Pannonica köteteként jelent meg. A szak­kritika mindkét kötetét kiemel­kedő jelentőségű munkaként méltatta, külön kiemelve, hogy ez a mű az addigi legrészle­tesebb magyar nyelvű városég­hajlati tanulmány. A monográ­fia és a korábbi agrometeoro­lógiai pályamű alapján a pé­csi egyetem bölcsészkara 1940- ben az éghajlattan tárgykörből egyetemi magántanárrá minősí­tette. A pécsi egyetem meg­szüntetése után Kolozsvárra ke­rült, ahol a tanítóképző taná­raként, később megbízott igaz­gatójaként működött, egyben az egyetem fizetésnélküli ad­junktusaként teljesített szolgá­latot. A matematikai—termé­szettudományi kar ugyancsak magántanárrá minősítette ég­hajlattanból. A kor megbízásá­ból megszervezte és vezette az egyetemi Légkörkutató Intéze­tet. Kolozsváron két értekezése jelent meg Erdély éghajlatáról és Erdély mezőgazdasága cím­mel. A háborús fejlemények kibon­takozásával Budapestre került, ahol rövid ideig az Országos Meteorológiai Intézetben dol­gozott. Ismét Pécsre költözött, a Nagy Lajos Gimnázium tanóra lett, szakfelügyelőként/ szakmai munkaközösségvezetőként tevé- kenyekedett. Ma is büszkén em­lékezik meg pedagógusi pályá­járól, amit tudományos munká­ja mellett talán a legjobban szeretett. 1952-ben „érdemes, eredményes munkássága elis­meréséül" a Magyar Népköz- társasági Érdemérem arany fo­kozatával tüntették ki. 1951-től tanári munkája mellett a Du- nátúli Tudományos Intézet kül­szert Litvániában, a hitleri fa­sizmus — villámháborús győze­lemben reménykedve — lero­hanta a balti köztársaságot. Ebben a helyzetben sokan meg- tántorodtak, vagy próbáltak I HipülVH ■ ............. . I |M B IJI k 4 jri ti ■■■ír „semlegesek” maradni. Csak Marius, a partizán tudta kez­dettől, hogy melyik hit vezet el nemzetének boldogulásához, s ennek érdekében vállalta a sok­sok szenvedéssel járó fegyveres harcot. Egyéni s egyben tipikus figu­rák népesítik be az 1976-ban Lenin-dijjal kitüntetett, a Szov­jetunió népeinek összetartozá­sát dokumentáló regényt. A Móra Könyvkiadó — Maj- tényi Zoltán átdolgozásában, Würtz Adóm illusztrációival — megjelentette Eötvös József A falu jegyzője című regényét. só munkatársa lett. 1951—52- ben előállította Pécs 80 éves homogén hőmérsékleti soroza­tát. Az erről írt tanulmányt újabb hasonló téma feldolgo­zása követte. 1957. áprilisától az MTA Du­nántúli Tudományos Intézeté­nek belső munkatársa lett, és ezáltal minden energiáját, ide­jét a tudományos kutatómunká­nak szentelhette. Előttem fek­szik egy kimutatás, amely dr. Simor Ferenc meteorológiai (kli­matológiai) tárgyú műveit so­rolja fel. 15 mű, 15 úttörő jel­legű, fontos közlés a szaktudo­mány mindenkori legkorszerűbb szintjén. Aztán egy érdekes és szép plakett, a Steiner Lajos Emlékérem, majd egy viszony­lag friss kiadvány kerül a ke­zembe, A Mecsek hegység ég­hajlata — dr. Simor Ferenc és dr. Kéri Menyhért munkája, az MTA Dunántúli Tudományos Intézete kiadásában jelent meg 1974-ben. Jelentőségéről dr. Kolta János könyvismertetésé­nek mindjárt az első soraiban ez áll: „A Mecsek hegység ter­mészeti viszonyaira vonatkozó irodalom hézagpótló, értékes munkával gazdagodott... A monográfia a legkorszerűbb tu­dományos módszerekkel elemzi szűkebb hazánk, a Mecsek hegység és környezete sajátos klímáját” Tíz évvel azután, hogy dr. Simor Ferenc, az MTA Dunántúli Tudományos Intéze­tének tudományos főmunkatár­saként 1964-ben nyugdíjba ment, jelent meg ez a monog­ráfia annak bizonyságaként, hogy nyugdíjas éveiben is ak­tívan dolgozott A misinai