Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-04 / 152. szám
1978. JÚNIUS 4. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5 Hol az aranykor? A kik szeretik a valóságnál egyszerűbbnek hinni o dolgokat, azok sok más rosszra is hajlanak: könnyen hiszik el példuál, hogy minden változás csupán mennyiségi növekedés vagy csökkenés. Az ilyen emberek így fogalmaznak: sokasodnak feladataink, növekszenek tennivalóink. A fejlett szocializmus építése számukra nem ' jelent többef, mint — többet. Többet dolgozni, többet produkálni, többet elosztani. Az ilyen emberek hasonlatosak azokhoz a gazdasági vezetőkhöz, akik a bázisszemlélet rabjaként, nem törekszenek másra, csak hogy az előző év időszakához képest valamelyest többet adjanak a népgazdaság számára, attól függetlenül, hogy a rendelkezésre álló tartalékok mit és mennyit rejtenek magukban. A sematikus gondolkodás, amely általában félutas vagy tévutas cselekvéssel párosul, különösen két tekintetben téved. Egyrészt akkor, amikor a fejlett szocializmus építésével kapcsolatban az intenzivitás követelményét leszűkíti a gazdálkodás területére és nem veszi észre, hogy a teljes körű társadalomépités érkezett el az intenzív fejlesztés korszakába. Bízvást nevezhetjük ezt korszaknak vagy akár korszakos váltásnak, mintegy a folyamatos jelleget hangsúlyozva. E korszak legfőbb tulajdonsága, hogy a követelmények, az igények ugrásszerű változásával többé nem elegendő a régi módon egyszerűen a mennyiség fokozásával gazdálkodni, közműveltséget fejleszteni, bővíteni az egészségügyi ellátást és szolgáltatás ezer ágát, hanem sokoldalúan kell feltárni mind e helyen a társadalom valamennyi erőforrását. Az mondjuk: egyszerre kell jobb és több, választékosabb terméket előállítani, még hozzá hatékonyan? Ezzel nemcsak annyit mondtunk, hogy új emberek munkába állításával többé nem fejleszthető a termelés, hanem jó vállalatszervezéssel, új technikával és technológiával a rendelkezésre álló munkaerőt kell jobban hasznosítani. Azt is mondtuk: még tanultabbá, műveltebbé kell tenni az embereket, mert a termelés legfőbb ereje immár nem a nyers izom, hanem a művelt agy. Azt is mondtuk: zavartalanabbá kell tenni életkörülményeket, jobbá az utazást, az egészségügyi ellátást, a mindenfajta szolgáltatást, mert a termelés nagy ereje a zaklatottság nélküli ember, akit nem üldöznek olyan gondolatok, hogy jaj, mit tegyek, hová szaladjak munka utón, hogy otthon is minden rendben legyen. Azt is mondtuk: emberivé kell tenni a munkahelyi légkört, demokratikussá a vezető és beosztott közötti viszonyt, mert a termelés nagy ereje a magabiztos, gazda-szemléletű ember, aki a munkahelyen teljes személyiségével azon van, hogy jobban menjenek a dolgok, s ha hibát lát, akkor szól és cselekszik. Egyetlen dologról szóltunk példaképpen: a választékosabb termékek hatékony előállításáról, és mint kiderült, máris seregnyi fontos összetevő lépett elő meghatározóként, feltételként, amelyeket a fejlesztés intenzív szakaszában biztosítani kell. A sematikus gondolkodás hajlik arra, hogy elegendő a gazdásági és műszaki feltételeket megteremteni, és máris választékosabb. korszerűbb lesz a termékstruktúra, és figyelmen kívül hagyja azt, hogy a legfőbb termelőerő az ember, amelynek sokoldalú fizikai és szellemi, erkölcsi fejlesztése nélkül nem létezhet magasabb szintű gazdálkodás. Nem lehet tehát az intenzivitás követelményét csak a gazdálkodás területére leszűkíteni, szükség van rá az oktatásban, kultúrában egészségügyben, a társadalomépités teljes területén. T éved az, aki azt hiszi, hogy befejezett eredményeink, véglegesen megvívott győzelmeink vannak, amelyeket lezárhatunk, egyszer s mindenkorra nyugtázhatunk. Hurrázik, hozsan- názik tehát, amikor valóban nagyszerű részeredmények születnek, de nyomban megtorpan és zaklatottá, bizonytalanná válik, amikor azt látja. hogy gondok sokasága rajzik még körülötte. A helyes politikai gondolkodás és szemlélet úgy észleli és látja a valóságot, mint amilyen. Sem el nem vesz belőle, sem hozzá nem tesz semmit. Ily módon büszkeséggel tölti el, ha a szocialista