Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-14 / 162. szám

1978. június 14., szerda Dunántmt fíaplö 3 Tix eu után, számvetés előtt Június 15-től Egy fecske csinál-e nyarat?... Olvasó népért, Baranyában Országos tanácskozására készül az olvasómozgalom Dzsessz-élet a főiskolákon vtizede már, hogy a Magyar írók Szövet­sége meghirdette az Olva­só népért elnevezésű or­szágos mozgalmat. Miért volt erre szükség? Ponto­san azért, amiért ma sem és még sokáig nem nélkü­lözhetjük az olvasás moz­galomjellegét, a különbö­ző akciókat. Társadalmunk szinte minden rétegében érezhetők, de elemzések nyomán ki is tapinthatóak olvasási kultúránk fogyaté­kosságai, s egyúttal fel­adataink is. Fejlődésünk to­vábbi lépcsőin a nem ol­vasóknak olvasóvá, a könyv­barátoknak tudatos olvasó­vá kell válniok. Magyarán szólva: népünk túlnyomó részének olvasóvá nevelé­se hosszabb távú közössé­gi program ma is egész társadalmunk előtt. A KB 1974-es határozata utón a Hazafias Népfront lett a mozgalom gazdája, széles kö­rű társadalmi bázist adva a különböző irányú törekvések és akciók összehangolásával. A könyvtárak szerepe Mindez természetesen alig vá­lasztható el az olvasás alapin­tézményétől, a könyvtáraktól. Akkor se, ha a könyvvásárlás újra és újra rekorderedménye­ket tükröz. A könyvtárak szol­gáltató, segítő, olvasóvá neve­lő munkássága kulcsfontossá­gú. Közöttük is legfontosabb — a szakszervezeti és egyéb könyvtárak hálózata mellett — a tanácsi, közművelődési könyv­tárak munkája. Szeretnénk el­kerülni a számok, a statisztikai adatok sorozatát, mivel ezek az olvasottság tartalmára, az ol­vasó nép arányaira és minősé­gére nézvést a legkevésbé sem igazíthatnak el. Valamit azon­ban még jeleznek ezek: a könyvtárak és az olvasók közöt­ti kapcsolat közművelődési le­hetőségeit, arányait illetően azt. hogy a könyvtárak „direkt” (ajánló, tanácsadó, ízlésformá­ló) funkciója mekkora sugarú körben tud vagy képes hatni. Baranyában a tanácsi köz­művelődési könyvtárak statiszti­kai adatai szerint a kölcsönzés (a beiratkozott olvasók és a kölcsönzött kötetek számában egyaránt) visszaeső tendenciát jelez. Az olvasók (csaknem 70 000) száma kölcsönzött két­ezerrel, a kötelek száma 83 000- rel kevesebb 1977-ben, mint 1976-ban. Ez a korábbi évek­ben is stagnált, vagy fokoza­tosan csökkent. Kisebb előre­lépésekről és kifejezett eredmé­nyekről általában ott beszélhe­tünk, ahol a könyvtárak tárgyi és személyi, azaz működési fel­tételei megfelelőek. Vidéken a négy járási-városi, illetve má­sik négy korszerű körzeti könyv­tár tekinthető elsősorban ilyen­nek. Beremenden lemezhallga­tásra is alkalmas könyvtár lé­tesült. A szigetvárival együtt most már két ilyen „fonotékás” könyvtár működik a megyében. Csak összehasonlításul: .Békés megyében 29 hasonló községi és városi könyvtár van jelen­leg ... (A megye itt külön könyvtárépítési és -felújítási alapból dotálja a helyi erők­ből megújuló, illetve épülő újabb könyvtárakat.) Fontos eredményeket mutathat fel vi­szont az olvasómozgalom me­gyénkben is a különböző akci­ók, pályázatok nyomán. Erről is néhány példát. Eszközök Az „Olvasó munkásért” or­szágos