Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-29 / 177. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXV. évfolyam, 177. sxám 1978. június 29., csütörtök Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A város A közelmúltban ugyanezzel a címmel találkozhatott az olvasó egy képriport kísérő írásának az élén. Mondandóm bizonyítja, miért nyúlok ismét ehhez a címhez. A város képe ez esetben nem a nagyszerű panoráma, nem is annak egyik-másik domináns része, de még csak nem is az, ami az építész kezemunkája nyomán formálódik. Most azt a városképet szeretném vizsgálgat- ni, ami nem a nagy elhatározásoktól, a művészi munkától, egyfajta esztétikai tevékenységtől függ. Ez a városkép — én mikro-városképnek nevezném — az, omi előttünk van, a közvetlen környezet. Ha ugyanis városképről beszélünk — márpedig erről az utóbbi időkben sok szó esik és ma éppen ez a városi tanácsülés egyik legfontosabb napirendi pontja — arról a városképről is szót kell ejteni, aminek milyensége rojtunk, 165 ezer pécsi polgáron múlik. A nagy városkép formálása ugyanis az arra hivatottak dolga, s higgyük, hogy feladatuknak legjobb tudásuk szerint igyekeznek eleget tenni; higgyük ezt akkor is, ha néha úgy érezzük — természetesen utólag —, hogy ezt, vagy azt másképp, netán jobban is lehetett volna csinálni. Tehát ami rajtunk múlik . . . Az elmúlt hetekben, amikor a pécsi városkép kérdéseivel foglalkozó cikkek előkészítésén dolgoztam, a beszélgetésekben sűrűn előfordult az észrevétel, amit egy fiatal építészmérnök igen sommásan és találóan így fejezett ki: „lelakott ez a város ...” Vakolatukat vesztett házak, rissz-rossz járdák, tönkretett parkok, szemetes utcák, évekig húzódó, bár gyorsan megoldható problémák tartoznak a lelakottság fogalomkörébe. Sokszor találkozunk apró hibákkal, amiket ma kevés munkával és kevés pénzzel ki lehetne javítani. De azt mondják, nincs pénz és nincs kapacitás. És múlnak a hónapok, az évek, s amit ma néhány ezer vagy tízezer forinttal, netán párhetes munkával meg lehetne oldani, az később százezrekbe, milliókba kerül és valóban komoly kapacitást von el máshonnan. Viszont megvan az elégtétel: nagy dolgot csináltunk. Néha olyan kis munkáról van szó, amit egykét lelkes szocialista brigád is elvégezne társadalmi munkában, ha hívnák. Nem is olyan régen volt, hogy a Dunántúli Napló kezdeményezésére két szocialista brigád rendbetette a Kálvária-domb lépcsősorait és a parkosított teraszokat, s azóta is esztétikus képe van a fal alatti domboldalnak. Ezt kellene intézményessé tenni, feladat van bőven, bármerre is nézünk a városban. Az ilyen „gyorsjavíképe illést tartott az OBT tás” sehol sem zavarná az évek múltán sorrakerülő nagy felújítást. Mert sajnos legtöbbször a majdani nagy miatt ütjük el a mostani kicsit. Minap egyik városi tanácstagunk hívta fel a figyelmet a Landler Jenő utcai városfal-szakasz körüli állapotokra: indokolt-e tűrni a Bar- bakán túloldalán a törmelékhegyet, a szemétdombot? Amikor a kérdést továbbítottam, a válasz az volt, hogy „majd”, ha felújítják a falat és parkosítják a környezetét. Majd? ... De addig is!... Bizonyos vagyok abban, hogy ez a lelakottság, ami egyfajta kényelmességből — vagy megalkuvásból? — ered, gyűrűzik tovább, s teszi nemtörődömmé a pécsi polgárt. Mint a mumussal a gyereket, úgy ijesztgetjük időnként az idegenekkel a pécsieket, ha a város általunk formálható képéről van szó. Szemetes az utca? — mit szól hozzá az idegen? . .. Letapossuk a pázsitot, a virágot? - mit szól hozzá az idegen? ... És így tovább. Mit szól? De mit szólunk hozzá mi? Azt hiszem, ez sokkal fontosabb. Hányszor, de hányszor apelláltunk városunk érdekében a közvéleményhez — eredménytelenül. A közöny, a várossal szembeni közöny - sértő önmagunkra nézve. És az „önmagunk” alatt természetesen mind a 165 ezrünket értem. Mert hiszem, hogy szeretik a várost azok is, akik akarva, akaratlanul ártanak neki, s akik a maguk gondatlanságát