Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-24 / 141. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napló XXXV. évfolyam, 141. szám 1978. május 24., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A jobbik fele? Az emberiség békés jövőjéért Megnyílt az ENSZ-közgyűlés 10. rendkívüli ülésszaka Akcióprogram kidolgozása a fegyverkezés ellen Kétezerhatszáz főt tesz ki az építőipari munkáslétszám a BÉV-néL Ebből 15 százalék a szerelő, ugyanennyi a szakipari munkás, akik a befejező munkálatokat végzik és 10 százalék az ács, akik a kezdettől a befejezésig végigkísérik az építkezést. A képen áll- ványszerelö ácsok a homlokzati munkákhoz emelik a vasállványzatot a Jurisics úti házak egyikénél. Fotó: Erb János Népi műemlékeink fokozott védelme Bolyban ülésezett a múzeumi és műemléki albizottság L egendák keringenek arról, miféle briliáns trükkökkel sikerült rávenni a külföldi vásárlót, jónak lássa azt az árut, ami közepes, s közepesnek a gyenge minőségűt. Ám a legendáknak semmi szerepük nincsen a külkereskedelmi mérleg szigorú rendben sorakozó számoszlopainak alakulásában. Ott a tényeknek jut a fő hely, s e tények summáza- tát az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — így fogalmazza meg: „erőteljesen növekszik az exporttermékekkel szemben a követelmény a minőség, a korszerűség és a piacképesség tekintetében”. Tavaly a behozatal árszínvonala 1976-hoz képest hét százalékkal emelkedett, ugyanakkor a kivitelé ennek a felével sem, mindössze 3,4 százalékkal. Ennek a kedvezőtlen aránynak magyarázatát a forgalmazott termékek ösz- szetételében és minőségében találhatjuk meg. Mérföldeset lépve, nagytól a kicsinyig jutva: üzemszociológiai vizsgálatok feltárták, hogy a termelés közvetlen vonalában állóknak — munkásoknak és irányítóiknak — gyakran hozzávetőleges képük sincsen arról, hogy cégük a szállítási szerződésekben mit vállalt a termékek minőségére vonatkozóan. S egy másik, szintén elgondolkoztató tapasztalat: a technológiai — műveletközi —, valamint a végellenőrzés keretei lazák, működése megbízhatatlan, ezért nem garantálja az egyenletes termékminőséget. Megalapozatlan tehát az a hiedelem, hogy a vállalatoknál úgy rostálnak: ez a jobbik fele az árunak, ezt szállítják exportra, ez a gyengébb fele, ez jut belföldre. Kesernyés mosollyal azt kell mondanunk, sajnos, ide is, oda is egyformán kerül jó, közepes, gyenge, silány. Amit alátámaszt a MERT Minőségi Ellenőrző Rt. és a belföldi kereskedelmi minőségellenőrzés tapasztalatainak összevetése: tavaly például a kül- és belföldi értékesítésre felkínált fémszerkezeteknél, műanyag csöveknél, pamut kötöttáruknál, friss gyümölcsnél, konzervipari termékeknél szinte azonos mértékű volt a minőségi követelményeknek meg nem felelő áruk aránya. Egy szervezetben vagy szerkezetben mindig a leggyengébb alkotóelem szabja meg a teljesítőképességet, azaz hiába kiváló a többi, ha egyetlenegy gyatra. Esetünkben ez a gyatra alkotóelem a minőség fogalmának értelmezése és érvényesítése, műhelytől a termelő és a külkereskedő, a belföldi, határokon túli vásárló kapcsolatáig. A termelőszövetkezetek tevékenységét jól egészíti ki a 2600 — túlnyomórészt az áfészek keretében működő — mezőgazda- sági szakcsoport mintegy 200 ezres tagságának szorgalmas munkája. Az általuk termelt és az áfészeknek átadott termékek értéke már meghaladja az évi 3 milliárd forintot. A szakcsoportok száma, taglétszámuk, a mezőgazdaságban elfoglalt Idén, az első negyedévben a behozatal 6,1 százalékkal haladta meg a tavalyi hasonló időszakét, a kivitel ugyanakkor kisebb volt annál. Újabb adalék ez ahhoz a tartós folyamathoz, amit a cserearányok számunkra kedvezőtlen változásának szokás nevezni, s ami egyre erőteljesebb figyelmeztetés a változásokhoz való alkalmazkodás meggyorsítására. Mégis, a termelővállalatoknál — az irányító szerveknél is — jó néhányon a puszta mennyiségi többlet pro- dukálásábán látják a feladatot, csupán ezt szorgalmazzák. Indokoltan