Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-04 / 152. szám
DN HÉTVÉGE 6. RIPORT 1978. jUNIUS 4. L— I Lvovi panorámo A lvovi területi pártbizottság meghívására dr. Jerszi Istvánnak, a Baranya megyei Pártbizottság titkárának vezetésével öt tagú megyei pártküldöttség egy hetet töltött testvérmegyénkben, ahol a pártmunkát tanulmányozta. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a küldöttséggel utazhattam és részt vehettem programjában. Küldöttségünket már a határnál nagy szeretettel fogadta Padalka elvtárs, a lvovi területi pártbizottság titkára. Többször is járt mór megyénkben, jól ismeri Baranyát. „Érezzék magukat nálunk úgy mint otthon, vagy ha lehet, még jobban” — mondta. Azért, hogy ez a kívánság a lehető legjobban teljesüljön, nagyszerű programot állítottak össze és nemcsak a 700 ezer lakosú Lvovot, hanem a mintegy 2,5 millió ember lakta megyének számos járását és városát is megismerhettük. Uzsgorodtól Lvov felé haladtunk személyautónkkal a Kárpátokon keresztül, — tiszta vizű gyors kis hegyi patakok mentén vezetett a szerpentin, a magas hegyek csúcsain fehérlő hófoltok „tarkították" a végtelen erdők zöldjét. Völgyekben meghúzódó kis települések faházpi között vezető keskeny ország- útról egyszer csak korszerű, — most épülő betonútra értünk, amelyen aztán nekiiramodhattok autóink. Estefelé érkeztünk Lvovba, — már a peremkerületek hatalmas lakásépítkezései is jelezték a békés építőmunka nagyszerű eredményeit. Gyors elhelyezkedés a város központjában lévő Hotel Inturist szállóban, majd vacsora, pohárköszöntők a két testvérmegye, a magyar és a szovjet nép örök, megbonthatatlan barátságának éltetésére. Szívből jövő, őszinte szavak, őszinte gondolatok mindkét részről, úgy mint az elvtársak, barátok közt szokásos. Másnap Szvatovszki elvtárs, a lvovi terület pártbizottság titkára a pártbizottság épületében fogadta küldöttségünket, Lvov egyik új városrésze tájékoztatott a megye politikai, gazdasági, kulturális életéről. Ez a terület például az iparát a II. világháború után hozta létre, — ma már az ipar adja a termelési érték öthatodát! Jelentős a szénbányászatuk, egyéb nehéziparuk és könnyűiparuk is van. Négy cukorgyáruk üzemel, most épül az ötödik. Évente mintegy 850 millió rubelt fordítanak beruházásra. A területen 600 ezer szarvas- marhát tartanak, — 900 ezer tonna takarmánygabonát aratnak évente, cukorrépából más- félmillió tonnát termelnek. Tájékoztatót kaptunk a pártszervezetek életéről, munkájáról, majd a küldöttség tagjainak kérdéseire részletesen válaszoltak. A lvovi városi pártbizottság vezetői is fogadták delegációnkat. Elmondták többek között, hogy a megye termelési értékének mintegy felét adja a város, legjelentősebb a gépiparuk, műszeriparuk és élelmiszeriparuk. Hatalmas autóbuszgyáruk, televíziógyáruk, sörgyáruk is van. Mind a megyei, mind a városi pártbizottság vezetőinél tett látogatásunk alkalmával, — de bárhol is jártunk a megyében, — tapasztaltuk azt az őszinte érdeklődést, amely Baranya iránt megnyilvánult, örültek sikereinknek, további eredményes munkát kívántak a XI. kongresszus határozatai megvalósításához. Küldöttségünk egyik nagy élménye volt a buszki járásba tett látogatás, ahol első utunk a „csirkegyárba” vezetett. A gyár melletti településen az egyik iskola úttörői virágcsokrokkal és magyarul elmondott üdvözlő szavakkal köszöntötték küldöttségünket, majd két szép kenyeret nyújtottak át. (Formája és íze is a mi kuglófunkhoz hasonlított.) Nem lehetett meg- hatódottság nélkül tapasztalni a testvéri szeretetnek ezt a megnyilvánulását sem. Az 56 000 lakosú járásnak 11 ipari üzeme van, — évi 70 millió rubel a termelési értéke. Mind kereskedelmi, mind kulturális szempontból is jól ellátott a járás. A lakosság betétállománya 100 millió rubel. Ami a „csirke- gyárat” illeti: jó kapcsolatban vannak Bábolnával, — látogatják egymást és mint mondták: „ezek a tapasztalatcserék mindkét fél számára hasznosak”. Ebben az évben 100 millió tojást termelnek. Most kezdenek hozzá egy új csirkeüzem építéséhez, — termelésük ezzel megkétszereződik. A tojáson kívül évente mintegy 1150 tonna húst is termelnek. Elmondták, hogy az életkörülmények javítása érdekében 1000 személyes művelődési házat, 200 személyes óvodát és újabb lakóházak építését is tervezik. A járás vezetői elkalauzoltak bennünket a járás lakosságának társadalmi összefogásával épült üdülőtáborba is. Kis erdő közepén szépen parkírozott területen meseszép, kétszintes faházak sorakoznak, — egy-egy turnusban 450-en üdülhetnek itt. A tábor mellett 14 hektáros vízgyűjtő, sportlétesítmények, szabadtéri színpad — valamennyi a szabad idő kellemes eltöltését szolgálja. De mutattak más látnivalót is. Az üdülőhelytől néhány kilométerre monumentális bronzból készült lovasszobor áll egy domb oldalán. A Bugyonnij emlékmű. A kompozíció két vágtató lovat lovasaival ábrázol. A 20-as években az I. lovashadsereg Bugyonnij vezetésével a győztes csatákban eddig jutott el, — ennek emlékére készítette a járás lakossága. A lovasszobor hossza 37 méter, — súlya 20 tonna. Ottjártunkkor az emlékmű előtti téren díszegyenruhába öltözőt fiatal katonák éppen eskütételhez sorakoztak. Küldöttségünk ellátogatott többek között Drogobics városba is. „Itt van egy ugrásnyira” mondták kísérőink, amikor Lvovban indulás előtt érdeklődni szoktunk a távolságok felől. Nos, itt az „ugrásnyi" — körübelül 100—150 kilométert jelent. Ez a 85 ezer lakosú Drogobics 100 kilométerre fekszik Lvov- tól. A város pártbizottságának vezetői fogadták küldöttségünket és részletesen tájékoztatták a város politikai, gazdasági és kulturális életéről. Ipari város, jelentős olajfeldolgozó kombináttal, autódarugyárral. Mint mondták, — innen indult el a „Ne hagyj senkit lemaradni” kezdeményezés, amely a munkaverseny során egymás segítésével szép eredményeket hozott. Megmutatták a Népek barátsága házat is, amelynek egyik terme vitrinjében nagy örömmel pillantottunk meg egy miniatűr fúrógépet, mellette a feliratot: Mecseki Ércbányászati Vállalat. A várostól néhány kilométerre van Truszkavec gyógyüdülő. Bevallom, sohasem hallottam addig nevét sem. Hideg gyógyvize alkalmas vese, epe, májbetegségek gyógyítására. Körülbelül három Harkány férne el a területén, — 15 nagy szanatóriumában — 8—12 emeletesek— három hatalmas szállodájában és sok kisebb üdülőházában évente mintegy 250 ezer embert gyógykezelnek. Nagy éttermek, virágos parkok, 1000 személyes színházterem a művelődési otthonban, könyvtárak és tánctermek teszik kellemessé az üdülés, gyógyulás napjait. Általában két, három hétre érkeznek ide a beutaltak. A parkokban, ivókúrás csarnokokban nagy a forgalom. Az egész üdülőhelyen aszfaltozott sétányok, virágokkal teli parkok. Egyik napon testvérlapunk, a Lvovszkaja Pravda látott vendégül. Bár lenne elég sorom ennek az „útirajznak” keretében, hogy beszámolhassak arról az elvtársi, baráti fogadtatásról, amelyben részem volt. A megyében húsz járási, három városi és negyven, nagy példányszámú üzemi újság jelenik meg. Korszerű, 12 szintes sajtópalotájuk van, alsó szinten a nyomdával. Itt nyomják a központi lapokat is, — műhold segítségével érkeznek Moszkvából a központ lapok oldalainak fényképei ... Balettet néztünk a lvovi Operában, — a városban hat színház van, — jutott idő Lvov új negyedeinek megtekintésére is. Ma már 80 ezren laknak az új lakótelepeken és gyors ütemben épülnek az újabbak. Mindenfelé az új építkezések sokaságát láttuk. Számos kisebb, naqyobb községen, városon áthaladva mindenütt emlékműveket láttunk, amelyeket a II. világháborúban a fasizmus elleni harcokban hősi halált halt katonák tiszteletére állítottak. Az emlékműveknél örökégő lángok lobognak, — mementóként! Búcsúzás. Lavovtól a magyar határig mintegy 250 kilométer az út, — ismét keresztül a Kárpátokon. Felejthetetlen élmény volt. Garay Ferenc Az operaház épülete Bugyonnij lovasainak emlékműve ______\ Truszkaveci gyógyüdülők . I ^cd c c • BBi cd •r +j o'2 > cd-I JQ