észre sem véve kárhoztatnak másokat városképet rontó cselekedeteikért. Most, amikor a városkép ügye ennyire az előtérbe került, ezt az alkalmat kellene felhasználni egy széles körű városszépítő társadalmi mozgalom indítására. Vegyük kézbe a városunkat és tegyünk meg mindent a csinosításáért. Meggyőződésem, hogy ennél jobb ügyre aligha mozgósíthatnánk a pécsieket. Van mozgalmunk „Egy napot Pécsért” jeligével, amelynek keretében sok mindent megtesznek, értékes alkotásokat hoznak létre szocialista brigádok és magánszemélyek, de mintha a városszépítő aprómunka érdemtelenül a háttérbe szorulna a nagy célok mögött. E gy ilyen mozgalom kibontakoztatásához eleve olyan hangulatot kell teremteni, hogy érdemet jelentsen a városért tenni, s hogy természetes legyen az elmarasztalás mindenért, ami városunk arcát rontja, csúfítja. Tegyük közüggyé Pécs szépítésének, csinosításának a dolgát. Ha mind a 165 ezren ezt akarjuk - és mindent meg is teszünk érte! —, a várossal együtt magunk látjuk a hasznát. Hársfai István Szénhidrogén-mezöt avattak Kiskunhalason A sikeres termelési próba után szerdán üzembe helyezték hazánk legújabb energiahordozó bázisát: a kiskunhalasi szénhidrogénmezőt. Az avató ünnepségen részt vett Zsen- gellér István nehézipari miniszterhelyettes és Horváth István, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára is. Trombitás István, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat igazgatója elmondotta, hogy az új szénhidrogénmezőt 10 éves tervszerű munkával tárták fel a zalai olajkutotók. Az északi részén öt kút már működik, s az idén 20 ezer tonna olajat hoznak felszínre. A kitermeléssel párhuzamosan folytatják a déli rész kutotó- és feltáró munkáit, valamint a szállítás feltételeit biztosító létesítmények továbbfejlesztését. Az 1,5 milliárd forintos beruházás előreláthatóan 1982-ben fejeződik be, a mezőről valamennyi kút megnyitása után évente 200—300 ezer tonna jó minőségű kőolajat és nagy mennyiségű földgázt kap a népgazdaság. Decemberre összehívták a magyar bákemozgalem IX. kangresszusát A Vili. békekongresszus óta eltelt öt évben békemozgalmunk a társadalom legszélesebb rétegeit mozgósította a nemzetközi élet kérdéseinek megoldása, a szocialista építőmunka meggyorsítása, a szocialista hazafiság és nemzetköziség érzésének elmélyítése érdekében — mondotta Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára az OBT szerdai ülésén, a Parlamentben. Pethő Tibornak, az OBT elnökhelyettesének megnyitója utón arról beszélt, hogy az elmúlt években a Hazafias Népfont, a SZOT és más társadalmi és tömegszervezetek segítségével megrendezett akciók és kezdeményezések a legeldugottabb településekre is eljutottak. Megtalálták azt a hullámhosszat és azt a hangot, amelyre a hívők és ateisták, a fiatalok és idősek egyaránt egyetértésükkel és aktivitásukkal válaszoltak. Az Országös Béketanács 125 ország 238 szervezetével, mozgalmával ápolja a kapcsolatát, ilyképpen is munkálkodva a béke igaz híveinek nemzetközi összefogásáért. Mozgalmunk — szorosan együttműködve a Béke-világ- tanáccsal — sokoldalúan és eredményesen vesz részt az Európa Biztonságáért, népeinek együttműködéséért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a faji megkülönböztetés felszámolásáért vívott küzdelemben. Sebestyén Nándorné megemlékezett a magyar békemozgalom zászlóbontásának 30. évfordulójáról. Az OBT főtitkára végezetül javasolta, hogy december 1 — 2-ra hívják össze a IX. magyar békekongresszust. A küldötteket a Hazafias Népfront bizottságainak, valamint a társadalmi és tömegszervezeteknek a soronkö- vetkező testületi ülésein és rendezvényein szeptemberben, illetve októberben választják meg. A beszámolót követően Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára időszerű bélés külpolitikai kérdésekről adott tájékoztatót Az Országos Béketanács ülése határozathozatallal zárult. A résztvevők egyhangúlag elfogadták a IX. kongresszus összehívására