Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-26 / 143. szám
Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt namö XXXV. évfolyam, 143. szám 1978. május 26., péntek Ára: 80 fillér Elismerés oldalnézetből A felülnézetből való elismerésnek gyakran lehetünk tanúi, különösen a jelesebb állami ünnepek idején hosszú a névsor. Azonban a felülnézetből történő elismerésnek az ellenpólusa is megjelenik, ha nem is mindig nyomtatásban, az előző névsor mellett. S ha van értékelés felülről is, alulról is, akkor lennie kell oldalnézetnek is. Fölfigyeltem legutóbb dr. Rózsa Józsefnek, a Munkaügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztálya vezetőjének egy megjegyzésére, amelyet népszerű hetilapunk munkatársának kérdésére adott: ........Meg aztán nemi gen bontakozott ki nálunk az oldalnézetből való elismerés, az, hogy a kollégák is megbecsüljék a másik munkáját” — mondta többek között. A hozzáértő és szimpatikus főosztály- vezető megjegyzése helytálló. De ő sem tudott receptet adni, mindössze annyit mondott, hogy a munkahelyeken kell kialakulnia a megfelelő légkörnek, s a jó atmoszféra megteremtésében sokat segíthet a párt- és a szakszervezet. Nyilván nem könnyű és egyszerű dolog ez, nehéz a három különböző alapállásból érkező értékelést a legideálisabb közelségbe hozni. Aligha lehetne „intézkedésekkel” kérni és követelni a vélemények azonosulását. Az alábbi esetet egy építőipari, vállalatnál jegyeztem föl. Kerestem ugyanis egy olyan szocialista brigádot, amelyet példaképül állíthattam volna a többi kollektívák elé, de ha nem is példának, legalább a munkamódszereik népszerűsítésére gondoltam. A szakszervezeti bizottság tisztségviselője sokáig meditálgatott a brigádlisták fölött, míg megnevezett egyet, olyan szakembereket, akik a befejező munkákat végzik az építkezéseken, általában lakásoknál. Mielőtt a megnevezett brigádot fölkerestem volna, elhatároztam, hogy nem csupán a „Hallgattassák meg a másik fél is” elvét követem, hanem a harmadik felet is — tehát alul-, felül- és oldalnézetből is tájékozódom. Felülnézetből. A brigád főépítésvezetője mondta: — Kitűnő társaság, sok ilyen kollektívára lenne szüksége a vállalatnak. Rájuk mindig lehet számítani, fegyelmezettek, munkájuk mennyisége és minősége kifogástalan. Elmondhatom azt is, hogy nem csupán a termelésben jeleskednek, hanem a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom további két követelményének js rendben eleget tesznek. Erről a brigádról példát vehet bármely kollektíva. Alulnézetből. Két új lakót kérdeztem meg az új városnegyedben, akik nem oly régen költöztek be azokba a lakásokba, melyeknek belső, befejező munkáit az említett, példának állított kollektíva tagjai végezték. Az egyik III. emeleti lakás tulajdonosának felesége mondta: — Higgye el, örülünk az új lakásnak, bár megjegyzem, hogy az árával már a csillagos eget súrolják, hiszen ez a másfél szobás 370 ezer forintba került, s ebből a beköltözés előtt 100 ezret le kellett szurkolnunk. Ennyi pénzért kifogástalan munkát várnánk. Nézzen körül a szobában, mit szól a tapétához, ferdén áll a minta, s néhol hólyagos is. Vagy nézze az előszoba pvc padlóját, dimbes- dombos, mert alatta hagyták a kavicsdarabokat, hol meg hólyagos, mert nem került alá egyenletesen a ragasztó. — Földszint 1-es lakás tulajdonosa: — Most már nincs különösebb panaszom, ami hiba volt, azt gyorsan rendbe hozták. (Sok javítanivaló akadt?) Különösen a beépített bútorzattal voltak bajok, az egyik szekrényt ki sem lehetett nyitni. (Summázva, hogyan értékelné a szakemberek munkáját?!)' Elégtelen osztályzatot adnék, hiszen itt nincsenek fokozatok, valami vagy kifogástalan vagy hibás. Oldalnézetből. Hasonló munkákat végző, másik kollektíva vezetőjétől érdeklődtem a példaképnek említett csoportról. A különben ugyancsak elismert szakmunkás csak lassan melegedik bele az értékelésbe: — Mit is mondjak? Értik a mesterségüket, jók a versenyben is, de ... de annyira nem jobbak a többinél, mint ahogyan futtatják őket. Akad ott is annyi kifogásolnivaló, mint a többinél. Csak .magának mondom, maradjon köztünk, azt is hallani, hogy a főnökség favorizálja őket, hiszen tudja, hogyan van az, a mi vállalatunktól is kell egy olyan brigád, amelyik magasabb elismerést is kap. Abban a brigádban van egy-két ember, azok tudnak helyezkedni, a fölöttesek nyelvén beszélni. Ez az én véleményem. (Fölvennék, velük a versenyt meny- nyiségben és minőségben?) Bármikor állnék eléje a társaimmal együtt. így fest az értékelés felülnézetből, alulnézetből és oldalnézetből. Nem tudom, miért van ez így. Visszaemlékszem, hogy gyerekkoromban a szomszéd cipész dicsérően emlegette a szemben lakó ácsmester tudományát, kifogástalan munkáját, de a falu másik végén dolgozó szakmabeli mestertársát elmondta mindenféle kontárnak. Miért volt ez úgy akkoriban? Erre többé-kevésbé tudjuk a választ. A tőkés társadalom aki bírja, marja erkölcseiben leiedzett a másik ember munkájának alábecsülése. Olykor a létfönntartás is rá- kényszerített embereket, hogy másokat, mások munkáját sza- pulják, és a magukét állítsák előtérbe. Ma azonban nem kell féltenie senkinek sem a megélhetését, munka nélkül aligha marad bárki is hazánkban. M i volna hát a jó? Nyilvánvalóan az, ha a három oldalról érkező értékelés, elismerés közeledne egymáshoz, ha nagyobb lenne az összhang, ha nem térnének el egymástól ennyire a különböző irányból — alulról, felülről és oldalról — érkező vélekedések. Mit lehetne végül is mondani, tanácsolni? Többet nemigen, mint amennyit a minisztériumi főosztályvezető mondott, sokat segíthetnének a párt- és a szak- szervezetek a munkahelyeken, hogy olyan közszellem alakuljon ki, amelyben természetessé, nélkülözhetetlenné válik az oldalnézetből való elismerés is. Bezárta kapuit a tavaszi BNV Sikeres vásár volt Rangos hely a 2500 nemzetközi vásár között Helyhiány miatt nem fogadtak kiállítókat Biró József külkereskedelmi miniszter nyilatkozata A Budapesti Nemzetközi Vásár sikeres fóruma volt gazdasági vezetők, üzletemberek találkozóinak, az ipari' és kereskedelmi kapcsolatok kiépítésének és bővítésének — mondotta a BNV tapasztalatait összegezve az MTI munkatársának adott nyilatkozatában Biró József külkereskedelmi miniszter. Nem érdektelen utalni arra, hogy az idén mintegy 2500 nemzetközi vásárt rendeznek a világ különböző országaiban, több tízezerre tehető a szakkiállítások száma is, s így érthető, hogy még a legnagyobb cégek is gondosan mérlegelik: hol képviseltessék magukat. Ami minket illet, elmondhatjuk, hogy a tavaszi BNV változatlanul rangos helyet foglalt el a kiállítások sorában. Az idén már 70 000 négy- ’ zetméteren mutatkozhatott be 28 ország és Nyugat-Berlin megközelítően 2000 • vállalata. A HUNGEXPO — helyhiány miatt — több cég jelentkezését már nem tudta elfogadni, ami ismét azt bizonyítja: üzletfeleink is szorgalmazzák a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését, jó vevőnek és megbízható szállítónak tartják Magyarországot. Még nem is olyan régen sokan úgy vélték: a vásárokkor eredményes, ha azon minél több üzleti megállapodás, kooperációs szerződés születik. Ma már nem ezen mérjük a BNV hatásfokát. A magyar vállalatoktól azt várjuk — és ennek a termelő üzemek általában meg is feleltek — hogy kínálatukat a nemzetközi élmezőnyhöz igazítsák. Az idei BNV nagydíjai is bizonyítják az ipar alkotó munkájának értékét egy olyan időszakban, amikor a külső gazdasági körülmények nehezekké váltak. A vásár kilenc napja alatt a szakemberek tanulmányozták a külföldi kiállítók eredményeit, értékelték ajánlataikat. Ebből a szempontból is igen hasznosnak tartjuk a BNV-t. Láthattuk, hogy a KGST-or- szágok ismét továbbléptek a szocialista integráció útján, de nemcsak itt a vásáron, a gyakorlati életben is. Egyre több az olyan termék, amely már országaink tervszerű együttműködése alapján készült, vagy a sokoldalú kooperáció eredménye. Megelégedéssel tapasztalhattuk, hogy milyen sok nyugati és fejlődő országbeli partnerünk jött el az idén is a magyar fővárosba. Több ország hivatalos kiállítással képviseltette magát. Ez is jelzi, hogy a kereskedelmi világban pozitív módon ítélik meg gazdaságunk helyzetét, lehetőségeit. Kedvező tapasztalatokat szerezhettek az UNIDO-nak, az ENSZ iparfejlesztési szervezetének a BNV-re látogatott képviselői is. Tanácskozásukra 16 afrikai és ázsiai ország küldte el delegációját hazánkba. Mind a magas szintű tárgyalások, mind pedig a vállalatok közötti közvetlen megbeszélések igazolták várakozásunkat: kereskedelempolitikai és üzleti szempontból egyaránt sikeres volt a most véget ért Budapesti Nemzetközi Vásár — fejezte be nyilatkozatát Bíró József külkereskedelmi miniszter. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát idamajori intenzív tehenészeti telepén, elkészültével, egyidőben 1248 szarvasmarhát tudnak majd elhelyezni. A képen a hat istálló egyikében a belső elválasztó falat betonozzák. Erb János felvétele Megújítani a hagyományt A értékes exportcikk Fajtának jó a magyartarka Kevesebb takarmány — jobb eredmény A magyar szarvasmarha ismét szeretne helyet kapni a külföldi piacokon, mint húshasznú állat, amely kiváló, versenyképes exportcikk. Ehhez azonban szükséges a kutatók, termelők és kereskedők gyors együttműködése. Jelenleg a húsmarha-tartás kulcsfontosságú kérdéssé vált, elsősorban export-értéke miatt. A fejlődés ellenére még van bizonytalanság, téves nézet is, mert nehéz olcsón, kevés befektetéssel, jó minőségű húsmarhát kitenyészteni, „előállítani”, pedig hajdan ebben az állatértékesítésben nagyon jó tapasztalataink és eredményeink voltak, mondhatni, hogy ezeréves. A tejhasznú állomány most már „összeállt”, a továbblépés a húshasznú állomány kialakítása lesz. Hogyan és milyen intenzitással? Erre keresik a választ az állattartással foglalkozó gyakorlati és elméleti szakemberek, intézeti és külső tudományos munkatársak Pécsett, a POTE aulájában a szarvasmarha-tenyésztési országos ankéton, melyet az Állattenyésztési Kutató Intézet szervezett. Két évenként kerül sor ilyen jellegű vándorgyűlésre — ez most a nyolcaGazdagh István Új üzemi és kiszolgáló, valamint szociális célokat szolgáló épület készül Eszterágpusztán, a Fajtakisérleti Állomás részére. A tízmillió forintos létesítmény jövő év végére készül el. Kivitelezője a szalántai Hunyadi Tsz építő brigádja. — Szokolai felv. — dik és több mint ötszáz résztvevő tanácskozik. Baranya megye másodszor gazdája a mind eredményesebb rendezvénynek, vitafórumnak. Oláh László és Domanyek András a mezőfalvai Egyetértés Tsz-ből érkeztek: — Szépek az eredményeink tejből, egy tehén után évente 3820 liter tejet fejünk már évek óta. Most már szeretnénk a húshasznot is fokozni, próbálkozunk, de csekély sikerrel. Az F—1-es fajtát tartjuk még a legjobbnak, de jó lenne rövid idő alatt kihizlalni a lehető legjobb koncentrátu- mok alkalmazásával. Itt szeretnénk megtudni, melyek a legújabbak, milyen arányban kell adagolni, keverni a takarmányokhoz. Az előadók hangsúlyozták, hogy a magyar-tarka fajta kiváló hústípus lehet, természetesen a megfelelő genetikai feljavítás, felerősítés után. Számunkra ez az egyetlen lehetőség, mivel a többi fajta nagyon érzékeny a húsra nevelésnél. Remélik, hogy 5—10 év alatt a legjobb hazai hústípus „kiforrja magát", mert a gazdaságok csak a biztos tenyésztésbe mernek belefogni. Adottak a feltételek, a magas szinten szakosított telepek, a háztájik és kisgazdaságok, ahol hozzáértők foglalkoznak marhahizlalással. Ugyanakkor — ezt is megállapították —, a tartási és takarmányozási viszonyok elmaradottak, több helyen megcsontosodott, rossz módszereket alkalmaznak, túletetik az állatokat, és a hús minősége romlik. A húshasznú állat igénytelen, túl sok takarmányra sincs szüksége: jelenleg ez a cél, ennek kikeresztezésére törekszenek. Tartásához alig kell épület, hasznosíthatók lesznek a kukoricatarlók, méginkább a bő hozamú legelők, amikből még kevés van. A Vili. vándorgyűlést Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke nyitotta meg, a megnyitón részt vett Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottság titkára, Keserű János, az Állattenyésztési Kutató Intézet főigazgatója, dr. Németh Lajos, az Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség főigazgatója, dr. Herpai Balázs, az Állami Gazdaságok Országos Központja vezérigazgató-helyettese. — Csuti J. —