kapott éles bírálatot ez a szemlélet a közelmúltban. a kohó- és gépipari vállalatok igazgatóinak országos értekezletén — s ugyanakkor az a 21 termékcsoport, melyet szelektíven választottak ki az export árualap növelésére —, de a kritika nemcsak e tárca területén jogos. Hanem általában a termelőágazatokra, s olyannyira, hogy a körbe a téliszalámi, a bor, a szőrmeruházat éppúgy beletartozik mint a pvc-por, a komplett szervizállomás, a szerszámgép. A kitűnő minőségű szállítmányt durva hibákkal tarkított követi, ahogy azt a szakemberek jelölik, liftezik a minőség, azaz nem egyenletes, s mert nem az, a vevő szemében megbízhatatlanná válik. B átrabban kellene élni az ösztönzés és felelősséget vállaltatás sokféle eszközével a műhelyekben éppúgy, mint a vállalatok közötti kapcsolatokban. Ezek az eszközök ugyanis léteznek — ha persze körük nem is teljes —, csak éppen használatuk nem látszik elodázhatatlannak, mivel anélkül is „megy valahogyan a szekér”; jut nyeresé’ggyara- pításra és bérnövelésre, s any- nyi, hogy a versenyképest távol tarthatja jogos helyétől az éppen csak eladható termék. Ez utóbbi kifejezés — mint reprezentatív vizsgálatok tanúsítják — húsz, harminc, bizonyos esetekben ötven százalékkal olcsóbban, tehát csak — s most e csak a hangsúlyos — árengedménnyel értékesíthető termékeket takar. Nagy mennyiségű terméket! Számítások szerint adott technikai, technológiai körülményeink közepette is gondos munkával, a minőségre vonatkozó előírások következetes betartásával — és pontos szállításokkal — tíz-, tizenkét százalékos árnövelést érhetnénk el a kivitelben. Ez forintban, a tavalyi forgalom adatait alapul véve, 23—25 milliárd. Kis híján annyi, amennyivel eltüntethetnők a külkereskedelmi forgalom egyenlegéből a negatív előjelet! helyük, növekvő szerepük indokolttá teszi további fokozottabb támogatásukat — vonta le a következtetést keddi ülésén a SZÖVOSZ elnöksége. Az elnökség megállapította: hogy 1970 óta az áfészek által összesen felvásárolt mezőgazdasági termékek értéke 3,6-ról 7,2 milliárd forintra nőttr s nőttek a termelést elősegítő szolgáltatások is. New Yorkban kedden este megnyílt az ENSZ-közgyűlés 10. rendkívüli ülésszaka, amely — a világszervezet történetében először - teljes egészében a leszerelés problémájának szenteli munkáját. Carlos Ortiz de Rozas nagykövet, az 54 tagú előkészítő bizottság elnöke jelentése keretében mintegy 70 oldalas tervezetet nyújtott be, amely — elfogadása esetén — a leszerelési ülésszak záródokumentuma lesz. Ez az okmány, amelyet — a beterjesztett javaslatokkal — két kötetbe foglalt kétezer oldalas melléklet egészít ki, a következő hetekben megszabja az általános vita, majd a szövegező munka szerkezeti-tartalmi medrét. A rendkívüli ülésszaknak konszenzussal, tehát az összes küldöttség egyetértésével kell majd a záródokumentum végső formáját kialakítania. A megnyitó ülésen Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára mondott beszédet. Felhívta a figyelmet az emberiség „önpusztító kapacitásában” rejlő veszélyekre és arra, hogy az emberi és anyagi erőforrások ilyen arányú fegyverkezési felhasználása késlelteti és akadályozza a nyomor, az éhínség és a gazdasági egyenlőtlenség felszámolását. Síkraszállt egy olyan világ mellett, amelyben „inkább kevesebb, mint több fegyveren alapul a biztonság”. Az ENSZ főtitkára áttekintést adott a fegyverkezéskorlátozási megállapodásokról és a ma is folyó tárgyalásokról, de az elért eredményeket szerénynek minősítette és rámutatott, hogy a fokozódó fegyverkezési verseny egyre növeli a bizalmatlanságot és a feszültséget. „Ennek az ülésszaknak mindenekelőtt közös megértésre kell jutnia az előttünk álló alternatívák tekintetében, és meg kell kísérelnie egy olyan akcióprogram kidolgozását, amely a legszélesebb nemzetközi elfogadásra számíthat" - mondotta a főtitkár. A csaknem hathetesre tervezett rendkívüli ülésszak elnökévé a jugoszláv Lazar Mojszovot választották meg, aki