előkészített javaslatot, és úgy döntöttek, hogy szolidaritási táviratot küldenek a testvéri vietnami népnek. A tanácskozás után a Parlament Gobelin-termében Sebestyén Nándorné kitüntetéseket adott át a békemozgalom kiemelkedő aktivistáinak. Lvovi pártmunkások érkeztek Baranyába Genrih Joszipovics Band- rovszkijnak, a Lvov városi Pártbizottság első titkárának vezetésével delegáció érkezett tegnap esr te Baranyába. A testvérterület küldöttségét a magyar—szovjet határon Lukács János. a megyei párt-vb tagja, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára fogadta és kísérte Pécsre. A szovjet küldöttség este találkozott dr. Nagy Józseffel. az MSZMP KB tagjával, a Baranya megyei Párt- bizottság első titkárával, dr. Jerszi Istvánnal, a megyei pártbizottság titkárával, a megyei párt- vb tagjával. A lvovi pártmunkások részt vesznek a bőripari kiállítás megnyitóján, ellátogatnak több üzembe, megismerkednek Pécs és Baranya kultúrtörténeti és idegenforgalmi nevezetességeivel. Pécs az uránvárosi 17 emeletes ház tetejéről Fotó: Cseri László Osztrák szójatermesztők látogattak Bolyba Kitűnő eredmények a magtermesztésben ■ Bővülnek a külföldi kapcsolatok Fajta kísérleti bemutató Mint a félig becsukott esernyő - olyan látványt nyújt most a borús, hideg időben fázó szója, ahogy leveleit lefelé konyít- ja ez az erős és rendszeres napfényhez szokott értékes, de nálunk még a.lig felkapott növény. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, mely jelentős hazai rendszergazdája a magyar szójatermesztésnek — szép sikereket ér el és főleg kitűnő szója- vetőmag-eredményeinek messze külföldön híre megy. Tavaly például Csehszlovákiába 25 vagon magot szállítottak, az északi pertnerek jelezték, hogy nagyon elégedettek. Most alakulnak kedvezően a kapcsolatok a lengyelekkel, a radziko- wói termesztők kaptak bólyi magvakat és cserében ők kínálják az Ajma nevű fajtát. Kínából nemrég futott be az első magszállítmány, hogy próbálják ki a távol-keleti fajtákat. Ugyaninnen, Japánnal már régebbi a magkapcsolat. Hasonló az együttműködés egye■sm ■ Az országos bőr- és cipőipari kiállításon ma osztják ki a kiállítási dijakat, o nagydijakat, az arany, ezüst és bronz termékdíjakat a pályázó vállalatok és szövetkezetek között. Tudósítás a 2. oldalon sült államokbeli szójás cégekkel, tehát magcserékre kerül sor, míg jugoszláv üzemekkel elsősorban elméleti, kutató munkában dolgoznak együtt. A Ku- tyevói Mezőgazdasági Kombinátnak évek óta termesztési szaktanácsokat nyújtanak, míg cserében a jugoszlávok a bólyi babtermesztést patronálják szakmailag. A külföldi kapcsolatok várhatóan tovább bővülnek, legalább is ezt remélik az osztrák 35 fős farmercsoport tegnapi látogatásától. Szakmai kirándulásukat a Bécsi Mezőgazdasági Kamara szervezte, a nyugati szomszédok maguktól jelentkeztek, hogy felkeresik Bolyt, a szójatermesztés hazai központját. Boly irányításával, vagyis a hozzá tartozó rendszerben idén 56 üzem foglalkozik szójatermesztéssel több mint 15 ezer hektáron: 9 gazdaság csak magot állít elő. Gábris Zoltán vetőmagtermelési és kutatási főosztályvezető szerint az osztrákok nemrég kezdtek foglalkozni a szójával elsősorban a burgenlandi földeken. Éghajlati adottságaik hasonlóak itt a mienkéhez, természetesen valamivel hűvösebb a klíma. Mindenesetre számukra a mi magvaink lehetnek a leg- ideálisabbak. Ezért puhatolóznak, érdeklődnek, hogy kiválasszák a megfelelő fajtákat. Rövid tenyészidejű, gyorsan beérő fajtákra van szükségük. Ausztriai érdeklődők egyébként először keresték fel szójaügy- ben a bólyi kombinátot. Tegnap fajtakísérleti bemutatón vettek részt Püspökbólyban, ahol évek óta a magyar és az amerikai fajtákkal nagyon szép átlagokat érnek el. A lippói téeszben üzemi táblát tekintettek meg, tájékoztatót hallgattak meg a vegyszerezéssel, betakarítással, a fajtakiválasztással kapcsolatban. Bíznak, hogy -a bólyi vetőmagvak megnyerik a külföldiek tetszését. — C*. J. —