obszervatórium éle­te egyik büszkesége volt. Ma is fájlalja megszűntét. A város szempontjából fölöttébb fontos volt ez az állomás, a jelenleg működő árpádtetői meteoroló­giai megfigyelő túlságosan messze van. Ez pedig megfon­tolandó vélemény már csak őzért is, mert olyan tu­dóstól származik, aki a Mecsek és Pécs meteorológiai viszonyainak alighanem mind a mai napig páratlan alaposságú ismerője. Igazáért harcolni ma­napság persze már csak meg­romlott egészségi állapota miatt sem képes. Néha, ha feleségével, Sári nénivel kint sétálgatnak az ut­cán, ráköszönnek az egykori ismerős-ismeretlen tanítványok: — Jó napot, Simor tanár úr... Ilyenkor különös melegség tölti el a szívét. Bebesi Károly Amir* még • látogatáskor és a cikk megírásakor nőm számíthattunk, sajnos bokövotkozott. Lapzártakor kaptuk a hirt: dr. Simor Foronc má­jus 2t-án Pécsott elhunyt. Eötvös e fő műve múlt századi regényirodalmunk egyik legki­válóbb alkotása, amely most felfrissített nyelvezettel, átdol­gozott, s némileg rövidített szö­veggel kerül a fiatalok kezébe. A Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette Hegedűs Géza Európa közepén című regény- ciklusának újabb, immár negye­dik kötetét, amely az író négy kisregényét (Palota a hegyte­tőn, Katonadolog, Idegenben, Az életművész hagyatéka) fog­lalja magában. A XX. századi magyar történelmet feldolgozó regényfolyam újabb kötete az ötvenes évek jelentősebb fordu­lataihoz kapcsolódik, közép­pontjában 1956-tal. A Magvető Könyvkiadó leg­újabb verseskönyve Berták Lász­ló Emlékek választása című kö­tete, amelyről így vall maga a költő: „Ez a könyvem emlékek választásáról és válaszútok ki- nólkozásáról tudósít. Mivel szá­momra a vers mindig a megol­dás lehetősége, hiszem, hogy több út vezet ugyanoda, de köztük van az is, amelyiken csak én indulhatok tovább." Csorba Győző Elvesző kert Sorokban belém vonulnak a tőkék a fák a ribiszkebokrok szamócák csak a talajuk változik meg válik mozdíthatóvá De az én dolgom nehezül rám bizatik őrzésük hirdetésük Mert a gödrök falak űzik őket s mit tehetnek? illa berek------­M esének maradnak a szájakon: idézhető emlék-kulisszák bennem túlélő létezők akármikor leirhaták akik közé bízvást bejárhatok lesz kiirtandó gyom mint azelőtt lesz pár tő ibolya mint azelőtt ilyen-olyan gyümölcs mint azelőtt gyep s árnyék hevem! mint azelőtt s példa példa példa mint azelőtt Összegyűjtött versek címmel Csorba Győző 1936-tól napjainkig írott verseit jelentette meg a Magvető Könyvkiadó. A kötet Csor­ba Győző önéletrajzi vallomását, több fényképét is tartalmazza. A fülszöveget Weöres Sándor írta. Pákolitz István Pirostojás Fűzfán fütyülő rézangyal fújja a sípját éj-nappal: az üregi vén nyúl tudja, ismét kertek alatt van a barkós Húsvét; noszahát, valahány nagyfülű föstheti a tojást, tyühühű! Küllősugaras pirkadattal, szemen-szedett gyöngyharmattal keverik a rózsa pirosát, csiribiri lányok mosolyát; Csillog a festék hétszin-tarka, szőrmák-pemzli a nyuszko farka; Lasifülű feleim, kezdjük a munkát, fölvállaltuk, pingáljunk hát; És ami puttony, zsombor van, kilikadt kasztró kormossan, idevele zsákot, tarisznyát, nyikorgó tragacsot, talicskát; Ha ki nyuszi nyisz-nyusz nem sánta, csúz, vagy a köszvény nem bántja, aki nem két szemére vak,-biki-mak biki-mak bik-mak-mak- usgyi, hetedhét határba: immáron ­senki de senki a világon ne várja a pirostojást hiába! A vers a költő legújabb. Vargabetűk című kötetéből való.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents