Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-31 / 148. szám
1978. május 31., szerda Pünantűli Tlaplö 3 Hangversenyek Hétfőn tartotta ünnepi jubileumi hangversenyét a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Pécsi Úttörő Fúvószenekar Diákhangverseny A h£rlAti sorozatol< beUCI ICUI fejeztével sem némultak el a koncerttermek: a napokban is két -szép hangversenyben gyönyörködhettek a komolyzene kedvelői. Szombaton este négy középiskola, a szombathelyi Entzbru- der Dezső Óvónői Szakközép- iskola, a dunaújvárosi Mün- nich Ferenc Gimnázium, a pécsi Janus Pannonius Óvónői Szakközépiskola és a Nagy Lajos Gimnázium diákjainak muzsikálása töltötte be a Liszt-termet. A szombathelyi leánykar hajlékony, finom árnyalásokra képes dallamformálásával, csiszolt hangzásával tűnt ki. Holéczy Szilvia karnagy kiválóan bánik a hangokkal, együttese nagyon szépen szól. Kár,- hogy Kodály műveiből összeállított műsoruk csupa gyermekkarból állott; jó lett volna tőlük néhány nekik való, nőikari művet is hallani. A dr. Varga András vezette dunaújvárosi vegyeskor a zene- irodalom nagy alkotásainak megszólaltatására is képes: Palestrina Kyr/'éjében a kialakulatlan férfihangokból adódó, kissé nyers hangzást nagyszerűen ellensúlyozták kulturált éneklésmódjukkal, a polifon szólamvezetés tisztaságával. A pécsi óvónői szakközépiskola kórusa egy nyaktörő kórus-bravúrral vívta ki elismerésünket. Arne Mellnös svéd zeneszerző avantgarde kompozíciójában sóhajok és sikolyok, elsuttogott varázsigék váltakoznak az elektronikus zenére emlékeztető hangfürtökkel és rögtönzött dallam-elemekkel. A nehéz darab illúziókeltően szólalt meg, és ez óriási teljesítmény egy diákkórustól I A Nagy Lajos Gimnáziumot négy együttes képviselte. Vonós- zenekaruk Rozs tamás gitárszólójával előadott reneszánsz táncai érdekes színfoltjai voltak a műsornak, az Órff-együttes csengő-bongó számai közül a Táncdarab tetszett legjobban (Furulyaszólista Kassai Balázs). A Férfi-vokálegyüttes a Kellner György szólójával előadott középkori laudával aratta legnagyobb sikerét. A találkozó „nagyágyújának” szánt Nagy Lajos vegyeskar elsősorban hatásos műsorával töltötte be ezt a szerepet. Kodály diákköri Stábot Matere kivételével csupa harsány, hangszer- kíséretes művet adtak elő, köztük Walter Rodby néger spirituáléját, erősítőkkel felszerelt beat-együttes kíséretével. Elismerjük e zenélési forma létjogosultságát, de azért nem volna jó, ha háttérbe szorítaná az igényesebb, kifejezőeszközeiben árnyaltabb kórusmuzsikálást. Németh József, a Nemzeti Színház Liszt-díjas magánénekese szólójával növelte a diákhangverseny sikerét; orgonán és zongorán kitűnően kísért Szájai István tanuló. A találkozó létrejöttéért és a négy pécsi együttes betanításáért-vezény- léséért Ivasivka Mátyást illeti a dicséret. „Nagy Musikás Accadémia” /Sf-löfp.p magyar—német WUCLCS nyelvű meghívó csalogatott „minden Musika ’s Litteratura kedvelő Pétsi polgárt” a „Nagy Musikás Accadémia, Fünfkirchen, anno 18..." című vasárnapi Csontváry-ma- tinéra. Akik elfogadták a meghívást, egy órára visszacsöp- perihettek a régi Pécs légkörébe, ringatózhattak egy kicsit a német—cseh szellemű vagy éppen hivalkodóan magyaros, de mindenképpen kellemes zene hullámaiban. E művek alkotói, az egykori székesegyházi karnagyok és orgonisták jól ismerték a mesterségüket, sőt mi több: mondanivalójuk is volt,' s azt koruk legfejlettebb zenei nyelvén tudták kifejezni. Ha ezek O művek valóban itt születtek, — mór pedig