székfoglaló beszédében elsősorban az el nem kötelezett országok kezdeményező szerepét méltatta a leszerelési ülésszak összehívásával kapcsolatban. A mandátumvizsgáló bizottság megválasztása utón szervezeti és ügyrendi kérdéseket tisztáztak, majd elfogadták a rendkívüli leszerelési ülésszak napirendjét. Az első munkaülés szerdán délután lesz. Ekkor hangzik el Veszelin Gyuranovics jugoszláv kormányfő, majd Walter Mondale amerikai alelnök beszéde. Hazánkba érkezett lemen hnnvédelmi minisztere Ali Ahmed Nasszer Anter, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Nemzeti Frontja Egyesített Politikai Szervezete Központi Bizottságának tagja, a JNDK honvédelmi minisztere, Czi- nege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívására kedden, katonai küldöttség élén hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett. Czinege Lajos tegnap délután hivatalában fogadta Ali Antert, és megkezdődtek a Magyar Néphadsereg vezetői, s a jemeni katonai küldöttség közötti hivatalos tárgyalások. Ki gondolná, hogy a régi temetők is jövedelemforrást jelenthetnek valaki számára? Pedig így van: sajnálatosan elharapózott a műgyűjtésnek egy eléggé el nem ítélhető, ám szokatlannak már aligha nevezhető formája, a sírkeresztek lopkodása. A kőből készült síremlékeket pedig — akinek nem inge ... - a kőfaragók „újítják fel” előszeretettel. A régi temetők, sírkertek védelme tehát megoldatlan, csakúgy, mint azoké az építészeti, muzeális, vagy néprajzi szempontból értékes épületeké, amelyeket szakember távollétében bontanak le. Többek között ezek a problémák kerültek szóba tegnap délelőtt Bolyban, a nagyközségi tanács vendégszeretetét élvező muzeológus, építész, műtörténész és tanácsi szakemberek ülésén. A Baranya megyei Tanács közművelődési bizottságának múzeumi és műemléki albizottsága tanácskozott itt dr. Görcs László elnökletével. Az ülés első részében két érdekes előadás hangzott el: Lantosné Imre Mária, a Janus Pannonius Múzeum munkatársa diaképekkel illusztrálva a baranyai németség települési, építkezési szokásait ismertette, s kitért a szakrális jellegű népi építészetiképzőművészeti emlékek bemutatására is. Sarosácz György, a mohácsi múzeum vezetője a megyében élő délszláv népcsoportok építészetéről, népi műemlékeiről tartott előadást. A hozzászólásokból kiderült, hogy a megyében — és sejthetően az egész országban — a tájházak, „falumúzeumok" státusa tisztázatlan, létrehozásuk, fenntartásuk, a bemutatandó anyag kezelésének, gondozásának megannyi kérdése megoldatlan. A JP Múzeum néprajzi osztálya két néprajzossal dolgozik, a restaurátorok még a szorosan vett múzeumi anyag tartósítását is nehezen győzik. Feltétlenül szükség van arra, hogy a tanácsi vezetők — és bizonyos mértékig a múzeumok felsőbb irányítóinak — szemlélete megváltozzék, örvendetes példa a bólyiak kezdeményezése: a nagyközségben föllelhető mesterségek bemutatását tervezik a Montenuovo-herceg- ség erdészházában. A tanács állja az anyagiakat, a múzeum szakmai segítséget ad a kiállítás berendezéséhez. Az albizottság tagjai személyesen is megismerkedhettek' a bólyi kézműipar máig élő hagyományaival: délután Sasvári János kékfestő és Tárnoky Lajos gyertyaöntő mester műhelyébe látogattak el, ahol tanulmányozhatták e két régi mesterség fortélyait. Különös hangsúlyt kapott a tanácskozáson a szakemberek összefogásának szükségessége. Ne jelenhessen meg idegenforgalmi kiadvány anélkül, hogy adatait hozzáértő ember ne vizsgálta volna át, és ne lehessen népi műemléket sem lebontani, áthelyezni, újjáépíteni anélkül, hogy valamennyi érintett szakterület képviselői ne tanulmányozzák a terveket. Figyelmet érdemlő javaslat hangzott el a tanácsi vezetők műemléki kérdésekkel kapcsolatos továbbképzésére: az elnökök, titkárok részére tartott tanfolyamokon kerítsenek sort a helyi államigazgatási és nép- képviseleti szerveknek a műemlékvédelemmel kapcsolatos feladataira is. H. J. Mészáros Ottó Ülésezett a SZÖVOSZ elnöksége