pályázatot a helyi könyv­tárak szervezték. Legutóbbi ér­tékelése szerint a mohácsi könyvtár országos I. díjat, a be- remendi és az 500. pécsi Szak­munkástanuló Intézet II. dijat nyert. A szovjet irodalom nép­szerűsítésére meghirdetett „Kell a jó könyv!” iránt is figyelem­re méltó az érdeklődés, érté­kelése év végén várható. Szá­mottevően erősödött az iskolák és a könyvtárak kapcsolata az utóbbi években. Országszerte az Olvasó né­pért mozgalom édes gyermekei az olvasó táborok és az ún. rendhagyó irodalmi órák. Előb­biekből Bárban évek óta nem­zetiségi, a Dombay-tónál pe­dig három éve megyei olvasó­táborokat rendeznek Baranyá­ban. A rendhagyó irodalmi órát általában a szaktanár és a könyvtáros együttesen irá­nyítják a könyvtárakban. Or­szágosan általában az ilyen órákat ifjúsági írók tartják, Ba­ranyában ez igen ritka, mivel a minimális tiszteletdíj fedezete is hiányzik a költségvetésekből. Ezen jó lenne változtatni: egy­két írólátogatás óriási hatásá­nak a tanulók között magam is tanúja voltam. Sokat tehet­nének az olvasóvá nevelésben — vállalásaikkal — a szocialis­ta brigádok. Erre kimutatás nincs, de jobbára ott lépnek túl a formalitáson, ahol a könyvtárak, közvetlen szocialis­ta kapcsolatot alakítanak ki a brigádokkal. (Pl. Komlón.) Általában véve fejlődött az olvasók száma és az olvasás minősége a bányák és a nagy­üzemek olvasói között. Ott, ahol anyagilag is sokat áldoztak az olvasómozgalom eszközeire, a könyvtárak korszerűsítésére. (Komló, Mohács. Szigetvár.) Fa­lun viszont változatlanul igen rossz körülmények közt műkö­dik a könyvtárak jelentős ré­sze. Amiben az sem vigasz, hogy ez országos jelenség. Ba­ranyában annyiban súlyosabb a helyzet, amennyiben szétta­goltabb a megye településszer­kezete az országosnál. Mostoha feltételek Számottevő a visszaesés az olvasók számában a mezőgaz­daságban dolgozóknál. Ezt a rossz könyvtári feltételeken kí­vül a változó falu körülményei is előidézik. (Elöregedés, elköl­tözés, átrétegződés). A szemé­lyi-tárgyi feltételek meghatáro­zóak. Javult a személyi ellátott­ság: a hivatásos könyvtárosok között kevés a szakképzetlen. A kistelepülések tiszteletdíjas könyvtárosai közül viszont ma is havi 150 (!) forintért tarta­nak nyitva, kölcsönöznek -, ha nyitva tartanak ... Ugyanakkor a megye 352 tanácsi közműve­lődési könyvtárának kb. egyne­gyede ma sem rendelkezik ön­álló helyiséggel, s az önállóak nagyobb hányada is kiemelt közművelődési funkciójához méltatlan, korszerűtlen körül­mények között dolgozik. Van, ahol valami érthetetlen szemlé­let gátolja a helyzet javítását. A siklósi járási könyvtár mos­toha helyzetével többször is foglalkoztunk. Ez csupán any- nyiban változott, hogy a járá­si könyvtár költségvetése 73 000 forinttal csökkent, mióta Siklós várossá avandzsált... Tennivalóink Mit tehetünk népünk olvasó­vá nevelésében a kétségtelenül meglevő objektív és szubjektív körülmények fékező erőinek is­meretében? A megye szétszórt településszerkezete adott ténye­ző. Folytatni kell tehát az isko­lák és a könyvtárak egyre in­tenzívebb és jól gyümölcsöző kapcsolatát: az írott szó meg­szerettetésében, a könyvtárak iránti vonzódás magvetésében, a lehető legfiatalabb kortól. S ahol a feltételei megvannak, sokat jelenthet az iskolai és a községi könyvtár összevonása. Úgynevezett szolgáltató buszok­ról mind többször hallani: jár­ják a tanyákat, a kistelepülé­seket. Ahol másképp nem megy, hasonlóképp jó könyvhöz lehet­ne juttatni a szétszórt települé­sek lakóit ún. bibliobuszokkal. Eredményeket és égető gon­dokat említettünk. Mind részei az Olvasó népért program ten­nivalóinak, amiket kulturális helyzetünk és a mozgalom cél­jai - most tíz éve - hosszú időre kijelöltek. Az országos ta­nácskozáson, bizakodunk, mind­erről szó esik majd. E lőadás után a színház fo­lyosóján hármasával-né- gyesével, virágcsokrokkal kezükben, már fürdőkö­penybe öltözve, megkönnyeb­bülten, a sikertől boldogan szaladtak az öltözők felé a lányok és fiúk. Egyik ismerő­sömet megállítottam néhány pillanatra: — Most igazán sikerélmé­nyünk van, örültünk a tapsok­nak, az előadás végén a vas­tapsnak, a színpadra dobált vi­rágoknak. Kezdetben nagyon feszélyezettek, lámpalázasak voltunk, de az első taps, a közönség biztatása és persze a táncok dinamikája fokozato­san föloldotta merevségünket, izgalmunkat, ami érthető is volt egy első bemutatkozásnál. De így utána határozottan jó érzés tölt el valamennyiünket — mondja Ildikó, és a lányok sietnek le a lépcsőn az öltö­zők felé. • Ez a rövid beszélgetés va­sárnap, nem sokkal két óra előtt zajlott, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatán most végzett növen­dékek vizsgaelőadása után. S noha a műsor elég későn, fél 12 után kezdődött, a színház­ban nagy számú közönség jött össze. A szakembereken, a vá­rosi és megyei tanács műve­lődésügyi osztályának vezetőin kívül elsősorban a hozzátarto­zók, ismerősök töltötték meg a nézőteret. Irtunk már arról, hogy négy évvel ezelőtt indították a tánctagozatot, melyet régi igény hívott életre: az egész országban hiány van a színhá­zi táncosokból. Pécs ideális hely a középszintű táncoktatás megvalósítására, hiszen a ta­nári kart a Pécsi Balett biz­tosítja. A fő tárgyat, a balet­tet Végvári Zsuzsa tanította, aki egyben az első évfolyam osztályfőnöke is volt: az akro­batikát és emelést Hetényi Já­nos Liszt-díjas; a színészmes­terséget Eck Imre Kossuth-dí- jas érdemes művész: a szín­Olcsób lesz néhány fotócikk Olcsóbb lesz néhány fotó­cikk; az OFOTÉRT vállalat az amatőrfiIntézés és a házi la- borálás további népszerűsíté­sére a fölszerelés néhány esz­közének árát véglegesen le­szállítja. Eszerint a rusz-duál filmvetítő 2290 forint helyett 2160, az Upa-5 kisfilmes tás- kanagyító gép 1190 helyett 1090 forintért, az Upa-6 pe­dig 1360 helyett 1190 forintért lesz kapható. Olcsóbb lesz az Axomat-3 kisfilmes nagyitógép, ennek árát 210 forinttal csök­kentik, s 2090-ért árusítják majd. Az Opemus-4 kisfilmes nagyítógép 310 forinttal ol­csóbban vásárolható meg, új ára 2690 forint. Az öt fotócikk új ára június 15-től érvényes. padi táncot Majoros István és Tóth Sándor Liszt-díjas; s vé­gül a néptáncot Vidákovi^s Antal és Kricskovics Antal Er­kel-díjas. A tizenhárom növendék — köztük tíz lány és három fiú — több mint kétórás, három­részes