így van — akkor a 19. századi Pécs zenei értelemben nem lehetett „vidék". Ellenkezőleg: nagyon is benne élt Európa vérkeringésében. Lickl György Fávóskvinlettje például jelentős képviselője annak a divertimento-jellegű polgári kamara-irodalomnak, melyet Haydn és Mozart is művelt; méltán aratott ezúttal is nagy sikert. Az elhangzó többi mű ugyan nem csillantott fel ilyen értékeket, de annyit valameny- nyi megérdemelne, hogy legalább itt Pécsett tovább éljen. Ha régi szerzőink műveiből egyszer hanglemez készül, e matiné műsorából több számot is meg kellene örökíteni rajta: Hölczl Szeráf Ferenc Vonósnégyese a romantika jellegzetesen kisvárosi irányzatát képviselhetné; Gungl János Polkája a műzenévé nemesedő nemzetiségi folklórt; Lickl János Eredeti magyar tánc-a a verbunkos sajátosan manierista feldolgozását. A régi Pécs zenéjét többségében fiatalok szólaltatták meg: a Tanárképző Főiskola ének-kvartettje; a Nemzeti Színház zenekarának ifjú muzsikusaiból alakult vonósnégyes, az ugyancsak színházi zenészekből álló rézfúvós-együttes; a Lickl- mű összetételét követő fúvósötös; Eszéki Zsuzsa operaénekes és Madarász Iván zongora- művész; a korabeli följegyzések felhasználásával készült összekötőszöveget Vallói Péter mondta el. Sikerük bizohyította, hogy a Csontváry-matinék rendezői ismét jó érzékkel találtak rá olyan, eddig nem foglalkoztatott előadókra, akik színesíteni, gazdagítani képesek hangversenyéletünket. Dobos L. Hol tartanak a pedagőgusberek? Baranya a 4. helyen A pedagógusok és egyéb oktatási dolgozók bérhelyzetét vizsgálta meg a közelmúltban a Pedagógus Szakszervezet Baranya megyei Bizottsága. Erre az évi értékelésre rendszeresen sor kerül, az idei vizsgálat azonban több szempontból kiemelkedik az eddigiek közül — a múlt év szeptemberében végrehajtott bérrendezéstől függetlenül is. Itt tudtuk meg, hogy amikor hosszú évekre visszamenőleg megvizsgálták Baranya oktatási dolgozóinak bérszintjét, elmaradást tapasztaltak más megyékhez és a fővároshoz viszonyítva. Az 1977-es bérrendezés elvei biztosították, hogy ez a különbség tovább ne növekedjék. A megyebizottsági ülés így megállapította, hogy a bérek színvonala közeledik az országos átlaghoz. Bérnövekedés intenzitásában tíz megye között Baranya a negyedik helyen áll. E tendenciában a megyebizottság kiemeli a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályának pozitív szerepét. A pedagógus szakszervezet megyei bizottsága már 1974 végén jelezte a felső megyei vezetésnek, hogy elmaradás tapasztalható az oktatási dolgozók alapbére, átlagbére, az egy főre eső jutalmak és a jutalmazottak száma terén. Az alacsony bérszínvonallal párhuzamosan 3—5 millió forintos bér- maradvány keletkezett. Ezt 1977-re 2 millió alá sikerült csökkenteni. A korábbi felemás helyzet objektív okokból állt elő, függetlenül attól, hogy az intézmény vagy a tanács hogyan gazdálkodott. Rendkívül nagy ellentmondás például, hogy ahol kevés a távolmaradók száma és a pedagógusok rendelkeznek á megfelelő képesítéssel, tehát stabil a testület — ott nem képződik bérmaradvány, amit jutalomként szét lehetne osztani. Ahol pedig nagy a belső mozgás és több a képesítés nélküli, esetleg nagyobb lesz a jutalmazásra fordítható maradvány. Az eddigi gyakorlat szerint a maradványt ott használták fel, ahol keletkezett. Ennek következtében éppen a stabil, jól dolgozó testületek kerültek hátrányba. A szak- szervezet az ilyen maradványoknak a megyei szintű újrafelosztására tett javaslatot. Más oka is volt a bér- maradványok visszafogásának. Megnőtt az óvodák, napközik iránti társadalmi igény — nem volt azonban anyagi háttér a fejlesztésükhöz. A meglevő bérkeretből kellett „kigazdálkodni" például egy üzem vagy egy vállalat által létesített intézmény dolgozóinak a bérét. A felszabaduló béralapból újabb státusok születtek. Egy 1500 forintos fizetésű új óvodai alkalmazott például 15 másik dolgozó havi 100 forintos béremelésének rovására kapta a fizetését. 1976-ban ezeknek az ellentmondásoknak a feloldására új pénzügyi szabályozók születtek, melyek 1977 júliusában léptek hatályba. Eszerint a felszabaduló béralapot bérfejlesztésre kell felhasználni. Ahol magas fizetéssel nyugdíjba vonul egy idős pedagógus, ottmaradó bérét a többi dolgozó fizetésének javítására kell fordítani. Új feladatokat, új státusokat csak megfelelő erők esetén vállalhatnak az intézmények. A járási, városi, községi költségvetések között az arányokat a megyei tanácsok koordinálják. Az oktatási dolgozók bérhelyzetében tehát megindult a pozitív fejlődés. Erősödött a bérszint növekedésének dinamizmusa, ezáltal Baranya a negyedik helyre lépett az ország megyéi között. E dinamizmus megtartására azonban további erőfeszítésekre és összehangolt együttműködésre van szükség. A tanácsok és a pedagógus szakszervezet közös célja, hogy a meglevő eszközök szjnvonalas munkára ösztönözzék az oktatásügyi dolgozókat, és az 1972 júniusi párthatározat szellemében lehetővé tegyék a méltó anyagi megbecsülést. Gállos Orsolya Gödrei |: Wt ■ fl'VnilJIIIm . C seles” község ez a Gödre. Az ember már azt hiszi, megérkezett, de egyszercsak eltűnnek a házak, az út szélén áthúzott tábla köszön ránk. Azután néhány kilométer következik, s újra lakott területre csöppen a látogató, Gödre központi részébe. Nevére is rászolgált, mert ez aztán igazán baranyai „dimbes-dom- bos", hepe-hupa, gödör. A házak szabálytalan virágsziromként ölelik körül az utat, némelyek a dombok tetejére kúsztak föl. A község legnagyobb gondja, hogy — néhány kút kivételével — nincs tiszta, egészséges ivóvize. Ezen túl viszont elég sok minden van itt. Sikeresen gazdálkodó tsz, modern iskola, óvoda, vadonatúj étterem, presszó, abc, kívülről szép mozi. A művelődési házat akarattal nem említettem, mert ránézésre nem túl vonzó, ütött-kopott falak, málló vakolat. Két helyiségből áll. egy picurka könyvtárból és egy nem sokkal nagyobb klubszobából. Ifjúsági klubjuk mégis aranykoszorút kapott. De ne vágjunk a dolgok közepébe. A művelődési házból csak az ősszel költözött el a presz- szó. így felszabadult ugyan két helyiség is, de az átalakítást csak társadalmi munkával lehet megoldani. A fiatalok már dolgoztak is valamit, ám elég nehéz a feladatuk. Vizesek a falak, szinte mindent újjá kell építeni. De lesz büfé, stúdió, új klubhelyiség és a raktárból külön ifjúsági klub vagy szakköri terem. A moziban mászókötelek lógnak a mennyezetről, bordásfalak, tornaszerek „álldogálnak” a sarokban. A gépházban a vetítő gondosan elkülönítve. — Nincs gépész — mondja a művelődési ház fiatal igazgatója, Gergye Imre.— Háromszáz forintot tudtunk adni egy nyugdíjas bácsinak, de ő ezért nem vállalta ... A vetítés ezután az igazgató nyakába szakadt. Ö volta gépész. Egy darabig ment is, de számtalan tennivalója miatt abbahagyta. Minden nem megy akkor se, ha egy személyben igazgató és mindenes: könyvtáros, klubvezető, adminisztrátor, karbantartó, szervező és szerkesztő. Huszonnégy—huszonötéves. Tavaly fejezte be levelezőn a főiskolát népművelő-könyvtár szakon, de már 1973 óta itt dolgozik. Mikor ide került, a községben még a fiatalok is alig tudták, hol van a művelődési ház. Ma 25—30 fiatal jár rendszeresen a klubba. KISZ-ta- gok, nem KISZ-tagok, klubtagok, nem klubtagok vegyesen. —i Nem teszek különbséget köztük, aki akar, jöjjön. Szeretem, ha sokan vagyunk — mosolyog Imre. A programokat, műsorokat kívülről sorolja, de munkatervét is mutatja. — Rendeztek már komolyzenei sorozatot is. Először könnyűzenébe ágyazva, azután előadással együtt. Rájöttek, hogy nem is olyan „borzalmas” dolog a beaten kívül mást is meghallgatni. Saját maguk állítanak össze — Imre segítségével — irodalmi esteket, de jönnek előadóművészek Pécsről is. Tavaly hathetes kereszt- rejtvény pályázatot állított össze az igazgató és 22 fiatal becsülettel végigjátszotta. Voltak országjáráson, félig saját költségen. Még az „Edzett ifjúság" mozgalomba is belecsöppentek, úgy, hogy a gyerekek csak utána vették észre. Bálokat nem tartanak, nincs értelme az egész éjjeli „daj- dajozásnak”, de 3—4 órás „minidiscót” igen szívesen vesznek a fiatalok. — Négy—öt évvel ezelőtt még a játékoktól is féltek, „hátha kinevetnek” alapon. A lányok a szomszéd községbeli fiúkkal jártak, a fiúk is elmentek máshova. Hogy egymással játsszanak, művelődjenek? Nevetséges és idegen volt a számukra — emlékszik vissza a kezdetre Imre. — De aztán kialakult. Igaz, én is mindig próbálok újat kitalálni. így sikerült egyébként az aranykoszorús ifjúsági klub kitüntetést is megszerezniük. A fiatal igazgató gyakran reggeltől estig benn marad a házban. Bár, mióta megnősült, több időre van szüksége, s ezen kívül az önművelésre, továbbképzésre is gondolnia kell. — Attól félek kicsit, hogy lásson változnak a kölülmények, felaprózom magam, ellaposodom és-akkor a munkámra is ez a sors vár. Kellene egy adminisztrátor és még valaki, aki vállalná a klubfoglalkozások egy részét. Imréék a havi programokról stencilt készítenek, a lap alján pedig tenyérnyi hely marad a visszajelzésekre. Mindenki, akár név nélkül, beírhatja a véleményét. Imre szívesen fogadja, így is támaszkodhat az igényekre. Most felnőtteknek szerveznek pécsi színházlátogatást. Operettel kezdik, mert valahol el kell kezdeni. De a planetáriumba is elmennek ... — Hogyan sikerült a toborzás? Elmosolyodik: — Sehogy. Nem toboroztam. Egy-két embernek „bizalmasan” elmondtam. A hír szájról szájra járt, minden jegy elkelt. Legközelebb már két busszal mehetünk! ... Az éttermet, presszót novemberben adták át. Tágas, világos termek. Délután 6 óra. Szolid füst, szolid italozás. Szőke fiatalember farmeringben egy korsó sör mellett. — Gyakran jár ide? — kérdezem, és látom rajta, nem veszi túl 'jónéven a tolakodást. — Nem, csak beugrottam. A kislányomat hazatolta az apám, gondoltam, körülnézek. — A művelődési házba is eljár? — Már nem. A tsz-nél vagyok telepvezető, bedobtak a libaprogramba — oldódik föl kicsit Glaub János. — Nagyon leköt a szakma. De a pécsi színházlátogatásra mi is megyünk a feleségemmel. Végső fokon jóleső érzéssel távoztam Gödréről. Végre egy község, ahol van valami mozgás, pezsgés. Példájukat szívesen ajánlom mindenkinek. Az is beigazolódott, hogy különösebb felszerelés nélkül is lehet klubéletet teremteni, csak hozzáértő vezetőre és kitartásra van szükség. Csak magukra ne hagyják a kezdeményező fiatalokat, és bár találna a művelődési ház igazgatója is megfelelő segítséget szép munkájához. Barlahidai Andrea Közösség - toborzás nélkül
