Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-31 / 148. szám

2 1978. május 31., szerda Dunántúlt napló Lemaradás a küzmlivelődésben • • Ülésezett Komlón a cigány albizottság Központ Kossuth-aknán Nyári módszertani tábor A népesedés- politikai határozat megvalósításáért Gondoskodás a nagy- családosokról Megkétszereződött a gyes­en levő anyák száma 1973 óta a Pécsi Vasútigazgatósághoz tartozó területeken. A több gyermek születése az elmúlt években és napjainkban is számos feladat elé állította az igazgatóság gazdasági, tár­sadalmi szerveit. Ezeknek a tennivalóknak az időarányos megvalósulásáról tanácskoztak tegnap Pécsett a Vasutas klub KISZ-helyiségében a Vasutas Szakszervezet Pécsi Területi Bizottságának tagjai. Az egyik legfontosabb fel­adatuknak tekintik a vasutas szülők gyermekeinek bölcsődei, óvodai elhelyezését. Három üzemi óvodájuk működtetése mellett — közülük egy pécsi — évről évre százezreket utal­nak át az adott település ta­nácsának — idén Pécsnek, Dunaújvárosnak és Sárbogárd- nak, a gyermekintézmények fejlesztése céljából. Rendsze­res kapcsolatot tartanak a gyes-en levő anyákkal is, bár a területi bizottsági ülésen el­hangzott, hogy tudatosabban kell foglalkozni az otthon levő kismamákkal. Elsősorban a ta­nulásra, a továbbképzésre szükséges ösztönözni őket, il­letve rendszeresíthetnék azt a már egy-két helyen jól bevált gyakorlatot: miszerint levélben vagy személyesen tájékoztatják a gyesen levőket a fizetésük emeléséről. A tapasztalatok szerint ez is jó kapcsolatot eredményez a dolgozó és a munkahely között, s nem egy nő tért vissza fizetésének eme­lését követően dolgozni. , Nyolcszáznegyvenhat olyan dolgozója is van a vasútnak, akik nagycsaládosok, illetve egyedül nevelik gyermekeiket, s róluk igyekeznek megkülön­böztetetten gondoskodni. Ta­valy — annak ellenére, hogy a vasút jelentős lakásgondok­kal küzd — 12 nagycsaládos és nyolc egyedülálló dolgozót segítettek lakáshoz. Az elmúlt évben korszerűsített 65 lakásuk egy részét is nagycsaládosok lakják. Tavaly decemberben 103 egyedülálló dolgozót, il­letve 122 olyan családot ré­szesítettek támogatásban — összesen 116 600 forinttal —, ahol csak az egyik szülő ke­res. A területi bizottság tagjai megállapították, hogy a népe­sedéspolitikai határozatból adódó feladatokat a minden­napok munkájába beépítve folymatosan valósítják meg a Pécsi Igazgatóság területén. T. É. Nyíltság, szerénység, természetes közvet­lenség Tegnap délelőtt a Pécsi Tu­dományegyetem állam- és jog­tudomány! karának aulájában ünnepélyes külsőségek mellett Kajtár István jogászt „Sub auspidis rei publicae populá­ris" kitüntetéssel doktorrá avat­ták. Az ünnepségen jelen volt Trautmann Rezső, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának helyettes elnöke; dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára; Knopp András ok­tatási miniszterhelyettes; Hor­váth Lajos, a megyei pórt-vb' tagja, a Baranya megyei Ta­nács elnöke; ott voltak az egye­tem tanárai, hallgatói, a társ- intézmények képviselői és ter­mészetesen a hozzátartozók, ro­konok és barátok A jelenlevő­ket az ünnepélyesen bevonuló egyetemi tanács élén dr. Föld­vári József rektor köszöntötte, hivatalosan bejelentve, hogy az Elnöki Tanács hozzájárult a je­lölt legmagasabb kitüntetéssel való doktorrá avatásához. Dr. Ádám Antal, az állam- és jog- tudományi kar dékánja ismer­tette a jelöltnek az állam- és jogtudományok doktorává fo­gadási kérelmét, tanulmányait, kutatásait és eddigi pályafutá­sának eredményeit. Kajtár Ist­ván jelölt előterjesztette kérel­mét és röviden összegezte dok­tori disszertációjának főbb té­ziseit, majd eskütétele után az egyetemi tanács ünnepélyesen doktorrá fogadta. Ezután dr. Kajtár István az Elnöki Tanács elnökhelyettesének asztalához járult, aki egyebek közt a kö­vetkezőket mondotta: — örömömre szolgál, hogy részese lehetek egyetemük je­les ünneoének, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének nevében átadhatom dr. Kajtár István jogásznak a rangos kitüntetést, a Magyar Népköztársaság címerével éke­sített aranygyűrűt... Kimagas­ló eredményét, a szülői ház és e nagynevű egyetem gondosko­dását méltatva és választott hi­vatásának felelősségét hangsú­lyozva e szavakkal nyújtotta át Trautmann Rezső a gyűrűt: — Dr. Trautmann Rezső adta át az Viselje jó egészséggel, sikeres, örömteli alkotó munkássága fo­lyamán, hosszú életen át * Intellektuális nyíltság, kivéte­les szerénység és természetes közvetlenség — rövid beszélge­tésünkön ez a benyomás ösz- szegződött bennem. Kitünteté­ses doktorrá avatása középis­kolai és egyetemi éveiben szín­jeles bizonyítványt, illetve vizs­gákat, államvizsgákat föltételez. Hogy érheti el mindezt valaki anélkül, hogy a kollektív-embe­ri magatartásforma csorbát szenvedne? Ö szerinte meg kell tenni mindazt, amire lehetőségei szerint képes az ember, de a „húzás” mellett szerencse is kell hozzá. A Népköztársaság­gyűrűt senki nem hordja a tar­solyában . . . Középiskoláit a fo- nyódi gimnáziumban végezte. Első egyetemi évében, amíg a tanulás és a vizsgázás gya­korlatát, viszonylatait kitapintot­ta, „többszörös rátartással” dolgozott. Ez évben — úgy érzi — nem állt szorosabb kapcso­latban évfolyamtársaival. A kez­det sikere, föllélegzése után pedig már vitte a lendület Kri­tikusabb vizsgáiba több ener­giát fektetett - ahogy említet­te: „rátett egy lapáttal” —, de közben jutott ideje emberi kap­csolatokra, társadalmi munkára, tehát közösségi emberré válni is. Egyetemi éveinek mint leg­szebb időszakára emlékszik er­re a II—III. évre. Azután megnősült, felesége a tanárképzőn végzett, s meg­született a kisgyermekük is. At­tól kezdve minden úgy alakult nála is, mint a többi diákhá­zasságban: tanulás, kutató­munka, tudományos diákkör, gyerek — család ... Fő kutatási területe: a jobbágyfelszabadí­tás utáni nagybirtok hogyan tudta befolyását megőrizni Kö- zép-Európában és Magyaror­szágon. Jelenleg az egyetemen kétéves szerződéssel tudomá­nyos továbbképzési ösztöndíjas. Tegnaptól pedig „dr.”, aki a Magyar Népköztársaság arany­gyűrűjét viselheti... aranygyűrűt az avatott doktornak Megszólal járőrkocsink „szi­rénája”. A váltakozó hangma­gasság betölti az utat. Pécsett, a Doktor Sándor utcában hala­dunk, az előttünk közlekedő gépkocsik egymás utálj térnek le az út menetirány szerinti jobb oldalára, néhány megáll. Egy személyautó félrehúzódik, jobbra indexel, jelezve, hogy szabad az út. A Szliven Áruház előtti gyalogátkelőhelyen két fiatalember nekiiramodik, de meglátva kocsink megkülönböz­tető jelzéseit, visszafordulnak. Az YE 53-71 rendszámú teher­autó megáll, vezetője az ab­lakon kinyúlva int, hogy mehe­tünk. A Szigeti úton még egy lovaskocsi hajtója is jelez, hogy szabad az út. A kialakult kép eddig pozi­tív, s hogy mégsem legyen tel­jesen az, arról egy narancssár­ga Skoda vezetője gondoskodik, aki bár meghallotta járőrkocsink éktelen vijjogását, mégis „meg­reszkírozott" egy előzést, majd csak utána húzódott félre. Pe­dig a KRESZ 42. paragrafusa egyértelműen ismerteti azt, hogy „a megkülönböztető jelzéseket használó gépjármű részére min­den járművel, minden helyzet­ben elsőbbséget kell adni és akadálytalan továbbhaladását — jobbra húzódással, és a szük­séghez képest megállással — lehetővé kell tenni." Kórház tér, szirénánk szól. A Doktor Sándor utca felőli for­galomirányító lámpák pirosat jeleznek, a két sávban hosszú kocsisor. A Rákóczi útról a bal­A komlói nagyon szép út­törő- és ifjúsági házban ta­nácskozott tegnap a Baranya megyei Tanács cigányügyi al­bizottsága dr. Görcs László el­nökletével. A téma ezúttal a ytigánylakosság közművelődése volt, ennek megfelelően került sor Szerencsés Rudolfné kom­lói tanár és Tímár Irma me­gyei közművelődési csoportve­zető előterjesztésének megvi­tatására. (A megyei tanács közművelődési csoportját Pá­linkás György főelőadó képvi­selte.) Az albizottság elnöke elmondta, hogy egy országos vizsgálat szerint Baranya me­rő kanyarodó járművek kitöltik saját sávjukat, nem tudunk to­vábbhaladni. A teherautók igye­keznek szabad utat adni, de olyan szűk a hely, hogy nem fé­rünk el. A lámpa zöldre vált, az előttünk álló autókat kikerülve igyekszünk átmenni a kereszte­ződésen, de egy jugoszláv rend­számú Zastava elénkvág, fékez­nünk kell. A Kolumbia presszó előtti útszakaszig nem enged el bennünket, ekkor félrehúzód­va megáll. Az autó vezetője riadtan tekint járőrkocsinkra mikor elmegyünk mellette. A KRESZ külföldiekre is vonatko­zik! A Fürst Sándor úton egy Moszkvics a belső sávban ha­lad, vacilál, miután meghallja szirénázásunkat, nem tudja, hogy mit tegyen. Megijedt Né­mi gondolkodás után kitért a külső sávba. Már előbb is ezt kellett volna tennie. A 6-os út­ról Vasas felé nagy ívben bal­ra kanyarodnánk, de egy ZIL vezetője, bár látja és hallja megkülönböztető jelzéseinket, mégsem áll meg, hanem a kormányt jobbra rántva igyek­szik utat engedni. Ez a gépko­csivezető is megijedt. Tapasztalatainkat összegezve leírhatom, hogy a gépjárműve­zetők zöme ismeri a megkülön­böztető jelzéseket használó gép­járművekkel szembeni magatar­tást, de sokan nem tudnak mit tenni a sziréna vagy a vijjogó hang hallatán. Egy biztos: meg­ijedni nem szabad. Roszprim Nándor gye előkelő helyen áll a ci­gányok szociális helyzetének javításában, de nem dicseked­het a körükben végzett köz- művelődési tevékenység meny- nyiségével és minőségével. Szerencsés Rudolfné előadása az általa vezetett Kossuth-ak- nai cigánytelepi iskolában szerzett tapasztalatokról, a te­lepen végzett kulturális-szoci­ális nevelés eredményeiről szólt. A megyei közművelődési csoport feladatterve a cigány­lakosság kulturális ellátottsá­gáról tájékoztatta az albizott­ságot. Vita elsősorban a körül bon­takozott ki, hogy a komlói Kossuth-aknai iskolát, amely a telepen lakók művelődéséért már eddig is nagyon sokat tett, milyen feltételek mellett bővítsék úgynevezett cigány­közművelődési bázisközponttá. Érvek szólnak amellett is, hogy cigánytelepen egyáltalán ne történjen már beruházás, hiszen ez előbb-utóbb meg­szűnő települési forma. Szóba került a már beilleszkedett ci­gányok módszertani tovább­képzésének szükségessége, hogy kovászai lehessenek a tudatilag még elmaradott többség szociális fejlődésének. Erre a legalkalmasabbnak a megyei Népművelési Tanács­adó által szervezendő „mód­szertani" tábor látszik, amely­nek munkájában cigány fiata­lok mellett részt vennének magyarok is. Bebizonyított tény ugyanis, hogy a vegyes közösségekben a cigányok eredményei jóval szebbek, mint homogén cigány környe­zetben. A bizottság tagjai egyetértettek abban is, hogy az eddigieknél jobban össze kell hangolni azoknak a veze­tőknek, szakembereknek a munkáját, akik különböző szer­veknél bár, de a cigánylakos­ság helyzetével foglalkoznak. Nagyobb figyelmet! Növekedett a postai balesetek száma Dél-Dunántúl négy megyéjé­nek postás küldöttei tanácskoz­tak tegnap Pécsett Az ankét témája sajnos állandóan idő­szerű, a balesetek helyzete a Magyar Posta és ezen belül a Pécsi Postaigazgatóság terüle­tén. A tanácskozás negatív eredményeként értékelte, hogy a nagy összegű munkavédelmi beruházások nem hozták meg a kívánt eredményt. Mind or­szágos, mind kerületi szinten nőtt a balesetek és ezzel egye­nes arányban a kiesett munka­napok száma, egy fő az igaz­gatóság területén halálos bal­esetet is szenvedett. A tanácskozás megállapítot­ta, hogy a növekvő gépjármű- park és a megtett kilométer ellenére nem nőhet arányosan a balesetek száma. Ezért ha­tározatot hoztak: növelni kell az oktatás és nevelés hatékony­ságát. Szigorítani kell a mun­kavédelmi előírások betartásá­nak ellenőrzését. A postai be­ruházásoknál már a tervezésnél be kell vonni a munkavédelmi szakembereket. A határozatok széles körű ismertetésére és a dolgozók mozgósítására hívta fel a figyelmet a tanácskozás, hiszen Somogy, Zala, Tolna és Baranya megye hétezer postás dolgozója érdekében és vé­delmében emeltek szót a fele­lős vezetők. (Deák F.) W. E. Zsolnay-kiállítás az Oktatási Igazgatóságon Pécsett az Oktatási Igaz­gatóság nagyterme előcsar­nokában a „Bemutatkozik a ..." kiállítássorozat kere­tében — a Bikali Állami Gazdaság és a Pécsi Kesz­tyűgyár bemutatkozása után — tegnap a Zsolnay gyár termékeiből nyílt kamaraki­állítás. öt tablón dokumen­tumok, öt vitrinben pedig a máz alatti és feletti díszíté­sű porcelánfigurák, eozin és porcelánfajansz díszmű­termékek láthatók. A kama- ra-jellegű kiállítás bepillan­tást nyújt a gyár államosí­tása óta eltelt harminc év alatt megtett nagyarányú fejlődésről is. A kiállítást a Zsolnay Mattyasovszky Mar­git és a II. Rákóczi Ferenc szocialista brigádok rendez­ték. Bosnyák János, a gyár igazgatója a kiállítást meg nyitó szavaiban szólt a 110 éves gyár múltjáról, mai munkájáról: a villamosszi getelő porcelánok, a hír adástechnikai ellenállástes tek, a háztartási edények, a a díszmű-termékek, valamint az építészeti kerámiák gyár­tásáról. A gyár 1977. évi termelési értéke meghaladta a 300 millió forintot. Meg­említette: a VI. ötéves terv­ben előreláthatóan az edé­nyek, a szigetelők és a dísztárgyak készítése lesz fő­feladatuk. Szólt a gyár szo­ciális létesítményeiről, töb­bek között a saját bölcső­déjükről, óvodájukról, üze­mi orvosi rendelőjükről. A kiállítást nagy érdeklő­A Zsolnay gyár termékei déssel tekintették meg az Oktatási Igazgatóság hall­gatói. Így közlekedünk mi A gépjárművezetők továbbhaladási lehetőséget biztosítottak a megkülönböztetett jelzésű gépjárműnek Megkülönbözteti) jelzéssel közlekedtünk

Next

/
Thumbnails
Contents