önálló műsort mutatott be ezen az úgynevezett kon­certvizsgán. A táncokon kívül a zeneművészeti tagozat egyik negyedéves növendéke, Tátrai Anikó Chopin f-moll balladá­ját, Papp György harmadik és Papp Gábor első osztályos ta­nulók pedig Bartók Hegedű­duóit adták elő. A műsor első részét Majoros István Händel G-dur chacon- ne-jára írt koreográfiájának előadásával kezdték. Ez amo­lyan bemutatkozás volt: elein­te bizonytalanok, kicsit mere­vek voltak, látszott rajtuk az izgalom. De a következő tánc tökéletesen sikerült. • Valamennyi végzős részt vett a Balkán ritmusban c. dél­szláv néptáncösszeállítás elő­adásában. Ennek koreográfiá­ját- Vidákovics Antal állította össze. Népviseletben táncol­tak, s zenekíséretre ők maguk énekeltek hozzá, mozgásukon itt már a teljes biztonság ér­ződött, s a népdal és néptánc a maga természetességével és bájával hatott a táncosokra is, és korábban érezhető feszé- lyezettségüket teljesen fölol­dotta. A második részben Eck „A dzsessz-klub én vagyok” —, mondja XIV. Lajos után szabadon Bárány Gábor. Es a látszat szerint, minden oka megvan erre a kijelentésre, hi­szen a Tanárképző Főiskola május 10-i dzsessz-klubjának időpontjában — egy lelkes dzsessz-rajongót leszámítva — ketten ülünk a lemezjátszó mellett. A helyzet azonban mégsem ennyire sötét, csupán annyi az igazság, hogy ha Bá­rány Gábor harmadéves bioló­gia-földrajz szakos tanárképző főiskolás nem vállalja tovább a klub vezetését, a dzsessz valószínűleg lekerül a napi­rendről a Műszaki Főiskolán és az Orvosegyetemen is. Az ok egyszerű: ez a szombathelyi fiú a pécsi felsőoktatási intéz­ményekben pislákoló dzsessz­Imre koreográfiájával adták elő Vujicsics Változatok egy találkozásra c. művét. Jó összhangban voltak, valameny- nyien dinamikusan, határozot­tan mozogtak: a szólókat tán­colok közül elsősorban, úgy érzem, Frigyesi Tünde teljesít­ménye magaslott ki. A második szünet után még két rövid és egy hosszabb produkció következett: Bru- beck: Tapsos fox, Gonda: Fi­nálé, s végül a Debussy ze­néjére írt Egy fiú délutánja, amelyben az évfolyam ikerpá- jának, Jakab Erzsébetnek és Jakab Évának Sólymos Pál, a Pécsi Balett szólistája volt ki­váló, megbízható partnere. Mindhárom tánc koreográfusa Tóth Sándor volt. Jól sikerült előadást láthat­tunk, és érzésünk szerint egé­szen bizonyos, hogy ezek a fiatalok bármelyik, színházhoz kerülnek, mindenütt jól el tud­ják majd látni a rájuk bízott feladatokat. S miután ez az ország első középiskolás — és Pécsett végzett — évfo­lyama, érdemes megjegyezni a nevüket: Bertram Gábor, Dé­vényi Ildikó, Frigyesi Tünde, Geczkó Ilona, German János, Halper János, Jakab Erzsébet, Jakab Éva, Juhász Erika, Ku- rucz Anikó, Márvány Andrea, Varga Erika és Volein Ágnes. Dücső Csilla élet motorja, szervezője, elő­adója. Pislákolást mondtam, pedig az Orvosegyetemen he­tenként összejön — még vizs­gaidőszakban is — 20—25 em­ber, aki szívesen végighallgat egy lemezismertetést, hajlandó beszélgetni, vitatkozni erről a mostoha műfajról. A Műszaki Főiskolán egy év óta tart elő­adásokat Bárány Gábor, rend- szertelenül ugyan, de érdeklő­dő mindig van. A Tanárképző