építés valamely területén történelmi eredményt tudott felmutatni a társadalom, de nem ámítja magát azzal, hogy most már minden rendben van, akár nyugovóra is térhetünk. Észreveszi a természetest, vagyis azt, hogy sajátos, törvényszerű módon minden új eredmény egyben új feladat forrása, megfogalmazója, kiváltója is. Észreveszi, hogy ez az új feladat, nem egyszerűen csak új, hanem sokkal bonyolultabb, nagyobb is, amelynek megoldása a korábbinál okosabb, körültekintőbb munkát kíván. Észreveszi, ho,gy az új feladat többé nemcsak egyetlen szakmáé, hanem a teljesebb társadalomé, és a megoldás komplex erőfeszítést kíván. Példával is szólhatunk. Nagyszerű eredmény, hogy sikerült leszorítani a csecsemőhalálozás arányát. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a társadalom is egészségesebb, mindenki számára ingyenes az egészségügyi alapellátás. Nem sok ország büszkélkedhet ilyen eredménnyel, és boldogok vagyunk, hogy ma már nem következik halálozási okként jelölve az anyakönyvi rubrikában az apróságok neve után: „veleszületett gyengeség" — mint ahogy a Horthy-kor anyakönyvei vádoltak így. Viszont ráncolt homlokkal tapasztaljuk, hogy a felnövekvő gyermekek nyúlánkak, hosszúra nőttek, jól tápláltak, s valamiként mégsem elég edzettek, nem elég teherbírók, nem elég erősek. Hol lehet a hiba? Az egészségügyi ellátásban? Biztos, hogy ott is van javítanivaló. Az oktatásban? Biztos, hogy több iskolai tornaóra, tornaterem, kisfocipálya kellene. Az urbanizációban? Biztos, hogy gondosabban és egészségesebben kellene megépíteni az új lakótelepeket, tágasabb tüdővel kellene megszerkeszteni’ az új városrészeinket. Ez mind igaz és máris bizonyítja, hogy gyermekeinkre gondolva nem egyetlen szakmának van további tennivalója. Ha még hozzátesz- szük, hogy a szülői szeretet mennyire kényeztet, tornából felmentet, ennivalóból, édességből agyontöm, huszonéveseket is úgy ajnároz, mint kétéveseket, iskolába autón röpít, akkor még teljesebb a felelősök köre, a cselekvésre kötelezettek köre is. íme, egy történelmi eredmény így fakaszt sokkal ágas- bogasabb, bonyolultabb, szélesebb hatású feladatot a társadalom számára. Mit jeleznek az új feladatok? Talán azt, hogy valami válság ütött be, s ettől lettek nagyobbak a követelmények? Ettől váltak bonyolultabbá a tennivalók? Ennek a fordítottja igaz: magasabb osztályba lépett a társadalom, s vele együtt több klasszissal lettek dúsabbak a tennivalók is. A boldog aranykor tehát nem akkor jön el, amikor állítólag már henyélhetünk, amikor talán már nem lenne semmi dolgunk. Ilyen gyötrelmet soha meg ne érjen az ember! A boldogság az, ha minél okosabban, minél jobbat alkothatunk, ha tehát a munkánknak minél nagyobb közösségi, emberi haszna lehet. Soltész István A MÉV Szolgáltató Üzem öntödéjében évente 2250 tonna acélöntvény készül mintegy hetven- millió forint értékjzeg. A megye egyetlen acélöntödéje főként a Cement- és Mészmüveknek és az Alumíniumipari Trösztnek szállít öntvényeket, de itt készülnek a részben exportra kerülő Warman-zagyszivattyúk is, a Tatabányai Szénbányáknak. Képünkön Károlyfi János formázó, munka közben. Fotó: Kopjár Géza A közelmúltban adták át a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat orvosi rendelőjében a korszerűen berendezett fogászatot fi társadalmi munka nem a családtól ellopott idd A nőpolitikái határozat valóraváltásáért dolgoznak Évről évre szövetkezetekben, gyárakban, vállalatoknál elemzik és segítik a nőpolitikái határozat megvalósítását. Mindketten a megyei pártbizottság párt. és tömegszervezeti osztályának aktivistái. Személyesen nem ismerik egymást. Gábor Lászlóné, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat bútorüzemének gyártáselőkészitője, dr. Tassy Erzsébet pedig a KISZÖV, illetve a Cipőipari Szövetkezet jogtanácsosa. Gáborné júniusra várja második gyermekét. Vékony, alacsony termetű asszony. A Kiskőrös melletti Akasztóról származik, 1957-ben költöztek Komlóra. Az általános iskola befejezését követően kárpitos szakmát tanult az 501-es Szakmunkásképző Intézetben. Tizennégy évvel ezelőtt került a Carbon- hoz. A kislánya 1970-ben született. Három év múlva ment vissza dolgozni. Beiratkozott a gimnázium levelező tagozatára, ám egy év múlva javasolták a kétéves pártiskolára: — Tudtam, hogy semmiféle hátrányos megkülönböztetésben nem lesz részem, mint gyesről visszajöttnek, de kiemelésre nem számítottam. Leérettségizhettem és egyéves pártiskolai végzettséget szereztem. A kétéves, bentlakásos tanulás idejére az átlagkeresetemet fizette a vállalat. — £s a család? — A férjem is akkor járt o bányaipari technikum levelező tagozatára, így a szüléimre is támaszkodtunk. Nekik sem volt könnyű - édesanyám két műszakban dolgozott. — Az iskola után műszaki állományba sorolták. — Gyártáselőkészítőként nagyobb optikával látom az egész üzem, vállalat termelését, s igyekszem, hogy a folyamatos munkához kellő anyag mindig kéznél legyen. Gáborné 1973 óta párttag. Dolgozik a HNF városi nőbizottságában, tagja a vállalati KISZ-vezetőségnek, s rendszeresen kiveszi részét a városi pártbizottság ideiglenes munkabizottságainak feladataiból. Tavaly választották a MNOT tagjává. Gáborné szerint: — „Örökölni", de legalábbis már a családban magunkba kell szívni a közéletiség levegőjét. Az önálló életben olyan férj az igazi partner, aki a társadalmi munkát nem a családtól ellopott időnek tekinti. - A férje - aki Zobók-bónyán aknász - ugyancsak gyakran dolgozik a családjánál nagyobb közösségért. . . Egy KISZÖV elnökségi ülésen — ahol többek között a szakmunkás-utánpótlás helyzetét elemezték — többször is szót kért egy nyílt tekintetű, határozott hanghordozósú fiatal nő. Két-háróm mondatban, nagyon célratörően fogalmazta a mondanivalóját. Mostani találkozásunkkor is a dolgok „közepén" kezdi: — Először a családdal, illetve a környezetünkkel kell elfogadtatnunk, hogy többet akarunk teljesíteni a munkahelyi és otthoni feladatainknál. Ez a harmónia az alapja a továbblépésünknek. Dr. Tassy Erzsébet férje hivatásos katonatiszt. Két gyermeket nevelnek. A fiúk 12, kislányuk 3 és fél éves. A családi munkamegosztás délután kezdődik. A bevásárlás, vacsorafőzés többnyire a feleség feladata, a kislányért elfoglaltságuktól függően, váltva mennek a pótmamához. A mosásnál, takarításnál a férj vállalja az oroszlánrészt. — A környezet. közleltogás nehezebb dió? — Feltétlenül. Méghozzá - véleményem szerint — mi nők nehezítjük a helyzetünket. Néha olyan gyarló emberi tulajdonságokkal, mint féltékenység, irigység húzzuk vissza a közéletben startoló társainkat. Ha valaki szervez, többet dolgozik, különböző fórumokon véleményt nyilvánít, rásütik, hogy nem fér a bőrébe. Az ilyen nézetekből nem könnyű erőt meriteni a további munkához. A ma vezető beosztásban lévő nők sem értek útjuk végére. Tudásuk, rátermettségük nem törvényszerűen jelenti, hogy el is fogadják őket. Ha egy férfi vezető felemeli a hangját, akkor „felidegesítették”, ha egy nő teszi ugyanezt, akkor „hisztizik", vagy „bal lábbal kelt fel"... — Ezek szerint a bátorításra, segítésre nem a legliatalab- baknak van szükségük? — Azok a lányok, fiúk, akik ma már számos jó példát látnak a családi munkamegosztásra, közéletiségre. jobban élnek majd a lehetőségekkel. A mai gyakorlat még azt mutatja, hogy a nők egyrésze több plusz feladatot is vállal, mások viszont egyet sem. Dr. Tassy Erzsébetnek is több megbízatása von. Pórt- és KISZ-propagandista, tagja az ipari szövetkezetek pártbizottsága agitációs és propaganda munkabizottságának, elnöke a Gyárvárosi Általános Iskola szülői munkaközösségének, tagja a KISZÖV elnökségének és elnöke a nőbizottságnak ... — A legutóbbi KISZÖV elnökségi ülésen is felszólalt? Gábor Lászlón« Dr. Tassy Erzsébet — Igen. A lakások miatt. A nőbizottságunk kezdeményezésére ugyanis 80 lakás épül a szövetkezeti dolgozók részére hat szövetkezet összefogásával. A Pécsváradi Építő Szövetkezet lesz a generál kivitelező. Júliusban kezdik a munkát. A nőbizottság nevében javasoltam, hogy a szocialista munkaver- seny-értékelésnél vegyék figyelembe, hogy ki mennyire veszi ki részét az építkezés munkáiból. A lakásokra ugyanis minél előbb szükségünk van. Török Éva