Főiskola dzsessz-klubját első­éves kora óta vezeti. Kétheten­ként találkoznak, mint mond­ja, a kezdeti 35—40 fős lét­szám tizenötre olvadt, ám azok valóban érdeklődnek. (Hacsak közbe nem jön egy krimi és futballmeccs, mint a szóban forgó estén.) A jogászok klub­jában alkalomszerűek a dzsessz-előadások, a zeneművé­szeti főiskolásokról nincsen hír. — A dzsessz-életet tehát ezek a lemezbemutatók jelentik? — Évente két-három alka­lommal zenészeket is hívunk, bár ez az utóbbi időben kiment a divatból. Jó kapcsolataim vannak a magyar dzsessz-mu- zsikusokkal, a legutóbb például Gallusz Györgyöt csaltam el egy szegedi koncertjük után. Komolyabb hangverseny volt, az, amit az ősszel a kiváló len­gyel Namislowski adott a nagykanizsai dzsessznapok után; az előző évben pedig Czeslaw Gladkowski és Kristóf Zgaja szereplése. A szubjektív véleményem az, hogy Magyar- országon csak fesztiválra érde­mes elmenni. Ott kapja az em­ber megközelítőleg azt a szín­vonalat, amit joggal elvárhat. A turnézó együttesek a hakni szintjén vannak ... Sokkal tisz­tább, ha az ember lemezek, magnószalagok segítségével a jazz élvonalából mutat be mu­zsikusokat. — Bornemissza Géza emlí­tette, hogy a Pécsi Jazz Klub rendezvényeinek közönsége túl­nyomórészt diákokból áll. Mi­lyen a kapcsolat a városi és a főiskolai klubok között? — Való igaz, hogy akik a mi rendezvényeinkre eljönnek, megnézik a városi klubok kon­certjeit is. Az ugyanis az élő­zenére koncentrál, ami a köz­vetlen élményszerzés, a látvány szempontjából előnyös, ugyan­akkor hátrányos is, mert szük­ségszerűen leszűkíti a kört a magyar előadókra. Tőlük — mint már mondtam — hakni jellegű szerepléseik miatt nem vagyok elragadtatva. Jónak tartom viszont Simon Géza Gá­bor dzsessz-történeti sorozatát. Számomra a székesfehérvári dzsessz-klub a minta: ott való­ban klubszerű körülmények kö­zött, tagsági könyvvel, saját új­sággal, bőséges szakirodalom felhasználásával folyik a mun­ka. Ilyen valóban nincsen még Pécsett, de valami már elkez­dődött. Bárány Gábor — eny­hén szólva — kissé szubjektív a véleményalkotásban —, fő­ként abban, ami a pécsi dzsessz-életet illeti —, de ta­gadhatatlan, hogy sokminden­ben igaza van. Jövőre már nem vállalja a főiskolai klubok irá­nyítását. Azt jelenti mindez, hogy ott teljesen megszűnik a dzsessz-élet? Hiszen nagyon nehéz leakasztani a szögről egy klubvezetőt, akinek lelkese­désén kívül komoly lemezgyűj­teménye is van. (Bárány Gá­boré mintegy 150 darabból áll, s ehhez jön még a közel 300 magnetofon-felvétel.) A dzsessz- hez kellenek tömegek; így el­veszne a zene varázsa, intimi­tása, meg aztán a sznobok ma­radjanak meg más műfajnál. De az semmiképpen sem árta­na, ha a kommersz slágerzene unalmából még több fiatalt fői lehetne rázni. Ehhez a dzsesz- szel foglalkozó szakemberek, muzsikusok, klubvezetők az ed­diginél is szorosabb összefo­gása szükséges. Havasi János Wallinger Endre Tizenhárom végzős bemutatkozása A Balkán ritmusban című kompozíció a vizsgaelöadáson Vizsgaclöailás a Pécsi Nemzeti Színházban • Balkán ritmusban • Változatok egy találkozásra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents